Hűvös este köszöntött a nyüzsgő Tokióra. A meteorológusok esőt jósoltak erre a napra, de viharfelhőt még csak véletlenül sem lehetett látni a csillagos égbolton. Pedig egy kiadós zivatar kifejezetten jól jött volna annak a villának, ami néhány perccel ezelőtt repült a levegőbe.
A falak berogytak és félig leomlottak, fekete füst gomolygott, miközben lángnyelvek nyújtózkodtak és terjeszkedtek az egykori nappaliban. Korom lepte be az egykor fehér és piros tulipánokat, amelyek között megmozdult valaki.
Sagara négykézlábra állt, miközben megtörölte a szemét, amit vörösre csípett a sűrű füst. Köhögve szemlélte a romokat, ahol éppen egy tartógerenda szakadt ki a helyéről.
Kaname még mindig a virágágyásban feküdt. Az orra és a torka megtelt porral, arcát marni kezdte a korom és a füst. Mégsem bírt megmozdulni.
Kis híján ő is odaveszett. Ha Sousuke nem veszi észre a bombát, ha nem ilyen jók a reflexei, akkor ők is ott pörkölődnének a drága bútorok és kiegészítők között.
- A kibaszott kurva életbe - morogta a katona. - Ez nem sokon múlt - seperte le a nadrágját. - Te jól vagy? - fordult a lányhoz, aki időközben felült. - Add a kezed!
Kaname elfogadta a segítséget. Remegett, a szája elkékült a félelemtől és nagyon vágyott egy forró fürdőre. Sousuke levette a kabátját majd belebújtatta védencét, akit szinte öltöztetni kellett, annyira lelassult.
- Vedd fel, mielőtt megfázol! - illesztette össze a cipzárat és felhúzta egészen a nyakáig. - Nem nagy segítség, de legalább melegen tart.
- Köszönöm - igazította meg magán a dzsekit, ami rövidebb volt, mint a rajta lévő hálóing. Sousuke illata áradt belőle, ami bizsergést váltott ki belőle. - Nem adnád ide a nadrágodat is? - mosolygott a fiúra, aki viszonozta.
Közeledő szirénák hangjára lettek figyelmesek. Néhány szomszéd a kerítésen kívülről szemlélte a düledező házat és a furcsa túlélőket.
- Úgy hallom, úton van a segítség - figyelte a fiú a távolban villogó kék fényeket. - A tűzoltók azok - tétován megérintette Kaname vállát. - Jól érzed magad? Ne hívjak mentőt?
Chidori megrázta a fejét.
- Jól vagyok - simította hátra a haját. - A szomszédok riasztották már a hatóságokat? Mert ha igen, akkor nyilván már mindenki tud az esetről - indult el a kert felé.
Sousuke értetlenül követte. Miért kell ilyenkor is a hírnevén meg a dicsfényén aggodalmaskodnia?
A tűzoltók ellepték az udvart és oltani kezdték a tüzet. Hamarosan megjelent a rendőrség és egy mentő is befutott. Kaname Sousukeval egy padra ült és onnan figyelte a munkát. A kaotikus helyzetben lassan rend lett.
- Nem akarom, hogy még egyszer ideáig fajuljanak a dolgok - jelentette ki hirtelen, miközben megölelte saját magát, hogy ne fázzon annyira. - Ez olyan kínos nekem.
- Nem te robbantottál - próbálta oldani a feszültséget a katona.
Kaname hátra hajtotta a fejét, miközben mélyet sóhajtott.
- Tudod jól, hogy mire gondolok - nézett rá mérgesen.
Sagara játszotta az értetlent.
- Arra gondolsz, hogy...
- Főleg Dave ne tudja meg. Pillanatnyi elmezavar volt. Nem tudom, hogy mi ütött belém, ez nem vall rám - vakarta meg a homlokát. - Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Egyszerűen csak veled akartam lenni, elkapott valami fura érzés.
Sousuke szótlanul bámult maga elé. Egy fekete limuzin parkolt le a bámészkodók mögött, amiből egy őszes hajú, kissé pocakos férfi szállt ki.
Kaname a katona kezére helyezte a sajátját és gyengéden megszorította.
- Senkinek egy szót se. Világos? - fúrta körmeit a fiú bőrébe. - Ha eljár a szád, azt nagyon megbánod. Érthető voltam Sagara? Ne felejtsd el, hogy az apám képviselő - húzta vissza a kezét.
- Persze - csapta tenyerét a térdéhez Sousuke. - Hogyne - dőlt hátra, miközben a lány apja beérte őket.

- Chidori! Édesem! - fogta a lány arcát kezei közé az édesapja, miután távolabb sétáltak a testőrtől. - Jól vagy?
A lány bólintott.
- Semmi bajom apa - hátrált egy lépést. - Komolyan.
- Kicsim! - Dave utat tört magának a bámészkodók között és szorosan megölelte. - Annyira megijedtem. Keresni kezdtelek a diszkóban, az utcán, de nem találtalak. Hívtalak is, de nem vetted fel. Jaj, úgy örülök, hogy nem sérültél meg! - borította be gyors puszikkal a lány arcát.
Ekkor ért oda Sousuke, aki közömbös ábrázattal figyelte a párt. Chidori ránézett egy pillanatra, majd újra Davere, aki elmosolyodott és magához ölelte. Vagyis csak akarta. A dzseki láttán ugyanis elborult az agya és a katonának rontott.
- Mi a francot műveltél te barom? - lökte meg vállát ököllel.
- Megmentettem a barátnőd életét - suttogta szigorúan Sousuke. - Amíg te abban a kuplerájban szórakoztál és halvány lila gőzöd sem volt arról, hogy hová is tűnt Chidori.
Dave megragadta a katona ingét.
- Nem tetszik a pofád! - ordította.
- Nekem meg a stílusod!
- Elég! - állt közéjük Kaname apja szigorúan és kezeivel a mellkasuknál fogva eltolta őket egymástól. - Ez egy kétezer dolláros öltöny és ha valami baja esik, nem állok jót magamért. A fenébe is, nincs elég bajom?
A két fiú csak látszólag nyugodott meg. Dave birtoklóan átölelte a barátnőjét, Sousuke pedig a füstölgő romhalmazra nézett.
- Na! - engedte le a kezeit a képviselő és megszeppent lányához lépett, akit a barátja szinte megfojtott. - Úgy látom ma szállodában alszunk. Gyere gyermekem!

Kaname sokszor adott hálát a sorsnak, hogy édesapja képviselőként éli mindennapjait. Így olyan előnyökhöz és kiváltságokhoz juthatott, amilyenekhez csak akart. Például ma a világ egyik legelegánsabb szállodájának elnöki lakosztályában akarta álomra hajtani a fejét. Apja természetesen ezt az óhaját is teljesítette, mindenféle fenntartás nélkül.
Miután a rendőrség felvette Chidori és Sagara vallomását, a képviselő kikísérte a tiszteket. Azt már csak halkan említette, hogy a média hiénáit diszkréten, de hatásosan távolítsák el a hotelből, sőt, még a környékről is.
Kaname fürdőköpenyben feküdt a kanapén és teát szürcsölgetett. Sousuke jó katona és testőr módjára a függöny mellett állt és a járdákat kémlelte.
- Akkor megyek lefeküdni - emelte fel a karfára terített zakóját a képviselő fáradtan. - Biztosan jól vagy?
Kaname fásultan bólitott.
- Te nem jössz? - pillantott márkás órájára az apja. - Hajnali három van. Kimerült és fáradt lehetsz.
- Dave azt mondta beugrik. Megvárom - majd a katona felé nézett és leszállt a kanapéról. - A szobámban.
- Ahogy gondolod kedvesem - mosolygott lányára a férfi, miközben végigsimított az arcán. - Jó éjt!
- Neked is - csapta be az ajtót maga mögött Chidori, de olyan hangosan, hogy a férfi összerezzent.
- Még meg sem köszöntem, amit a lányomért tettél fiam - nyújtott kezet Sousukenak az aggodalmas ábrázatú apa. - Nem tudom, hogyan hálálhatnám meg. Talán fizetésemeléssel jutalmazhatnám...
A katona legyintett.
- Csak a munkámat végeztem Uram.
- Kiváló testőr vagy fiam - veregette meg a vállát. - A felettesednek igaza volt, amikor azt állította, hogy te képes vagy megbirkózni egy ilyen kaliberű feladattal.
Sousuke illedelmesen megköszönte a dicséretet. Miután egyedül maradt a nappaliban, lehuppant a kanapéra és Chidori szobájának ajtajára nézett. Vajon a képviselő akkor is így ajnározná, ha tudná, hogy vonzódik a lányához?

- Mit keresel itt? - nézett váratlan vendégére Kaname, aki egy divatlapot olvasgatva feküdt az ágyon. - Nem kértem a társaságát katona.
Sousuke halkan behajtotta az ajtót maga mögött.
- Beszélgessünk! - állt meg az ágy előtt.
Chidori gúnyosan nevetni kezdett.
- Mégis miről? - tért vissza a félbehagyott cikkhez. - A divatról? Darwinról? Vagy a világháborúról? Érdekel téged valami azokon az izéken kívül, amikkel ölni lehet? Nem hiszem. Tehát menj szépen a szobádba és kapcsold be a Discoveryt, hátha vetítenek neked való műsort! Ne aggódj a számla miatt, mi fizetjük - dühösen összehúzta a szemöldökét. - Engem meg hagyj békén! Majd ha egy ejtőernyős, símaszkot viselő alak huppan az erkélyemre lángszóróval a kezében, ígérem, hogy sikítok!
Sagara észrevette a flegma stílust és legszívesebben megcibálta volna a lányt. Már megint az az elkényeztetett fruska, aki eddig volt. Kutyából nem lesz szalonna, aki beképzelt csitri volt, az beképzelt csitri is marad. Kaname Chidori néha az agyára ment, néha azonban legszívesebben leteperte volna.
- A dzsekim - bökte ki határozottan. - Visszakaphatnám?
Kaname megforgatta a szemét.
- Máris adom, ha ettől boldogabb vagy - dobta félre a magazint és miközben a szekrényhez sétált, megszorította magán az övet.
Leakasztotta a vállfáról a kabátot és Sousuke kezébe nyomta.
- Tessék! Most örülsz? - grimaszolva visszaült az ágyra. - Mi a fenét akarsz még? - kérdezte fölényesen.
- Mondjuk megköszönhetnéd, hogy megmentettem az életed - rántotta meg a vállát a katona.
- Ez igazán remek gondolat - tapsolt Chidori. - Dicsérjelek meg, mert jól végzed a munkádat? Na ne! Szállj le a földre Sagara, nem vagyok jó tündér, hogy minden kívánságodat teljesítsem! - sétált Sousuke elé és csípőjével nekidőlt az ágy támlájának.
- Na igen, az ember ne várjon hálát egy elkényeztetett kis kurvától!
Chidori olyan hirtelen vágta pofon, hogy nem tudta kivédeni. Meglepetésként érte a dolog és villámló tekintettel mérte végig a lányt.
- Fáj az igazság? - kérdezte cinikusan, miközben elkapta és közelebb húzta magához.
Kaname a fiú kezére fektette a sajátját és megpróbálta lefejteni magáról. Amikor látta, hogy nem boldogul, ököllel ütni kezdte, de nem sokra ment vele.
- Ezt is a kiképzésen tanultad te idióta tapló? - rontott neki dühösen. - Nem bánsz valami kedvesen a női nemmel.
- Te meg egy kibírhatatlan perszóna vagy!
Az egész egy pillanat alatt történt. Kaname háta a falnak csapódott, miközben leverte a díszként szolgáló antik képet, ami összetört a padlón.
- Ez őrület - suttogta, miközben alig várta, hogy a fiú megcsókolja.
- A kiképzéseken a felettesem mindig azt mondta, hogy nem vagy jó katona, ha harc nélkül hagyod ott a terepet - oldotta ki a köpeny övét. - Én remek katona vagyok Kaname Chidori és hidd el, hogy egy óra múlva te is osztod majd ezt a nézetet.
Kaname remegni kezdett. Mi a fene van vele?
- Dave bármelyik percben itt lehet - nyögte halkan és hirtelen zavarni kezdte, hogy a köntös alatt csak fehérnemű van rajta.
- Akkor ne várjunk sokat, bár ez a háborúban igen fontos taktika. Minél tovább vársz, annál jobb tervet eszelsz ki - érintette meg szájával a lány ajkait, majd azonnal vissza is húzta. - Győztes típus vagyok és engedelmes katona, aki szabályok szerint cselekszik, de néha nem árt improvizálni.
Kaname érezte, hogy lassan elönti a forróság. Hagyta, hogy Sousuke ezúttal valóban megcsókolja és mohón viszonozta. Ki gondolta volna, hogy ő, egy gazdag és iskolaelső lány egyszer egy katonával fog ágyba bújni? A mai napig abban a tudatban volt, hogy őt nem érdeklik az olyan pasik, akiket nem övez dicsfény. Karja a fiú mellkasáról az arcára siklott, aztán bele a hajába. Tudta, hogy Dave akár most is beléphetne az ajtón és ezt nem érdemelné meg. Mégis, ebben a percben ez sem érdekelte. Bal lábát behajlította és térdével végigsimította a katona lábát, a térdétől a combjáig. Sousuke kapott az alkalmon és kezeit felcsúsztatta Kaname szabaddá vált lábán. Amikor hirtelen a lány fülébe harapott, mosolyogós szisszenést kapott válaszként.

Dave sportszatyrát szorongatva lépett be a lakosztályba és bezárta maga mögött az ajtót. Kabátját felakasztotta a fogasra, holmiját pedig az egyik fotelbe dobta.
- Chidori!

Kaname kinyitotta a szemét. Dave hangját hallotta volna? Bár nagyon élvezte, ahogy Sousuke a köntös alatt a hátát simogatta, mégis megpróbálta eltolni magától.
- Azt hiszem Dave van itt - suttogta és még inkább izgalomba jött, amikor látta, hogy az ajtó nincs bezárva. - Hallod? Engedj el te barom!
Sousuke azonban ismét megcsókolta, kezeit a lány lapos hasára csúsztatta és finoman dörzsölni kezdte. Kaname az ajtót figyelte, miközben a katona nyakát cirógatta, majd szemei kikerekedtek az árnyék láttán és ellökte magától testőrét. Éppen azelőtt, hogy Dave belépett volna a szobába. A kép, amely barátja elé tárult, nem volt biztató. Kaname zihálva állt a fal mellett, nyitott köntösben, a katona vele szemben, ugyancsak zaklatottan.
- Mi a fene folyik itt? - kérdezte ingerülten. - Vagyis látom, hogy mi folyik itt - dúvadként fújtatott. - Ha már megcsalsz, akkor legalább ne egy ilyen kreténnel csináld!
Kaname megérezte a veszélyt.
- Én csak - a törött képre nézett. - Levertem ezt a vacakot, Sagara pedig azt hitte, baj van - mosolygott zavartan. - Jesszusom, honnan vetted, hogy megcsallak? - a bűntudat sósavként marta a gyomrát. - Főleg vele - intett a fejével Sousuke felé, aki grimaszokat vágott a lány háta mögött.
Dave beletúrt hosszított, szőke hajába, miközben szabad kezével a barátnőjét ölelte át.
- Akkor miért vagy így? - mutatott rajta végig, mire a lány észhez tért és összekötötte magán a köntöst. - Hülyének nézel?
- Szereted?
- Igen - válaszolta kissé gúnyosan a fiú. - Nem látszik? Talán vak vagy te barom?
- Akkor nem értem, miért vádolod meg azzal, hogy megcsalt - tette zsebre a kezeit és Davet megkerülve kisétált a szobából.
Dave becsapta mögötte az ajtót.
- Idióta bunkó. Nemhiába katona. Le merném fogadni, hogy nem látott még meztelen nőt. Ugyan, ki állna szóba egy ilyen jelentéktelen senkivel? - dobta le magát az ágyra. - Jól vagy cicus?
Kaname a zárt ajtót bámulta, miközben igyekezett úrrá lenni önmagán. Biztos, hogy jó szobában van?

Sousuke másnap reggel a kávéját iszogatta a reggelizőasztal mellett. Mindig ezzel kezdte a napot, feketén, cukor nélkül, hogy erőt gyűjtsön. Igyekezett nem földhöz vágni a mellesleg nagyon drága porcelánt, amikor Kaname kikísérte Davet. Már éppen szóra nyitotta volna a száját, amikor a lány mögött feltűnt az apja.
- Jó reggelt! - köszönt komolyan. - Kaname! Foglalj helyet kedvesem! Beszédem van veled.
Chidori leült, miközben kerülte a katona pillantását. Amint kettesben marad az apjával, megkéri, hogy rúgja ki a fiút. Ha mégis ragaszkodik ehhez a testőrséghez, akkor kérjen valaki mást.
- Kislányom - kezdte komoran. - Sokat gondolkoztam, hogy mi lenne neked a legjobb és úgy döntöttem, hogy változásokat kell eszközölnöm - dörzsölte meg a homlokát fáradtan. Szeme alatt a karikák kialvatlanságról árulkodtak. - Amerikába mész - jelentette ki határozottan. - Bár Henima csak egy héttel később tud fogadni titeket, nála fogtok lakni.
Kaname letette a félig megkent pirítóst. Nem az utazás híre ütötte szíven, hanem a többesszám.
- Fogunk? - kérdezett vissza rosszat sejtve.
Az apja bólintott.
- Igen, fogtok. Sagara is elkísér. Sohasem lehet tudni, meddig megy el a zaklatód. Sokkal nyugodtabb leszek, ha ő is veled megy. A minap bebizonyította, hogy érti a dolgát - itta meg a maradék kávét és mosolyogva megsimogatta a lánya arcát, miközben felállt. - Jövő héten beszélek az iskolával. Washingtonban van egy neves gimnázium, ahová az édesanyád is járt. Mindent elintézek és nem kell előröl kezdened az évet.
Kaname mérgesen felpattant a helyéről.
- Kiveszel a suliból is? Én azt hittem, csak néhány hét az egész, legfeljebb pár hónap...
- Itt nem maradhatsz, azt hittem ez világos - felelte idegesen az apja. - Pláne a tegnap este után.
Chidori ökölbe szorította a kezeit.
- Nézd apa! Csak azért, mert egy pasi leveleket küldözget...
- ... meg gyásztáviratot, meg rád robbantja a házat! Kislányom! Én csak féltelek.
- Így van, hallgass apádra - bólogatott Sousuke, miközben elnyomott egy mosolyt.
Chidori vérben forgó szemekkel nézett a katonára, aki a kanapén üldögélt és egy újságot olvasgatott.
- Te maradj ki ebből! - kapta ki a kezéből a napilapot és összegyűrve hozzávágta. - Hülye barom! Miért nem kémkedsz az erkélyen vagy ellenőrzöd a folyosót? Muszáj itt terpeszkedned és beleszólnod egy családi ügybe?
- Én is a család tagja vagyok, ha csak ideiglenesen is - mondta váll rándítva.
- Ő kísér el téged és kész - jelentette ki szigorúan az apja. - Szívesen elkísérnélek, de a törvényjavaslat minden időmet leköti.
Kaname bevetette egyetlen fegyverét az apja ellen. A hisztit.
- Én nem megyek el innen! - kiabálta hangosan. - Nem hagyom itt a sulit, Kyokot. Tudod, hogy ő az egyetlen barátnőm. Na meg itt van Dave is...
- Á! Dave - jelentette ki nyájasan a katona, miközben kisimította az újság lapjait.
Chidori mérgesen tette csípőre a kezeit.
- Nem fognád be a pofád te agyatlan ősember! Ez itt családi ügy és én éppen azért küzdök, hogy ne kelljen elutaznom egy katonával, aki olyan sötét, mint az éjszaka - fordult el tőle, meg sem várva a választ. - Apa! Ha valóban akkora befolyásod van, amilyenről mindig is beszélsz, akkor fogadsz egy magánnyomozót, aztán egy bérgyilkost és elteszed láb alól a zaklatómat.
A képviselő szigorúan csettintett a nyelvével.
- Muszáj ezt most megbeszélnünk? - utalt finoman Sousuke jelenlétére.
- Csak ő a baj? - intett Kaname a katona felé. - Ezt könnyen elintézhetem - húzta el a száját. - Tűnés!
- Miért? - vágott ártatlan arcot az érintett.
- Mert én vagyok a felettesed és parancsot adtam - lőtte meg a legérzékenyebb pontján. - Tudod, mint nekem a tízparancsolat - idegesen dobolt az ujjaival az asztalon. - Tűnés! Vidd azt a szemetet is és művelődj egy kicsit! Rád fér!
Sousuke megadta magát és halkan szitkozódva bevonult a fürdőbe. Miután kettesben maradtak, Kaname hangja újra nyugodtabb lett.
- Apa...
A képviselő megragadta a lányt a vállánál fogva.
- Anyád meghalt, a nővéred évek óta felém sem néz, te vagy az egyetlen, aki törődik velem és mindent megteszek, csakhogy megmentselek. Képzeld magad a helyembe! Bármit megtennék érted, bármit és bevallom a bérgyilkos felfogadása is eszembe jutott már. Viszont ez sem megy egyik napról a másikra, ehhez is idő kell. Menj Amerikába, csak addig, amíg szükséges!
Kaname megölelte az apját és megértette, miért folyamodik a férfi ilyen drasztikus módszerekhez.
- De első osztály legyen. Tudod, hogy utálom a zsúfoltságot.
Az apja mosolyogva elhúzódott.
- Ezt biztosan garantálhatom, sőt, a tömeg miatt sem kell aggódnod - simított végig lánya arcán. - Magángéppel mentek.

Chidori csak az utazás előtti éjszakán pakolt be a bőröndjeibe. Három nap alatt sok mindent elintézett. Mesélt Kyokonak az apja tervéről, elmondta Davenek, hogy miért fontos ez és igyekezett minél kevesebb időt Sousukeval tölteni. Ez szinte lehetetlen volt. Ha mégis el kellett viselnie a társaságát, mindig elutasítóan viselkedett és kerülte a beszélgetést is.
Gondosan kiválogatta a legjobb ruháit, amiket összehajtva bepakolt. Gondolatai azonban már az út körül forogtak. Jobban mondva azon, akivel utazni fog. Ha már akkor elveszíti a fejét, ha egy városban, sőt, egy lakásban vannak Dave-vel, akkor mi lesz majd, ha egy óceán választja el tőle. Dave nagyon helyes és okos srác volt, sok lány irigyelte, amiért a fiú őt választotta és erre mindig nagyon büszke volt.
Egészen addig a pillanatig, amíg Sousuke Sagara be nem lépett az életébe. Helyesnek helyes, ezt nem tagadta, a modora azonban hagyott némi kivetnivalót maga után. Tanultnak sem nevezné. Az apja burkoltan nagyon sokszor kifejtette, hogy a lányát nem adja oda akárkinek. Ez azt jelentette, hogy legyen a vőlegény jelöltnek legyen minimum egy diplomája, önálló keresete, ami lehetőleg magas és persze egy saját lakás sem ártana Tokió előkelő negyedében. Nos, Sousuke ezek közül egyikkel sem rendelkezett. Davenek azonban már sínen volt a jövője. A legnívósabb amerikai egyetemen fog tovább tanulni, ahová a sportban elért eredményei miatt felvételiznie sem kell. Apjának jól menő ügyvédi irodája van az államokban és már az önálló ház is megvan. A képviselő is nagyon elégedett volt a választásával.
Lehuppant az ágyra, miközben az egyik piros felsőjét csavargatta. Most komolyan összehasonlította a két fiút? Elvileg szereti Daveet.
Szereti? Ha komolyak lennének az érzelmei a baseballos fiú iránt, akkor nem ingatná meg egy katona, akit alig ismer. Az mégis vitathatatlan, hogy vonzódik hozzá. Sousuke a testi vonzalmon kívül nem sok jelét mutatta, hogy mást is szeretne tőle szexen kívül.
Miért, ő szeretne ennél többet? Egy laza szeretkezés és ennyi. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem menne bele a játékba, hiszen már kétszer majdnem megtette és közben nem is gondolt arra, hogy barátja van.
Felállt és becsukta a bőröndjét. A pulóver és a halásznadrág nem a legmegfelelőbb öltözet lesz holnapra, pláne ha a mellette ülő székben Sousuke Sagara foglal majd helyet.

Másnap reggel Sousuke a kisgép előtt álldogált, miközben a pilóta és a másodpilóta már elfoglalták a helyüket és az utolsó ellenőrzést végezték. Chidori körülbelül tíz perc múlva megérkezik, a csarnokban akart elbúcsúzni az apjától. Szerencsére Davetől még tegnap este elköszönt, csupán egy hosszú ölelést és egy csókot váltottak. Minden más gondolat kitörlődött a fejéből, amikor megjelent a lány. Ujjatlan, fehér felsőt viselt, ami szabadon hagyta lapos hasát. A látvány alul sem volt utolsó. Egy rövid farmernadrágot viselt, amelyet megbolondított egy barna, hosszú szárú bakanccsal. Ahogy Kaname elhaladt a gépet ellenőrző férfiak előtt, minden szem azonnal rászegeződött.
- Sagara! - állt meg a lépcső előtt, ami a gép belsejébe vezetett. Megszemlélte a fiú egyenruháját és elmosolyodott. Sohasem lazít. - Izgulsz?
Sousuke közömbös arccal elvette a bőröndöt.
- Nem - válaszolta hűvösen. - Miért is izgulnék?
Kaname elégedetten fogta meg a fémkorlátot és fellépdelt a lépcsőn, ügyelve minden mozdulatra. Hiszen tudta, hogy a katona most is őt figyeli.

- Üdvözlöm Önöket a Tokio Airlines háromezer - háromszázharmincas magánjáratán. Tíz másodperc múlva felszállunk - búgtak fel odakinn a motorok. - Kérem kapcsolják be a biztonsági öveket a felszállás idejére! Köszönöm! - hallgatott el a pilóta, miközben a gép lassan gurulni kezdett.
Kaname Sousuke példáját követve bekapcsolta a csatot és kinézett az ablakon. A kezdetben lomhán mozgó táj egyre gyorsabb és kisebb lett, majd tíz perc múlva ismét megszólalt a pilóta.
- Elértük a repülési sebességet. A stewardess hamarosan felszolgál Önöknek némi frissítőt. Jó utat kívánok!
Chidori kioldotta az övet és elnyúlt a kényelmes ülésben.
- Ez isteni. Imádom a luxust minden előnyével együtt - hunyta be egy percre a szemeit, majd kinyitotta és a katonára nézett. - Te nem élvezed? Le merném fogadni, hogy még soha nem utaztál magángéppel.
Sagara csak a pilótafülke ajtaját figyelte.
- Utaztam már repülőn, ha erre célzol. Afganisztánban voltam bevetésen - törölte meg izzadt homlokát. - Semmiség az egész.
Chidori felült.
- A bevetés vagy a repülés? - nevetett gúnyosan. - Te tényleg voltál ilyen izén? Bevetésen? Mesélj valamit! - ültette az állát a tenyerébe.
- Szerintem ez egyáltalán nem érdekel téged, csak engem akarsz bosszantani - jelentette ki a katona keményen. - Ha lehet, hagyjuk a beszédet.
Kaname először gyanakodva fürkészte a fiú ujjait, amelyek görcsösen markolták a szék karfáját, majd egy vigyort elnyomva szóvá tette felfedezését.
- Te félsz a repüléstől?
- Nem félek - morogta keményen.
Egy kisebb léghullám hatására megbillent a gép. A fiú még jobban megszorította a széket és a levegőt is benntartotta. Kanameból kitört a nevetés.
- A katonák katonája retteg a repüléstől. Nem fura ez? - kérdezte kissé nyugodtabban, miközben elvett egy pohár narancslevet a szőke stewardess mozgóbüféjéről.
- Nem - kapott a vodka után Sousuke és egyből lenyelte. - Köszönöm - intett a nőnek, aki mosolyogva visszavette az üres poharat.
Chidori utált a háttérben maradni. Az üdítőt forgatva szemlélte a szőke, körülbelül huszonhárom éves lányt, aki kedvesen megkérdezte a katonától, hogy kér-e még valamit. Mit játssza az eszét egy ilyen hülye bunkónak? Hogy kelleti magát ez a kis szemét! Azt hiszi, hogy szép? Ugyan már! Az orra tuti nem eredeti, a melle meg pláne. Fogcsikorgatva kocogtatta körmét a pohárhoz, amikor a katona ugyancsak mosolyogva rendelt még egy pohár vodkát és kedvesen megköszönte a kiszolgálást. Ráadásul megkérte, hogy ne magázza. Mi az, hogy tegeződjenek? Egy alkalmazottal?
- Ugyan már, ez semmiség - legyintett a lány. - Hozhatok még valamit? Chipset vagy inkább valami édességet ennél? Van nagyon finom krémesünk - villantotta fel ragyogó fogsorát, miközben tetőtől-talpig végigmérte a fiút.
- Nem kérünk semmit - vetette oda flegmán Chidori, de a stewardess ezt már meg sem hallotta.
Leült Sousukeval szemben az üres székbe és csevegni kezdett vele.
- Tényleg katona vagy? - vetette keresztbe a lábait, amin a fiú azonnal végigfuttatta a szemét.
- Méghozzá hivatásos - bólogatott Sousuke mosolyogva. - Nagyon sok bevetésen vettem már részt.
- Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik - csavargatta az egyik tincset a szőkeség. - Mindig is imádtam az egyenruhás pasikat.
Chidori tátott szájjal figyelte a lány nyomulását. Ki lehet éhezve, ha az első útjába akadó tuskóval ilyen vadul flörtöl. Csak nem képzeli, hogy a katona elviszi egy gyors menetre a mosdóba?
- Az is - nyújtott a lány felé egy pohár narancslevet, mielőtt ő is elvett volna egyet. - Neked is nagyon jól áll ez az egyenruha.
Szívesebben látnád nélküle, nemde? Te barom! - fortyogott magában Kaname.
- Tudod, a bátyám is szolgált a seregben...
- Minket nem érdekel a családi pereputty háborús múltja - jelentette ki Chidori keményen. - Viszont lesz időd sztorizgatni, ha kirúgatlak innen, mert nem végzed a munkádat. Trécselni vettek fel vagy stewardessnek?
- Elnézést! - állt fel sértődötten a lány, majd fogta a kocsit és elsietett.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Sagara szigorúan.
Kaname megrántotta a vállát, miközben lábait keresztbe tette a vele szemben lévő ülésen.
- Untatott - válaszolta kényeskedve. - És szerencsére csak egy óra múlva töri vissza a nyavalya.
Sousuke megvizsgálta a stewardess után bezárult ajtót.
- Szerinted jó csaj volt? - érdeklődött látszólagos unottsággal a hangjában, miután követte testőre tekintetét.
A katona elvigyorodott és Chidori legszívesebben bemosott volna neki egyet.
- Nem volt rossz - bökte ki végül.
- Aha - duzzogott a lány, mégis összerezzent, amikor a katona ujjai a lábán futottak felfelé.
- Tudod, a múltkor félbe maradt valami - döntötte a fejét a támlához.
Kaname letette a lábát, hogy elkerülje a további simogatást.
- Ne is álmodj róla! Menj a kis szuka után, ha kefélni akarsz! A testőröm vagy, nem pedig a szeretőm - jelentette ki komolyan, ennek ellenére a hangja megremegett. - Azt hiszed nem jöttem rá, hogy csak le akarsz fektetni? Ráizgultál erre a plasztikai műremekre és miután elzavartam, engem támadsz le!
- Na és? Mi ebben a rossz? - értetlenkedett a katona. - Ne játszd már az elérhetetlen hercegnőt, mert nem áll jól neked! Különben is, ha annyira szeretnéd azt a labda után futkosó kis gringót, akkor...
Chidori túlságosan is kívánta a fiút ahhoz, hogy józanul gondolkodjon. Magához húzta és szenvedélyesen megcsókolta. Azelőtt, hogy a gép először rázkódott volna meg.
- Ez mi volt? - kérdezte ijedten.
- Nem tudom, de nem tetszik - próbált felállni a katona, ám a széksor között kötött ki, amikor a repülő kissé oldalra dőlt..
A gép másodpercenként megrázkódott. A lány becsatolta az övét.
- Sagara! Ne hősködj itt nekem, hanem kapcsold be a biztonsági övet! - utasította a helyére visszahuppanó katonát. - Gyerünk!
A gép vad rángatózásba kezdett, a motor először hangosan felzúgott, majd elhalkult, végül leállt és a repülő zuhanni kezdett. Őrült sebességgel száguldott az előttük elterülő hatalmas őserdő felé.
- Valami baj van! - pillantott ki az ablakon Sousuke idegesen. - Azt hiszem, ennek nem lesz jó vége.
- Igazán? - húzta gúnyos mosolyra a száját a lány, miközben gombóc fojtotta a torkát, amikor megpillantotta a füstöt. - Sagara! Nézd! - mutatott az üveg előtt gomolygó fekete felhőre.
- Kigyulladt a motor - nézett Kaname ijedt szemeibe. - Hát, nem tudok sokat a repülőkről, de ez rossz jel.
Chidori megragadta a fiú karját.
- Most megnyugtattál - markolta meg a katona ingujját és az egyre közeledő fákat figyelte. - Jézusom! - kiabálta sírva.
- Vigyázz! - vetette magát Kanamera Sousuke, miközben a gép a lombkoronákhoz csapódott.
A kisgép orra utat tört magának a dzsungelben. Kaname gyomra felfordult, miközben félve kapaszkodott az őt pajzsként védő Sousukeba. Az ágak egyre erősebbek és vastagabbak lettek, a gyorsan robogó gépnek letörték a szárnyait. Szorosan ölelte magához a lányt, amikor fülledt levegő csapta meg a hátát. A gép teteje hangos robajjal vált el a testtől és csapódott be egy hatalmas fa ágai közé. Néhány madár repült fel rikácsolva, majd újra csend lett.