30.rész „…az élete az én kezemben van”

Leon a nap további részében Sorával volt. Csak annyira mozdult el mellőle, hogy kicserélje a borogatást a homlokán. Szerencséjére a szobában teljes nyugi volt és senki sem zargatta őket. Sorának pihennie kellett. Önkívületben volt szinte végig. A nap végén Kelly állított oda hozzá. Leon az ágyon ült, ő meg mögé állt és hátulról átölelve a mellkasára fektette a kezét. 
- Mit művelsz? – kérdezte halkan Leon, nehogy fölkeltse Sorát. 
- Van valamim, ami senki másnak nincs a házból. 
- Valóban? Marhára nem érdekel. 
- Most mért vagy ilyen goromba? Eddig nem voltál az… - megsimította az arcát. Pont úgy, mint ahogy Sora szokta. 
– Na mind1. gondolom tisztában vagy vele, hogy a kis barátnőd ha így folytatja meghal. Márpedig így fogja, mert nagyon beteg. Vagy a lázba fog belehalni vagy megfullad a tüdejébe folyó nedvtől. 
Leon hirtelen abba hagyta Sora cirógatását. Csak nem azt akarja mondani, hogy… 
- De igen – kuncogott Kelly. Leon nagy szemekkel nézett rá. 
- Van nálam gyógyszer ami megmentheti az életét. 
- Kérem. Most azonnal – Leon felpattant. Nagyon közel volt Kellyhez, de egyikőjük sem hátrált. 
- Rendben. Gyere odaadom. – Kelly kiment a másik szobába. Leon gyanúsan követte. Miért lenne kedves Sorához, mikor utálja, hogy vele van? Kelly kivette a táskájából a két fiolát és meglengette Leon orra előtt. Amikor a férfi utána kapott, nevetve kapta el. Mindkettőt a farzsebébe tette. 
- Na mi az? Nem kell? – kérdezte pimaszul és megfordult. 
- Még egy ilyen aljas kis fruskát… Kelly kikapta a zsebéből az üvegeket és mérgesen leült az ágyára. 
- Nem én vagyok szorult helyzetben! Hanem a drágalátos kis barátnőd! 
Leon átkozta magát amiért ezt tette. Magára haragította, pedig neki kell az a gyógyszer. 
- Bocsáss meg – kérte. 
- Csak így? Első szóra? – pimaszul odament hozzá – Engesztelj ki. 
- Nézd. Nekem, vagyis Sorának kell az a gyógyszer. Nem érek rá j… - játszanit akart mondani, de abbahagyta, mert Kelly ezért is berágott volna rá. – jóvátenni a hibáimat. 
- Igazán kár. Mert így nincsen gyógyszer. 
Leon hatalmasat sóhajtott 
- Mit kell tennem? – kérdezte gyanakodva 
- Ó, az igazán egyszerű – Kelly az ágyhoz vezette Leont, leültette és az ölébe ült. 
– Szeress. 
- MI? 
- Szeretned kell. 
- Mégis hogy gondolod, amikor én S… - elhallgatott amikor rájött mit is akar jelenteni ez az egyszerű szó. – Magyarázd el kérlek. 
Kelly szem forgatva válaszolt. 
- Azt akarom, hogy szeress. Tudod: szeretkezz velem, tegyél a magadévá, meg hasonlók. De kezdésképpen mondjuk csókolj meg. Kelly erőszakosan megcsókolta és a férfi bárhogy próbálta, nem sikerült eltolnia magától. Lehetséges ez? Lehetséges hogy ez a törékeny ám aljas lány testileg is erősebb nála? Úgy nézett ki. Végül a lány szakította meg a csókot. 
- Na látod, hogy megy ez. 
- Kelly hagyj békén! 
- Mi van? Nem kell a gyógyszer? Leon Sorára gondolt. Ahogy ott fekszik eszméletlenül az ágyban 42fokos lázzal és mindenki tehetetlenül nézi. Ám van egy ember, aki segíthetne rajta. Lehetséges hogy ezt kéne megtennie érte? Képes lenne rá? 
- Nem. Ilyen áron nem kell! – mérgesen ledobta magáról a lányt és kiment a szobából. Sajnos hallotta még az utolsó mondatot, amit a lány mondott neki: 
- Remélem tudod, hogy az élete az én kezemben van…Ha meghal, akkor csakis miattad.