16. Fejezet Yusuke és Hena POV

Yusuke:

Hena nyugodtan aludt mellettem, és én boldog voltam! Már nem bántam, hogy nem öltem meg azt a férfit, és azt sem, hogy még élek. Tudom, hogy meg akartam halni, ha elkaptam Keiko gyilkosát, de a helyzet megváltozott. A nap lassan feljött és bekukucskált a függöny résein át. Legutóbb, mikor így ébredtünk, még nem sejtettem, mennyire szeretem. Tudtam, hogy nem azért vagyok vele, hogy kihasználjam, de nem gondoltam, hogy ennyire oda vagyok érte. Megmozdult, és én rögtön fürkészni kezdtem. Felemelte a fejét, álmosan pislogott rám. Homlokon csókoltam. Olyan aranyos volt. A sérülései azért elrontották az összképet. Megdörzsölte a szemét és felszisszent. Megsimogattam a fejét. Jobb szeme alatt egy lila folt futott, a szája két helyen felrepedt és az egyik szemöldöke is sebes volt.

Az a bunkó!

Elfutott az ideg, de ő hozzám csusszanva megcsókolt, és én megnyugodtam. Felült.
– Hová, hová? – kérdeztem.
– Most már muszáj lezuhanyoznom! – adta tudtomra. Én is felültem.
– Jó, addig én csinálok reggelit! – javasoltam, de elég furán nézett rám.
– Majd én, sietek! – Megcsókoltam.
– Rendben! – Nehezemre esett elengedni, még akkor is, ha tudtam, hogy csak a fürdőszobába megy. Végül eleresztettem, és visszadőltem, miközben ő kiment. Nem bírtam sokáig feküdni. Miközben feltápászkodtam és felöltöztem, hallottam, a folyó víz hangját. Bevetettem az ágyat, már amennyire tőlem telt. Tébláboltam, tétlenkedtem, és nem értettem, hol marad már Hena. Aztán végre nyílt a fürdő ajtaja, és megjelent ő. Az én egyik pólóm volt rajta, és épp a haját törölgette. Elégedetten néztem végig rajta.
– Csinos vagy! – jegyeztem meg. ő csak mosolygott és megvonta a vállát.
– Nem találtam más! – szabadkozott. Feltűnt, hogy vörösek a szemei.
– Baj van? – kérdeztem.
– Van valami, amit el kell mondanom! – kezdte a kezeit tördelve elsétált mellettem és az ablakhoz ment. – Történt valami ott, amíg fogságban voltam! – magyarázta nehéz szívvel.

Az a féreg, megölöm, ha megerőszakolta!

Nem érdekel, hogy már Koenma kezeiben van, én megtalálom és megölöm!
– Figyelj, mindegy, hogy mi volt, mert én…
– Kérlek, először hallgass végig! – szakított félbe. – Nem sokkal azután, hogy elrabolt… egy szobában ébredtem, egy ágyon, ő meg ott volt és…
– Hena, nem kell beszélned róla! Tudom, hogy te nem akartad, ha az a kéjenc…
– Te most miről beszélsz? – szólt megint közbe. Felém fordult, és a szemében láttam, hogy tényleg nem érti.
– Hát én csak… azt hittem…
– Nem erőszakolt meg! – biztosított róla, aztán mintha elbizonytalanodott volna. – Legalábbis amíg eszméletemnél voltam, nem! – javított magán.
– Értem! – bólintottam. – Akkor miért…
– Mert az én hibám! – sóhajtott fel.
– Mi? – kérdeztem vissza.
– Keiko miattam halt meg! – ismerte el és elfordult tőlem. Hátulról öleltem át.
– Ne mondd ezt, senki más nem tehetett róla, mint az az idióta! – magyaráztam neki halkan, de egy pillanatra sem eresztettem, hogy érezze, komolyan gondolom.
– Nem, nem, az én hibám! Azért történt, mert én beléd szerettem – szipogta a sírással küzdve. – Azért tette, hogy te velem légy, és boldognak lásson engem.
– Mi? – Jobb kérdés nem jutott eszembe. Ez a fickó beteg!
– Sajnálom, én nem tudtam, én nem azért, és én nem… annyira sajnálom, Yusuke! – hadarta Hena felém fordulva. Kezei közé fogtam a fejét, és a szemébe néztem.
– Nem a te hibád! Nem is miattad történt! A pasasnak elmentek otthonról, ezért öldökölt össze-vissza.
– De, ha én nem szeretek beléd, Keiko soha nem… - Mutató ujjamat az ajkára tettem elcsendesítve ezzel.
– Te mondtad, hogy ezen felesleges spekulálni! Nem számít mi volt! Te jól vagy, és itt vagy nekem! – mondtam, majd magamhoz vonva megöleltem. Sokáig sírt még a karjaimban, míg megnyugodott és elhitte, hogy én nem rovok fel neki semmit, és neki sem kell. Történt, ami történt! Nem tudunk rajta változtatni! Ha nem szeretek bele Keiko talán még ma is élne, de nem így lett. Meghalt, nekünk viszont a lehető legjobbat kell kihoznunk belőle!

Hena:

Yusuke nagyon megértő és kedves volt. Egy idő után tényleg elhittem, hogy nem én tehettem Keiko haláláról. Két nappal később, mikor már nem volt mit felvennem, felvetettem neki, hogy talán a többi ruhámat is el kéne hozni a másik házból, vagy visszamenni, de nem szívesen váltam volna meg a legénylakástól. Ő is azt javasolta cuccoljunk át. Átcipeltük a bőröndöket, mert mást nagyon nem kellett, hiszen a lakás fel volt szerelve és szépen elkezdtünk kipakolni. Ahogy egy adag fehérneműt emeltem ki, valami leesett a földre, ő pedig lehajolt, hogy felvegye. Megnézte, és mint akibe villám csapott, úgy kapta rám a tekintetét. Hozzá sétáltam, hogy megnézzem, mit is szorongat a kezében. Elég volt rá egy pillantást vetni, és rájöttem, a repülőjegyem az. Megemelte.
– E szerint nemsokára visszamész! – morogta elkedvetlenedve.
– Ezt már akkor megvettem, mikor indultam! – magyaráztam neki. Felcsillantak a szemei.
– Tehát nem mész? – érdeklődött.
– Mehetek, ha akarod! – vontam vállat. Istenem, hogy szerettem volna, ha kimondja, hogy maradjak.
– Te akarsz menni? – Hát azt hiszem arra sokáig várhattam volna. Úgy döntöttem, őszinte leszek, hiszen az kapcsolatunk alapja.
– Nem, Yusuke, nem szeretnék, veled szeretnék maradni, de ha neked más terveid voltak, akkor… - Ketté tépte a jegyet.
– Nem mész sehová! – Elmosolyodtam, és megöleltem. Ő pedig eldobva a kezében lévő papírt szorosan ölelt. Hátrált, nem értettem, hová, de aztán behúzta a függönyöket. Kis hamis!
– Az összes ruhánk az ágyon van! – mondtam hamiskás mosoly kíséretében.
– Majd kipróbáljuk az asztalt! – válaszolt a nyakamba csókolva. Felnyögve döntöttem hátra a fejem és hagytam, hogy ő vezessen. Odaérve viszont morcosan állapította meg, hogy az asztal is tele van. – Úgyis meleg van! – rendezte le egy flegma vállvonással. Nem értettem, hová akar kilyukadni, de ebben a pillanatban megfogta a csípőm és megemelt. Lábam a dereka köré fontam ő pedig vadul kényeztetve ajkaim elindult a fürdőszoba felé. Fény gyúlt pici agyamban odabent letett a földre, megszabadított a nadrágomtól, én pedig őt a sajátjától, levettem róla a pólót, de ő nem vetkőztetett tovább. Megnyitotta a csapot és pólóstól rakott a zuhany alá. Meglepetésemben halkan felsikoltottam, aztán pedig élveztem azt, amit művel velem.

Vége!