Farkas és kutya
made by: LilimKiss

- Hogy lehetsz ennyire kegyetlen?!- kiabáltam, de ez süket fülekre talált.
- Hagyj békén! Én Kagomét szeretem! És nem emlékszem arra az éjszakára!
- De akkor legalább nekem higgy! Én nem hazudnék neked!
- Tűnj már el az életemből! Te ostoba kölyök! Nem lennél képes rávenni soha, hogy a falkába tartozz!- és ezzel a szívembe vájta a tőrt. Nem bírtam kiejteni a szitkokat, amiket már beszéde alatt megformáltam… nem… könnyek sós illatát éreztem, majd lecsordult az arcomon. Kouga bűnbánóan nézett rám.
- Ayame, én… nem akartam…
- Gyűlöllek! Meglásd, féltékennyé foglak tenni! És amikor már kívánsz, akkor doblak el!- kiáltottam neki, és a levelek sűrű felhőjébe burkolva eltűntem. Nem érdekelt hova megyek, csak, hogy Kouga ne találjon meg. Találnom kell egy férfit… nem akarom azt tenni… csak egyszerűen felidegesíteni Kougát… Hirtelen azonban megcsúsztam. Gondolataim miatt nem vettem észre a szakadékot, ami felé futottam.
- Kouga!- kiáltom még, de hirtelen elsötétedik minden…

Egy kellemes illat… itt a közelben… olyan jó… kié ez az illat?
- Jobban vagy kicsi Ayame?- kérdezi tőlem egy barátságos hang és valószínűleg az illat tulaja.
- Nem tudom… fáj a fejem-, mondtam halkan és felnyitottam a szemem. Szinte megijedtem az alaktól, aki megmentett. Hófehér kutyafülek, hófehér haj, aranyszín szemek… Inuyasha! Itt fekszik mellettem… és a szemembe néz… annyira… hevesen ver a szívem…
- Pedig nekem elhiheted, hogy nagyon is jól nézel ki-, mondta és közben mosolygott. Ez a… ez a hülye udvarol nekem? Bár úgyis féltékennyé akartam tenni Kougát.
- Köszönöm… végülis jobban érzem már magam… mi történt?
- Nem tudom. Csak annyit láttam, hogy az ölembe estél. Hogy honnan arról fogalmam sincs. D nem is bánom annyira…- és ekkor közelíteni kezdett. Annyira megijedtem, hogy hirtelen talpra pattantam és hátrálni kezdtem. Bevertem a fejem a mögöttem lévő fába.
- Mit akarsz tőlem Inuyasha?- kérdeztem remegő hangon és nyomatékosan. Ő mosolygott, fölállt és közelíteni kezdett.
- Kouga Kagomét akarja. Én meg odaadom neki. Cserébe viszont te kellesz nekem-, búgta bele a feszült levegőbe. Azt hittem menten megáll a légzésem a szívemmel együtt. Már éppen tudatosult bennem, hogy el kéne futni, mikor sarokba szorított. Kezeit a vállaimhoz tette, míg testét kissé az enyémhez nyomta. A szívem úgy zakatol… majd kiszakad a helyéről… miért…
- Ne félj tőlem. Jó lesz Ayame… élvezni fogod!- suttogta a fülemhez hajolva, majd óvatosan megnyalta és beleharapott. Hirtelen felsikkantottam. Óvatosan ismét nyalni kezdte a fülem, majd lejjebb kóborolt. A nyakamat nyaldosta. Olyan volt, mint a gazdáját imádó eb. Annyira tetszett… olyan jó volt… akarom…
- Gyerünk… kérj meg rá… kérd, hogy még… vagy különben… abbahagyom…- szólalt meg egy-egy nyalás közben. Nem tudtam megszólalni. Néhány pillanat múlva abba is hagyta, ahogy ígérte. Csak állt és a nyakamba szuszogott. Ez is kellemes volt, de én érezni akartam őt. Lassan rávettem magam… hogy hangot adjak ki…
- Ah… kér… kérlek… kérlek…- nyöszörögtem halkan. Elkezdett nevetni, majd hirtelen megharapta a nyakamon a bőrt. Ismét sikoltás hagyta el ajkaim.
- Akard jobban!- suttogta ismét. Mostanra megelégeltem a szórakozását. Elkaptam a haját és hátrarántottam a fejét. Ő engedelmesen kezdett el guggolni, ahogy lejjebb rántottam.
- Akarom!- és erre megragadta a combjaim. Hirtelen elengedtem a haját, mire végignyalta a combom. Annyira elvesztettem előbbi dühöm és megrögzött vágyam, hogy a lábaim megremegtek, és hirtelen elestem. Ő, mint a vadállat letépte rólam a bőröket és lábaimat szétfeszítve hüvelyemhez férkőzött. Én felsikítottam…

- Nyugodj már meg! Semmi baj Ayame! Minden rendben!- nyomott vissza Kouga az illatával átitatott szalmaágyra. Körbenéztem és szemembe ötlött páncélom és néhány bőrdarab a ruhámból. Hirtelen magamra kaptam tekintetem és tudatosult bennem, hogy egy darab éppen jó helyen lévő bőr fed csak.
- Bocsánat, de muszáj volt leöltöztesselek, hogy kitisztítsam a sebeid. De már jobban vagy… én sajnálom, amit akkor mondtam…- nézett rám bűnbánóan, majd hirtelen nyomatékosan folytatta-, De szeretném megtudni, miért nyöszörögtél úgy…- és ekkor féltékenyebb volt, mint bármikor eddig. És még csak férfi sem kellett hozzá…