23.rész  Leon

1 hét múlva…

Sora kínzó fejfájással ébredt. Érezte, hogy csak úgy süt a testéből a forróság. Majd megfagyott. Már világos volt, de még senki nem volt ébren. Nagyon rosszul érezte magát, szédült és lázas volt. A kínlódására Leon felébredt. 
- Mi baj? 
- Semmi – cincogta és a karjaiba fészkelte magát. Leon így is érezte, hogy remeg. Homlokát a lányéhoz nyomta. Ahogy sejtette, nagyon forró volt. 
- Mit csináltál magaddal? – megcsókolta a tüzelő homlokot. 
- Nem tudom – nyöszörögte. – De még a rossznál is rosszabbul vagyok. Még soha nem voltam ilyen vacakul. 
- Hozzak valamit? 
- Mindegy – Sora szeme könnyezett a láztól. Letörölte az egyik kigördülő cseppet. Leon fölkelt és bement a fürdőbe, benedvesített egy törölközőt, majd visszament. Az ágy szélére ült, összehajtogatta a törcsit és a lány homlokára tette. Negyed óra múlva Sora még mindig szenvedett, így Leon visszavitte a törölközőt és felkeltette Kalost. 
- Bocsi. Hoztatok valami lázcsillapítót? 
- Ki van rosszul és mennyire? 
- Sora és nagyon. - Leon – Layla odanyújtott felé egy lázmérőt. 
– Csak a miheztartás végett. 
- Kösz – Kalosnál nem volt gyógyszer. Visszabújt Sora mellé, odaadta neki a lázmérőt és Sora betette a hóna alá. 10 perc múlva vették ki. Leon megnézte. Lerázta, majd ismét csókot adott a lány homlokára, csakhogy száját most ott is tartotta. 
- Van lázam? – buta kérdés 
- Sajnos van 
- Mennyi? 
- 39, 2 – a lány becsukta a szemét és újra elnyomta a megnyugtató álom. Amikor újra felébredt, már a köhögés is jött. Mit ne mondjak, elég szépen szólt. Sora hallotta maga körül a hangokat, de nem volt ereje azonosítani őket. Visszaaludt. Legközelebbi ébredése már éjszaka volt. A másik oldalára fordult és Leon nem volt mellette. Épp fordult volna vissza, mikor valaki finoman felültette. 
- Ne feküdj, mert a végén még megfulladsz. 
Hálásan Leonhoz bújt és újfent köhögött. Furcsa helyzetben voltak. Leon hátát a falnak vetette, Sora pedig a két lába között feküdt, feje Leon mellkasán pihent. 
- Nem kéne itt lenned. A végén még elkapod. 
- Hagyd. Be kéne kapnod valamit, ha már itt tartunk. 
- Ne Leon kérlek! Nem vagyok éhes – még jobban hozzábújt. 
- Valamit muszáj lenne enned. 
- Az egész napot átaludtam? 
- Igen. 
- Akkor nem vettem be a gyógyszert – gyorsan felült és a fiókból kivette a dobozt, belőle egy tablettát, majd a pohár narancslével amit Leon hozott lenyelte. Leon visszahúzta és a hasára tette a kezét. 
- Álmos vagyok – nyöszörgött Sora. 
- Akkor aludj – Leon még szorosabban ölelte. Sora így is tett. Leon ezek közben arra gondolt, hogy elég nagy lehet a gáz, ha a lány nem vette észre a sarokban tanyázó, mozdulatlan lényt. Sorát másnap délben Leon keltette, hogy egyen valamit. Ő maga egész éjjel nem aludt semmit, nehogy a lény bántsa őket. 
- Nem vagyok éhes 
- Tudom. De nézd csak! Hoztam neked krumplit. 
- Leon muszáj? 
- Hááát – felült az ágyra és az ölébe tette a tálcát. Végül Sora evett valamennyit és visszafeküdt. Leon levitte a tálcát a konyhába, majd bebújt a lány mellé. Átnyújtotta neki a lázmérőt. Sora nem akarta elvenni, így a férfi tette be neki. Végig ott feküdt mellette és már-már érezte a láz jellegzetes illatát, aztán szó nélkül kivette, lerázta, letette és elment borogatást hozni. Mint már annyiszor az életben, most is tehetetlen volt. Semmit sem tudott tenni. Visszaült. Sora olyan volt, mint egy rongybaba, azt leszámítva, hogy iszonyatosan köhögött. Leon törölgette az arcát. Ez volt minden amit tehetett. Egy 40 fokos lázat nem könnyű levinni antibiotikum nélkül…