�rzem, ahogy v�gigsim�t az arcomon. K�rbevesz az illata, bet�lti az eg�sz orromat, �s bek�szik a legutols� l�gh�lyagocsk�mig. �rzem, ahogy mag�hoz �lel, mik�zben �n f�z�san �sszeh�zom magamon a kab�tot. Mi�rt van minden temet�ben t�rv�nyszer�en hideg, �s mi�rt f�j mindig a sz�l? Mik�zben �n jobban bef�szkelem magam az �lel�s�be, hallom is a v�lasz�t, ami tal�n csak az �n fejemben sz�l, �s nem is mondja ki: „Az�rt, mert nem lenne tisztess�ges, ha egy ver�f�nyes napon temetn�nek valakit” Egy �let ma is v�get �rt. De t�nyleg egy �let lenne csak?

Ahogy ezen morfond�rozok, m�r nem �rzem, azt hogy szorosan �lelne. Magamra hagyott a gondolataimmal. Jobban ismerem m�r, mint saj�t magamat. �rzem a rezd�l�seit, a gondolatai, de nem hinn�m, hogy ez 35 �v h�zass�g ut�n meglep� lenne.

A sz�l �jabb rohamot int�z ellen�nk, mik�zben �n m�r csak f�l f�llel hallgatom a pap monoton k�nt�l�s�t, �s teljesen elveszek gondolataim �s eml�keim k�z�tt. Nem sz�m�t, hogy sokan pillantanak fel�m, teljesen kikapcsol az agyam. Mindig nosztalgikus hangulatba ker�l�k, ha bel�pek egy temet� kapuj�n. Felid�z�dnek bennem �letem legszebb vagy �ppen legkeser�bb eml�kei. Tiszt�bban l�tom �letem k�plet�t, d�nt�seim mi�rtj�t. Most akarva-akaratlanul is a f�rjem k�r�l forognak a gondolataim. Mindenre eml�kszem, amit egy�tt �lt�nk �t, a legels� perct�l mostan�ig.

Eml�kszem, az els� randira, amikor szinte m�g kisl�ny voltam. Sz�gyenl�sen tekintgettem mindig magam mell�, hogy l�ssam a f�rfit, aki most, csak velem szeretne lenni. Annyira hihetetlen volt akkor m�g sz�momra, hogy van bennem valami, ami megragadta ezt a ridegnek l�tsz� francia f�rfit aki, most mellettem s�t�l, �s mes�l, csak �gy mag�r�l �s az �let�r�l. �s ami m�g enn�l is szebb, az az, hogy �rdekli az �n �letem is.

Az els� cs�k �gyetlens�ge, szerelmesen b�jos volt. �vatosan l�bujjhegyre �llva t�rtem, ahogy ajk�val k�nyezteti eny�met, �s csak eg�sz lassan siker�lt viszonoznom kedvess�g�t. Na nem az�rt, mert �n nem szerettem volna visszacs�kolni, csak f�ltem, hogy tapasztalatlans�gommal megt�r�m a var�zst. Mikor v�gre er�t vettem magamon �s ajkaimmal v�gigsim�tottam az �v�n, �reztem, ahogy szorosabban �leli mag�hoz derekamat �s egy apr�, m�gis diadalmas mosollyal nyugt�zza gy�zelm�t.

Igen, gy�z�tt. V�gtelen�l az �v� voltam. Hossz�, hossz� ideig csak neki �ltem, neki l�teztem. Ez nagyon sok�ig nem is v�ltozott. Im�dtam vele �bredni, l�tni, ahogy aznap el�sz�r nyitja ki a szem�t. Engem is hasonl� diadal fogott el, amikor tudtam, hogy engem l�t aznap el�sz�r. Amikor ezt egyszer a magam m�dj�n, gyermekien naivan, h�ts� sz�nd�kok n�lk�l elmondtam neki, � arra a saj�t gyakorlatias st�lus�val reag�lt. Mi�rt is nem k�lt�z�l akkor hozz�m?!

Ennyi kellett, nem t�bb, �s onnant�l, majdnem minden reggel engem l�tott meg el�sz�r. Im�dtam azt az id�szakot. Lassan, l�p�sr�l-l�p�sre felfedezni minden apr� szok�s�t, minden olyan mozdulat�t, amik tal�n m�g saj�t mag�nak se tudatosak. Szeretem, ahogy �js�golvas�s k�zben folyamatosan kevergeti k�v�j�t, ahogy a pul�ver�nek alj�t sim�tgatja telefon�l�s k�zben, �s ahogy a hajamat tekeri �ssze ujj�val, apr� csig�v�, mik�zben a h�rad�t n�zz�k. Ezek az apr� mozdulatok jelentettek akkor mindent sz�momra.

Szerelmes voltam, �s m�rhetetlen�l v�gytam r�. Im�dom a bizserg�st, ami v�gigfutott a gerincemen, minden �rint�sekor, azt pedig m�g jobban, hogy tudtam, �n is hasonl� �rz�seket v�ltok ki bel�le. Mindig izgalommal vegyes csod�lattal figyeltem, ahogy megszabadul ruh�it�l, ahogy sz�p lassan elveszti a fej�t, ahogy nekem szentel minden mozdulatot. Elveszni az �lel�s�ben olyan volt, mintha egy m�sik vil�gban tal�ln�m magamat, ahol nem kell figyelnem arra, hogy a megfelel� t�rsas�got tal�ljam meg, mert itt minden r�m van m�retezve, nekem van tervezve, �s csak r�m v�r.

Bar�taink irigyelve figyelt�k szerelm�nk term�szetess�g�t. P�rom is mindig �gy nyilatkozott, hogy ahogy felismerte �rz�seit, felesleges volt tagadnia, vagy nem azok szerint cselekednie. Engem akart, h�t megszerzett mag�nak. Voltak olyan n�k, akiknek ez a st�lus b�ntotta a f�l�t, �s sajn�ltak engem, de �n tudtam, hogy ezek voltak a legszebb b�kok, amiket az �n �desen z�rk�zott francia szerelmem a nagyk�z�ns�g el�tt – ami sz�m�ra a sz�k bar�ti k�rt jelentette – megosztott velem. Soha nem veszekedt�nk. A vit�r�l nem nyilatkozok, mivel mindketten makacs emberek l�v�n gyakran hajtogatjuk a m�sikkal szemben saj�t igazunkat. E hangos sz�, vagy kiab�l�s sose c�loztunk a m�siknak. Az igazat megvallva szerettem vele vitatkozni, mert mindig �des volt a kib�k�l�s.

Soha nem fogom elfelejteni azt a bens�s�ges hangulatot, ami onnant�l fogva uralkodott k�z�tt�nk, hogy megk�rte a kezemet. Jegyess�g�nk els� napj�t�l olyan kis du�l-uni�t alkottunk, amit nagyon neh�z volt egy k�v�l�ll�nak megt�rnie. Ekkor m�r 8 �ve voltunk egy�tt, �s ismert�k egym�s minden rezd�l�s�t. Persze tudtunk m�g egym�snak meglepet�st okozni, de az saj�t magunk sz�m�ra is az �jdons�g erej�vel hatott, mert jellem�nk akkori fejl�d�s�vel j�rt.

�gy �lltam ott a temet�ben, eml�kezve az elm�lt napokra, �s az elk�vetkez�k�n merengve. N�zem, ahogy lila hajamban, felf�nylenek az �sz hajsz�lak, mik�zben a sz�l j�t�kosan f�s�lgeti tincseimet, hogy a tavasz els� f�nyei j�t�kosan csilloghassanak rajta. Im�dta Leon az ilyen id�j�r�st. Im�dta… Layla azt mondta, akkor fogadja el valaki, egy m�sik elveszt�s�nek t�ny�t, ha k�pes r�la m�lt id�ben besz�lni. �reztem, hogy ott van velem, �reztem, ahogy t�r�dik az �rz�seimmel, de tudtam, hogy csak kimer�lt sz�vem j�tszik velem kegyetlen j�t�kot.

Mert hi�ba �rizte testem minden porcik�ja �rint�seinek eml�k�t, ha tudtam, hogy azok soha t�bb� nem fognak kil�pni eml�keimb�l. Most �rtettem csak meg igaz�n, hogy hol vagyok, hogy mit teszek �ppen, hogy mit vesz�tettem. Ha olyan szavakkal dob�l�zn�k, hogy a szerelmemet, a p�romat, a legjobb bar�tomat, akkor nem fejezn�m ki igaz�n, azt a mit �rzek, csak vagdalkozn�k.

Az �letemet vesztettem el azon a borong�san sz�p reggelen, amikor Leon nem kelt fel t�bbet. Ezt �rzem minden percben az�ta. Valami, ami teljes volt, abbamaradt, �s soha t�bb� nem fog m�r ugyan�gy m�k�dni. Egyed�l folytatom tov�bb mindennapjaimat, �s itt most nem csak a nagyobb l�legzetvitel� dolgokra gondolok.

Egyed�l kell minden reggel, nem csak hogy elk�sz�tenem, de meginnom is a k�v�t. Egyed�l fekszem majd abban a hatalmas �gyban, ahol anno megfogantak a gyerekeink. Egyed�l n�zem azt a t�v�t, amit t�l�k kaptunk, arr�l a kanap�r�l, ahol anno annyit olvasgattunk, h�tunkat egym�snak t�masztva. Egyed�l l�legzem be h�zunk �don illat�t, egyed�l �l�k a k�dban, egyed�l n�zek ki az ablakon, �s tudom, hogy ez soha t�bb� nem fog v�ltozni.

Egyed�l kell szemben�znem az egyre rohamosabban k�zeled� �regs�ggel, �s egyed�l kell majd megbirk�znom az elm�l�s hangulat�val, ami egyre jobban er�t vesz rajtam, az�ta a borong�san sz�p reggel �ta, amikor a mi univerzumunkb�l egy t�r�tt vil�g v�lt. K�l�n�s ez az �rz�s. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy hamarosan meghalok �n is. Nem vagyok beteg, s�t remek eg�szs�gnek �rvendek. Egyszer�en csak megsz�nt az �ltet� er�, ami k�rbevett 43 �vig. �s tudom, biztosan �rzem, hogy az �n lelkemben ott van m�g ez az �rz�s m�g, de nem tal�l viszonz�sra, �s nem kell m�r senkinek. Senki nem keresi azt a l�ngot, ami bennem �g, mert aki eddig kereste az nincs t�bb�.

Lassan folynak v�gig a k�nnyek az arcomon, �s t�bb� nem �reztem, hogy ott lenne mellettem. �tj�rta a f�jdalom minden csontomat, ha arra gondolok, hogy nem fog odal�pni mell�m, �s nem t�rli le a k�nnyeimet. Nem von mag�hoz �s suttog valami boh�k�san megnyugtat� semmis�get a f�lembe, hogy elfelejtsem b�natom. Egyed�l maradtam a f�jdalmammal, a szerelmemmel, az odaad�sommal, mert � egy borong�san sz�p reggelen �gy d�nt�tt t�bb� nem nyitja ki a szem�t, hogy �jra el�nts�n a diadal, mert engem l�t meg el�sz�r. A d�hnek vagy a haragnak enyhe szikr�ja se volt sz�vemben, csak hatalmas csal�dotts�g �z�nl�tte el testemet, mintha legal�bbis az keringene ereimben, v�r helyett.

Hi�ba haltak el m�r r�g a pap utols� szavainak rezg�sei is a leveg�ben, �s nem tudtam megmozdulni, tov�bbl�pni. V�r�s, feldagadt szemekkel n�ztem k�rbe. A s�r�s�k tisztelettud� t�relemmel v�rtak arra, hogy a gy�szol� �zvegy is elhagyja v�gre a s�rt. A fiatalabbak k�rd� tekintettel n�ztek fel�m. Nem �rtett�k, hogy mi j�tsz�dik most benne. Azzal, ha ell�pek a s�rt�l, beismerem, hogy legy�ztek minket. Beleegyezem, hogy rajtunk is fog az id�, hogy a mi szerelm�nket is van, ami legy�zi, ha az nem is kisebb ellenf�l, mint maga a hal�l.

Magam el� emeltem kezeimet �s n�ztem rajta a jegygy�r�t, amit soha egy percig sem vettem le magamr�l. Figyeltem a hajamat, ahogy a sz�l az arcomba f�jja. �reztem testem minden rezd�l�s�t, �s tudtam, hogy mi�rt ki�llt. Csak m�g egy �rint�s�rt, csak m�g egy cs�k�rt, vagy csak egy mosoly�rt, egy sz��rt. M�r a fant�zi�m se volt kegyes velem, nem id�zte el�m szerelmem arc�t, sem illat�nak keserny�s f�rfiass�g�t. Nem l�tom t�bbet szem�nek huncut csillog�s�t, �sz haj�nak v�ltozatlans�g�t. Nem �rzem �lel� karjainak biztons�gos erej�t, r�nk borul� haj�nak meleg�t, �rint�s�nek bizserget�s�t.

Lass� l�ptekkel indulok meg v�rakoz� gyerekeink fel�, �letembe el�sz�r t�led folyamatosan t�volodva. Minden l�p�ssel egy darab t�nik el a sz�vemb�l. �rzem, ahogy a jeges r�m�let szorongatja a torkom, mert tudom, hogy nem szereted a sz�k helyeket, �s ott ahol most a tested van, mindennek mondhat� csak t�gasnak nem. �rzem, ahogy �jra elerednek a k�nnyeim, �s az csak tet�zi a dolgot, hogy gyerekeink most l�tnak el�sz�r s�rni. Nem tudok er�s lenni el�tt�k. N�lk�led nem. Minden, ami eddig voltam, elm�lt egy szemhuny�s alatt, csak mert nem nyitottad ki a szemedet, azon a borong�san sz�p reggelen. Azon a borong�san sz�p �szi reggelen, ahol egy �let v�g�vel, egy m�sik is v�get �rt.