Dearest

- Eressz el te rohadék! – üvöltötte Inuyasha, kinek csuklóiba vörös barázdákat vájt a szoros kötél. – Eressz el! Nem hallod?

Jakotsu meg sem hallva a szitkozódást még feszesebbre húzta a köteleket, melyekkel Inuyashát feszítette ki két fa közé.

- Olyan édes vagy, amikor ilyen dühödt képet vágsz! Teljesen magaddal ragadsz! – csacsogta a shichinintai. – Most pont úgy nézel ki, mint azoknak a fura idegeneknek az istene. Az is úgy volt kifeszítve, mint most te. Nemrég láttam egy faluban, amit leromboltunk. Ha láttad volna azokat a csodás, narancsszínnel világító lángokat és rubinvörös vérpatakokat… Biztosan tetszettek volna.
- Te szemét! Ártatlan embereket ölsz, akik semmit sem ártottak neked?! Te még annál is nagyobb szemétláda vagy, mint aminek tartanak!
- Nem kértem a véleményedet.

Jakotsu Inuyasha mögé lépett és halkan a fülébe suttogott.

- Én leszek a kereszted Inuyasha… - lehelte a fiúra, majd kezeit Inuyasha csuklói köré fonta, követve a kötél vonalát.
- Eressz el… - sziszegte Inuyasha a fogai közül, alig hallhatóan.

Jakotsu válasz helyett hirtelen lenyomta a féldémon karjait a testéhez, mely rögtön vissza is pattant vállmagasságba. Inuyasha hangosan felüvöltött, ahogy a feszes kötelek húsába martak. Karjai zsibbadva lógtak ismét a fájdalom sós könnyeket csalt szemeibe, de ő összeszorított fogakkal tűrt.
A shichinintai most elé állt és párás, aranylóan csillogó szemeibe nézett.

- Talán fájt? – kérdezte ártatlanul.

Inuyasha dacosan elfordította a fejt és nem válaszolt.

- Azt kérdeztem, talán fájt? – ismételte Jakotsu.

A válasz most is elmaradt. A férfi szemeiben hideg és kegyetlen fény csillant meg.

- TALÁN FÁJT??? – üvöltötte, ahogy ujjaival Inuyasha állát megragadta és maga felé fordította a hanyou fejét. – KÉRDEZTEM VALAMIT KUTYA! VÁLASZOLJ!!!
- Te még arra sem vagy méltó, hogy válaszoljak – szólt lenézően Inuyasha, ahogy mélyen Jakotsu szemeibe nézett.
- Igazad van, nem is kell, hogy válaszolj – suttogta a férfi gonosz vigyorral az arcán.

Jakotsu közelebb hajolt a hanyouhoz. Inuyasha érezte a forró leheletet a nyakán. A shichinintai a tehetetlen test köré fonta egyik karját, másikkal az ezüstös tincsekbe fúrta nőies ujjait. Ajkai piócaként tapadtak a félszellem nyakára, s szívogatni kezdték a puha bőrt.
Inuyasha arcát eltorzította a tehetetlen düh és égető fájdalom. Csuklóin alvadt vér csillogott a kötélcsomók mentén. Jakotsu ajkai elszakadtak a nyáltól csillogó, vöröslő bőrtől. Tenyereibe fogta a hanyou arcát és mélyen belenézett a halvány, arany szempárba.

- Enyém leszel Inuyasha, olyan hangosan kiabálhatsz, ahogy csak akarsz… hatástalan – suttogta a férfi – Érted? Senki sem fog érted jönni, hogy megmentsen – húzódott kárörvendő vigyorra a rúzsos száj – Bankotsuék gondoskodnak róla. Nincs itt senki, csak te… meg én – majd megcsókolta a fiút.

Inuyasha szemei kigúvadtak, ahogy a durva ajkak a szájához tapadtak. Jakotsu nyelvével ízlelte a hanyou mézédes nedvét. Fogait a húsos ajkakba vájta, kiserkentve a félszellem vérét. Majd ujjaival véres csíkot maszatolt Inuyasha arcára.
A vörös kimonó öve percekkel később a fűre rogyott. Jakotsu ujjai hangtalanul siklottak a világos felső alá, s egy egyszerű mozdulattal széttépték, láthatóvá téve az izmos felsőtestet. Inuyasha próbált érzéketlenül reagálni a nyirkos kezek simogatására, illetve a forró ajkak s nyelv virgonc játékára, melyek izmai barázdáiba hagytak fényesen csillogó nyomot maguk után.
Jakotsu kioldotta a vörös nadrágot is, így csak a kioldott kimonó takart némit a féldémon meztelen testéből.

- Azt akarom, hogy ugass! Kutya… - parancsolta a shichinintai.
- Soha – üvöltötte Inuyasha, kinek arcán a megalázottság pírja ült.
- Naaa… csak 1-2 vakkantás… kutyulim – simította meg a kutyafüleket Jakotsu.
- NEM – hangzott a tömör válasz.
- Tudom, hogy előbb vagy utóbb úgyis megteszed – mosolygott a férfi, miközben ujjaival az ősz fanszőrzetet cirógatta.

Inuyasha összeszorított szemekkel, s fogakkal küzdött az egyre megfékezhetetlenebb érzelmeivel. Jakotsu kezeibe vette az egyre duzzadó hímvesszőt, lehajolt és egy csókot lehelt rá. Inuyasha egész teste beleremegett. Majd a férfi gyengéden húzkodni kezdte a bőrt az eresedő férfiasságon.

- Látom, tetszik – vigyorgott Jakotsu, az égnek merevedő hímtagra tekintve.

Inuyasha bágyadtan nyitotta ki szemeit, s egy kéjes sóhaj tört utat magának, a vörös, nyáltól nedves ajkak börtönéből.

- Kagome… - szólt mosolyogva a hanyou.
- Ne merészeld azt a kis szukát emlegetni – gyúlt gyűlöletes harag Jakotsu szemeiben, miközben egy hangos csattanással kísért pofont kevert le Inuyashának. – Most megmutatom, hogy én százszor különb vagyok nála.

Inuyasha csak elmosódott színeket és tompa zajt hallott. A pofon még közelebb lökte az ájulás határához. Már nem érzett semmit. Minden kezdett szürkülni…
Jakotsu levetette lila kimonóját. Közelebb lépett a fiúhoz, s átölelte. Meztelen testük halkan simult egymáshoz. Ahogy férfiasságuk összedörzsölődött, Jakotsu teste egyre jobban felhevült. Közelebb vonta a kábult hanyou arcát magához és ismét megcsókolta. Amikor férfiassága készen állt, Inuyasha mögé lépett, feljebb húzta a vörös kimonót, majd behatolt.
Inuyasha szemei szétpattantak, egy csapásra visszatért az eszmélete. Hatalmasat üvöltött, ahogy testében szétáradt a fájdalom. A madarak riadtan röppentek fel a környező fákról.
Jakotsu ütemesen mozgott, miközben egyik kezét Inuyasha csípőjén nyugtatta, s a másikkal a fiú hímvesszejét izgatta.
Inuyasha szemei megteltek könnyel a kéjes kíntól. Egész teste remegett, zihálva lélegzett.
Jakotsu gyorsított a tempón, fejét hátravetve élvezte, ahogy ágyéka egyre gyorsabban a hanyounak csapódik. Már csak pillanatokra járt az élvezetek mennyországától. Inuyasha teste forró izzadságban úszott, mikor nem bírta tovább. Férfiasságából vékony sugárban spriccelt elő a fehér nedv. Kéjesen felsóhajtott, de utána rögtön visszarántotta a kín a valóságba.
A shichinintai a látvány hatására szintén elélvezett. A forró nedv szétáradt a félszellem testében. Egyszerre üvöltöttek fel. Jakotsu a beteljesedés miatt, Inuyasha a húsába maró forróságtól. Miután a férfi ellépett a fiútól, látta, hogy az vérzik.

- Látom, még szűz voltál. De azért jó volt? – kérdezte Jakotsu, miközben izzadt arcából kisimított egy fekete tincset.

Inuyasha nem válaszolt. Egész teste remegett a megaláztatottságtól.

- Ezt igennek veszem – mosolygott a shichinintai – Drága Inuyashám…

- Micsoda? Jakotsu! Azonnal kelj fel! – kiabálta Bankotsu, aki kicsit megrugdosta alvó társát.
- Inu… - suttogta Jakotsu.
- Már megint ugyanazt álmodja – sóhajtott lemondóan Bankotsu, majd kiment a kunyhó elé és leült, várva, hogy Jakotsu végre magához térjen…

Vége