Tudom, hogy szeretsz titokban

Naraku a palotája legeldugottabb szobájában ült. Az elfüggönyzött ablakon csak nehezen tudták a napsugarak átverekedni magukat. A szürkés-lila homályban Naraku mellett egy asztal körvonalai rajzolódtak ki. A férfi a szeme sarkából az asztalon álló tárgyat figyelte. Pár perccel később halk reccsenéssel kettétört a fabábu. Naraku gonosz mosolyra húzta száját, felállt s elindult, hogy saját kezűleg fejezze be legújabb ördögi tervét, mellyel ismételten Inuyasha és társai életére tört.

A fehér páviánbunda hangtalanul súrolta az erdő vérharmatos füvét. Naraku gonosz nevetése hallatszott, majd egy kaotikus robbanás rázta meg a tájat. A füst feketén gomolygott az ég felé, s mikor eloszlott a szürke köd csak két alak állt a csatatéren. Naraku és Kagome. A többiek eszméletlenül, sebesülten feküdtek a felperzselt földön. Kagome kilőtt egy nyílvesszőt, mely elől a férfi ügyesen kitért.

- Papnő… - szólt gúnyosan mosolyogva Naraku – még te sem vagy elég erős, hogy elpusztíts.

Kagome a megjegyzés hallatán egy újabb nyílvesszőt engedett útjára. Narakut éppen csak súrolta az arcán. A páviánbundás alak még egy utolsó kísérletet tett Kagome megölésére, de a lány kitartott, visszaverte a támadást. Naraku ereje fogytán volt, ezért mérgező, lilás köd kíséretében eltűnt.
Kagome erőtlenül térdre rogyott, majd a kimerültségtől összeesett, s elájult…

Naraku palotájának fapadlója halkan recsegett a könnyű léptektől.

- Nocsak, nocsak… - húzódott gúnyos mosolyra a vékony női száj – Naraku… nem bírtál el Inuyashával és csatlósaival? Csalódtam benned. A nagy Naraku nem volt képes legyőzni azt a fruskát? – kacagott.
- Oh, papnő, micsoda meglepetés – mosolyodott el negédesen Naraku – mi szél hozott erre?
- Hallottam, hogy csődöt mondtál. A környéken mindenki a napokkal ezelőtti párbajról és robbanásról beszél. Kíváncsi voltam, hogy mi maradt belőled.
- Megnyugtatlak, még 1-2 nap és erőm teljében leszek.
- Értem – szólt semleges hangon a nő – Akkor én távozom is. Csak ennyit akartam tudni – megfordult, s elindult kifelé.
- Kikyou…
- Igen? Mit akarsz? – fordult vissza, s kérdőn nézett Narakura.

A férfi a szoba sötétjéből a kijárat felé tartott. Ahol a papnő állt. Maga sem tudta pontosan, hogy mi irányítja. Megállt Kikyouval szemben:

- Nem mondtam minden téren csődöt… - suttogta.

A nő hangos kacagásban tört ki, majd szemei kigúvadtak, ahogy Naraku megragadta derekát, magához húzta és megcsókolta. Mikor ajkaik elváltak, Kikyou a férfi szemeibe nézett. Érdekes dolgot vett észre.

- Nem is tudtam, hogy ezen az estén és éjszakán ember vagy… Onigumo… - nézte a barna szempárt.
- Onigumo… - ismételte keserűen a nevet – ő csak egy részem. Akit nem tudok kivetni magamból. Csak egy kolonc a nyakamon. Miatta vagyok ma… ember – szólt halkan, undorodva ejtve ki az utolsó szót.
- Úgy látom, hogy ez most nem is igazán zavar – simította meg halvány kezével a férfi arcát. – Tudom, hogy szeretsz titokban… hiába hever a szíved a sarokban… ahol mindig sötét van. – nézte kedvesen Narakut.

A férfi nem válaszolt, helyette ajkait ismét a nőére tapasztotta. Nyelvük szenvedélyes táncot járt. Egyik kezével a papnő ébenfekete hajzuhatagát szántotta, míg a másikkal eltolta az ajtót, hogy senkise lásson be a szobába.

Kikyou kibontotta Naraku kimonójának övét, majd lecsúsztatta a férfi válláról azt. A puha anyag hangtalanul rogyott a földre. Kezeivel végigsimított a férfi hátán, ujjaival körbejárva a pók alakú heget. Közben a szoba közepéig lépdeltek. Ajkaik csak pillanatokra szakadtak el egymástól. Élvezték a csókok édes ízét.
Naraku levetkőztette a nőt. Először a felsőtől, majd a nadrágtól is megszabadította. Óvatosan a földre fektette, és ismét csókolni kezdte. Édes ajkaival a nő nyakát ízlelte, majd egyre lejjebb haladt
A papnő megborzongott, mikor meztelen testén érezte a férfi leheletét. Izmai megfeszültek, szemeit lehunyva élvezte a pillanatot. A fekete tincsekbe túrt ujjaival.
Naraku óvatosan haladt, lejjebb és lejjebb. Ujjaival a nő mellén körözött, melyből egyre jobban kiemelkedett a megmerevedett mellbimbó. A férfi szájába vette, és nyelvével kényeztette, míg kezeivel a Kikyou combját simogatta.
A papnő halkan felsóhajtott. Ujjaival a padlótól próbálta magát eltaszítani, de azok a remegéstől mindig megcsúsztak.

- Nah-rah-kuh… -szótagolta kéjtől telve – kérhlek… mohst, hagy éhn…

Naraku feltérdelt, s Kikyou is felült. Hófehér karjait a férfi nyaka köré fonta és szenvedélyesen, mégis gyengéden megcsókolta. Egyik kezével végigsimított a felhevült, izmos testen. Érezte, ahogy Naraku izmai beleborzongnak a puha ujjak érintésébe. Hallotta, ahogy Naraku ajkai elválnak egymástól, és egy hörgő sóhaj szakad ki rajtuk. Ahogy szemeivel végigmérte a férfit, most érezte először, hogy az igazi énjét látja. Így, felhevülten, szerelemre, kedvességre, gyengédségre éhesen. Mint aki egész életében erre a pillanatra várt volna… Nem habozott sokáig, kioldotta a férfi nadrágját is, és kezeivel óvatosan simogatni kezdte a duzzadó férfiasságot.

Naraku szemeit összeszorította, ajkai egymástól centikre voltak. Szaggatottan lélegzett. Megmerevedett hímvesszője egyre jobban lüktetett a nő kezei közt. Ránézett Kikyoura, szemeiben halvány csillogás tükröződött. Eldöntötte a nőt a földön, ujjait combjai közé fúrta. Érezte, ahogy a ragacsos, illatos nedv ujjaihoz tapad. Gyengéden simogatta a nő csiklóját, várta, hogy a feltüzelt test egyre jobban ellazuljon és átadja magát a rá váró gyönyörnek.
Kikyou fejét oldalra fordította, arcán halvány pír jelent meg. Ujjai a padlóba akartak marni, teste homorúan megemelkedett. Egy apró sikoly hagyta el torkát.
Naraku a nő elé térdelt és behatolt. Ütemesen mozgatta csípőjét, lassan majd fokozva a ritmust. Mielőtt elérte volna a vágyai mennyországát Kikyou hátrébb csúszott.

Felállt, és feldöntötte a férfit. Halványan elmosolyodott, biztosítva a Narakut, hogy bízhat benne. A férfi ölébe ült és lassan ringatni kezdte magát. Látta, hogy Naraku már csak lépésekre van a beteljesüléstől. Gyorsabban mozgott, izmai görcsösen rángani kezdtek. Egyre szaggatottabbá vált e testi tánc ritmusa. Naraku hangos nyögését meghallva, s érezve a testében szétáramló forróságot, tudta, hogy sikerült a férfinek elérnie a csúcsot. Ő még mozgott kicsit, majd fejét hátravetve, ujjait a férfi mellkasába vájva belépett a gyönyörök kapuján.
Lecsúszott a férfiról, haja csapzottan lógott arcába. Elkezdte összeszedni ruhadarabjait.
Naraku felkönyökölt, nézte a nőt.

- Már mész is? – kérdezte pihegve.
- Igen.
- Még hosszú az éjszaka…
- Naraku – guggolt le a férfi elé - Tudom, hogy boldog eddig még sohase voltál… Láttam rajtad. Ha nem ma jövök el hozzád, akkor inkább megdöglesz csendben, de azért sem kérsz… soha, semmire. – mosolygott, s elindult kifelé. Alakja eltűnt az éjszakában.

Vége