XXV. fejezet: A palotában

Minakonak kellett pár nap, hogy összeszedje magát. De aztán elindultak Naraku után. Haro nagyon dühös volt apjára, amiért elrabolta a fiát. Ezalatt Naraku a palotájában szövögette tovább gonosz tervét.

• Hamarosan szerelem helyett egymással fogtok harcolni. – majd gonoszan felnevetett. – És a fiatok végignézi ahogy megölitek egymást.

Ekkor azonban berontott Kikyo.

• Naraku! Mégis mit művelsz?!
• Csak játszadozom. – mosolyodott el Naraku. – De már ráérek, gyere menjünk fel a hálóba. – ölelte át Kikyo derekát.
• De ne a fiunkkal játszadozz! – lökte le magáról Kikyo a férfi karját.
• Ellenem fordult. Inuyasha lányához húz inkább mint az apjához.
• Ha ő így boldog akkor had csinálja.
• Nem fogom engedni hogy még egyszer keveredjen vele! Nem engedem hogy még egy fattyú szülessen!
• Az unokánkról beszélsz!
• Igen arról. Nagyszerű helye van a várbörtönbe.

Kikyo erre már nagyon dühös lett. Pofonvágta férjét, majd elviharzott. Naraku megérintette Kikyo keze nyomát.

• Imádom, hogy ilyen kiszámíthatatlan. Na de térjünk vissza a tervhez…

Kikyo ezalatt a börtön felé tartott. Az ajtó előtt egy őr állt.

• Sajnállom úrnőm, de Naraku nagyúr azt parancsolta, hogy senkit ne engedjek be.
• Engem meg pont ő küldött hogy helyezzem át a kisfiút egy kényelmesebb szobába, szóval állj félre.

Az őr elhitte és félreállt. Kikyo kinyitotta az ajtót és lement a lépcsőn. A sötét és nyirkos falak között az egyik sarokban ott hüppögött a kicsi Hiro. Amikor meglátta Kikyo, felragyogott a szeme.

• Kagome nagyi! – de amikor a miko a fényre ért, a kisfiú megijedt.
• Én nem Kagome vagyok. Majd mindent elmesélek. Gyere, menjünk ki innen. – mosolygott kedvesen Kikyo.

Odament a kisfiúhoz és gyengéden felemelte majd elindul felfelé. Egy barátságos szobába vitte Hirot, majd letette az ágyra. Hiro melegbarna szemeivel felnézett Kikyora.

• Ki vagy te? Úgy hasonlítasz a nagyira.

Kikyo leült a kisfiú mellé az ágyra.

Ez egy hosszú történet.