Wolf's Rain-Nem beszél az eső

Zúg a szél, mardossa a földet
vérvörös ómen szakítja fel a ködös eget
Az eső nem beszél, néma marad
kormos palást gomolygó függönye falja fel a holdat
Viharos szélben sikoltozik a haldokló világ
A sikoltozó világban hallom a farkasok hangját
Hallom a farkasok hangját, s érzem...
A fagy felforrósít.

Miért érzem úgy, hogy becsaptál?
Hosszú út nyomos pora kavarog mögöttem
Hamis vágyat kergettem és elérhetetlenné váltál
Mond, miért szaladsz el előlem?
A havas esés, mely ellep engem....hideg
fagyos föggünyében szemlélem
értelmet akarok neki adni, s remélem...
ha elalszom, akkor melegebb lesz...

Recseg a világ, meghalni készül
feladta életét a tudatos anyag
csontos tornyok gótikájáról fémes csonk perdül
az idő sűrű masszává folyik össze
Az Éj ura csodálja az enyészés virágillatát
Minden szemből kihuny az élet fénye
és elveszti lelkes mivoltát...

Nagyon hideg van...

Miért érzem úgy, hogy becsaptál?
Hosszú út nyomos pora kavarog mögöttem
Hamis vágyat kergettem és elérhetetlenné váltál
Mond, miért szaladsz el előlem?
A havas esés, mely ellep engem....hideg
fagyos föggünyében szemlélem
értelmet akarok neki adni, s remélem...
ha elalszom, akkor melegebb lesz...

Hó hull le s lep el mindent
összeolvasztja, hisz minden holt
búsan, gyászosan suttog a nem létező eső
s mossa el azt, ami élőé volt.
Elmossa, igen a Farkasok útját
Felszárítja róluk a vér száradt porát
S remélem, ha elalszom,
akkor melegebb lesz...

Érzem, hogy ellep, és simogatja bundám
nedves ujjaival cirógat és hízeleg nekem
virulnak a virágok, mint a búcsúzó látomás
és fehér koporsóba temetik testem
látom még, halványan is, hogy a hold kiezüstözik
és elégedetten szemlélem
ásítanék, de ahhoz is fáradt vagyok
így inkább becsukom szemem...
Nem is mondok „jó éjszakát”
hisz tudom, enyém a reggel
Takarj be, s ne mondj „jó éjszakát”
csak győzd meg az esőt, hogy legalább köszönjön nekem...

Már nem fázom...