XXVI. fejezet: Kaland útközben

• Ha bántani meri a fiamat én nem is tudom mit csinálok vele. – morgott Hiro, miközben apja palotája felé tartott.

Nyomában szorosan ott volt Minako, nem messze tőlük Inuyasha és Kagome, majd Sango és Miroku. Egyszercsak Inuyasha felkiáltott.

• Fúj! Évek óta nem éreztem ezt a szagot, most meg felbukkan!

Egy forgószél közeledett a csapat felé. Inuyasha rögtön Kagome elé állt, de az a bizonyos forgószél keresztülvágtatott rajta. Kagome előtt Kouga állt, majd megfogta a kezét.

• Kagome drágám! Évek óta nem láttalak. Még csak felém sem néztél. Én mindeddig hűségesen vártam rád. És most hogy találkoztunk magammal viszlek.
• Azonnal vedd le a kezed Kagoméról te rühes ordas! – ordította Inuyasha.
• Elhallgass kutyafülű! – rivallt rá Kouga majd ismét Kagoméhez fordult. – Gyere kedvesem, most végre az asszonyom leszel.

Minako hatalmas szemekkel nézte a jelenetet. Kouga észrevette az őt bámuló lányt.

• Hát ez meg kicsoda? – lépett közel hozzá Kouga és alaposan körbeszimatolta. – Olyan illata van mint az én Kagomémnak.

A szimatolást Haro szakította félbe, mivel eltolta az ordast Minako közeléből és a lány elé állt.

• Üdvözöld a lányomat bolhafészek. A Kagoméval közös gyermekünket. – mondta Inuyasha felvágóan miközben büszkén kidüllesztette a mellét.
• Hogy neked….és az én Kagomémnak közös gyerek? – Kouga fülei szabályosan lekonyultak. – Kagome képes voltál egy korcsnak odaadni magad? Miért nem vártál rám?
• Kouga én világéletembe Inuyashát szerettem.
• Most hogy ezt hallottad akár mehetsz is. – morogta Inuyasha.
• Inuyasha…fekszik.

Inuyasha megfejelte a földet.

• Megyek is. Ég veled Kagome, soha nem foglak elfelejteni. De azt tudd, ha fájdalmat okoz neked ez a palotapincsi, hozzám bármikor nyugodtan visszajöhetsz. – Kouga intett egy pát és egy forgószél kíséretében eltűnt.
• Kagome! Mindig ezt csinálod! – morogta fel Inuyasha.

Kagome leguggolt hozzá.

• Csak a te érdekedben.
• Keh, na persze.
• Jaj Inuyasha… - állt fel Kagome.
• Akkor induljunk tovább. Ki tudja Naraku mit tesz a fiammal. – aggódott Minako.

És a kis csapat tovább menetelt Naraku kastélya felé.