|
12.rész
2007.07.17. 17:54
12. fejezet: A történet vége
A langyos szellő sziszegve tekergett, csendesen lobogtatva meg Sesshomaru haját. A szellem rideg szemeivel hátra tekintett. Inuyasha állt előtte, kezében ott csillogott Jaken botja és az ellopott Tensaiga. A fiú határozottan fagyos tekintető bátyára meredt. Letette a visszaszerzett dolgokat a földre:
-Sesshomaru, ezek a tieid...
A szellem rebbenés nélküli, nyugodt szemeivel az öccsére tekintett, majd felvette a Tensaigát és átnyújtotta Jakennek a varázsbotot. Utána sarkon fordult, mintha semmi sem történt volna. Inuyasha szelíd hanggal újra megszólította:
-Sesshomaru. Anyád halott...
A szellem megállt érzéketlen hangja kíséretében:
-Sosem volt anyám...
Jaken dühösen a nagyúr felé fordult morogva magában, hogy miért nem öli meg Inuyashát, de Sesshomaru nem válaszolt. A hideg szellem alakja lassan elvészett a gomolygó ködben, nyomában a mosolygó Rinnel és a kis démonnal...
Inuyasha Kagome mellett ült. Nézték a táncoló hópihéket, miket csendesen fodort a szél. A Hayutól szerzett ékkőszilánkok felragyogtak a nyakában lévő üvegcsében .A lány megfogta a fiú kezét, miközben ragyogó szemeivel ránézett:
-Köszönöm...
-Mit?
-Ami apád sírjában történt...Majdnem feláldoztad magad miattam...
-Keh...Tudtam, hogy gyorsan be fognak gyógyulni a sebeim.-mondta peckesen Inuyasha.
Kagome ráborult a fiú vállára. Inuyasha képét bíbor tűz öntötte el. Rá akart szólni a lányra, de mégsem tette. Kívánta Kagome selymes bőrét. Néhány másodperc szünet következett, majd a csendet a fiú zavarodott hangja törte meg:
-Ami akkor történt este...Nem tudom mi történt velem. Sajnálom...
-Semmi sem történt...Rendben?
Inuyasha nem válaszolt. Ő tett fel újabb kérdést:
-Mi a helyzet a te világodban?
-Fél Tokio romokba...A szentélyt újra kell építeni, de magának a kútnak nem lett semmi baja. Senki sem tudja, hogy mi történt, de ha tudnák is az igazságot, úgyse hinnék el.
A fiú lassan megfordult. Mélyen Kagome szemeibe nézett. Mennyei ragyogás fényeiben fürödve ajkuk összefort, miközben gyengéd kezeikkel egymás testét és lelkét simították meg. A bokrok sűrűjében megbújva Sango és Miroku gyönyörködött a párban, miközben a szerzetes eltakarta a nyafogó Shippou szemeit. Kagome és Inuyasha egymásra borulva a menny habzó felhőire tekintett, és a belőlük szikrázó fényekre, miknek tiszta fátyola mögött Izayoi mosolygott és vigyázott rájuk...
Vége
szerző:Ashikaga
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
