3. rész. Beszélgetés

Yilsrana épp virágot tett egy sírra a palota kertjében, mikor meglátta a felé sétáló Inutaishout.

-Még mindig hiányzik igaz? –kérdezte a nagy kutyaszellem.

-Lényegében az egész életét a szemem előtt élte le. –mondta Yilsrana. –Még kislány volt, mikor találkoztunk vele. És már idős, mikor meghalt.

-Ezért fájó halandót szeretni, vagy barátkozni vele. –sóhajtott Inutaishou. –Mert előbb utóbb, a halandók elmennek.

Yilsrana sóhajtott, aztán Inutaishoura nézett.

-Mi történt Sesshoumaruval? –kérdezte a lány. –Vagy lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak én nem vettem észre?

-Most kezdett olyanná válni, mint az anyja. –sóhajtotta a kutyaszellem. –Kegyetlenné. Remélem a másik fiam nem lesz olyan, mint ő.

-Dehogy lesz. –mondta Yilsrana. –Hisz Izayoi és te lesztek a szülei.

-Aggódom. –mondta Nyugat ura. –Milyen élete lesz félszellemként?

-Minket mindkét oldal kiközösít. –sóhajtott a papnő. –Nekem szerencsés gyerekkorom volt. Az Északi palotában nőttem fel. Apám miatt senki sem mert lenézően viselkedni velem, vagy a fiatalabb testvéreimmel.

-Még mindig fáj az elvesztésük igaz? –nézett rá a hanyoura Inutaishou.

-Sokszor végiggondoltam már azt a csatát, amiben meghaltak. –sóhajtotta a lány. –De még mindig nem jöttem rá, hol hibáztunk.

-Úgy hallottam a bátyád, Shidzuka még mindig nem vette át apátok helyét. –mondta Inutaishou.

-Nem is biztos, hogy Shidzuka lesz Észak következő ura. –mondta Yilsrana. –Apám a halála előtt rendelkezett erről. De a döntését csak a bizalmas tanácsadója ismeri. Majd ő felkeresi a következő tartományurat, ha eljön az ideje.

-Szóval az is lehet, hogy te leszel az. –mondta Inutaishou.

A lány vállat vont.

-Lehetséges. –mondta. –De apám nagyon jó tudta, hogy én sosem akartam tartományúrnő lenni.

-Szerintem apád azt mérlegelte ki lenne a legjobb vezető. –mondta Inutaishou.

-Valószínűleg igazad van Inu. –sóhajtott a lány. –De én mégis annak örülnék, ha valamelyik testvéremet választotta volna.

-És ha mégis téged választott? –kérdezte Inutaishou. –Akkor elfoglalod apád helyét?

A lány bólintott.

-Bár nem szívesen, de apám kérését mindig tiszteletben tartottam. –mondta a lány.

Folyatás következik