Kaname Chidori hosszú, kék haját fésülgetve lépett ki a fürdőszobából. Karcsú, hófehér testét sárga törülközőbe tekerte. Az ágya mellé andalgott, amit bevetettek addig, amíg ő a zuhany alatt áztatta magát. A nap ragyogóan sütött ezen a júniusi reggelen és a lányt boldogsággal töltötte el, hogy már csak egy hétig kell kibírnia a suliban. A szünetben pedig végre visszamehet a nővéréhez Amerikába, ahol tizenegy éves koráig együtt nevelkedtek.
Az édesanyjuk halála után az édesapjuk elvállalta a régóta várt képviselői kinevezést. Új munkája ide, Japánba szólította, ahová magával hozta kisebbik lányát is, hogy legalább őt szem előtt tarthassa. Hiszen Kaname nővére kilenc évvel idősebb volt és néhány hónappal anyjuk búcsúztatása után úgy döntött, hogy hozzámegy egy bankárhoz, akivel már két éve volt együtt. Chidori az apjával Tokióba költözve próbált új életet kezdeni.
Gondolataiból egy levél zökkentette ki, amely a tankönyvekkel megrakott íróasztalon hevert. Kaname ösztönösen összébb húzta magán a törülközőt és barna szemeiben felcsillant a félelem. A fekete borítékon az ő neve szerepelt fehér, kanyarított betűkkel. A lány tétovázva vette a kezébe és kibontotta. Egy fényes, lakkal bevont fekete kartonlap hullott a tenyerébe, amelyen egyetlen sor állt, arany színű filccel írva.

Fájdalommal tudatjuk, hogy Kaname Chidori ma reggel eltávozott az élők sorából

Kaname reszketve tuszkolta vissza a gyászlapot a borítékba és a füzetek közé rejtette. Közel két hónapja kap fenyegető üzeneteket, melyeket még csak-csak elviselt, de ez már túl ment az ő tűréshatárán is. Ez egy morbid tréfa, sőt, tréfának sem nevezné. Valami beteg állat kinézte magának és rajta éli ki a perverzióit. De miért pont őt?
Az első levél, amit körülbelül nyolc hete kapott meg, nagyon rövid volt.

Chidori!
Nálad ragyogóbb teremtést el sem tudok képzelni. Bearanyozod a napomat. Azt ajánlom, hogy viselj gyakrabban rövid ruhát, mert nagyon jól áll neked!

A lány jót nevetett ezen, mert azt hitte, hogy a barátja, Dave küldte. Fél éve voltak együtt és bár a kapcsolatuk nem volt felhőtlen, jól kijöttek egymással. De a következő üzenetből azonnal rájött, hogy nem ő van a dolog mögött.

Chidori!
Ma nagyon rosszul esett, amit láttam. Egy ficsúrral voltál, aki még csak nem is hozzád való. Azt ajánlom szakíts vele, ha holnap még élve akarod látni.

A lány azonnal elmondta ezt Davenek is, de a fiú csak legyintett, hogy ne foglalkozzon ilyesmikkel.
- Kicsim. - szorította magához, miközben a nappalijukban ültek a kanapén és egy horrorfilmet néztek. Már megint. - Te egy szép, okos és kedves lány vagy. Még jó, hogy sokan szeretnék, ha velük járnál. - nyomott puszit Kaname arcára, aki megfogadta a tanácsot.
- Féltékenyek, ez minden. - túrt bele a pattogatott kukoricás tálba.
- Nem tudom, szerintem ez ijesztő. - karolta át a fiú derekát.
- Ez csak film, ekkora kutya nem is létezik, fizikai képtelenség... - nevetett, amikor a lány megdobálta popcornnal.
- Nem erről beszélek te hülye! - fakadt ki mérgesen.
- Jó, jó, csak vicceltem. - húzta vissza magához és meghangosította a tévét. - Figyeld hogy cincálja szét a szomszéd tehenét!

Kaname már-már el is felejtette ezt a históriát, amikor néhány héttel később újabb levél érkezett.

Chidori!
Szomorú, hogy nem veszel engem komolyan, pedig én annyira szeretlek téged. Azt ajánlom, hogy teljesítsd a kéréseimet, mert össze találom kaszabolni azt a formás pofikádat.

És most ez a gyásztávirat. Kaname guggolva az ablakhoz kúszott és a fejét nagyon lassan felemelve kilesett. Szimpla péntek reggel, autók kanyarogtak és dudáltak, emberek sétáltak, rohantak a fákkal övezett járdákon. Egyszóval, semmi különleges. Azonban a lányt egyre jobban idegesítette, hogy ez az idegen tudja, hol lakik és most már nemcsak este, reggel is idemerészkedik, hogy kézbesítse az üzeneteit.
Felállt és a tükrös gardróbhoz futott, ahol magára kapta iskolai egyenruháját, egy világoskék rakott szoknyát és egy ugyanilyen színnel ellátott, egyenes gallérú matrózblúzt. Mielőtt elhagyta volna a szobát, még egyszer kitekintett az utcára, ahol most sem volt változás, az élet zajlott. Felkapta fehér iskolatáskáját és végigrohant az antik képekkel, szobrokkal és illatos virágokkal megrakott folyosón. A lépcső tetején megtorpant. Összeszedte magát és lesétált a nappaliba, majd onnan az ebédlőbe, ahol az apja már elfogyasztotta a reggelire feltálalt omlett felét, miközben a politikai híreket olvasta. Kaname leült és töltött magának egy pohár baracklevet. Félúton azonban beremegett a keze és a kancsó felborult.
Apja kíváncsian nézett ki szemüvege fölül.
- Minden rendben? Nem szoktál ilyen szétszórt lenni. - kérdezte aggódva, látva lánya sápadt arcát. - Beteg vagy? Feküdj le, az igazolással pedig ne foglalkozz, majd én elintézem!
Chidori erőltetett mosollyal próbálta felitatni a hűsítőt egy szalvétával.
- Jól vagyok, csak sokáig tanultam és ... - könny csillant meg a szeme sarkában.
Apja félredobta az újságot és a lánya mellé futott. Kaname volt a legdrágább kincs az életében és bármit megtett volna érte. Tudta, hogy elkényeztette, de mivel nagyobbik lányával nem igazán találta meg a közös hangot, Chidorival pótolta a hiányát. Ha a lány kinyitotta a száját, hogy mire van szüksége vagy elmondta az óhaját, ő azonnal teljesítette. Nem számított a pénz, csak az, hogy a lánya boldog legyen. Néha elgondolkodott azon, hogy valóban a nevelés legjobb módját választotta? Mert a Chidorira rátörő hisztirohamokat nem mindig tudta kordában tartani.
- Mi a baj Kaname? - érdeklődött izgatottan. - Ki bántott?
Chidori átölelte az apját, majd erőt vett magán és felvezette a szobájába.

- És erről miért nem szóltál hamarabb? - dobta a világosszürke padlószőnyegre a leveleket, miután átfutotta őket. - Gyermekem! Ezek egytől-egyig fenyegető hangvételűek! Jézusom!
Kaname összekuporodva ült az ágya végében és egy barna plüssmacit szorongatott.
- Azt hittem valami vicc és az illető egy idő után abbahagyja. - suttogta maga elé, majd kihúzta az ágy mellett álló szekrény felső fiókját és a fekete borítékot az apja elé dobta. - De ebből rájöttem, hogy nagyon is komolyan gondolja.
A férfi kibontotta és szembesült a hírrel, akárcsak a lánya egy félórával ezelőtt.
- Úristen. - rogyott le Kaname mellé az apja. - Ez már tényleg nem tréfa. - dörzsölte meg elgyötört arcát.
Kaname a képviselőhöz bújt, miközben továbbra is szorította a bolyhos medvét.
- Rendben. - ugrott talpra hirtelen a férfi. - Tudom, mit csinálok.
A lány értetlenül nézte, amint apja előhúzza fekete noteszét nadrágja zsebéből és keresgélni kezd benne.
- Apa, mit csinálsz? - kérdezte halkan.
A képviselő lepisszegte, miközben magában motyogva lapozgatott. Tárcsázni kezdett a mobilján, aztán kisvártatva nevetett és bólogatott, majd sutyorogni kezdett, amiből a lánya egy szót sem értett. Végül mosolyogva és elégedetten bontotta a vonalat.
- Testőrt kapsz. - vigyorgott Chidorira, aki először ledöbbent, aztán mérgesen eldobta a macit.
- Hogy mit?
- Egy testőrt, kedvesem. - helyeselt az apja. - Nézd! A mai világban már én sem indulok el egy-egy tárgyalásra úgy, hogy ne gondoskodjak a saját védelemről. Hidd el! Én is sokkal nyugodtabb leszek, hogy tudom, vigyáznak rád. A legkiválóbb embert kapod, erről kezeskedtek.
Kaname feltérdepelt az ágyra.
- Nekem nem kell bébicsősz! - jelentette ki határozottan és az apja kiérezte a hangjából a hisztit.
- Félsz. - akarta megsimogatni Chidori arcát, de ő elhúzódott. - Nem szégyen. Szokj hozzá, hogy egy testőr fogja figyelni a legapróbb lélegzetvételedet is.
Kaname felcsattant, kicsit jobban is, mint kellett volna.
- Mindenhová el fog kísérni? - fakadt ki. - Még a suliba meg bulizni is? Csak nem akar majd a fürdőszobába is utánam jönni, nehogy rám rontson valaki?
A képviselő dühösen figyelte kisebbik lányát, miközben sajgó halántékát masszírozta.
- Ha szükséges, még oda is követni fog. Megígérték, hogy még ma este meg fogsz vele ismerkedni. - komorodott el és elindult az ajtó felé.
Kaname megmarkolta szív alakú párnáját és a záródó ajtónak vágta.
- Előre közlöm, hogy utálni fogom és pokollá teszem az életét! Két nap múlva fülét-farkát behúzva fog elmenekülni innen!

Katonai bakancs hangja verte fel a sötét folyosó csendjét, pár perc múlva pedig kopogás hallatszott. Parancsra belépett a tágas helyiségbe.
- Szolgálatra jelentkezem! - vágta vigyázzba magát a méregzöld egyenruhát viselő alak.
A székben üldögélő öltönyös férfi intett, hogy hagyja a tisztelgést.
- James Benton vagyok. - nyújtotta a kezét a katona felé, aki elfogadta. - Bár a nevem angol, a japán Nemzetvédelmi Bizottság tagja és egyben vezetője is vagyok. Van egy nagyon kényes ügyünk, amiben csak Ön segíthet. Beszéltem a felettesével, aki a legnagyobb jóindulattal ajánlotta magát.
A katona alap terpeszállásba állt és kezeit összefogta a háta mögött.
- És mi lenne az a kényes megbízatás? - érdeklődött.
- Az egyik itteni képviselő lányát folyamatosan zaklatja valaki. Először viccnek hitték, ezért nem is igazán törődtek vele, ám a zaklató a család tudtára adta, hogy nem tréfál. A lányt kell megvédenie, ez tulajdonképpen egyfajta testőri munka.
A katona egyetlen pontba figyelt, ahogy ezt annak idején megtanulta.
- Engem nem ilyesmire képeztek ki. - jelentette ki komoran. - Keressen valaki mást!
Benton mosolyra húzta a száját és megigazította golflabdákkal teli nyakkendőjét. Előre figyelmeztették, hogy nehéz eset. Nadrágja zsebéből egy fényképet dobott az asztalra. A katona felvette és semmitmondóan lepillantott a fotóra.
- Kaname Chidorinak hívják. Az egyik legnevesebb középiskola harmadéves hallgatója, tizenhét éves, imádja a bulikat és a teniszt. Mindig gyalog megy haza ezen az útvonalon. - nyújtott felé egy térképet, melyen piros vonalak jelezték a ház-iskola távolságot. - Van egy barátja Dave Horgan. Kettős állampolgár, az apja japán, az anyja amerikai. Egy évvel idősebb, mint a lány, itt tanul Tokióban, ráadásul meglehetősen jól, a baseball csapat kapitánya. Kaname egyetlen bizalmi barátnője Kyoko Tokiwa. Szintén tizenhét éves, egy osztályba jár a célszeméllyel és általában együtt mennek haza. - zsebre dugta kezeit. - Nagyjából ennyi, a többit majd kideríti maga, ha érdekli. Az összeg, amit ezért a munkáért kap, nem csekély. A lány apja neves képviselő és a keze messzire elér. Nem sajnálja a pénzt, ha a lányáról van szó. Havonta ötvenezer, dollárban. - és válasz híján távozni készült. - Jó munkát!
A katona meg sem mozdult.
- És mégis, mikor kezdjem ezt a megbízatást? - kérdezte színtelen hangon.
- Most. - válaszolta Benton és kiment a folyosóra.
A katona a képet nézte, majd sóhajtott. Egy elkényeztetett fruska túllihegi a dolgokat, ő pedig pesztrálhat, holott nem erre képezték ki. De a fizetés nagyon jó. Zsebre tette hát a fényképet és a térképet tanulmányozva útnak indult.

Kaname ismét hátra fordult. Még mindig követte az a baseballsapkás férfi, aki a gyorsétteremnél eredt a nyomába. Szaporán szedte a levegőt és igyekezett az utca azon részein menni, ahol több ember állt illetve ment. Megszorította táskája fülét és lépteit is megszaporázta. A város legszebb terének szökőkútja előtt ment el, amit máskor mindig megcsodált, most azonban újra megfordult. A ballonkabátba bújt idegen már csak egy karnyújtásnyira volt tőle, amikor karok fonódtak a derekára és egy száj tapadt az övére.
Gyomrában furcsa, bizsergető érzés alakult ki és maga sem tudta, hogy miért, de a kezdeti félelem után viszonozta a csókot. Amikor az idegen látta az esetet, észrevétlenül eltűnt a tömegben. Kaname óvatosan kinyitotta a szemét. Egy fiút látott, aki szemeivel a körülöttük lévőket pásztázza, miközben szájával továbbra is fogva tartotta Kaname ajkait. Majd elhúzódott és hátra fordult, aztán újra a döbbent lányra nézett.
- Te vagy Kaname Chidori igaz? Akit meg kell védenem! - jelentette ki monoton hangon.
Chidori nem leplezte a csodálkozását. Egy két méter magas, százhetven kilós gorillára számított, aki öltönyben és nyakkendőben feszít majd mellette. Erre itt egy körülbelül százhetvenöt centi, hatvannyolc kilós fiú, aki méregzöld katonai egyenruhájában ugyancsak sok ember figyelmét felkelti. Sötétbarna, kócos haja kevésbé volt feltűnő, mint az a kereszt alakú sebhely, ami az arca alsó részét csúfította.
- Én...vagyok. - bökte ki nehezen, amikor a fiú harmadjára is megkérdezte a nevét.
- Rendben. Akkor induljunk! - lépett le a zebrára, amikor a lámpa zöldre váltott.
Kaname először lemaradva ugyan, de követte. Micsoda figurák élnek Tokióban! Jesszus, azt hihetné az ember, hogy már semmi meglepetés nem éri, erre mindig jön valami, jelen esetben valaki, aki megcáfolja ezt a tévhitet. Ahogy még egyszer lepörgette a szeme előtt az iménti eseményeket felháborodva zárkózott fel az ismeretlen mellé.
- Hé! Miért is csókoltál meg? - kérdezte ingerülten, amikor egy kicsit magához tért.
A katona tekintete egyfolytában a tömeget kémlelte.
- Követtek...védtelen voltál, én pedig elértem, hogy lássa, van melletted valaki. - magyarázta a dolgot alkalmi testőre.
- Engem megfenyegettek. - mondta határozottan Kaname. - És aki üzeneteket küld, az nagyon jól tudja, hogy nem te vagy a barátom.
A katona mosolyra húzta a száját.
- Ha fenyegetőzik, akkor nem fog neked esni a nyílt utcán. Ennyire nem ostoba. Ez egy szatír lehetett, aki némi szórakozásra vágyott. - fordult a tengelye körül egyet.
Kaname keresztbe tette a kezét a mellkasa előtt.
- Akkor sem értem, hogy miért csókoltál meg. - jelentette ki magabiztosan. - Leüthetted volna vagy rákiabálhattál volna vagy tudom is én, mit csinálnak ilyenkor a testőrök. Apropó! Honnan tudjam, hogy te valóban az vagy, akinek kiadod magad?
A katona felé fordult és a lány némi türelmetlenséget fedezett fel a tekintetében.
- Mutassak igazolványt kisasszony?
Chidorinak nem tetszett a hangsúly.
- Nem kell. - grimaszolt. - Szóval, mi volt ez a magánakció te bunkó?
- Nem tudom. - rántotta meg a vállát a katona unottan. - De bevált és ez a lényeg. Ejthetnénk a témát?

- Nem akarom, hogy egy ilyen arrogáns és nagyzolós testőr védjen. Akkor már inkább egy tank, aki olyan kövér, hogy a golyó is visszapattan róla! - fakadt ki a vacsora mellett Kaname. - Olyan bunkó, hogy még be sem mutatkozott. Egyből nekem esett, hogy meg fog védeni! Azt sem tudom, hogy hívják! Nem mintha érdekelne, de mégis hogyan torkolljam le a sárga földig, ha még a nevét sem tudom?
A csókot szándékosan nem említette, hiszen az asztalnál az apján és rajta kívül még jelen volt Dave is, aki már így is ellenezte, hogy egy tizenkilenc éves fiú védje a barátnőjét.
- Ki hallott már olyanról, hogy egy tizenéves srác hivatásos katona legyen? - szurkált egy salátalevelet a villájával a dühös udvarló. - Ez téboly.
- A fiatalok könnyen tanulnak és jó fizikummal bírnak. Gyakori téma a parlamentben, hogy ebben a korban még csak képezni kellene őket, nem pedig bevetésekre küldeni. Ám a statisztikai adataik meglepően jók. - magyarázta a képviselő higgadtan. - Egyébként Kaname, ez a te érdeked. - válaszolta, miközben a steaket vágta fel. - Nem vagy biztonságban.
A lány húzott egyet a száján és magába tömött egy uborkát.
- Blablabla. - kényeskedett, mire Dave rosszallóan nézett rá. - Mi van?
- Az apád jót akar. - ölelte át a lányt, aki a vállára hajtotta a fejét. - Köszönöm a vacsorát, de most már megyek! Holnap edzőmeccset játszunk és ki kell pihennem magam! - fogott kezet a képviselővel. - Kikísérsz? - pillantott a barátnőjére.
- Persze. - állt fel Kaname és Dave után sietett.

Kaname hosszasan búcsúzkodott a baseball csapat kapitányától a kapuban. Amikor bezárta Dave mögött az ajtót a katonával találta magát szembe, aki a lépcső aljában álldogált. A drága apja azt egy szóval sem említette, hogy ennek a baromnak ide is kell költöznie. Nagyszerű, majd kerülgetheti.
- Minden tiszta. - jelentette ki kötelességtudóan.
- Nem kérdeztem. - válaszolta Kaname flegmán. - Nem is érdekel. Különben meg hogyan szólíthatlak? Terminátor? Vagy van valami különleges fedőneved? Mondjuk Sasszem húsz? Mert úgy látom, hogy a katonaságban nem tanítottak meg az illemre. Be kellene mutatkoznod!
A fiú sóhajtott, hogy lenyelje a felgyülemlett feszültséget. Még egy ilyen idegesítő perszónát!
- A nevem Sousuke Sagara.
Kaname keresztbe fonta a kezeit mellkasa előtt.
- Sousuke. - ismételte halkan.
A katona elfordította a fejét, majd ismét a lányra nézett.
- Nem tetszik valami? - kérdezte kissé gúnyosan.
Kaname mosolyra húzta a száját.
- Az igazat megvallva nem. Tehát jobb, ha az elején tisztázunk néhány játékszabályt. Nem fogok jópofát vágni ehhez az egészhez, úgy hogy ha nem kell hozzám szólnod akkor ne tedd. Hidd el, én úgy fogom kerülni a társaságodat, mint a kis angyal és igyekszem majd tudomást sem venni rólad. - sétált el előtte. - Remélem jól elvagy magadban és nem fogsz unatkozni.
- Miért csókoltál vissza? - kérdezte Sousuke teljesen váratlanul.
Chidori megtorpant, miközben a lépcső elé ért.
- Nem csókoltam vissza. - nevetett erőltetetten és érezte, hogy ismét bizseregni kezd a gyomra, pedig csak szóba hozták. - Végezd a dolgodat katona! Apám ezért fizet vagy nem? - grimaszolt, majd felfutott a lépcsőn. - Idióta barom!
- Apám ezért fizet! - utánozta kényeskedve a lányt, majd utoljára kilesett a kertre és a szobája felé vette az irányt. - Hülye liba!

Az elkövetkező két hétben Kaname valóban beváltotta az ígéretét. Úgy tett, mintha Sagara ott se lett volna, aki minden erején azon volt, hogy megvédje a lányt. Chidori minden nap ugyanazon az útvonalon ment haza. Így tett mai is, amikor Kyokotól elköszönt, aki inkább Sousukenak integetett, mint neki. A lány egész úton lassan haladt, sétálva, de a szeme sarkából mindig azt figyelte, hogy Sagara követi-e.
- Nem fogsz ki rajtam te barom. - suttogta maga elé, miközben az őt követő fiú árnyékát figyelte.

Sagara a napi újságot olvasta a nappaliban, ahol Dave és Kaname a kanapén ültek összebújva. Sousuke magasra tartotta a lapot, de úgy, hogy lássa a turbékoló párt. Igyekezett nem arra koncentrálni, hogy a fiú obszcén szavakat suttogott a lány fülébe, aki mosolyogva hallgatta és olykor megforgatta a szemét. Még az életben nem találkozott ilyen elkényeztetett kis csitrivel, aki azt hiszi, övé a világ és bármit megkaphat. Két percet sem bírna ki a harcmezőn.
Ekkor találkozott tekintete a lányéval. Mintha mondani akarna valamit, aztán mégsem tette. Provokálni akar és téged nem lehet olyan könnyen kihozni a sodrodból Sagara. Úgy hogy olvasgasd csak a riportot ezzel a kertésszel, aki gigantikus céklát termesztett. Aztán mégis letette az újságot és bevonult a szobájába.

- Menj haza, jó? - tolta el magától Kaname Daveet, aki igencsak belejött a játékba.
- Ugyan már! - gombolta ki a lány szoknyáját. - Ez az idióta is elment. Már két hete nem feküdtél le velem. Hiányzol! Gyere és váltsuk valóra az utolsó történetemet!
- Mondtam, hogy most ne! - állt fel a lány és megigazította magát. - Tanulnom kell!
Dave megadóan felemelte kezeit.
- Ahogy akarod! Látom rossz napod van. - csókolta meg és elindult az kijárat felé. - Nem kell kikísérned! Egyedül is kitalálok.
Kaname megadóan sóhajtott.
- Dave! - szólt utána, mire a fiú hátra fordult. - Átjössz este? Mondjuk tíz körül?
A barátja mosolyogva bólintott.

Kaname Sousuke szobája felé sétált, tétovázott egy kicsit az ajtó előtt, majd kopogás nélkül belépett.
- Kettőnk közül melyikünknek is vannak illemtani hiányosságai? - kérdezte a katona, miközben az ágyon üldögélt és a televízió irányítójával babrált.
- Nagyon vicces vagy Sagara! Leszakad a mennyezet tőled meg a kis semmi poénjaidtól! - flegmázott a lány. - Csak azért jöttem, hogy közöljem, ma kimenőt kapsz, mert a barátommal - és ezt a szót alaposan kihangsúlyozta - bulizni megyünk.
Sagara elmosolyodott.
- Számomra a parancs megtagadása olyan bűn, mintha te megszegnéd a tízparancsolatot. - állt fel és igazította meg magán az egyenruhát. - Tehát, mikor indulsz?
Chidori elégedetten elnevette magát.
- Nem is olyan rossz hasonlat! Én csak kedves akartam lenni, hogy adok neked egy estét, amikor azt tehetsz, amit csak akarsz. - kényeskedett, miközben ujjai között fésülte a haját. - De ha ennyire munkamániás vagy, az már nem az én dolgom.
Sousuke nagyot sóhajtott.
- Ha csak ezt akartad a képembe vágni, akkor most el is mehetsz. - mutatott a nyitott ajtóra. - Így túl sok időt töltesz el egy nem kívánt személy társaságában. És őszintén szólva én is unlak.
Kaname arca egyből komorrá vált.
- Csak azért mert meg kell védenem téged, már egyből rajongva fussak is utánad? Te egy jól megfizetett megbízatás vagy, amit teljesítenem kell.
A lány egyre dühösebb lett.
- Rendben. De akkor elő ne forduljon még egyszer, hogy az akcióba belecsempészel olyan intim dolgot, mint a csók. - vágta a katona fejéhez a mondatot nem túl kedves stílusban.
- Lépjünk már túl azon az átkozott csókon! Vedd úgy, hogy kezet ráztunk! - mondta keményen. - És most tűnés, mert percre pontos időbeosztásom van és nem érek rá, hogy itt múlassam veled az időt!
Kaname meg sem tudott szólalni a felháborodástól.
- Te militarista idióta! - ordította és úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy a kulcs kiesett a padlóra.

Sousuke a hallban várakozott. Úgy tudta, hogy ez lesz. Ide menni, oda menni, ezt csinálni, azt csinálni...idegtépő elviselni egy ilyen hisztis és öntelt csitrit.
- Ajánlom, hogy ne hozz kellemetlen helyzetbe! - lépett le az utolsó lépcsőről Kaname, miközben a bejárati ajtót figyelő katonát nézte.
- Világos? A múltkor is azt hittem, elsüllyedek a szégyentől.
- Távolról veszélyesnek tűnt. - bökte ki határozottan a fiú.
Chidori elnevette magát.
- Az igazgató? Miközben lehajolt, hogy felvegye a szemüvegtokot? - rosszallóan megcsóválta a fejét. - Nem érdemelte meg azt a jobb egyenest.
Sagara nagyot sóhajtott és oldalra fordult, de a látvány elfeledtette vele a csípős megjegyzést. A lány egy fehér szoknyát és szintén fehér felsőt viselt, utóbbinak kissé merészre sikeredett a kivágása. A szerelést egy fekete csizma tette teljessé. Tagadhatatlan, hogy jól nézett ki és ezt valószínűleg tudta is magáról.
Kaname legbelül elégedetten nyugtázta, hogy ez az arrogáns katona majd fel falja a szemeivel.
- Nagyon csinos vagy. - mondta Sousuke, majd ismét az ajtót bámulta és igyekezett nem a lányra nézni. Kaname nevetni kezdett.
- Hát igen. Ott a seregben nem sok hozzám hasonló lánnyal találkozhattál. És igazad van, valóban jól nézek ki. - pördült meg a tengelye körül mosolyogva. - Szerintem úgy nézek ki, mint egy extravagáns menyasszony. Nem? Ha így jelennék meg az oltár előtt és mondjuk te lennél a leendő férj, elvennél?
Sousuke megrántotta a vállát.
- Én nem rajongok a házasságért.
Chidori játékosan összehúzta a szemöldökét.
- Komolyan? És mit szól majd ehhez a szerencsétlen nő, aki mégis beléd szeret és elvárná, hogy elvedd?
- Megszokja vagy megszökik.
Dave autójának lámpája bevilágított a hallba a bejárati ajtón keresztül és félbeszakította a beszélgetést. Hamarosan a fiú lépett be rajta.
- Kaname! - nézte elborzadva. - Mi ez a gönc rajtad? Te sohasem szoktál ennyire ki-vagy inkább leöltözni. - tessékelte vissza a lépcső felé. - Vegyél fel valami normális ruhát, mert nem akarom, hogy szajhának nézzenek!
Kaname szeme szikrákat szórt. Most mit háborog? A szoknya combközépig ér, más még rövidebb cuccokban illegeti magát, jó, a felső kissé sokat mutat, de hát bulizni mennek! Mit vegyen fel, bundát? Akkor gurult csak be igazán, amikor látta, hogy a katona igyekszik visszafojtani kitörni készülő nevetését.
- Hogy mersz velem így beszélni? Főleg úgy, hogy ez a hadseregi tapló is itt van! - kihúzta magát és az ajtó felé indult. - Egyébként nem öltözöm át, ez a buli szerelésem és kész. A múltkor egy szőke csaj is hasonló felsőben volt és úgy bámultad a mellét, hogy majd kiesett a szemed, tehát fogd be a szád! Emellett nagyon is ügyelek arra, hogy mit veszek fel, nehogy apámat cikibe hozzam. Különben meg Sagara is azt mondta, hogy csinos vagyok. - pillantott a fiúra, jelezve, hogy megerősítést vár.
- Csinosnak csinos vagy. - mondta a katona. - De emellett kissé kurvás. - na jó hazudott, valójában szolidan volt csinos, de élvezte, hogy feldühítette a lányt.
Chidori duzzogva trappolt az ajtóhoz.
- Látod, még ez a barom is szajhának néz! Öltözz át! - parancsolta a barátja.
- Pofa be! - sziszegte a lány indulatosan. - Gyerünk Sagara! Vagy itt akarsz állni és bambulni?
A fiú megcsóválta a fejét és igyekezett komoly arcot vágni.
- Ezek után semmiképp!

A diszkóba belépve Dave egyből csatlakozott a csapattársaihoz, akik már túl voltak egy körön. Kaname összecsapta a kezeit és a lányok után kutatott, akik ugyancsak itt voltak valahol. De amikor nem találta őket, odalépett a barátja mellé.
- Kérsz valamit? - kérdezte a fiú, miközben átölelte a lányt és önelégülten figyelte társai irigykedő pillantásait.
Chidori a bárpult túlsó végén lévő orchideákat figyelte.
- Szakíts nekem egyet! - mutatott a fehér virágokra, amelyek a dekorációt szolgálták.
Dave nevetni kezdett.
- Én italra gondoltam nem pedig gazra! Két martinit! - mutatta a pultos lánynak, aki azonnal töltötte is a rendelést. - Köszönjük!
- Megyek és megkeresem a többieket! - mondta sértődötten a lány és magára hagyta Daveet a barátaival.
Utat tört magának a tömegben, ahol valaki elkapta a karját. Ijedten fordult meg és találkozott a tekintete egy erősen ittas fiúéval, aki a szintén illuminált állapotban lévő társai előtt akart felvágni.
- Kiscica! Bulizz velünk egyet! - húzta magához és megragadta a fenekét. - Klassz segged van! - nevetett, melyhez a barátai is csatlakoztak.
Kaname Dave után kiáltott, de őt túlságosan is elfoglalta egy ütés erősségének a kielemzése. Kitépte magát a karjai közül és kifutott az utcára, de csizmája megakadályozta, hogy gyors legyen. Lehúzta őket, de ezzel időt vesztett és hamar utolérték.
- Hova hova szépségem? - fordította maga felé a lányt, akit megcsapott a tömény alkoholos szájszag. - Buli van!
- Engedd el! - érte be őket Sagara, aki most farkasszemet nézett a Kanamet fogva tartó fiúval.
- Eltévesztetted a házszámot! - fakadt ki dühösen a részeg srác, miközben még mindig a lány karját szorította. - Ez nem a vietnami háború!
Társai nevetni kezdtek és felgyűrték az ingujjukat. Chidorit félre lökte a srác és csatlakozott a barátaihoz.
Sousuke kihúzta magát és figyelte az ellenségeit, figyelmen kívül hagyva a célszemélyt, aki ijedten nézte a történteket.
- Verekedni akartok? - kiabálta félve. - Sagara, tűnjünk el innen! Itt hemzsegnek a zsaruk és nagyon nem vetne jó fényt az apámra, ha engem sittre vágnának!
Ekkor azonban a legnagyobb darab fiú, aki egy piros pólót viselt, a katonának rontott. Sagara azonban számított erre és a könyökével gyomorszájon vágta a támadót, aki nyögve elterült a földön. Ezután egy véznább srác futott felé, de Sousuke könnyedén a padlóra küldte ezt az ellenfelét is.
- Na nézzenek oda! - flegmázott a harmadik, aki a lányt is molesztálta. - Milyen ügyes a kis ezredes! - majd Sagarat is meglepve sípcsonton rúgta a fiút, aki sziszegve letérdelt. - De sajnos a lány az enyém! - fordult Chidori felé vigyorogva. - Gyere a papához szépségem! - hirtelen felordított és a karjához kapott, ahonnan egy kés nyele állt ki. - Megszúrtál te állat!
Kaname a szája elé kapta a kezét, de nem tehette sokáig, mert Sousuke megragadta a csuklóját és maga után vonta.
- Megszúrtad! - fakadt ki hisztérikusan. - Te megszúrtad! Jézusom, te megszúrtad!
- Elmondhatod párszor, attól még igaz marad! - tuszkolta be dzsipje anyósülésére a lányt. - Kösd be magad! - utasította.
Chidori remegő kezekkel kapcsolta be a biztonsági övet.
- Nem akarlak kioktatni, de ennek a lenge öltözetnek inkább hátránya van, mint előnye egy ilyen helyen. - indított Sousuke.
- Akkor ne oktass ki! - vágott vissza a lány és a továbbiakban egy szót sem szólt.

Még akkor sem, amikor beléptek a sötét hallba, ahol Sagara lámpát kapcsolt.
- Menj lefeküdni! - kísérte a lépcsőhöz.
- Itt vagyok a földszinti hálóban. - mutatott a feljárótól jobbra lévő szobára a lány. - Úgy gondoltam, hogy ha esetleg kukkolna és tudja, melyik az én szobám, akkor most egy kicsit összezavarom.
Sousuke elismerően bólintott.
- Én is valami ilyesmit javasoltam volna. - mosolyodott el, majd a távolodó lány után nézett.

Kaname magára húzta a takarót és oldalra fordult. Hogy lehetett ilyen buta? Mégis mit hitt? Majdnem egy hónapja ismeri Sousuket, aki nagyon furcsa érzéseket vált ki belőle. Hol kedveli, hol gyűlöli...mi a fene van vele?
Ekkor egy árny suhant el a sötétítővel eltakart ablak előtt. A lány kiugrott az ágyból és azonnal tudta, kihez kell fordulnia.

- Valaki járkál a ház körül! - tört be Sagara szobájába, aki éppen a fegyverét tisztogatta.
- Nem lehet, hogy csak az apád jött haza? - kérdezte, de közben kibiztosította a pisztolyt és kilépett a folyosóra.
Kaname az órájára nézett.
- Nem! Ő legalább még két órán keresztül egy bálon van! Valami jótékonysági aukció! És kötve hiszem, hogy a virágágyásokon keresztül jönne be, amikor járdánk is van. - suttogta és csak most vette észre, hogy selyemből készült hálóinge igen rövid. Gyorsan beállt a szoba azon részébe, ahová nem ért el az apró lámpa fénye.
- Ha felöntött a garatra, örülj, hogy a nem a szomszédba megy be! Maradj itt! - tartotta felé a mutatóujját, miközben a másik kezét maga elé emelte.
Kaname hevesen bólogatott és amikor a fiú eltűnt, a lámpához futott, hogy lekapcsolja, majd fülelve felült az ágyra. Pár perc múlva megjelent Sousuke.
- Minden tiszta. - mondta határozottan. - Körülnéztem és sehol senki. Nyugodtan alhatsz!
Chidori azonban nem mozdult. Félt és ezt már egyáltalán nem szégyellte bevallani.
- Nem aludnál az én szobámban? Van ott egy kanapé.

Sousuke leterítette lepedőjét a fehér kanapéra. Kaname bezárta az ajtót és a kulcsot a mellette lévő szekrény fiókjába rejtette.
- Ezt miért csináltad? - kérdezte a fiú, aki végignézte a folyamatot.
Chidori rántott egyet a vállán.
- Gyerekkorom óta így csinálom. - ült le az ágy végébe és figyelte, ahogy a katona ágyaz.
- Furcsa. - ült le Sousuke úgy a kanapéra, hogy a lánnyal szembe került. - Mindenkinek van ilyen szokása.
Kaname elmosolyodott.
- Neked például micsoda? - kérdezte érdeklődve.
- Nekem? - húzott elő egy fegyvert a kabátja alól. - Hogy a párna alá rejtek egy pisztolyt.
Chidori megadóan sóhajtott. Beszélgetni akart vele, de úgy látszik, a katonaságon kívül semmi más nem érdekli.
- Megyek aludni. - állt fel.
- Én is. - csatlakozott hozzá Sousuke.
Egymás előtt álltak, ugyan úgy, mint hetekkel ezelőtt a parkban, a szökőkútnál.
A lány agyában egyből felötlöttek a csók képei és megnyalta kiszáradt száját, mellyel pár másodperc múlva a katona csókját viszonozta. Behunyta a szemét és átölelte testőre nyakát, amikor a fiú a szaténlepedőre döntötte. Sousuke a lány kókusztól illatozó nyakát csókolta, miközben kezeit felcsúsztatta a rövid hálóing alatt egészen a melléig. A lány halkan nyögött egyet, amikor megérezte a simogatást. Aztán a fiút a hátára döntötte és most ő került felülre. Miközben Sagara nadrágszíját kapcsolta ki az egyik kezével, addig a másikkal beletúrt a fiú mindig kócos hajába. Sousuke élvezettel csókolta a lány állát, de amikor egy másodpercre kinyitotta a szemét nyitva is hagyta. Abbahagyta Kaname hátának simogatását, aki szenvedélyesen nézett rá.
- Mi a baj? - kérdezte csalódottan, miközben kezével már a cipzárat húzta lefelé.
Sagara szó nélkül megfogta a lány karját és legurította maga mellé, majd ismét a plafont bámulta. Chidori értetlenül nézett a fiúra, majd követte a tekintetét és akkor meglátta azt a dolgot, ami lelohasztotta a katona vágyát.
- Ez...ez...mi? - dadogta kidülledt szemekkel.
Sousuke szinte észrevétlenül vette a levegőt.
- Egy bomba. Házi készítésű. A méretéből ítélve nagyot szól és pont elég ahhoz, hogy a levegőbe repítsen minket. - elemezte a szerkezetet.
- Úristen! - suttogta Chidori idegesen, miközben remegni kezdett. - Tudod...
-... hogy tudom-e hatástalanítani? - fejezte be helyette a mondatot a fiú. - Tudnám! - de ekkor a piros fény narancssárgára váltott. - Csak nincs időm! - felkapta a lányt és az ablakot kitörve a ház előtti virágágyásban landoltak.
Ekkor robbant fel a detonátor és az egykori villa a levegőbe repült.