7. fejezet - Utolsó órák...
A Nap estébe fordult, és mi még mindig a parkban álltunk. Nem akartam
elmenni. Ez az apró boldogság sziget túl csábító volt ahhoz, hogy
egyszerűen ott hagyjam. Szerettem a mostani helyzetem és önző módon semmi
mást nem akartam. De az esti szellő kissé hűvösbe fordult így muszáj volt
indulnunk. Valahogy már egyátalán nem voltam álmos. És, ha már meg kell
halnom, legalább úgy tegyem, hogy előtte jól éreztem magam.

Yusuke az ablakban nagy szemeket meresztett ránk.
- Ez nem lehet igaz… - suttogta. – Kurama nem lehet szerelmes
belé! Mikor én akartam! Na jó csak vicc volt. – nevetett. –
Aranyosak így együtt.
- Te meg vagy húzatva, Yusuke! – Hiei dühösen vágtatott Yusukéhoz.
– Az a lány csak egy halandó! Egy HALANDÓ! Felfogtad?
- És mi abban olyan nagy baj, tökmag? – Kuwabara a TV képernyőre
szegezte a tekintetét, de a beszélgetés néhány morzsája elért a tudatáig.
– Talán féltékeny vagy?
- Nem vagyok féltékeny. Egyszerűen nem illenek egymáshoz.
- Szerintem igen. – mondta Yusuke, aki még mindig az ablakra tapadt.
- Veletek nem lehet beszélni… - morgotta. Nem volt féltékeny.
Egyszerűen nem tartott elég jónak a legjobb barátjához.

- Fel kéne mennünk. – jegyeztem meg halkan és kibontakoztam a fiú
öleléséből. – Fázom.
Kicsit megdörzsölte a karomat, hogy felmelegítsen. – Menjünk.
Hálásan emeltem rá a tekintetem.
- Köszönöm.

- Akartok társasozni? – amikor beléptem az ajtón Yusuke kajánul
vigyorgott. Amikor megláttam az arcát elmosolyodtam. – Ha egyetlen
megjegyzés is teszel, meghalsz. Na akkor? Társas?
Amikor kitalálták, hogy a társas jó lesz, akkor közel 40 percen át
magyaráztam nekik a Monopoly szabályait. Természetesen Yusuke fogta ezt fel
utoljára, de ki lepődik még meg ezen?
Miután már a játékba is belekezdtünk, amiben egyébként Yusuke állandóan
csalni akart, önfeledten szórakoztam. Hiei volt az egyetlen aki nem
nevetett. Még csak nem is mosolygott. Mondjuk arra is nehéz volt rávenni,
hogy egyátalán beszálljon. Ma azonban ez sem vette el a kedvem. Végül is
Kurama nyert miután elsőkén Yusukét jutatta csődbe a szállodáival. Komolyan
mondom ilyen logikus embert még életemben nem láttam. Aztán Kuwabara jött,
utána én és csak ezután tudott Hieijel is „végezni”. Az is
szöget ütött a fejemben, hogy Szotyi a Jagan használta, bár tudtam, hogy
ennek kicsi az esélye. Meg is mosolyogtam a dolgot.

A konyhában töltöttem az estét, mint mostanában állandóan. Yusuke is
hamarosan utánam somfordált.
- Mikor eszünk már? - kérdezte türelmetlenül.
- Mi van kicsi rizszabáló, éhes vagy?
- Aham… De nagyon és, ha nem sietsz akkor előveszem apámtól örökölt
démoni énem és felfallak.
- Jól van! – nevettem. – Mindjárt kész vagyok.

Degeszre tömött bendővel ültek be a TV elé. Még Hiei is. A négy srác jól
megvolt. Ezalatt persze azt értem, hogy egy óra alatt egyszer sem vesztek
össze, ami náluk már rekord.

- Na jó fiúk én aludni mentem. – Tápászkodtam fel Kurama öléből. A
fiútól egy csókkal búcsúztam. – Jó éjszakát!
Zuhany után befeküdtem az ágyba. Sokáige nem jött áléom szememre…

A fekete alak, aki az ablakon érkezett, olyan hangatalanul suhant, mint a
lágy szellő és úgy is távozott. Nem vedtem észre. Velem akarjaiban ugrott
ki az ablakomból. Olyan sebesenmozgott, mint a hurrikán, ugyanakkor olyan
puhán értek a lábai a földhöz, mintha fellegeken lépdelne….

A hely ahol magamhoz tértem, sötét volt. Lábaimon ültem és remegtem a
hidegtől. Karomat egy-egy vaslánc tartotta. A sarokban egy sötét alak
támasztotta a falat.
- Mi van kislány, magadhoz tértél?
- Meg fogsz halni…- sziszegtem a fogaim között.
- Ugyan, és ki öl meg? – nevetett fölényesen. – Talán a
lovagod? Vagy a rizszabáló haverjaid?
- Nem… - ajkam gonosz félvicsorra húzódott. - … én.
- A bilincsek varázslat állóak… Nem szabadulhatsz ki. És a sötétség
hamarosan megöl. Árny hordozó vagy, de ekkora sötétséget nem fogsz túl
élni. 12 órád van hátra. És még nem is túloztam.
- Lehet, hogy nem tudok kiszabadulni, de az árnyak sötétben kúsznak.
Meghalok, de te egy cseppet sem kaosz az erőmből. – Mire föleszmélt,
az árnyak már a nyakát szorították.
- Ez nem lehet… - nyögte. – Te tovább fejlesztetted az erődet?
- Óvatlan voltál. Viseld a következményeit! – mondtam.
A férfi meghalt. Életem utolsó erejével küzdöttem az ellen, hogy
megszerezzék az erőmet. Rohamosan gyengültem...