24. rész. Búcsú

-Vigyázzatok magatokra. –mondta Zoenna.
-Ne aggódj anya. –mondta Yilsrana mosolyogva. –Nem keveredünk bajba.
-Yilsrana. –szólt Yilsrayen.
-Igen? –nézett apjára a hercegnő.
A következő percben Ryunga, a bolhadémon nő már Yilsrana vállán ült.
-Apa ezt nem gondolhatod komolyan! –keseredett el Yilsrana.
-Nagyon is komolyan gondolom lányom. –mondta Yilsrayen.
-Nem akarom megint magammal vinni a bolhát. –mondta Yilsrana. –Legutóbb is az agyamra ment!
-Vagy elviszed, vagy nem mész sehova. –közölte Észak ura.
-Ez zsarolás. –mondta Yilsrana.
-Tisztában vagyok vele. –bólintott Yilsrayen.
Yilsrana morogva bólintott.
-Kikara! –szólt Yilsrana.
Az ezúttal pici cica Yilsrana másik vállára ugrott, és dorombolva Yilsrana arcához dörzsölte a fejét.
-Ideje indulni. –szólt Sesshoumaru.
Yilsrana bólintott.
Sesshoumaru és Yilsrana már majdnem kiértek a palotából, mikor Kaitával találkoztak.
-Vigyázzatok magatokra. –mosolygott Kaita.
-Itt leszel még, ha visszatértünk? –kérdezte Yilsrana.
Kaita bólintott.
-Igen. nem hiszem, hogy a közeljövőben visszamennék Keletre. –mondta .
-Örülök. –mosolygott Yilsrana.
-Járjatok sikerrel. –mondta Kaita, és továbbment.
A két útitársnak most végre sikerült elhagyniuk a palotát. Már senki nem tartóztatta fel őket.
 
Folytatás következik