Gondolatok
1. fejezet

Egy álom… Csupán ennyi. Sokan elkövetnek hibákat. Amik igazán nem is
bűnös tettek. Csupán hamis érzelmek. Beleszeretni egy mesehősbe. Lehetetlen
vagyok… 1 éve élek ebben a városban. Rajzolni tanulok, mangaka*
szeretnék lenni. Gyermekkoromban kedvenc rajzfilmeim egyike a Yu Yu hakusho
volt. Ekkor követtem el „végzetes hibámat”. Többé nem
érdekeltek a fiúk. Pontosabban nem AZOK a fiúk. Beleszerettem egy
mesehősbe. Yusuke Urameshi egy rajzfilm figura.Egy gazdag fantáziájú ember
agy szüleménye. De mégis… Ebben a városban él, a film szerint.
Hittem, hogy talán tényleg létezik. Hogy mindannyian léteznek. Hogy valóban
rendelkeznek különleges erőkkel. De nem… Csak egy buta mesefilm. Noha
nekem valóban van szellemi erőm, uralom a vihart, az időjárást. De, ezek
szerint egyetlen vagyok a világon. Pedig mégis… Milyen szép álom
volt. De balga voltam. Hittem egy tündérmesében. Ezt hívják butaságnak. És
én kétségtelenül hülye voltam…
Már megint magamban beszélek. Mintha naplót vezetnék a fejemben. Ez is egy
buta szokásom.
Út, fák… Minden nap ugyan az. Semmi változatosság. Mostantól nincs
más választásom, csak tanulni. Egy álom szakadt meg bennem. Egy balga álom,
melyről tudtam, hogy soha nem válhat valóra. És ha mégis… ha mégis
mind léteznének, akkor Keiko is ott lene. És akkor… Én azt akarnám,
hogy Yusuke boldog legyen… És csak Keikoval lehetne boldog. Én, bár
kétségtelenül hasonlítok a lányra, nem ő vagyok. Én Yumi Kauro vagyok. És
soha, soha nem leszek senki más. Ennyi vagyok. Sem több, sem kevesebb.
-Áúúú.- Zuhanok… Mi ez… Biztos neki mentem valakinek, szokás
szerint. Fiú az illető, látom a kezét. Nekem nyújtja.
- Jól vagy?- kérdi. Hangja, melyben nevetés bujkál, mégis szomorkásan
cseng.
- Én… Nos igen… Egy kicsit piszkos lettem, de semmi több.-
Felnézek a két barna szempárba. Nem, ez nem lehet ő. És mégis, mennyire
hasonlít RÁ…

* mangaka= a manga képregények rajzolóit így nevezik