S már repültek is. Útközben Kagome elmondott mindent.

"-Milyen könny"u repülni" -gondolta Kagome -"Kagome, most ne ezen járjon az eszed! Sietnünk kell" -ordította le magát gondolatban. Ett"ol kezdve még gyorsabban repültek.

-Kagome, tudod, hogy hova megyünk? -kérdezte Sesshoumaru.

(Kagome :P egyre jobb, remélem értitek a cézásaimat! :D)

-Pontosan nem, de érzem - mondta.

"-Milyen elszánt!" -gondolta a Nagyúr.

Nem sokára egy hatalmas hegyhez értek.

-Itt, itt vannak! -mondta elszántan Kagome.

Leszálltak a földre, s innent"ol gyalog folytatták útjukat.

Sötét erd"oben sétáltak, mindenhol a gonosz lesett rájuk. De arcukat nem mutatták. Gonosz árnyékok követték minden léptüket. Kagome nem félt. Csak célja érdekelte. Ekkor egy alak lépett ki a fák közül. Egy nagyon magas karcsú n"o volt az. Sötét zöld, szinte fekete kimonót viselt. Arca vékony volt, szemei akár a kígyóé. Haja hosszú és fekete volt. A n"o egész lénye félelmet sugárzott. De Kagome nem félt, állta a n"o éget"o tekintetét.

"-"O az, "o támadt rá a barátaimra! Ezért megfizetsz"-gondolta.

Sesshoumaru ránézett a lányra.

"-A szemei szinte t"uzként lobognak"-gondolta.

-Ki vagy te? -kérdezte higgadtan Sesshoumaru.

-A kígyó assszony! -sziszegte.

-Akkor mutasd meg, mit tudsz! -mondta Kagome.

-Márisssz!- mondta, s rátámadt a lányra. Hatalmas karmaival próbálta megsebezni Kagomét, de nem járt sikerrel. A lány minden csapása elöl kitért. A kígyó asszonyt ez bosszantotta, s már nem tudott hideg fejjel gondolkodni. Ezt észre vette Kagome és még jobban cukkolta.

-Mi van kígyó anyó, csak nem kiöregedtél? Nem akarsz nyugdíjba menni? Lassúbb vagy, mint a csiga, pedig az még a házát is cipeli!- mondta, majd hatalmasat kacagott.

"-Jól csinálja! Fölidegesíti, és így nem tud tisztán gondolkodni. Ez bámulatos!"- gondolta Sesshoumaru elismeréssel.

Kagome nagyon gyorsan mozogott.

"-Erre most nincs id"om -gondolta -gyorsan végeznem kell vele!"

Miközben ezen gondolkodott nem figyelt annyira, s a Kígyó asszony megsebezte az arcán. Vékony csíkban elkezdett csurogni a vére, de nem zavartatta magát.

-Így állunk? -kérdezte. De nem várta meg a választ. Egy pillanat alatt szétkaszabolta. Sesshoumaru még mindig ott állt, ahol a csata kezdete kor.

-Indulhatunk? -kérdezte.

-Persze -s ott termett mellette Kagome.

-Egész ügyes voltál-mondta, de nem nézett a lányra.

-Igazán? -kérdezte Kagome örömmel a szívében, mosollyal az arcán.

Sesshoumaru bólintott. Kagome boldog volt. Tovább folytatták hát útjukat.

A gonosz aura egyre er"osödött. Kagome belekarolt a férfibe.

-Félsz? -kérdezte.

-Nem, csak közel akarok érezni magamhoz egy barátot - mondta, de nem eresztette el a férfit.

"Azt, mondta, hogy barát?" -a szellemet hirtelen melegség öntötte el.

"-Ez nem igaz. Félek. Attól félek, hogy elszakít minket egymástól az élet"- gondolta Kagome.

"-Érzem, hogy fél, de mit"ol? Attól, hogy elveszti a barátait?"- gondolta Sesshoumaru.

Az úton többet nem szóltak egymáshoz.

"-Csak érezni akarom "ot!"- gondolta a lány.

Elértek Naraku palotájához. Semmi nem állta útjukat a kapuban.

Tovább mentek, bementek a palotába. Egy hatalmas terembe értek, ahol egy hatalmas trónon ült Naraku.

-Csak nem megjöttetek? -kérdezte gonosz vigyorral - nocsak te lány micsoda er"od lett! Kell nekem ez az er"o.

-Hát azt lesheted! -mondta Kagome.

Ekkor el"okerült Naraku összes csatlósa.

"-Hogy szabadítsam ki a többieket" -gondolkodott Kagome.

-Naraku, hol vannak a barátaim? - kérdezte.

-Jó helyen -válaszolt, s egy ördögi kacajt küldött Kagome felé.

"-Ezek nem tudnak velem elbánni" -gondolta Naraku, s egy gonosz vigyor követte gondolatát.

Kagome és Sesshoumaru el"ohúzták kardjaikat. Készen álltak a csatára.

A lány ránézett Sesshoumarura.

"-Miért van még mindig itt? Hiszen gy"ulöli Inuyashát. Biztos csak azért, mert "o akar végezni vele!"- gondolta Kagome.

Ekkor egyszerre támadtak rájuk a csatlósok. Túl sokan voltak. Bekerítették "oket. Egy másnak háttal álltak. S úgy védték magukat és a másikat is. Ekkor egy hatalmas tornádó közeledett. Koga volta az.

-Nahát, csak nem kihagytok a buliból? -kérdezte egy kicsit viccesen- Ez nem ér, mindig kihagytok a mókákból.

-Koga -örült meg Kagome.

-Nahát, csak nem leváltottad a "Pincsit", most már a "Nagy Vadra" hajtasz? -kérdezte Koga.

-Pofa be! Inkább segíts! -mondta Kagome.

-Oké - s már csatlakozott is a küzd"ok közé.

Koga súlyosan megsérült. A földön feküdt, vért köpött.

-Koga! -kiáltott neki Kagome.

-Jól vagyok -mondta halkan a farkas -Öld meg Narakut.

Kagome bólintott.

Kanna állt el"ott, kezében tükrével. El akarta szívni Kagome lelkét, de ez túl nagy falatnak bizonyult számára. Kagome kifeszítette íját, célzott és l"ott. A tükör milliónyi darabra hullott. Kanna tehetetlen volt, de Kagome nem bántotta. Kifeszített íjjal indult Naraku felé. Szemében ismét az a t"uz égett, mint akkor, amikor legy"ozte a Kígyó asszonyt.

Sesshoumaru Kagurával küzdött.

-Kérlek, öljétek meg Narakut -suttogta alig halhatóan - Üss meg! Én majd elvesztem az eszméletemet.

Sesshoumaru bólintott, s megütötte a n"ot, ki eszméletlenül rogyott a földre.

Kagome még mindig elszántan ment Naraku felé.

-Most meghalsz - mondta Kagome, s elengedte a nyilat.

Naraku meg sebesült ugyan, de elmenekült. S"ur"u fekete füst terjengett mindenhol. A palota kezdett szét esni.

-Elhibáztam! -rogyott térdre a lány.

-Erre most nincs id"onk! -tette kezét a lány vállára a szellem.

-Inuyasha, Kikyó! Hol vagytok? -kiáltotta Kagome.

Ekkor megint megszólalt Kikyó a fejében.

"-Siessetek! Itt vagyunk a palota alaksorában!" -mondta.

"-Megyünk!"

-Sesshoumaru, -szólt a férfinak -Az öcséd és Kikyó lent vannak az alaksorban!

Sesshoumaru nem szólt semmit, csak a lány után indult. Kikyot és Inuyashát a falhoz láncolva találták. A hanyou eszméletlen volt. A bilincseket varázslat védte, ezért nem tudtak kiszabadulni. Kagome célba vette a bilincseket, s útnak eresztette Szent Nyílvessz"ojét. Sesshoumaru öccsét a vállára tette, Kagome meg segített a legyengült Kikyónak kibotorkálni. Mikor kiértek, teljesen összeomlott a palota, s most már csak egy hatalmas rom állt a helyén. Inuyashát lefektették, kezdett magához térni. Kikyó már el is kezdte ápolni a fiút. Kagome nézte, hogy hol van Koga, de sehol se látta.

-Már elment -mondta Sesshoumaru -Jól van!

Kagome letérdelt Inuyasha mellé.

-Kikyó -fordult a mikohoz -Hogy van?

-Nem túl jól, de rendbe fog jönni-mondta.

Kagome fölnézett. Látta amint Sesshoumaru szép lassan elsétál t"olük.

-Sesshoumaru -szólt. De a férfi nem állt meg.

Kagome fölállt, s a szellem útjába állt.

-Köszönöm-mondta Kagome.

-Nem unod még? -kérdezte hidegen.

-Egy csöppet sem -nevetett Kagome -Egy kérdés -komolyodott el - Miért segítettél? Úgy tudom, utálod az öcsédet.

-Ez igaz, de téged megkedveltelek, talán túlságosan is -mondta a szellem Kagome szemeibe nézve.

A lány nagyon meglep"odött, ugyan akkor olvadozott a férfi gyönyör"u szemeit"ol.

- Megváltoztattál -mondta Sesshoumaru.

-Te is engem.

-De most mennem kell, Rin már vár -mondta, s kikerülte a lányt.

-De, kérlek ne menny el!

-De muszáj - mondta szomorúan -nekem nem lehetnek érzéseim.

"-Úgy érzem, SZERETEM "OT! Sajnálom, de el kell t"ole szakadnom." -gondolta a Nagyúr.

-De én...-mondta volna, de nem tudta. Szemeibe könnyek gy"ultek.

"-Csak nézem "ot, ahogy távolodik. Csak rá gondolok, semmi másra.

Nem tudok semmit mondani. Az érzelmeim fullasztnak. Erre nincs szó, nem lehet kimondani. Keser"u fájdalom, ami itt belül annyira szúr. Ez az a fájdalom, ami a szeretettel jár!" -gondolta, s térdre rogyott.

-Igazad volt. -mondta halkan Kagome.

Könnyei végig folytak. Csak nézte a távolodó alakot, s közben nagy pelyhekben hullt alá a hó.

(A szerelem minden nyelven mást jelent, de amit itt belül érzünk az mindenütt ugyan az. Ezzel a szóval nem szoktunk dobálózni, bár vannak olyanok, akik ezt a szót mindenkihez hozzá vágják, de amikor "ok is igazán szeretnek valakit, akkor majd rájönnek, hogy mennyit ér ez az egyetlen szó.)