40. rész Válság helyzet

- Le kéne menni! 
- Szerintem ez rossz ötlet – állta el az ajtót Sora. - Nagyon rossz ötlet. Én nem tudom mi történt, de azt hiszem nem is szeretném megtudni. 
- Jól van. 
- Nem Leon! Egyáltalán nincs jól! Mi jövünk. Te, én és a kicsi! Ahogy mondtad! 
- Hiszel nekem? – nézett rá elgondolkozva Leon. 
- Persze! 
Sora lehuppant az ágyra, majd hanyatt feküdt és a hasára tette a kezét. Kis idő múlva Leon tépelődve bezárta az ajtót, majd mellé feküdt. 
- Aggódsz, igaz? 
- Ne mondd, hogy te nem! Hülyeség lenne, ahogy az is, hogy itt maradtunk és belerángattalak ebbe az egészbe! 
- Ácsi, ácsi, ácsi! Te nem rángattál bele semmibe! Én akartam itt maradni és ha nem akartam volna, nem maradtam volna! 
- Még miattam sem? 
- Rángattalak volna magammal! – mind a ketten nevettek. Mélyen egymás szemébe néztek, majd Leon megcsókolta. 
- Mit akarsz? 
A férfi elmosolyodott és átölelte a lányt. 
- Semmit. Csak meg akarlak védeni. Figyelj csak! Én elmegyek lezuhanyozni. 
- Ne hagyj egyedül! – Sora megszorította a karját. 
- Nem hagylak. Gyere velem! 
- Jó, de hozzuk… - benyúlt az asztal fiókjába és kivette a fegyvert. – ezt is! 
- Mindenképp. 
- Leon, mi nem vagyunk normálisak! - Alig van pár napunk, akár óránk hátra és mi itt poénkodunk, meg minden! Ez annyira… 
- Milyen? 
- Abszurd! 
- Szerintem inkább így, mint… 
- Jó, rendben, igazad van. 
- Menjünk! 
Bevonultak a fürdőbe, ott is magukra zárták az ajtót és beálltak a zuhany alá. Amikor elkészültek, felöltöztek, bár Leonnak nem nagyon tetszett a dolog. Során mondhatni már szokás szerint, a férfi pulcsija volt. Épp készültek ajtót nyitni, amikor… 
- Na jól van, kifelé! Vége a játéknak, elegem van! Ha nem jöttök ki most azonnal, nem leszek kíméletes! 
Sora és Leon kétségbeesve néztek egymásra…