7.rész
Yumi 2007.04.06. 19:07
Gondolatok
7.fejezet- Út
Szeretem őt... Mindennél jobban. De ez így nem fog menni. Se nekem, se
neki. Ha azon aggódik, hogy mikor fogok meghalni... Én pedig nem róhatok
ekkora terhet a vállára. Mégis, hogy tehetném meg, hogy Kurama, Hiei vagy
Yusuke állandóan mellettem vannak, csak mert meg akarnak ölni. Tudom, hogy
mit akarok.
Hajnali háromkor csendben pakoltam össze a holmimat. A seb a hátamon még
mindig sajgott olykor, de nem érdekelt. Amikor a kapuhoz értem egy árny
támasztotta a félfát.
-Miért mész el?-kérdezte a fiú csendben.- Elmész úgy, mint ő?
A szívem hasadt bele a szomorú hangra, de nem feleltem. És nem is sírtam.
Nem mintha nem kellett volna. Nem ment. A fájdalmam sokkal mélyebb volt.Még
csak nem is szóltam. Egyszerű búcsó csókot lehelltem a fiú ajkára.
- Még vissza jövök...- ígértem halkan. Az igéret valós volt. Most a
hegyekbe indulok, azért, hogy a későbbi életemben békét leljek. Hogy végre
boldog lehessek. A táskával a hátamon némán hagytam el a házat és baktattam
az utca lámpák gyér fényében...
Tudnia kell, hogy szerettem. És lehet, hogy nem élem túl ezt a kis
kiruccanást. De megígértem, hogy ha élek, még vissza fogok térni. Mert
szeretlek. Jobban mint eddig bárkit...
|