Leon igazi énje

Három hónap után Leon végre elfogadta Sorát állandó partnerének. Ehhez azonban jobban meg kell ismerniük egymást. Kalos egy hetet adott nekik erre.

Aznap este esett az eső. Mia, és Anna átmentek Sorához. Éppen arról beszélgettek, hogy milyen jó, hogy Leon végre elfogadta őt partnerének, amikor valaki bekopogott.

Sora ajtót nyitott:

- Á, szia Sarah!

- Szervusz Sora. Valaki beszélni szeretne veled.

- Igen? Ki?

- Én.

- Le… Leon úrfi?

- Hát akkor én most megyek is! Sziasztok!

- Szia Sarah.- köszönt el Sora.

A hangok hallatán Anna és Mia kijöttek, hogy megnézzék, ki is akart beszélni Sorával:

- Sora ki az? – kérdezték. Amikor meglátták Leont, felkiáltottak és legalább 1 métert hátrahőköltek. Leon közben Sorát nézte és gondolkodott: "Vajon miért csodálom ennyire, amikor nem látszik különlegesnek."

- Ööö... Miért akartál velem beszélni Leon? - folytatta Sora.

- Nagyon jól tudod, hogy Kalostól egy hetet kaptunk, hogy kellőképpen megismerjük egymást, és tökéletesen tudjunk együtt szerepelni. Erre a legjobb megoldásnak azt láttam, ha ideköltözöm hozzád erre az egy hétre.

Sora, Mia és Anna mélységesen meglepődtek. A nagy Leon Oswald akar együtt lakni Sorával?

- Már is beköltöznék, ha nem bánod.- Leon ezt olyan közömbösséggel mondta, hogy nehéz volt elhinni, hogy tényleg komolyan gondolja.

- Persze.- válaszolta Sora.

Leon bevitte a csomagját a szobába. Mia és Anna elköszönt Sorától:

- Akkor mi most el is megyünk. Ja és sok szerencsét. Nehéz egy hét lesz. Szia Sora.

- Sziasztok.

Becsukta az ajtót és Leon felé fordult:

- Bocsánatot kérek a rendetlenségért, de nem számítottam vendégekre.

Leon csak hümmögött egyet, majd megkérdezte, hogy hol találja a fürdőt. Sora megmutatta neki, aztán a szobát, nehogy gondja legyen. Leon lezuhanyozott, majd felvett egy rövidnadrágot és egy pólót. Sora is megtette ugyanezt, csak ő egy hálóinget vett magára. Leon minden csodálata az övé volt,- amit ugyan nem fejezett ki szavakban- és alig tudta levenni róla a szemét. Során egy gyönyörű, kis híján földig érő, piros színű selyem hálóing volt. Haját kontyba fogta, úgy jött ki a fürdőszobából. A lánynak gondja támadt, mert csak egy ágy volt a szobában. Leonhoz fordult:

- Sajnos csak egy ágy van, ezért én a földön alszom.

- Eszedbe ne jusson!- mondta Leon felháborodva.

- De nem akarom, hogy a földön aludj! Nem tenne jót a derekadnak!

- Köszönöm, hogy így aggódsz értem, de akkor nincs más megoldás, mint hogy együtt kell aludnunk egy ágyban.

- Együtt?

- Igen. Te nem engeded nekem, hogy a földön aludjak, ahogy én sem neked. Így nem maradt más megoldás.

Sora kicsit tanakodott, majd beleegyezett.

- Akkor ezt megbeszéltük. És én alszom kívül.

- Rendben.

Sora lekapcsolta a villanyt és mind a ketten lefeküdtek aludni.

- Jó éjt Leon.

- Jó éjt… Sora.

Sorát hamar elnyomta az álom, hiszen nehéz napja volt. Ám Leon nem bírt elaludni. Egész éjjel fent volt és figyelte őt. Nem tudott betelni Sora fenséges látványával. Alig bírta megállni, hogy ne csókolja meg azonnal. Leon másnap korán felkelt. Amíg zuhanyozott, Sora is felébredt. Fantom elmondta neki, hogy a fiú egész éjjel őt figyelte. Erre Sora:

- Egész éjjel? Egy szemhunyásnyit sem aludt? De miért?

- Nem tudom, de Leon tényleg meg akarhat ismerni, ha ezt tette.

- Ő akar megismerni engem? Érdekes. Lemegyek az ebédlőbe, hozok reggelit.

Sora hagyott neki egy cédulát, hogy hova ment. Mikor Leon kijött a fürdőszobából, megtalálta és elolvasta:

Jó reggelt Leon! Lementem az ebédlőbe reggeliért. 20 perc és itt vagyok.

Sora

Leon felöltözött, és hanyatt dőlt az ágyon, majd várt Sorára.

Eközben az ebédlőben:

- Jó reggelt Sora!- köszönt Mia, Anna, és Marion.

- Jó reggelt lányok.

- Na mesélj mi volt este?- kezdte Anna.

- Mi történt?- folytatta Mia.

- Semmi különös higgyétek el. Én aludtam, ő… ő, pedig egész éjjel figyelt engem.

- Honnan tudod?- kérdezte Marion.

- Fantom mondta. De most megyek, mert nem akarom megváratni a reggelivel. Sziasztok!

- Szia!

A három lány hangján hallatszott a meglepődöttség. Sora felkapott két reggelit, és sietett vissza Leonhoz. A reggeli müzli volt. „Remélem, szereti.” Gondolta magában. Mikor belépett az ajtón nagy meglepetés fogadta: Leon a konyhában volt és reggelit készített.

Amikor meglátta Sorát, azt mondta:

- Jó reggelt Sora! Gondoltam csinálok reggelit kettőnknek.

- Jó reggelt, de… nem olvastad az üzenetem? Azt mondtam, lemegyek reggeliért.

- Tedd félre. Ez sokkal laktatóbb így reggel.

- Rendben. Hadd segítsek.

- Csak teríts meg, a többit majd én megcsinálom.

Sora bólintott. Miközben terítette az asztalt, elgondolkodott: „Milyen kedves lett. Mi történhetett vele az éjjel?” Leon elkészült a reggelivel:

- Kész is van. Jó étvágyat. Remélem ízleni fog.

- Jó étvágyat.

Sora megkóstolta a rántottát, majd azt mondta:

- Ez fenséges! Köszönöm.

- Szóra sem érdemes.

Leon mindent együtt csinált Sorával. Elmosogattak, összepakolták a tegnapi rendetlenséget, összerakták az ágyat, és kitakarítottak. Az ebédlőben egy asztalhoz ültek, és ugyanazt az ételt választották. Mindenki őket figyelte, hogy milyen jól kijönnek egymással. Mia, Anna és Marion, pedig Mayen kuncogott, aki majd megpukkadt a féltékenységtől. Az ebéd végeztével lementek gyakorolni. Egészen estig elfoglalták a termet, így más nem is nagyon gyakorolhatott. Este megint Sora aludt el hamarabb. Ismét hálóing volt rajta. Leon most sem tudott betelni a látvánnyal. Többet akart. Közelebb húzódott a lányhoz, majd átkarolta a derekát. Sora felébredt a gyengéd érintésre, de nem akarta megijeszteni Leont, aki még mindig azt hitte, hogy alszik. A fiú így már el tudott aludni. Megnyugtatta őt a lány közelsége. Sorának kellemes rózsa illata volt, a tusfürdő miatt, amit Sarahtól kapott. Bőre, pedig olyan bársonyos, hogy Leon nem akarta ki engedni őt a karjaiból.

****

Már hat napja, hogy Leon Soránál lakott. Az utolsó előtti napot végig a gyakorlóteremben töltötték. Az összhang kis híján kiteljesedett köztük. Azonban valami még mindig hiányzott: a csillogás. Sora még nem csillogott úgy a színpadon, mint Leon. Pedig másnap be kellett mutatni az eredményt Kalosnak. A nap végén mind a ketten hulla fáradtan mentek vissza a szállásra. Sora első dolga az volt, hogy vegyen egy kellemes forró fürdőt, de előtte elkapta Fantomot, és megkötözte, ahogy szokta. Leon ledőlt, az ágyra. Két percig veszteg tudott maradni, de a teste győzött a józanész felett. Fölkelt hát és elindult a fürdőszoba felé. Résnyire kinyitotta az ajtót, egy negyed óráig elmélázott a gyönyörű látványon, aztán észbekapott, hogy ez nem helyes: „Mit művelek? Térj észhez Leon! De… valami megfogott benne, és… olyan gyönyörű!” Leon lenézett a padlóra. Ez éppen elég volt, hogy Sora eltűnjön a szeme elől. Fél perc múlva kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és Sora állt előtte kék köntösben:

- Le… Leon. Mit keresel itt?

- Én… én, csak- hebegte zavartan.

- Hagyd, ne mondj semmit.- mondta Sora egyik kezét Leon arcára téve. Közben- igézően hatva ezzel a fiúra- lágyan és mélyen a szemébe nézett.

Leon magához húzta Sorát, átölelte, aztán elkezdte kényeztetni combját és csípőjét, közben édes csókokkal borította el nyakát és arcát. Sora csak az ölelést viszonozta, mert még nem egészen tért magához Leon különös viselkedése, és az elmúlt percben történtek miatt. Leonban felvillant a tudat, hogyha ezt most megteszi, azzal visszaél a lány helyzetével. Abbahagyta volna, de Sora elkezdte simogatni a hátát, beletúrt sűrű, és selymes hajába. Mozdulatain érezni lehetett, hogy szinte esedezik a folytatásért. Leon megnyugodott, és folytatta a játékot. Ölébe vette Sorát, elindult vele az ágy felé, lefektette rá. Során szétcsúszott a köntös, megmutatva ezzel formás idomait. Leon érezte, hogy vágya egyre növekszik. Megsimogatta a lány hasát, majd fölé mászott, hozzásimult, és lágyan megcsókolta. Sora azt hitte, hogy menten elolvad azoktól a gyöngéd csókoktól és érintésektől, amiket Leontól kapott, és érezte, hogy ágyéka benedvesedik. Lesegítette a fiúról a ruhákat, majd közelebb húzta magához. Leon csókokkal borította el Sora izgalomtól égő testét, míg végül elért az ágyékáig. Szétfeszítette lábait. Tudta, hogy Sora még teljesen érintetlen, ezért tétovázott, de a vágya győzött. Kényeztető ajkaival izgatóan megérintette a lány legtitkosabb részét. Állán lefolyt Sora édes nektárja. A lány nyögései- néhol sikolyai- még jobban felizgatták őt. Már egyre kevésbé volt képes uralkodni magán. Mikor Sorát- és önmagát is- kellőképpen felizgatta, visszatért a lány melleihez. Megízlelte az egyiket, és nyelvével, kör-körös mozdulatokkal izgatni kezdte a kívánatosan magasodó mellbimbót. Közben hasát simogatta. Sora viszonzás képpen, átölelte Leont, és cirógatni kezdte izmos karját és combját. Átfordította a fiút a hátára, és hozzábújt, mint egy macska, aki kényeztetésre vágyik. Megcsókolta arcát, és haladt egyre lejjebb, majd feszes férfiasságát borította el csókokkal, amitől a fiú még jobban felizgult. Ekkor érezte, hogy gerincébe hasít egy bizsergő érzés. Nem tudta, mit tegyen, de Leon viszont igen. Felült, magához húzta Sorát, majd a hátára fektette. Kezével végigsimította ágyékát, ezután hímvesszejével érzékien hatolt testébe. Ezzel átszakította Sora szűzhártyáját, majd mozogni kezdett benne. Sora sikollyal felelt az érzésre, és most először látott más érzést Leon arcán, mint a közömbösség: szenvedélyt látott rajta. Ajkai is szenvedélyes és férfias hangokat formáltak. Sora nyögései csak fokozták ezt, és gyorsított a tempón. Pár perc sem kellett hozzá, hogy Leon elvigye őt a csúcsra. Egyszerre élveztek. Egy sikoly és egy üvöltés hangja keveredett a kis szobában. Sora érezte, hogy kedvese magja szétárad a testében. Leon várt egy keveset, majd lassan kicsúszott Sorából, mellkasára hajtotta fejét, és melleire tette kezét. Testük összetapadt a verejtéktől. Kipihente a fáradalmakat, majd forró csókot váltott vele és érzékien azt mondta:

- Most megmutattam neked az igazi, gyengédséggel, és szenvedéllyel teli énemet.

- Igen, éreztem a mozdulataidban.

- Szeretném, ha ez a személyiségem kettőnk között maradna.

- De… hiszen… ilyenkor olyan…- de nem tudta végig mondani, mert Leon szájára tette egyik ujját:

- Pszt. Tudom, de kérlek, tartsd titokban.

- Rendben. Nem mondom el senkinek.

- Köszönöm.- és visszahajtotta fejét Sora mellkasára.

- Szívesen.- átkarolta Leont.

Mind kettejüket elnyomta az álom. Leon éjfél körül felébredt arra, hogy Sora nagyon fázik. Ezért még jobban hozzá bújt, és még szorosabban átölelte, hogy felmelegítse, majd magukra terítette a lány köntösét. Reggel együtt ébredtek fel, és együtt zuhanyoztak. Sora visszavette hálóingét, és köntösét odaadta Leonnak. Végre kiszabadította Fantomot is, aki egész éjjel a szekrény fiókjában volt. Bocsánatot kért tőle, majd ismét ledőlt Leon mellé. Egyikük sem szólt, míg végül Leon átkarolta Sora derekát és odabújt hozzá. Olyan volt, mint egy kiskutya, aki édesanyjánál keresi a menedéket. A lány ráhajtotta fejét mellkasára, és viszonozta az ölelést. Órákig így feküdtek egymás mellett egyetlen szó nélkül. Dél tájban lementek az ebédlőbe. Mia, Anna és Marion a távolból figyelte őket, és beszélgettek:

- Nagyon jól kijönnek egymással nem?

- Szerintem is. Azonban fura, hogy Leon ennyire jó kedvű. Nézzétek az arcát.

- Mondasz valamit Mia.

- Tényleg most hogy mondod.

- De most menjünk le a színpadhoz, ebéd után bemutatják Kalosnak, hogy mire jutottak.

Közben az asztalnál:

- Leon, bevallom, hogy én félek.

- Mitől?

- Tegnap még mindig nem csillogtam úgy, mint te.

- Nincs semmi gond, ha mellettem szerepelsz, majd megtanulsz.

- Köszönöm.

- Mit?

- Hogy ilyen kedves vagy.

- Csak bizonyos embereknek nyílok meg ennyire Sora. Most pedig menjünk. Itt az idő.

- Rendben.

Elindultak a színpad felé. Amíg kettesben voltak fogták egymás kezét. Felálltak a helyükre, és csak arra vártak, hogy Kalos jelezzen nekik. Az egész társulat kíváncsi volt rájuk. Még May is ott volt, hogy lássa őket. Kalos intett, hogy kezdhetik. A gyakorlat a tökéletesnél is jobban sikerült. Sorának sikerült úgy csillognia, ahogy Leon. A gyakorlat végeztével Leon átölelte Sorát, és azt mondta:

- Most már nem akarom tovább rejtegetni az érzelmeimet.

- Leon én… annyira boldog vagyok.

- Én is Sora, én is.- azzal megcsókolta.

Mia, Anna és Marion lefutott Sorához, de megtorpantak. Meglepődtek a látványtól:

- So… Sora!- mondták mindhárman.

- Lányok!

Leon nem törődött velük, és újra meg akarta csókolni Sorát, de ő a szájára tette egyik ujját:

- Némi magyarázattal tartozunk nekik. Nem?

- De igen.

- Szóval, mi történt Sora?- kérdezték egyszerre.

Sora kérdően Leonra nézett, aki megrázta a fejét, hogy nem.

- Azt nem mondhatom el, de annyit igen, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz ez alatt az egy hét alatt.

- Akkor beszéljünk másról. Csodásak vagytok! A főnöknek leesett az álla, annyira jól szerepeltetek. Még May is meglepődött, pedig olyan nagyra tartotta magát, és mindenkinek csak azt ismételgette, hogy úgysem fog sikerülni, mert te úgyis elszúrod, és, hogy ő Leon tökéletes partnere.

- Köszönjük az elismerést.- mondták egyszerre, majd átkarolták egymás derekát.

- Sora.- fordult hozzá Leon- szeretném, ha visszamennénk a szobádba, és…- a többit már súgta, mert azt akarta, hogy csak Sora hallja.

- Rendben. Menjünk. Lányok, találkozunk holnap.

- Mi az? Ma már nem is jöttök ki többet a szobádból?

- Nem valószínű.- válaszolt Leon.

Leon az ölébe vette Sorát, és a karjaiban vitte fel őt a szobába. Kulcsra zárta az ajtót, lefektette az ágyra, majd újra egyesült vele. Elaludtak a fáradtságtól. Pár óra múlva felébredtek, felöltöztek, majd Leon megszólalt:

- Sora te örülnél neki, ha véglegesen itt maradnék?

Sora a nyakába ugrott, hanyatt estek az ágyra és közben azt kiáltotta:

- Igen. Nagyon!

- Én is! Szeretlek, és szeretném, ha… a barátnőm lennél. Mit válaszolsz?

- Én is szeretlek! És igen leszek!

Leon a hátára fordította Sorát és forrón megcsókolta. Sora megszakította a csókot:

- Most ne.

- Nincs kedved?

- Lenne… csak… ez így sok.

- Értem, akkor, irány a szobám. Hozzuk át a többi holmim.

- Indulás.

Mire végeztek, estefelé járt az idő. Lementek a tengerhez, leültek, s egymás karjaiban figyelték a káprázatos fényükben ragyogó csillagokat. Nem tudtak betelni egymással, és a gyönyörű látvánnyal. A Hold fényénél a két árnyék ismét összeolvadt. A mámorító csendet lihegések, nyögések, majd két sikoly törte meg.

***

Fél év sem kellett hozzá, és ők lettek a Kaleido Színpad új csillagai.

The End