Nem tudom miért… Ő is pont ugyan olyan volt, mint a többi. Még egy csók, még egy érintés; nem számított volna. De akkor még nem tudtam…

Amikor megláttam nem tűnt másnak. Arra számítottam, mint mindig. Jön, aztán megy. Lassan, bájologva vezettem el, mint ahogy azt tanították nekünk, hogy a ház hírneve fennmaradjon. Őt ez mintha nem is érdekelte volna, egyre csak a fenekemet nézte. Ezt teszi minden férfi, mivel házam leghíresebbje vagyok. Megérkeztünk; lassan eltoltam az ajtót és méze-mázos hangon betessékeltem. Ekkor már kezdtem érezni, hogy ő más… Levette súlyos páncélját, és mintha semmit sem érő kacat lenne, az ajtó melletti sarokba hajította. Most néztem meg igazán, hogy kivel lesz dolgom. A hófehér kimonón keresztül látszott, hogy erős, harchoz szokott testet fed el. Furcsa volt ez az érzés… ismeretlen számomra, amit abban a pillanatban megéreztem. Utoljára pályám megkezdése előtt éreztem. Ahogy végignéztem rajta, úgy hasított belém. Forró volt, és lassan szinte fájón haladt végig a testemen; minden porcikámba különös, bizsergő életet lehelve. Lassan közelített felém, és szemében már lobogott is a vágy. Különös szemei voltak; de nem csak a színe miatt. Nem csak azért mert gyönyörű aranysárgák voltak, hanem mert igézően volt képes őket használni. Teljesen letaglózott, amit sajnos ki is mutattam: testemben a forróság megbénított és nem bírtam mozdulni. Pedig az lett volna a dolgom. Ezt ő is észrevette. Elmosolyodott, mely olyan gyönyör volt számomra, amit eddig egész életemben nem láttam.
- Hm. Érdekes nő vagy. Azt mondták a ház büszkesége, de ez nem látszik. Igaz, hogy én sem azért vagyok itt, hogy azt tegyél velem, ami neked jól esik-, mondta sejtelmesen, miközben végig szemeimbe nézett. Tett néhány lépést és elérte remegő lábaimra támaszkodó testem. Egyik kezét derekamra tette és magához vont. Mintha élvezte volna, hogy szinte mozdulni is alig bírok. Egyre forróbb volt körülöttem minden. Másik kezét sem hagyta tétlen, és azzal arcomat simította végig a nyakamon folytatva az érintést. Nem értettem miért teszem, de megragadtam a kezét és végigkövettem vele a tapintás útját. Rám mosolygott ismét, amikor látta, hogy ajkaim elszakítják egymást, és néma szavakat ejtenek mozdulatlanul. Óvatosan övem felé nyúlt és gyöngéden eloldotta. A ruhadarab néma puhasággal ért földet, de egyikünk sem törődött ezzel. Én a forróság árjában úsztam, míg ő a mámoros diadalittasságban. Nem értettem miért érez így, de nem is számított. Lassan húzta le vállamról a kimonót, de csak onnan, és puha ajkaival felszentelte bőröm. Érzéki csókokat hintett vállamra és nyakamra. Ekkor már éreztem; a forróság ágyékomnál összpontosult. Egyre hangosabban vettem a levegőt. Ő egyre csak csókolt és csókolt, majd kezét is lendületbe hozta. Karmát óvatosan húzta végig nyakamon, ezzel némi pihenőt adva ajkainak. Minden mozdulattal növelte bennem a fájó mégis olyan kellemes bizsergést. Ismét ajkaival közelített, de most nyelvével járta körbe erogénzónám. Erre már sajnos nem tudtam visszatartani halk, kéjes nyögésem… Mintha csak erre várt volna keze; lassan lejjebb csúsztatta melyet eddig vállamon pihentetett, széthúzta kissé kimonóm és két ujjával lassan hüvelyembe vájta magát. Ismét nyögés hagyta el élvezettől remegő ajkaim. Arany szemeibe bámultam, mikor ismét egy nyögés préselődött ki számon. Úgy nézett rám, mint az elejtett vadra, kit kedvére kínozhat. És megtehette. Teljes egészemben ki voltam neki szolgáltatva. Ő pedig ezt egész testében élvezte, mivel teljesen felém kerekedett. Annyira élveztem, ahogy ujjai járnak bennem. Egyre nyögtem. De hirtelen abbahagyta. Vigyázva csúsztatta ki ujjait hüvelyemből, és lassan hátradöntött a földön szétszórt párnák közé. Kimonóm szétcsúszott ezzel megmutatva előtte feszes mellemet, mely az izgalomtól megkeményedett. Elmosolyodott és széthúzta saját kimonóját, majd azt is a sarok felé dobta páncélja mellé. Engem ismét letaglózott a látvány. Gyönyörű volt felsőteste… talán csak a bal karján lévő heg volt nem oda illő, de szinte elhanyagolható volt. Fölém térdelt és teljesen közel hajolt pírrel borított arcomhoz.
- Érzem, hogy élvezed és engem is izgatnak a reakcióid-, suttogta érzékien. Valóban éreztem, hogy benedvesedett ágyékom, és élveztem is. De most olyat tett, amit egy ilyen nővel csak ritkán szoktak… megcsókolt. Úgy csókolt meg, ahogy eddig senki. Édes volt és forró. Nyelve táncot járt az enyémmel, miközben nyálunk összefolyt, melyet mindketten élvezettel nyeltünk. Majd megszakította ezt a csodálatos csókot és nyelve lassan nyakamon hagyott nyálas csíkot, és egyre lejjebb haladva vállamon, majd megállapodott mellemen. Mellbimbóm vette szájába és hegyes fogaival óvatosan megharapta. Erre kezem hirtelen fejéhez kaptam és ezüstösen csillogó hófehér hajába túrtam, miközben ajkam az élvezet hangja hagyta el. Most már én is része akartam lenni az eseményeknek. Lábam óvatosan csúsztattam ki az övéi közül és derekára kulcsoltam, miközben egyik kezemmel izmoktól gyönyörű hátát kezdtem simogatni. Tetszett neki tevékenységem, mivel jutalomképpen, másik mellemre helyezte kezét, és keményen masszírozni kezdte. Csodálatos érzés volt ez mindkettőnk számára, mivel most először láttam, hogy az ő szája is néma mozdulatlan szavakat formál, és szempillái egybefonódva eltakarták igéző szemeit. De ez is elmúlt. Ő kezdeményezett ismét, és lassan lejjebb csúszott széttárva egész kimonóm, felvillantva testem melyre magam és házam is büszke volt. Nyelvét fúrta ezúttal hüvelyembe, melyre most halk mégis kéjes sikollyal feleltem. Ő megragadta combjaim és szétfeszítette őket, hogy egyszerűbben hozzáférjen nektáromhoz, melyet az izgalom szült. Forró árban úszott testem, ahogy éreztem nyelvét magamban. Már alig bírtam elviselni… egyszerűen én is részese akartam lenni szeretkezésünknek. Megragadtam hófehér haját és felhúztam, majd megcsókoltam. Ez talán már nem tetszett neki annyira, mert megragadta kezem, mivel őt húztam magamhoz és megszorította, úgy hogy apró vérnyom maradt csuklómon miután elengedte. De talán tévedtem, mert szinte ördögien mosolygott szemembe.
- Hm. Látom te is akarsz- és ismét egy szelíd csókot lehelt ajkaimra- Hát eljuttatlak a csúcsra!- és most már látszott tekintetén, hogy nem is akar mást. Kezem övére tette, miközben ajkam kényeztette tovább. Én tudtam mi a dolgom, és máris a jól megszokott módon, vakon kötöttem ki övét. Majd meglöktem alsóruházatát, mely csak kicsit csúszott lejjebb. Ő már tette is, amit én nem tudtam, és megszabadult a nem kellő ruhadarabtól. Teljesen hozzám préselte testét, hogy megérezhessem erekcióját. Ez engem is felperzselt; kezem izmos fenekére helyeztem és onnan simítottam végig izmait egészen selymes hajáig. Nem akart szórakozni már annyit. Hímvesszejét határozottan fúrta testembe, melyre most nem tudtam mást tenni, felsikoltottam. Olyan jóleső fájdalom volt ez. De várt. Nem mozdult meg bennem. Nem értettem miért, de ágyékomban egyre jobban perzselődött a vágy, amit csak úgy tudott volna csillapítani; de nem tette.
- Kérlek… csináld!- suttogtam szinte könyörgőn.
- Tudod… miért szeretem ezt csinálni… a nőkkel?- kérdezte tőlem ő is vágytól remegő hangon, melyre én csak alig hallhatóan csak ezt tudtam kinyögni:
- Kérlek…
- Imádom a… könyörgésük és, hogy… ki vannak nekem szolgáltatva- és ez után mozogni kezdett. Lassú, gyönyörű ritmusban, melyre hasonló ritmussal nyögtem. De nem tartott sokáig ez a lassú tempó; hamar váltott gyorsabb iramra. Nyögéseimből hamar sikolyok lettek, és ő is halkan nyögni kezdett. Olyan mámorító volt hallani férfias hangját. De már nem tudtam hangjára figyelni. Gerincembe hasított az a bizsergő érzés. Az orgazmus előtti pillanat, és utána… most hatalmas néma sikolyt hallattam, miközben ő felüvöltött, és arany szeme egy pillanatra vörösen villant fel. Még mindig bennem volt… néhány pillanatig még… majd lassan kicsúszott belőlem. Közel hajolt hozzám, megnyalta fülem, majd egy érzéki csókot hintett ajkamra; úgy mintha egy szerelmes örök búcsút venne. Ekkor fellobbant bennem egy furcsa hang; nem akartam, hogy elmenjen, mint hajdanán elvesztettem valakim. Átkaroltam nyakát és még néhány másodpercig ugyan úgy csókoltam vissza, ahogy ő engem. Ajkaink nem kívánták az elválást de tudatunk azt parancsolta ennyi elég. Lassan emelkedett fel és körülnézett elhagyott ruhadarabjai után kutatva. Miután szemével az összeset meglelte öltözködni kezdett. Nekem egyelőre csak kimonóm összehúzása volt eszközölhető, de nem számított. Egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem, amit eddig soha sem kérdeztem egyik partneremtől sem.
- Megtudhatom, hogy… mi a neved szellem? Pont készen lett az öltözködéssel és már páncélja is rajta volt. Felém fordította aranyszín tekintetét és rám mosolygott. Elindult, de az ajtóban még visszafordult és halkan felém sodorta nevét:
- Sesshoumaru… - és ez a név többet jelentett számomra, mint eddig bármi más. Akartam őt attól a pillanattól fogva, hogy beléptünk a szobába, és az óta egész testemmel csak őt akarom minden percben. Mert ő különleges…