10. Különös éjszaka

Sora Leon karjaiban ébredt, aki viszont még aludt. Felült és körül nézett a szobában. Éjszaka volt. Az emberek aludtak. Mindannyian egy szobában. Kent kereste a szemével, de nem látta sehol. Felállt, hogy megkeresse. De megszédült és visszaesett. Sokáig ült szótlanul és gondolkozott. Leon is felébredt a nyugtalanságára, és simogatni kezdte, mint egy nyugtatásul. Sora hálás volt a próbálkozásért és visszafeküdt mellé. 
- Mennyi igaz belőle? – kérdezte nagyon halkan, nehogy felkeltsen valakit. 
- Attól tartok az egész. Sora… - a férfi tétovázott. 
– Ken meghalt. 
A lány némán gyászolt. Felidézte a közös szép emlékeket a fiúval és teljesen kiborult. 
- A többiek, hogy viselték? – kérdezte elcsukló hangon. Amikor Leon ránézett, látta hogy könnyektől fénylik az arca. 
- A kicsik nagyon rosszul. Kalos bevetetett velük egy egy nyugtatót. 
- Én is kicsi vagyok – nyöszörgött Sora és összekuporodott. Védtelennek és gyengének érezte magát. Eszébe jutott, hogy milyen elszántan tökélte el, hogy majd ő megvédi a csapatot, és hogy mindenkire nagyon fog vigyázni. Erre meg kibukott. Nem akart gyengének mutatkozni a férfi előtt, de ki előtt teheti, ha nem előtte?! Nagyon kicsinek érezte magát. Otthon akart lenni a saját, biztonságos otthonában, vagy a színpadnál. Most olyan védtelennek érezte magát, mint még talán soha… Szüksége volt valakire. Szüksége volt valakire, hogy szeresse… 
Leon a hátára fektette és lecsókolta az arcáról a könnyeket. Sora félúton eltérítette és forrón megcsókolta. Már nem sírt. Megfogta Leon kezét és mellére tette. Leon el akarta húzni, de a lány nem engedte. Masszírozni kezdte. Sora beletúrt Leon hosszú hajába és cirógatni kezdte a hátát, csókolgatta a nyakát. Leon visszafeküdt, és hogy Sora tartani tudja a csókot, ráfeküdt a férfira. Leon reflexszerűen simogatni kezdte, mindenhol. A lány keze letévedt Leon combjához… Nem volt tudatában annak, hogy mit csinál. Ekkor Leon meghozta élete legnehezebb döntését: megszakította a csókot és amennyire gyengéden csak tudta, letolta magáról a lányt. Sora megalázva, visszautasítva és kirekesztetten érezte magát. Úgy érezte, hogy nem szeretik. Amint vége volt az érzelmi dilijének, tudta hogy hatalmas hülyeséget csinált. Elfordult Leontól és újra összegömbölyödött. Nem tudott mit mondani. Leon mélyeket lélegzett, hogy megőrizze a hidegvérét. Miután az adrenalinja csökkent, elfordult Sorától. Nem értette, hogy a lány miért csinálta ezt. Nem értette, viszont tudta. Ezért lett volna piszok dolog, hogyha kihasználja a helyzetet. Eszébe jutott a beszélgetése Kalossal… 
- Mi van köztetek Sorával? – kérdezte a főnök halálos nyugalommal. 
- Együtt vagyunk – válaszolt Leon tömören. 
- Nézd. Én nem kertelek. Ha bármi baja esik és miattad, akkor neked lőttek. Remélem értjük egymást – Leon bólintott. Lehet ezt nem érteni? 
– Nem akarom, hogy 17 évesen teherbe essen és elrontsa a karrierjét. – Leon savanyúan elmosolyodott. Hát persze, a karrier. Kalos észre vette ezt. 
– Nem csak azért mondom. Engem nem érdekelnek, hogy az alkalmazottaim mikor kivel és hol, de Soráért felelősséggel tartozom. Mint tudod a nevelőszülei Japánban élnek. Amikor legutóbb itt jártak, megkértek, hogy viseljem úgy a gondját, mintha a saját lányom lenne – Leon bólintott. – Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha egyszer csak beállítana egy kisbabával… 
- Kalos! Le kell lombozzalak, de fölöslegesen aggódsz. Egy újjal sem nyúltam Sorához és még egy jó darabig nem is fogok. Nem kell aggódnod. De ha netalántán mégis, akkor tudom mit kell tennünk. Sora értelmes lány. Biztosan ő is tudja. 
Kalos bólintott, és ezután nagyon sok másról beszélgettek még. Visszafordult a lányhoz és finoman megcsókolta a nyakát. A lányt kirázta a hideg. 
- Ébren vagy? – kérdezte hülyén. 
- Aha. – válaszolt Leon. 
– És te? 
- Nem. Én csak álmomban beszélgetek itt veled. És álombeli beszélgetésünk alkalmából kérek tőled bocsánatot az előbbiért. Azt hiszem kicsit nagyon hülyén viselkedtem. Én még soha nem voltam ilyen és komolyan mondom megijedtem magamtól. 
- Álmomban pszichológus szoktam lenni, úgyhogy most az szól belőlem. Nincs ebben semmi különös és félnivaló kisasszony. Ez csak annak a jele, hogy kezd nőiesedni, és már vannak vágyai. Nyilván valóan tombolnak a hormonjai és néha a teste vezeti az agya helyett… Most viszont felébredtem és azt mondom, hogy nincs semmi baj és szeretlek. 
- Most alszol? – kérdezte mosolyogva Sora. 
- Igen. És te? 
- Én is… … és a páros tovább beszélt „álmában”…