Szellemvér
made by: LilimKiss

Most végre kettesben vagyunk. Annyira örülök neki. Olyan rég vártam erre. Most végre elmondhatom…
- Nagyon szép ez a forrás, nem Kagome?- kérdezte tőlem fesztelenül és meleg hangon. Nagyon megfogott a nyíltsága és elbűvölt.
- De igen. Gyönyörű. Köszönöm, hogy elhoztál ide- és óvatosan közelebb húzódtam hozzá. Egyre erősebb volt az illata, melyet mélyen szívtam a tüdőmbe és zártam el tudatomba. Annyira elmerültem a közelségében, hogy észre sem vettem, milyen közel kerültem az arcához. Az ő arca már piros volt, míg az enyémet most öntötte el a pír.
- N… nagyon… nagyon jó az illatod- mondta ki végül, kis akadozás után a gondolataimat. Elkezdtem hozzá közeledni, de ekkor hirtelen elkapta a fejét és felmordult:
- Szellem… A hatalmas robaj pedig csak alátámasztotta feltevését. Hatalmas medveszellem alakja rajzolódott ki. Először nyugodt voltam, de ekkor félve megszólalt.
- Kagome. Menj innen kérlek, mert nem tudom mi lesz…- és ekkor eszembe jutott, hogy nincs nála a Tetsusaiga. De ha nincs nála, akkor…
- Itt maradok veled! Segítek-, mondtam elszántan. Ő szomorúan de bíztatón rám nézett.
- ÉKKŐSZILÁNKOKAT ÉRZEK! HOL VANNAK? ADJÁTOK IDE ŐKET!- hallatszott dörgő hangja az ocsmány állatnak.
- Ékkőszilánk az nincs, de tessék itt van egy kevés a GYILKOSKARMOKból!- kiáltotta elszántan és megtámadta a monstrumot. De sajnos csak elég kis sebeket tudott okozni. Segítenem kell neki, vagy különben… csak koncentrálnom kell. Ahogy Kikyou csinálta. Elszívom az életenergiáját.
- Kagome vigyázz!- rántott vissza gondolataimból a kiáltás, és Inuyasha arrébb lökött a közeledő mancs elől. Ám ezzel őt ütötte a földbe a csapás.
- KEH! GYENGE KIS KORCS!- nevetett a medve fölényesen. Inuyasha… nem… itt az én időm! Csak koncentrálok… elveszem az erejét… elfoszlik… így… Inuyasha megmenekül… igen!
- MI TÖRTÉNIK VELEM?!- hörgött az óriás, ám ekkor mancsa megemelkedett. Szemem felcsillant. Ott volt épen és sértetlenül. Föllökte a kezet és elkiáltotta magát.
- Vasromboló lélekrabló!- a fenevad darabokra szakadt. Mielőtt eltalált volna egy cafat, hirtelen az ölébe vett és elkezdett rohanni.
- Annyira örülök, hogy nem esett bajod! Nagyon megijedtem Inuyasha!- ám amikor az arcára néztem átfutott testemen a fagyos félelem. Széles vigyor volt a száján, a méregcsíkjai átszántották arcát. Agyarai lettek és hatalmas karmait most éreztem meg a lábamon.
- Inuyasha…- leheltem ki félve.
- Nyugi cicus. Most szórakozunk egy kicsikét. Nagyon fogod élvezni, ezt garantálom!- és most döfte belém a rettegés kését.
- Ne csinálj semmit sem. Térj magadhoz Inuyasha! Fek…- és amikor már ki akartam mondani befogta a szám egy csókkal. Nagyon meglepődtem, de ez nem volt jó. Agyarai felsértették a szám és kicsordult egy kis vér.
- Nem, nem! Nem szabad ilyeneket mondani cicus. Még a végén elrontanád a mókát. Ráadásul ő is ezt akarja…- mondta vigyorogva és haladtunk tovább. Az utolsó mondat keringett a fejemben. „… ő is ezt akarja”. Vajon ezzel mire célzott? Hogy ő most szellemként akar maradni?
- Megérkeztünk cicus! Szerintem itt pont jó lesz- hoztak vissza a szavak gondolataimból. Körbenéztem… egy szép tisztáson voltunk. Hófehér virágok tarkázták a szinte világítóan smaragdos és illatos gyepet. Közel hozzánk az erdő sűrűje terült el. Visszanéztem Inuyashára, aki elégedetten szemlélt engem, majd letett a fűre. Mintha csak varázsereje lett volna a helynek, szinte gondolkodás nélkül elfeküdtem benne.
- Látom neked is tetszik a hely cicus. Elég kényelmes is!- vigyorgott még mindig és közelebb lépett hozzám. Én hirtelen fel akartam pattanni, de fölémtérdelt és megragadta a hajamat.
- Ne csináld ezt cicus, nem akarlak bántani- és gyengített a hajam húzásán, de vigyora nem változott. Nagyon megijedtem tőle, és, még ha szinte tudtam is mit akar, lassan kicsúszott számon a kérdés:
- Mit akarsz csinálni?- elkezdett nevetni. Közel hajolt fülemhez és szenvedélyesen belebúgta.
- Mindent. Csak veled, csak itt, csak most és csak így. Mindent! Annyira élveztem, ahogy ezt végigmondta, de meg is ijedtem tőle. Megragadtam a kimonóját és el akartam tolni, de megragadta az egyik kezem. Ám ezúttal nem erősen. Lassan a háta mögé tette és… megsimítatta velem a fenekét. Olyan furcsa volt, amit csinált, de én… élveztem…
- Na, hogy tetszik? Benne vagy a játékban cicus? Vagy nem is kellek neked?- kérdezte a szokásos vigyorral és fesztelenséggel. Bennem volt a vágy és vonzalom, de ezt nem lehetett… nem szabad ilyet műveljünk…
- Ne csináld… kérlek!- és el akartam húzni a kezem, de nem engedte. Megnyalta az alvadt vérrel foltozott ajkaim és elengedte a hajam. Mivel már nem volt támasztásom, elsimultam a füvön. Elengedte a kezemet és levette a vörösszín kimonófelsőt, és utána az alatta lévőt. Meztelen felsőteste elbódított. Fölémtámaszkodott és megnyalta az arcomat.
- Hát nem őrjítő ez az érzés? Ahogy érzed a közelséget és vágyod azt, de nem kaphatod még meg pedig csak egy karnyújtás?! De nekem nagyon tetszik ez az őrjítő érzés! Felperzsel!- mondta kéjes hangon. Úgy feküdtem a karjai közt, mint a sebzett vad az oroszlán karmai közt. De… ez tényleg őrjítő volt… annyira, hogy élveztem… nem akartam kimutatni, de… nagyon kívántam már, hogy elkezdje… hogy csinálja… hogy… mindent… csak itt… csak most… csak így… csak VELEM! És mintha csak gondolnom kellett volna rá, ő elkezdte. Egyik kezét a blúzom alá csúsztatta, majd komorságot tettetve megszólalt.
- Ejnye cicus! Ilyen fölösleges dolgokat hordani!- és kicsit meghúzta a melltartómat, hogy jelezze mire gondol.
- Nekem most nem kell… ha akarod… leveheted rólam…- mondtam szinte lihegve. Ő csak vigyorgott és a fölsőm alatt kikapcsolta a melltartót. A pántokat karmával tépte el, hogy levehesse rólam, majd keze ismét oda siklott, de most fedetlen melleimet ragadta meg. Felsikkantottam. Fájdalmasan csinálta de nagyon jól…
- Látod cicus, mondtam, hogy jó lesz. Te pedig itt ellenkeztél…- de nem mondta végig, mert hirtelen átfontam a nyakát és lerántottam magamhoz. A forró csók neki is tetszett. Ám hamar átformálta az ő ízlésére. Nyelvével végigsimította szájpadlásom. Mikor elváltunk viszonzásképp, megharaptam óvatosan az ajkát egy pillanatra.
- Jól csinálod cicus! Nagyon gerjesztő!- és ágyékát az enyémhez dörzsölte. Még a ruhákon át is éreztem erekcióját. Megfogta a szoknyám és letolta rólam, majd bugyimba csúszva hüvelyemhez férkőzött, mely már ontotta a nedvet.
- Hm. Már éreztem az illatát, de most már az íze is kell- így ujjait kihúzta csiklóim közül és lenyalta. Annyi élvezettel csinálta, hogy ismét megcsókoltam. Éreztem a számban a saját nedveim, de az ő nyelvét is, mely az enyémet nyalta. Keze eközben ismét bugyimban volt, ám most fenekemet markolta meg. Ezzel a mozdulattal abba is hagyta a csókot.
- Látni akarlak! Most! Öltözz!- és én mintha csak egy kis bábu lettem volna, aki mozog, letoltam az alsóneműt ezzel közben végigsimítva a kezét. Utána felhúztam a felsőt és eldobtam. Ott feküdtem a kezei közt meztelenül és ő csak nézett. Néha közelebb hajolt, hogy csináljon valamit, de nem tette meg végül. Már nagyon kívántam, de nem csinált… semmit!
- Kérlek!- szóltam halkan. Szemeimbe nézett. Az a pimaszság egyszerűen felidegesített. Tudta, hogy vágyom rá. De nem csinált semmit, csak mosolyogva nézett a szemembe.
- Csináld már!- nyögtem ki. Alig tudtam beszélni. De ő nem mozdult. Éreztem az ágyékomnál a forróságot. Hirtelen nem tudtam, mit teszek. Egyik kezemmel a hajába markoltam és lerántottam magamhoz egy csókra, míg másik kezemmel nadrágja övét kötöttem ki. És amilyen pimasz, megfogta a nadrágjánál matató kezem és egyszerűen az ágyékához szorította. Annyira akartam már…
- Igaz milyen borzalmas… a vágy… ahogy szaggatja… a magodat?- kérdezte szinte a számba lehelve a szavakat- De nekem nagyon tetszik… érzed is… nem igaz?
- Te őrült… vadállat… kegyetlen…- nyögtem a vágytól forrva. Ott markoltatta velem dagadó hímvesszejét és nem tudtam mozdulni.
- Ejnye… cicusom… ezért… büntetés jár… ilyen rosszat mondani… nekem… aki csak azt akarja, hogy… élvezd!- és ismét megcsókolt, de most vadul, mint amikor el akart hallgattatni. De én már ezt sem bántam… a lényeg, hogy… csinálja… ne álljon meg…
- Azt akarod, hogy csináljam… hát most csinálom… de lehet, hogy… egy cseppet fájni fog…
- Nem számít… akarom!- formáltam a szavakat, de hang alig jött ki a torkomon. Ám ez a kis hang is elég volt. Elengedte kezem, amit férfiasságához fogott, és lefogott. Lábaimhoz térdelt és ráült, majd lehajolt melleimhez és óvatosan megnyalta a bimbóm. Azt hittem ennyi, de hirtelen megharapta és én felsikkantottam. Agyarai fájdalmasan akaszkodtak össze… de nem a fájdalomtól adtam ki a hangot… hanem… az élvezettől. Ismét nyalta, majd beleharapott és ugyan ezt másik mellemmel is eljátszotta. Lassan húzta végig nyelvét domborulatomon. Lejjebb indult. Hasamat kezdte kényeztetni nyelvének táncával és én már nem voltam képes visszatartani halk nyögéseim. Ahogy közel hajolt hozzám, megéreztem ismét erekcióját.
- Hogy vagy képes… ennyi ideig… türtőztetni… magad- kérdeztem a nyögdécselés közepette.
- Sokkal… jobb lesz… ha majd végre… megkaplak…
- Őrült…- nyöszörögtem és ő fölrántott. Ott ültem… ő a lábaimon és farkasszemet néztünk egymással. Majd megcsókolt ismét. Olyan gyengéden, mint eddig soha. Nem nyelves csókkal, hanem igazival. Magához szorított és csak csókolt. Óráknak tűnő percekig. Majd megszakadt a pillanat. Annyira bántam, de ő bíztatón nézett rám.
- Most már… ha akarod… csinálom… de utána… kapok… még egy… ilyet… tőled…- és visszadöntött a fűbe. Kezeimet nadrágjához tette, és én habozás nélkül letoltam róla. Behunytam szemem és hagytam, hogy megadja a kegyelemdöfést. Lassan mozgott… ingerlően jól… és én vele együtt mozogtam… testünk eggyé vált… a kiteljesülés útján… és… hangosan felsikoltok… szemem tágra nyílik… hallom üvöltését… látom az élvezetet az arcán… visszahunyom szemem… érzem, hogy lassan lemászik rólam… mellém simul…
- Tartozol egy csókkal… cicus!- erre kicsapódnak szempilláim és ránézek. Mosolyog rám. Most először, mióta szellem. Én oda hajolok hozzá és ismét váltunk egy igazi csókot. Egy igaz hosszú csókot…