13. Tervek…

Péntek (3 héttel a beköltözés után)

Sora péntek reggel Leon mézédes csókjára ébredt. Nem csoda tehát, hogy a napja jól kezdődött. Egész nap fel sem akart kelni Leon védelmező karjaiból, de tudta, hogy muszáj lesz. Addig húzta, ameddig csak tudta. 
- Korábban bent járt Kalos – jegyezte meg Leon, miközben cirógatták egymást. 
- És mit akart? – kérdezte Sora. 
- Szerintem csak fel akarta mérni a terepet, hogy mi történt az éjszaka. 
- Konkrétan rákérdezett? – hitetlenkedett a lány. 
- Nem. Csak bejött, ránk nézett, lesápadt a ruháink láttán, mikor is Marion ásítva felült. De kit érdekel, hogy mások mit mondanak? Engem csak te érdekelsz – súgta a fülébe és szorosan átölelte. Keze Sora csípője alá tévedt. 
- Nagyon szeretlek – mondta Sora. 
- Én is. 
- Hol van Marion? 
- Nem tudom – morogta Leon 
– De nekem nem hiányzik. Sem most, sem tegnap este… 
- Nekem sem hiányzott. Hidd el. Nagyon nagyon szeretlek. És szeretnék együtt lenni veled. 
- Tegnap kicsit reménykedtem benne, hogy elküldöd Mariont. Már nagyon nagyon kívántalak. 
- Van kulcs a szobához? – kérdezte Sora. Leon a zárra mutatott, amiben ott volt a kulcs. 
– Bezárhattuk volna. 
- Majd ma megtesszük. – majd állánál fogva felemelte a fejét. Mélyen egymás szemébe néztek 
– Persze csak ha akarod. 
Sora megcsókolta. 
- Persze, hogy akarom. De most menjünk ki. Kalos apu félteni fog. – elmosolyodta, majd visszavették az este levetett darabokat. 
– A pulcsid ugye rajtam maradhat? – kérdezte Sora. Leon visszafordult az ajtóból. 
- Még szép. Nem engedem, hogy bárki meglásson – nézett rá elhűlve a férfi. 
- Köszönöm. 
- Na gyere! – amikor Sora mellé ért, átkarolta a derekát és együtt léptek ki az ajtón. Lementek a konyhába. Sora örömmel látta, hogy mindenkinek sikerült túllépnie Ken halálán. A két lány, Mia és Sora elvállalták, hogy csinálnak ebédet. Anna a kicsiknek bohóckodott. Layla valahol Yurival kecmergett, Sorának nem voltak kétségei a tevékenységük felől… Sara és Kalos is egymással enyelgett valamelyik szobában. May Leonnal vitázott valamit. Miának lehetősége lett faggatni Sorát. 
- Most mi van veletek? Együtt vagytok? Milyen? Milyen? Milyen? Volt már valami? Na persze a csókon kívül. És… 
- Mia! – szakította félbe Sora. 
– Nem még nem volt semmi, de tegnap… - ezzel elmesélte, hogy mi történt tegnap éjszaka. De a beszélgetéseit a férfival nem. Tehát csak nagyvonalakban az egészet. Mia már is be volt zsongva. 
- Na és ma este akarjátok? 
- Aha. – vallotta be Sora. 
- Figyi! Majd Annával vigyázunk, hogy ne menjenek a közeletekbe! 
- Köszi. De ezt ne verd nagydobra. Sőt! Senkinek ne mond el Annán kívül. Okés? 
- Persze.