A nap ígéretes fénnyel borította be Miami reggelét. A város lakói nyüzsögni kezdtek és belevetették magukat életük olykor unalmas, monoton mókuskerekébe. Az emlékművek és parkok köré turisták százai gyűltek és vakuk fényébe borították a monumentális vagy több száz évet megélt falakat. Tipikus nyári forgatag. Az arany sugarak reszketve nyaldosták a Regal South Beach Cinema hatalmas színezett üvegfalait, melyek alatt néhány ember megállt egy pillanatra és türelmesen figyelte az épp érkező, öltönyös férfit, aki mögött két munkásfiú igyekezett egy hatalmas papírtekerccsel a kezükben. Valami készülődik. A városiak már rutinosabbak voltak és tudták, hogy most plakátolják ki a legújabb filmek bemutatóinak időpontjait. Az öltönyös, kissé barna bőrű, kigyúrt férfi gondosan mutogatta a kijelölt felületeket a fiúknak, akik sűrűn bólogatva fogadták az utasításokat. Az izomkolosszus az órájára pillantott és távozott. Mindenki tudta, hogy valamilyen biztonsági őr féle lehetett, hiszen precíz, kiegyensúlyozott és gyaníthatóan fegyveres volt. A kíváncsiskodók tekintete visszavándorolt az épp a ragasztással bíbelődő fiúkra. Mindenkinek jár 15 perc hírnév, ahogy mondani szokták. Hát ezek a világoskék, kantáros ruhába bújtatott alkalmazottak egy hónapban egyszer minimum átélték azt a nem mindennapi pillanatot, mikor mindenki rájuk figyel, őket várja és munkájuk végeztével a közönségük ujjongásba kezd. Ahogy a plakátokat lassan, csíkonként illesztették a megadott helyre, olyan gyorsan verődött össze a kíváncsi sereg az épület előtt. A mozaikból lassan kép lett és valóban ujjongás tört elő egyre több izgatott ajakról. A város legújabb csillaga, akit Hollywood új üdvöskéjének becéznek, egy fergeteges filmben játszik főszerepet, melyet ezen a héten mutatnak be, mindenki kitörő örömére. A képen egy nő feszül, akinek katonai nadrágja és felső ruházata megtépve, vértől és sártól mocskosan lógott rajta. A szemei bosszút és fékezhetetlen haragot sugalltak. A háttérben lángoló autók és felé rohanó fegyveresek hada rajzolódik ki, de a nő csakis előre, a közönségére figyel. Kisebb sebek borítják a testét mindenütt, karján halvány vércsík folyik egész a vállától a kézfejéig, melyben egy vékony nyakláncot tartott egy apró medállal, a másikban pedig egy ezüst Colt-ot, melyben véresen gravírozva izzott fel a rózsa jele. Meghökkentő és egyben magával ragadó plakát volt. A jelenlévők még akkor megvették a holnapi bemutatóra szóló jegyeket, mások épp csak a tárcájukért ugrottak haza és már siettek is vissza. ...Romlott eskü... áll a plakát alján a cím hatalmas, katonás, vörös betűkkel, melyeket vastag fekete kontúr övez. Igen... Kasszasiker lesz.

A ma esti premier után nagyszabású party-t adnak a főszereplő és a rendező tiszteletére, ahogy az már megszokott. Az este gyorsan lepte meg a város lakóit, elzárva minden fénysugarat az égből és neonvillogásra, lámpafényre ítélve őket. A kirakatok egyedi csillogása szemet gyönyörködtető és csalogató volt nemcsak a nők, de akár a férfiak számára is, ami elvonta a kíváncsi tekinteteket az útról. Hamarosan két luxusautó gördült végig lassan az aszfalton egyenesen a mozi felé. Nem volt kétség, hogy fontos emberek rejtették magukat a fémgépek mögé. Az elsőben egy minden eleganciával ellátott, szemüveges férfi lazult el a kényelmes ülésben, könyökét puhán támasztotta a karfára és lehunyt szemekkel hajtotta fejét támaszának. Ruhája méregdrága öltönyt és nadrágot takart, finom selyeminggel alatta. A mellette helyet foglaló nő rideg és kimért volt. Első pillantásra talán dühösnek tűnhetett valamiért, de tekintete titokzatos és üres volt. Rengeteg producer, stylist és manager ellenszenvét kivívta már sajátos gondolkodásával és elveivel. Megjelenése most is mindenkiének ellent mondott. Míg a mellékszereplők, a rendező és különböző fontos emberek drága ruhákba bújtatták testüket, sanyargatásra ítélve tagjaikat egész este, addig ő egy egyszerű csónaknyakú, világos citromsárga felsővel és egy egész csinos, fekete térdnadrággal kápráztatta el közönségét. Hosszú haját kiengedve hordta a legtöbbször és szinte szimbólumként emlegetik jellegzetes ametiszt színét is, melyről bárki könnyedén felismerhette őt. A kocsiban ülve hatalmas csend övezte az utasokat, még csak egy-egy kegyelmes pillantást sem vetettek a másikra. A mögöttük szorosan hajtó kocsiban szintén két utas volt. Tökéletes összhang és nyugalom jellemezte őket. Szinte hihetetlenül egyforma jellemvonásokat hordtak, mint az aranyszínű haj, vagy a metsző óceán kék tekintet. Egy nő és egy férfi összekulcsolt ujjakkal várták az este apró meglepetéseit különleges ruhakölteményeikben. A férfi kidolgozott felsőtestén egy könnyed fekete ing lapult hófehér öltönye alá szorítva. A hozzá tartozó nő egy kék fűzős, pánt és ujj nélküli ruhát viselt, melynek hatalmas szoknyájának anyagán a fény különböző csillogása egész varázslatos színeket kölcsönzött. Ahogy a sötétített ablaküvegen keresztül megpillantották a Regal South Beach Cinema épületét, a nő megszorította kissé partnere kézfejét, aki egy nyugtató, gyengéd csókot lehelt a nő bársonyos kézfejére majd halvány ajkaira. A járművek lassan gördültek a bejárathoz, melyből kiszállt a szemüveges férfi, majd kezét nyújtotta partnere felé, aki kissé vonakodva fogadta a gesztust és csábítóan emelkedett fel az utastérből. Egy rövid vörös szőnyeg gördült előttük melynek szegélyéhez kétoldalt korlátokat tettek, de amint az izgatott rajongók felfedezték kedvencüket, mind egyszerre akartak autogramot és fényképet tőle, megnehezítve a biztonsági emberek feladatát. A férfi kissé magához húzta a lányt a pillanatnyi meglepettségtől, majd gyorsabb léptekkel indultak az ajtóhoz, ami mögött végre nyugodtabb lett a légkör és nemsokára csatlakozott hozzájuk a másik páros is.

- Jézusom! – igazgatta meg magát a szőke fiú. – Ez kezd nagyon eldurvulni.
- És mind téged akarnak! – szedte össze magát az aranyhajú lány is és apró szemrehányással a szemében a kis négyes másik hölgy tagjára tekintett, de ő unottan fordította el a fejét. – Jellemző...
- Induljunk! – bontotta a kialakulóban lévő feszültséget a szemüveges férfi és együtt haladtak a vetítőterembe.

Amint beléptek a sötét helységbe, mindenki susmogni és hüledezni kezdett, de senki sem merte őket megszólítani. A négyes lányai igazi dívaként vonultak végig mindenki előtt, a fiúk pedig igazi macsók mozdulataival követték őket. A nők pirongva és magukat legyezve haraptak alsó ajkukba, ahogy szemüket végigvonultatták a kívánatos férfiakon, a közönség férfi tagjai pedig megfeszülve legeltették szemeiket a lányokon, majd ámulatuknak a fények elillanása és a vetítő zúgása szakította meg és kezdetét vette a film premiere, amit majdnem két órán keresztül élvezhetett a közönség. Együtt sikítottak a gyengébb idegzetűek és olvadtak el székükben az egy-egy romantikus vagy vad szenvedélyben úszó jelenet láttán. Ahogy az utolsó képkockának is vége lett, a fények újra beszöktek a terembe, hatalmas tapsvihar, füttyszó és éljenzés fogadta az épp távozni készülő szereplőket. És megint szembe kellett szállniuk a megbabonázott rajongókkal a sorozatos hálálkodás között, amit a kitartó biztonsági embereknek címeztek.

- Hazaviszlek! – súgta a főszereplő lány fülébe a szemüveges férfi, majd beszálltak az autóba.

Végre újra csend és kellemes hűvösség borzongatta fáradt testüket. Az elegancia eltűnt róluk és csupán hétköznapi megpihenni vágyó emberekként nyúltak el az ülésekben. A lány felkönyökölt a karfájára és révetegen nézett ki az ablakon, ami mögött egy teljesen más világ várta. Ezekben a pillanatokban valamiért mindig azaz énje bukkant elő szemei előtt, aki még nem ismerte a hírnevet és nem kellett minden percét gondosan beosztani. Mikor még a legnagyobb gondja a téren volt, hogy hogyan húzza ki magát az alkalmi, de szeretni való munkákból való késésből, vagy mikor este hazasietett az apjához és boldogan, könnyed hangulatban fogyasztották el a vacsorát. Az emlékek mosolyt csaltak az arcára és észrevétlenül suhant tekintete a vele szemben helyet foglaló férfire. Hogy megváltozott... Az egykoron gondtalan és olykor vicces férfi mára kitanulta a szakma fortélyait és igazán jól használta új tudását. Szerencsésnek érezte magát, hogy ilyen édesapja van, mint ő. Bár egy kissé elszakadtak egymástól, mindig meglesz az a szoros apja lánya kötelék, amit idáig dédelgettek. Már csak azt sajnálta, hogy az édesanyja nem lehet itt vele, mikor ezeket az estéket, ezeket a hihetetlenül elragadó élményeket éli át. Miket is gondol? Még hogy nincs itt vele? Talán most van mellette igazán. Mert a szívében, az emlékeiben mindig itt lesz és hisz benne, hogy odafentről is vigyáz rá minden pillanatban. Gondolatmenetét a jármű lassítása törte meg és tekintete saját villájának ajtajával találkozott. A hatalmas kovácsoltvas ajtó mögött egy öltönyös férfi feszengett és várta a lányt, akinek megjelenésére azonnal kinyitotta a nehéz fémet. A kocsiban még mindig csend volt. A férfi mozdulatlanul ült, lehunyt szemmel a lánnyal szemben, aki most kissé előredőlt és homlokon csókolta a férfit... az édesapját, aki a kimerítő nap miatt elszenderedett a limuzin altató bizsergése miatt. Halkan lépett ki a járműből és a sofőrt az apja házához irányíttatta.

- Jó estét, kisasszony! – hajolt meg előtte a hatalmas férfi.

Sötét bőrszín, kidolgozott test, szigorú arcvonások és kifinomult elegancia jellemezte. Igen, ez a férfi volt ott délelőtt a mozinál és igazította el a plakátragasztókat. Egy biztonsági szolgálat vezére, egyben maga is biztonsági emberként, hétköznapi nyelven testőrként dolgozik a lány házánál, rá vigyázva.

- Jó estét, Jerry! Esetleges észrevételek? – kérdezte unottan, de barátságosan mosolyogva.
- Semmi sem zavarhatja meg a nyugalmát, hölgyem! – viszonozta a mosolyt a férfi és felkísérte a lányt a villa bejáratáig, majd szokásos ház körüli útjára indult.

A ház hatalmas és nyomasztóan üres volt. Ahogy belépett az ajtón egy hatalmas előtér tárult elé, ami halvány bézsszínben pompázott. Az ajtóval szemben egy kétoldali lépcső feszült fel a falnak és a lány is ezek irányába lépkedett. Az emeleti folyosó halvány fényben úszott, megmutatva ösvényét a lánynak, aki határozottan nyitott be egy lakkozott bükkfaajtón, ami mögött saját szobájába lépett. Azonnal megérezte a nyugtató illóolaj illatát, ami a levendula különleges keverékét hordozta magában. A szoba fala is lilás volt, amiben középen egy fehér tapétacsík futott végig a falakon. Az ajtóval szemben egy hatalmas franciaágy volt selyemtakarókkal és puha párnákkal. A lány azonnal belehuppant és hagyta, hogy az ágy lassú ringatózásba kezdjen és haljon el alatta. Szemeit lehunyta és a mai napon elmélkedett. Épp elnyomta volna az álom, mikor megszólalt a mobiltelefonja. Kelletlenül nyögött fel és igyekezett előkotorni nadrágzsebéből a készüléket. A kijelzőn édesapja neve villogott, amit kicsit furcsának talált, ezért mielőbb felvette.

- Igen?
- A szponzorok azonnal iderendeltek téged! – kezdte, de hangjában sajnálatot érezhetett.
- Tessék? – ült fel hirtelen az ágyban. – Mégis mit képzelnek? Én sosem vettem részt ezeken a party-kon!
- Sajnálom, de a népszerűséged egyre emelkedik és úgy tűnik, már nem csak ebből a városból, vagy országból jöttek, hogy interjút kérjenek!
- Külföldiek is vannak? – akadt el a lélegzete.
- Akkor, benne vagy?
- Adj nekem egy órát!
- Fél óra!
- Rendben! – bontotta a vonalat és izgatottan sietett a wardrobe-szoba ajtajához.

Márkás, drága ruhákból nem volt hiány, most viszont valahogy egyik sem passzolt az estélyhez. Elmosolyodott, ha magában felelevenítette stylist-ja ékes hangját, ahogy elegánsabb ruhákért könyörög neki. Belátta, most nagy szüksége lett volna egyre. Egyik ruha a másik után landolt a földön, mikor a lány megpillantott egy kartondobozt a szekrény mélyén pihenni. Egy vörös masnival volt átkötve és még egy kártya is csüngött rajta. Ahogy elolvasta, rögtön beugrott neki az eset. Ezt a ruhát az első filmje debütálására kapta Ken-től, akkor bemutatkozó öltöztetőjétől. Hálát adott az égnek, hogy ilyen makacssággal áldotta meg a fiút és sikerült ráerőszakolni ezt a darabot. Izgatottan csomagolta ki, mintha már nem is emlékezne teljesen rá és amint megpillantotta a finom anyagot, újra beleszeretett. Finom selyem, ami tökéletesen követte kivételes idomait. Sietősen ragadta magához, lezuhanyzott és magára öltötte. Csábító bordó anyag, csónak nyakú és szinte az egész hátát szabadon hagyta, csupán pár pánt keresztezte egymást vékonyan a hátán. Haját gyorsan megfésülte és ügyelt hullámzó tincseinek tökéletességére is. Könnyed smink és egy kényelmes, szintén bordó szandál, melynek szalagjait egészen a térde alá feltekerte és kötötte meg. A hosszú ruha felvágása alól elő-előbukkanó, kecses és tökéletes lábak igazán izgatóan hagytak minden férfira... de nem csak a lába miatt. Csípője íve, hihetetlen karcsúsága, válla vonala és nyaka kecsessége bárkit elcsábított volna. Szemei veszélyesen villantak meg a tükörben, mikor végignézett magán. Igazán tökéletesen nézett ki, nem tagadta, de már most feszélyezve érezte magát, amiből nem jósolt hosszú estét magának a party-n. Elegáns kézitáskát vett magához, fekete gyémántokkal ékesített nyakláncot és fülbevalót akasztott magára és végre indulásra kész volt. Mint egy randevúra induló kamasz, olyan izgatottan szökdécselt lefelé a lépcsőn és ragadta meg a bejárati ajtó kilincsét.

- ELMEN... tem... – kiáltott vissza az üres háznak és halkult el a felismeréstől... egyedül él.

Sosem vallotta volna be senkinek, de magányos volt. Amióta különköltözött az apjától, elhagyta régi életét, senkit sem tudott a szívébe zárni. Persze rendszeres flörtölő és igazi boszorkánynak számított munkatársai körében, de ennél sosem lett több. Mogyoróbarna tekintetét félénken vezette végig a falakon és az ajtókon, lehetetlen társakat remélve, hogy valaki majd visszaszól neki, hogy vigyázzon magára, vagy hogy ne jöjjön későn haza, vagy csak egyszerűen, hogy érezze jól magát. Keserű mosolyt eresztett meg magának és még ki nem törő könnyeit fájdalmasan nyelte el. Odakint belebotlott Jerry-be, aki természetesen felajánlotta segítségét és hogy elkíséri, de erre a kellemes összejövetelre igazán nem akarta elrángatni feleslegesen. Különben is, a lánynak jó oka volt arra, hogy távol tartsa testőrét a veszélytől. Hamarosan megérkezett a garázsból egy elegáns autó és a színésznő alakját lassan rejtette el a sötétített ablaküveg és gurultak ki a birtokról. A város, amely sosem alszik... pontosabban egy a sok közül. Folyamatosan pezsgett itt az élet és ez most sincs máshogy. Meglepődve tapasztalta, hogy a mozi előtt még mindig hatalmas a tömeg, pedig már minden előadásnak vége volt. Értetlenül pislogott és kutatta magában a választ, mely mostanában olyan hirtelen és lehetetlennek tűnik... talán miatta állnak még itt? A jármű hamarosan bekanyarodott a hírességek sétányára, ahol szinte minden padon egy-egy híres énekes, színész vagy művész megjelent mindenféle félelem és kötöttségek nélkül. Mintha egy külön világba csöppent volna. Megkérte John-t, a sofőrét, hogy álljon félre és had sétáljon el a rendezvény helyszínéig. Ahogy kiemelkedett a kocsiból, Casanova-k sora jelent meg körülötte és mind el akarta őt kísérni. Ismerte őket, mind nagy dumás nőcsábászok, de jó emberek. Könnyedén belekarolt két mellette állóba és együtt indultak el a party színhelyére, ahol a srácok fájó búcsút vettek tőle. A lány lassan nézett végig az elé tornyosuló épületen, melynek minden egyes ablakából aranyló fény áradt ki és kellemes zenével töltötte be a környéket. Az üvegajtót kovácsoltvas borostyán szőtte be és csak sejtetni engedte, mi is történhet odabent. Az épület kilincse is ilyen sötét fém volt és az átlagosnál jóval nagyobb... mint valami kastélyban. Mély levegőt vett és kitárta az ajtót, mire minden nesz tovatűnt és minden szem rátapadt. Kellemetlenül érezte magát, nem hiába nem szerette az e fajta összejöveteleket. Segítségért kutakodott szemében az emberek között és hamarosan megkönnyebbült, ahogy apját látta felé törekedni, miközben valahol messze, a szemben feszülő színpadról egy kedves, idős úr sietett a mikrofonhoz és rekedtes hangján köszöntötte az érkezőt.

- Hölgyeim és Uraim... Sora Naegino!