3. fejezet - Happy Hollyday

A suli utolsó napja. Végre. Este fáradt-boldogan szedtem le vendégeim után
az asztalt, akik éppen animét néztek a tévében. Az a szerencse, hogy éppen
magyar felirattal ment, különben tuti nem értették volna. Én eközben a
konyhában mosogattam és pakolgattam vacsoránk romjait. Aztán kiabálás
ütötte meg a fülem. Már megint. Elmosolyodtam. Csoda, hogy még nem
jelentettek fel csendháborításért. Lépések zaja.
-Suichi? – néztem a fiúra. Segített nekem pakolni. – Köszönöm.
- emeltem rá hálásan a tekintetem. – Holnap elmegyünk strandolni.
– mondtam mintegy magamnak. A fiú rám emelte gyönyörű zöld szemeit.
– Semmi…- legyintettem. Komolyan mondom olyan jó volt…
Egy teljesen új világ amibe emiatt a három srác miatt csöppentem. Annyira
más, hogy ők itt vannak és nem egyedül tengetem
napjaimat…Felsóhajtottam. Megöleltem Suichit, aki először
meglepődött, majd a hátamon éreztem a fiú meleg kezét. Hálásan néztem rá, ő
pedig rám mosolygott. Bevittem a pici nappalimba néhány zacskó nasit, de
arról fogalmam sem volt, hogy Kuwabara és Yusuke, hogy képesek még enni. Az
elmúlt két hétben szerintem többet főztem, mint egész eddigi életemben.
Fáradtan rogytam le a kanapéra és elmosolyodtam vendégeimen…akik már
megint valami hülyeségen veszekedtek. Suichi mellém ült. Némán /mintha
bármit is mondhattunk volna egymásnak…/ bámultuk a TV-t. Haj istenem
bár tudnám, hogyan magyarázzam el nekik a strandot. Rajztehetségemre
hagyatkozva lerajzoltam mondandómat. A fiúk erre öröm ujjongásba kezdtek,
bár fogalmam sem volt mi olyan szuper egy strandon. De elmosolyodtam.
Visszaültem a fotelbe. Majd lassan, anélkül, hogy észrevettem volna,
jótékony álom nyomott el…

Mondanom sem kell, hogy reggel az ágyamban ébredtem…Természetesen
ruhástul… A nap melegen sütötte az arcomat. Az ablak nyitva volt.
Hatalmasat nyújtóztam. Gyorsan átöltöztem, meg rendbeszedtem magam. A fiúk
szobájából hangos horkolás hallatszott. Akaratlanul is elmosolyodtam.
Kimentem a teraszomra /még szerencse, hogy zöldövezetben lakom… Amúgy
sem szívesen költöztem ide…/ ahol nagy meglepetésemre már ott állt
Suichi. Vörös haja lágyan lengedezett kora reggeli szellőben. Óvatosan
mellé lépdeltem. Én alacsonyabb voltam nála, a hajam sem volt olyan hosszú
(valamivel a vállam alá ért) mint az övé és a szemem sem volt annyira zöld
mint az övé. Együtt néztünk le a város látható részére. Nagyot
sóhajtottam… Rám emelte azokat a szemeket… Egyszerűen
csodálatos volt. Nem hiszem el, hogy nem beszélhetünk… Ez annyira nem
fair. Hátat fordítottam és a konyhába mentem reggelit készíteni. Hamarosan
két álmos „idegen” lépett ki a fiú szobából félig felöltözve.
Aztán Yusuke Kuwabarához vágott egy párnát. Ez már napi protokol volt. Jót
mosolyogtam. Mikor elpusztítottak minden ehetőt /komolyan ezek jobbak mint
a porszívók/, megszólaltam:
- Na srácok, irány a strand! – Először gondolom nem esett le nekik,
szóval felmutattam a „mesterművemet”. Erre villám gyorsan
kezdtek pakolni és pár perc múlva indulásra készen álltunk.


Tulajdon képpen a fiúk jól elvoltak. Én csak napoztam. Becsuktam a szemem.
Bár igazán szerettem úszni már egészen kicsi korom óta. Egyszer azonban azt
éreztem hogy valaki ölbe vesz és megindul velem. Yusuke vigyorgott az
arcomban és bedobott a medencében.
-Ez volt életed utolsó hibája! – nevettem és berántottam a medencébe.
Újra kis gyereknek éreztem magamat… Teljesen megfeletkeztem arról,
hogy milyen jó így hülyülni. Mikor már tényleg elegem volt kikászálódtam és
megtörölköztem. Leülem és élveztem a meleg napot. Hamarosan a fiúk is
csatlakoztak. Oda adtam nekik ami kaját csomagoltam. Egészen estig
szórakoztunk. Amikor pedig már indultunk olyan fejet vágtak, mintha
óvodásokat kellene haza rángatnom.

Otthon én nem voltam éhes. Lesétáltam az aprócska parkban amie a lakótelep
mellett terült el. Nem sokára Suichi is megjelent. Leültem egy padra, ő
pedig mellém telepdett. Rá mosolyogtam, de nem tudtam szabadulni azon
érzésemtől, hogy figyelenk. Jó ideje ültünk már és úgygondoltam, hogy
indulnunk kéne, mert rohamosan sötétedett. Kinyújtóztattam a végtagjaimat.
Ő szintén felállt. Aztán maga felé fordított. A szemeim kerekre nyíltak a
meglepetéstől. Arca rohamosan közeledett az enyémhez. Megcsókolt… Bár
megkell mondjam váratlanul ért én nagyon élveztem. Beletúrtam a sűrű, vörös
hjzuhatagba…

- Ez annyira undorító. Kurama beleszeretett egy egyszerű halandóba.
Barátom, hogy te megkora ostoba vagy….