|
3. rész
2012.01.28. 11:30
Cigarettafüst töltötte meg a szobát, melynek ablakai előtt elhúzták a sötétítőket. A rádió halkan zúgott a háttérben. A bemondónő éppen az időjárásról beszélt, ami záporesőt és zivatart ígért estére. Egy fotel mellett álló asztalon megcsörrent a telefon. A fotelből egy kéz nyúlt lomhán utána és halkan beleszólt.
- Igen? - kérdezte hűvösen a karhoz tartozó alak.
- Minden a terv szerint halad. Ma délelőtt szálltak fel, de le már nem fognak, csak az őserdőben - nevetett a vonal másik végén a férfi, amihez csatlakozott a fogadófél is.
Chidori fura neszekre eszmélt, miközben nyöszörögve kinyitotta a szemét. Megemelte a fejét és csodálkozva nézett körül. Magas fákat látott, sűrű lombkoronával és furcsa virágokkal. Különféle rovarok nyüzsögtek és döngicséltek. Viszolyogva figyelte az egyik törött ablakon felfelé araszoló méregzöld színű, szőrös hernyót, amely sárgás csíkot hagyott maga után. Visszacsukta a szemét, majd egy mély sóhaj után ismét kinyitotta, de ezúttal csak a balt. Körülbelül tizenöt méter magasan lehetett. Rettegve nézett farkasszemet a dzsungel növényekkel és vastag gyökerekkel benőtt talajával. Fel akart állni, de valami meggátolta. A biztonsági öv rátekeredett a csípőjére és a karjára, ami időközben teljesen elzsibbadt. Hogy fog így kiszabadulni?
Derengeni kezdtek a történtek. Egy gépen ült és Amerikába tartott, ám valami műszer vagy mi a fene meghibásodott és lezuhant. De hová? Hol lehet most? Egyáltalán hogy lehet tájékozódni egy olyan helyen, ahol csak növények meg állatok vannak, ameddig a szem ellát?
Nem volt egyedül, ebben egészen biztos volt. Voltak mások is a gépen, egy idegesítő perszónát biztos, hogy el kellett viselnie. Megpróbált körbenézni, de a csat nem engedte. Mozgolódni kezdett, hátha meg tudja lazítani az övet, de az nagyon jól teljesítette a feladatát és nem eresztette.
- Akárcsak Sagara - suttogta, miközben szabad kezével rángatni kezdte a fekete szalagot.
- Köszönöm a bókot - mozdult meg az említett az utastér elején. Lerúgott magáról egy üléstámlát, ami a padlónak csapódott. A gép orra nyikorogva dőlt előre pár centit.
Kaname felsikoltott, Sagara pedig mozdulatlanná dermedt.
- Semmi baj! - nyugtatta a riadt lányt. - Semmi baj! - emelte fel csitítóan a kezeit. - Megyek! Már indulok is hozzád, csak ne rémüldözz és ne csinálj felesleges mozdulatokat! Ez mindkettőnk érdeke! Maradj nyugton, amíg oda nem érek, rendben?
Lassan haladt előre, hiszen tisztában volt a gravitáció szabályaival és most az utóbbi állt nyerésre.
Kaname szívéről nagy kő esett le, miközben a közeledő katonát figyelte. Életben van. Mégsem egyedül kell szembenéznie az elkövetkezőkkel. A kilátásaik, hát, nem voltak valami fényesek.
- Sagara! - lábadt könnybe a szeme a közeledő fiú láttán, aki a zuhanás során a pilótafülke zárt ajtajának csapódott. A megrongált üléseken mászott a lány felé, amelyek némelyikén a piros huzat elszakadt és kilátszott a sárga szivacsrész. - Beszorultam és az öv is rám tekeredett - magyarázta sírva. - Ráadásul undorító izék mászkálnak a gépen - nézett a hernyóra, aki irányt változtatva haladt tovább az üvegen. - Gusztustalanok! El akarok menni innen! Szabadíts már ki és húzzunk a francba!
Sousuke megvizsgálta a nem túl rózsás helyzetet és döntött. Először kiszabadítja a lányt, aztán kitalál valamit. Kifeszített egy darabot a betört ablak üvegéből és vágni kezdte vele az övet. A szilánk azonban túl tompa volt, a csat pedig túl makacs és nem ment vele semmire. Dühösen vágta oldalra és az egyik épen maradt támlába öklözött.
Kaname félve nézte a fiút.
- És most? Mi lesz? - ragadta meg a katona kezét. - Ugye nem hagysz itt? Ne merészelj itt hagyni Sousuke Sagara, mert esküszöm, hogy megöllek! Vagyis, amint kiszabadultam innen, megkereslek és kicsinállak. Komolyan mondom.
Sousuke fáradtan elmosolyodott és megrázta a fejét. Megvárta, amíg a lány elengedi, aztán valami hegyes tárgy után nézett. Pár perc múlva a fejéhez kapott és a bakancs szárából egy vadászkést húzott elő. Kaname csodálkozó szemekkel meredt rá.
- Mit rejtegetsz még? - kérdezte rekedten, miközben a katona egy könnyed mozdulattal kiszabadította. - Köszönöm - suttogta zsibbadt kezét dörzsölgetve.
Sousuke megsimogatta a lány arcát, aztán a gép eleje felé fordult.
- Meg kell néznem a többieket. Lehet, hogy segítségre szorulnak - csúszott hátrébb, hogy pontosan a pilótafülke ajtajával kerüljön szembe.
- Mit akarsz csinálni? - érdeklődött rémülten és nem törődve a következményekkel a fiú ölébe vetette magát. - Ne hagyj itt!
A gép orra még lejjebb mozdult, Kaname pedig átölelte a katona nyakát és olyan erősen szorította, hogy Sousuke majdnem megfulladt.
- Chidori! - próbált kiszabadulni, kevés sikerrel. - Figyelj rám, kérlek...
- Ne hagyj egyedül! Ne hagyj itt! - suttogta kétségbeesetten. - Menjünk innen! Menjünk el innen!
Sousuke átölelte a lányt és magához szorította. Megint azzal a Chidorival van dolga, aki úgy viselkedik, mint egy átlagos lány, aki megrémült. Miért nem tud mindig ilyen lenni?
- Mások is voltak a gépen. Szeretném tudni, hogy mi van velük.
- Menjünk Sagara! - makacskodott és a katona vállára csapott.
Sousuke megszorította a lány kezét és kisírt szemeibe nézett. Eddig tartott a hisztimentes Kaname Chidori. Rövid volt. A sokkos állapot pedig még rátett egy lapáttal.
- Tudod, a kiképzésen azt tanultam, hogy első a harc. Én mégis úgy vélem, hogy ha egy társad bajban van, segítened kell neki. Még ha mindketten odavesztek, akkor is. Ha civil lennék, akkor is így cselekednék. Szóval ne hisztizz itt nekem, hanem örülj, hogy olyan jól figyeltem az órákon és nem hagytalak az övek között megfulladni - lökte el a karját. - Most pedig megnézem, mi van a pilótákkal meg a stewardessel. Te nagyon lassan indulj el a farok irányába, hogy egyensúlyozzuk a gépet. Így talán nem esünk le idő előtt és talán élve megússzuk ezt a kibaszott utat. A kurva életbe, ha tudom, hogy ez vár rám, el sem vállalom a munkát.
- Ne most kezdj el fintorogni te barom! Juttass ki innen, aztán mehetsz, amerre látsz, vadmarha! - vágott grimaszt és négykézláb elindult az ellenkező irányba.
Sousuke szitkozódva csikorgatta a fogát, aztán a pilótafülke felé fordult.
- Mégis mit gondol, ki ő, hogy ugráltat? Menj ide, menj oda, csináld ezt, csináld azt - flegmázott Chidori. - Hát ki ő... - a meglazult padló egy kis darabja kiszakadt, ahogy rátenyerelt. Hasra esett, a keze a levegőben lógott, miközben a keletkezett lyukon keresztül meredt a dzsungelre.
Sousuke a zajra ijedten fordult meg.
- Chidori! - kiabálta. - Mi az ördögöt művelsz?
Kanamet elborzasztotta a látvány és megint hányingere lett. Feltápászkodott, miközben sírni kezdett. A félelemtől, a tehetetlenségtől és attól, amit odalent látott.
- Sagara - szólalt meg halkan. - Azt hiszem, nekik már nem...nem...Istenem! - a fiú mellkasának dőlve zokogott tovább.
A katona kinézett a lyukon és megpillantotta azt, ami a lányt kiborította. A pilóta az egyik fa törzse mellett feküdt. Sousuke nem volt orvos, de a testhelyzet alapján egyből tudta, hogy a fához csapódás miatt eltört a gerince. Szinte biztosra vette, hogy halott. A stewardess a földön feküdt, üveges szemei az égre meredtek, miközben kék egyenruhája vérben fürdött. Ő is halott. A másodpilóta egy bokorban feküdt. Aztán a katona jobban megfigyelte a testet és maga is nagy levegőt vett. Vagyis csak a fele. Valószínűleg akkor zuhanhattak ki, amikor a gép oldalra fordult. Esélyük sem volt. Lenézett a vállán zokogó lányra. Csak ketten maradtak és még azt sem tudják, hol vannak.
- Képviselő úr! - fogta meg a feldúlt férfi karját az egyik rendőrtiszt. - Tudom, hogy ez most nehéz, de...
- Hogy nyugodjak meg! - ordította, miközben könnyek gyűltek a szemébe és a falhoz vágott egy kristályvázát. - Árulja el! Abban a hitben engedtem fel arra a gépre, hogy biztonságban van, nem kell efféle manőverektől tartanom. Miféle országban élünk?
- Kérem! - fogta le Dave. - Nyugodjon meg Uram! - figyelte sajnálkozva, ahogy a férfi a legközelebbi fotelbe rogyott.
- Elmondaná...mégis...mi történt? - suttogta elfúló hangon a képviselő, miközben az asztalra könyökölt és kezébe temette az arcát. - Hiszen én magam kísértem ki...az a gép tökéletes állapotban volt...integettem is neki...nem értem. Egyszerűen nem értem.
A rendőrök egymásra néztek, majd beszélni kezdtek.
- A felszállás valóban rendben zajlott. Rádión tartottuk velük a kapcsolatot, egészen az Amazonas területéig. A pilóta elmondta a koordinátákat, amelyek pontosan kiadták az őserdő helyét. Pár perc múlva a pilóta kiabálni kezdett, hogy valami baj van és zuhannak. Aztán csak sikolyokat hallottunk meg recsegést és végül...megszakadt az összeköttetés.
- Mennyi az esélye annak, hogy életben vannak? - törte meg a beállt csendet Dave suttogása, aki a megtört férfi mögött téblábolt.
Kaname apja felkapta a fejét és előbb a fiúra, aztán a rendőrökre pillantott. Szürke szemeiben felcsillant a remény.
- Szinte egyenlő a nullával - mondta csalódottan az egyik tiszt. - Ötezer méteren repültek...kizárt, hogy életben legyenek.
A képviselő megszorította az orrnyergét, miközben figyelmen kívül hagyta mobilja csörgését. Lassan felállt és megveregette a rendőrök vállát.
- Köszönöm, hogy ott maradtak és végezték a munkájukat - sóhajtott. - Elmehetnek.
Miután a tisztek elköszöntek, a férfi Dave felé fordult.
- Most mihez kezdjek? - suttogta. - Mihez kezdjek? - ismételte. - A lányom, akit imádtam, akit kényeztettem. Az egyetlen, aki szeretett engem. A lányomat akarom Dave! A lányomat akarom!
Dave tanácstalanul megrázta a fejét, miközben gyorsan letörölte az arcán végigguruló könnycseppet.
Sousukenak fogalma sem volt arról, mióta ültek egymásba kapaszkodva a roncs belsejében. Hagyta, hogy Kaname kisírja magát. A lány a legellentmondásosabb érzelmeket váltotta ki belőle. Volt olyan pillanat, amikor meg tudta volna fojtani egy kanál vízben, de akadt olyan is, hogy a lelket is kicsókolta volna ebből az elkényeztetett kis hisztérikából. A kiküldetések során rengeteg lánnyal keveredett alkalmi kapcsolatokba, de egyik sem mozgatta meg úgy a fantáziáját, mint Kaname Chidori. Egyrészről elérhetetlennek tűnt, hiszen egy magas politikai beosztásban lévő apa nem tűrné el, hogy egy egyszerű katona járjon a lányával, aki ugye a felettese vagy mi. Igen, végtére is Kaname utasításait követte. Másrészről élvezte, hogy az elkényeztetett és "mindig mindent megkapok" lány egyetlen érintésétől is úgy beindult, hogy azt sem tudta, hol van. Vajon ezzel is eldicsekszik apucinak, miközben pénzt kér tőle?
- Félek Sagara! - kezdte a nyafogást. - Félek.
A katona elhúzódott és a duzzadt, vörös szemekbe nézett.
- Chidori - simított végig gyengéden a karján. - A testőröd vagyok. Megvédelek az életem árán is, ha kell.
- Meg fogunk halni Sagara! - ragadta meg hirtelen a fiú ruháját. - Ugye? - furcsán kikerekedtek a szemei és mosolygott. - Ha már úgy is itt rohadunk meg ebben a tetves őserdőben, akkor csináljunk valami őrültséget - harapott a katona alsó ajkába, de olyan erősen, hogy vérezni kezdett.
Sousuke tiltakozni akart, de látta, hogy Kaname milyen állapotban van. Kezei közé fogta a lány fejét és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Chidori - kezdte higgadtan.
- Mindig azt hittem, hogy idős koromban halok meg, nem így...
- Chidori, figyelj rám!
- Fiatal vagyok Sagara és még annyi mindent akarok csinálni...
- Chidori! Nem fogunk meghalni!
- Bulizni, diplomázni, férjhez menni, gyereket szülni...de hogy lesz így ebből valami, ha itt végzem ebben a nyomorult dzsungelben! Miért én? Miért? Miért? Miért?
Pofon csattant. Chidori először döbbenten, aztán alig észrevehető dühvel a szemében mérte végig az ingerült Sousuket.
- Az istenit Kaname! Figyelj már rám! - kiabálta. - Nem megyünk semmire azzal, ha kiborulsz! Elhiszem, hogy félsz, de bassza meg, így nem tehetek érted semmit! Tudom, hogy ki nem állhatsz, de kettőnk közül én vagyok a tapasztalt túlélő, tehát az én szabályaim szerint játszunk.
Chidori légzése lassan helyreállt, bár a tekintete továbbra is fátyolos maradt.
- Figyelsz? - suttogta Sousuke valamivel nyugodtabban.
A lány alig észrevehetően bólintott.
- Igen - mondta halkan. - Ne haragudj! Sousuke, kérlek, ne haragudj rám! Ne kiabálj velem!
A katona megsimogatta a kék tincseket, majd tétován megérintette a piros foltokat, amelyeket az ujjai hagytak.
- Semmi baj. Semmi baj - bólogatott. - Inkább te ne haragudj, amiért kezet emeltem rád - nagyot nyelve folytatta. - Most pedig tanakodjunk, hogyan jussunk le. Van valami ötleted?
Kaname megrázta a fejét.
- Sagara - nézett szomorúan a fiúra. - Kijutunk innen. Ugye? - kérdezte reménykedve.
Sousuke elmosolyodott.
- A szavamat adom Kaname Chidori, hogy kiviszlek ebből a rohadt dzsungelből - fogta meg a lány hideg kezeit, aki megszorította a vigasztaló ujjakat.
- Csókolj meg!
- Chidori, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne...
- A parancsnokod vagyok - jelentette ki határozottan. - És most ezt akarom.
Sousuke lassan előre hajolt és teljesítette a lány kérését. Kaname szeme sarkából könny indult el, miközben nevetve viszonozta a kellemes csókot. Élt és ez volt a legfontosabb. Bár a helyzet most kilátástalannak tűnt, tudta, hogy Sousuke mellett semmi baj nem érheti.
Dave a kanapén üldögélt és egy fényképet nézegetett, amelyen Kanameval a londoni Big Ben előtt álldogáltak. A lány apja mellette ült és együtt érzően megveregette a fiú vállát.
- Szerettem - nyögte ki Dave. - Nem hiszem el, hogy meghalt.
Kaname apja szigorú pillantásokat vetett rá.
- Él és addig ezt kell hinnünk, amíg haza nem hozzák a holttestét - lazította meg a nyakkendőjét.
- Maga hisz benne? - kérdezte a fiú, miközben visszaállította a szekrényre a fényképtartót.
- Igen - bólintott a férfi. - Tudom, hogy él és egyszer még magamhoz fogom ölelni. Hogy miért? Mert a legjobb testőr védelmezi.
Dave megszorította a polcot. Ha arra gondolt, hogy Kaname és Sagara ketten vannak egy dzsungelben, akaratlanul is felforrt a vére.
Sousuke kirúgta az ajtót, amin őszintén csodálkozott, hogy még a helyén volt.
- Ez az. Itt lemehetünk - mutatott a vastag ágak gyűrűjére. - Létrának megteszik. Csak óvatosan - intett a közeledő lány felé.
- Oké - nyelt nagyot Kaname. - Csak nyugodtan. Nem félek - de erre rácáfolt a keze, amely úgy remegett, mint a kocsonya.
Sousuke megfogta a derekát.
- Nem szégyen, ha félsz - suttogta, aztán hosszan kifújta a levegőt. Nem egy remekbe szabott terv, de jobb a semminél és nagyon szeretne már szilárd talajt érezni a talpa alatt. Gyűlölte a magasságot. - Akkor kezdjük. Tedd a lábad ide! - mutatott az első ág kiszélesedett részére. - Lassan, nem kell sietnünk!
Kaname magabiztosan bólintott és jobb lábát kilendítette. A mozdulatra megingott a géptest és pár centit a súlyosabb irányba billent.
Chidori elkapta a fiú kezét és sikított.
- Semmi baj! - szorította magához a katona. - Csak úgy látszik, mégis sietnünk kell egy kicsit. Chidori! Le kell másznod, lehetőleg minél hamarabb. Menni fog! Ugye, menni fog?
Kaname szaporán vette a levegőt, miközben leült a gép padlójára és a másik lábát is megvetette az ágon.
- Igen - nyögte bizonytalanul. - Hát persze, hogy menni fog - csúszott ki teljesen a roncsból, majd rátapadt az öblös fatörzsre.
Sousuke, aki eddig a derekánál tartotta, elengedte. Kaname először lenézett, aztán behunyt szemekkel az ég felé.
- Nem félek - jelentette ki hangosan, önmaga bátorítására.
- Mássz lefelé! - utasította a katona, miután ő is kilépett a lány mögé.
A gép teste újabb centimétereket billent oldalra, és most már olyan szöget zárt be, amely lehetővé tette, hogy a földre zuhanjon. De úgy, hogy a két túlélőt is magával sodorja. Kaname fokról-fokra haladt lefelé, mellette Sousuke ereszkedett, aki a szeme sarkából figyelte a lány ügyködését. Úgy helyezkedett, hogy baj esetén azonnal közbe tudjon lépni.
- Jól vagy? - kérdezte, miközben megelőzve a lányt már majdnem elérte a talajt.
- Voltam már jobban is - lihegte.
Ekkor egy hatalmas robaj hallatszott. Egyszerre néztek fel és látták, amint a gépet tartó vastag ág eltörik és a test három métert zuhan, amíg fel nem fogja egy újabb ág. Kaname remegve és sikítva ölelte magához a fatörzset. Sousuke időközben leugrott és aggódva figyelte a lányt, aki még elég magasan volt. Nincs ideje lemászni.
- Kaname! Le kell ugranod! - kiabálta.
- Hülye vagy?! - ordította mérgesen. - Ilyen magasról? Még szivacs sincs alattam. Ugye nem azt akarod mondani, hogy te majd elkapsz?
Sousuke kezdte elveszíteni a türelmét.
- A fenébe is! Azalatt az idő alatt, amíg ott ülsz és kárálsz, jöhetnél inkább lefelé! - tapsolt néhányat. - Mozogj Chidori!
- Ne beszélj velem így Sagara! - guggolt fel a lány, aztán az egyik lábát leengedte a következő ágra.
- Kaname Chidori! Told le azt a nagy segged! - kiabálta a katona dühösen.
- Azt hiszed, hogy nagy a fenekem...- fakadt ki mérgesen, mire a lába megcsúszott és zuhanni kezdett.
Sousuke elkapta és a lendülettől hanyatt estek a földön. Kaname megemelkedett, miközben még mindig a katonán feküdt.
- Nehogy élvezkedni merészelj! - simította oldalra a haját. - Elengedhetsz - mozgatta meg a csípőjét, hogy lerázza magáról a fiú kezeit. - Ja és szívd vissza, amit a fenekemről mondtál!
- Nyugi! - adta meg magát Sousuke vigyorogva. - Nézd a jó oldalát, legalább lejöttél a fáról, ráadásul időben.
Alig, hogy kimondta, egy újabb reccsenés jelezte, hogy a fa megadja magát.
- Tűnjünk innen! - ugrottak talpra és a közeli bokor mögé menekültek, ahonnan figyelemmel kísérték a gép utolsó útját.
Sousuke a roncs mellé sétált és kezével legyezni kezdte a felszálló port. Kaname követte, majd fáradtan lerogyott a test mellé.
- Mit akarsz? - érdeklődött hisztis hangon. - Ez már nem fog repülni - veregette meg a gépből megmaradt hengert. - Az meg mi? - kérdezte, miután a katona egy fekete dobozszerű, drótokkal teli tárgyat húzott elő.
- Emiatt zuhantunk le - húzogatta a színes szálakat. - Ez egy XSGT6.
Kaname körbeforgatta a szemeit.
- Én is érthetném ezt az eszmefuttatást? - gúnyolódott, de Sousuke elengedte a füle mellett a csipkelődést.
- Ez egy olyan robbanószerkezet, amely hőre aktivizálódik. Vagyis a zaklatód nagyon jól tudta, hogy trópusi éghajlat fölött fogsz átrepülni - dobta a földre az elsült bombát. - Amint elértük az első meleghullámot, felrobbant.
Kaname arca egyből komorrá vált.
- Valaki nagyon meg akar ölni - suttogta.
- Ha ez megnyugtat, csak akart - lépett a lány elé.
- És most? - kérdezte Kaname. - Mi a fenét csinálhatunk egy ilyen helyen? - mutatott körbe.
Sousuke körülnézett. Mindenfelé fák és fák és...még több fa.
- Induljunk és keressünk egy olyan helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat éjszaka - sóhajtott egy nagyot, majd kézen fogta Kanamet és felsegítette. - Gyere!
Egy ideig némán rótták a növényzettel benőtt talajt, járható utat keresve, de nem találtak. Úgy döntöttek, hogy csinálnak maguknak egy ösvényt kelet felé, a vadászkés segítségével.
- Sagara! - szólalt meg a lány, miközben esetlenül lépkedett a letaposott növényeken. - Milyen beosztásban vagy a hadseregnél?
- Őrmester vagyok.
Chidori bólintott, miközben feszengve zsebre dugta a kezeit.
- És jó a hadseregben?
- Igen.
- Nem nehéz?
- Nem.
- Sokat dolgozol?
- Igen.
- Kérdezhetek még valamit?
- Tessék - válaszolta a katona, aki egy liánnal küszködött.
- Te voltál már szerelemes?
- A kurva életbe! - hajolt előre, miközben eldobta a kést. - Á! - egyenesedett vissza a sebét szorongatva. - Miért kérdezed ezt éppen most? Nem látod, hogy mit csinálok?
Chidori a fiú mellé sietett.
- A fenébe! - szidta magát és bekapta a megsérült ujjat.
Sousuke csodálkozva nézett rá. Miután Kaname elengedte, szóvá is tette a dolgot.
- Ez meg mi volt? - értetlenkedett.
Chidori megadóan mosolygott, miután elengedte a sebesültet.
- A tévében is így csinálják, ha elvágják az ujjukat- tárta szét a kezét. - Elsősegély vagy mi a fene. A nyálban állítólag van valami, ami...szóval jó a sebekre.
Sousuke még mindig döbbenten nézett rá.
- Igen, de a sajátjukba és nem más veszi be! - magyarázta.
- Te csak álltál, mint akit odatettek. Csinálnom kellett valamit. Ha elvérzel, mit csinálok itt egymagam? - fakadt ki kedvesen.
A katona elkomolyodott.
- Ennél a sebnél nagyobbakat is túléltem már - mondta, miközben a lány tekintete akaratlanul is az arcán lévő kereszt alakú sebhelyre kúszott.
- Akarsz róla mesélni? - kérdezte és Sagara most érezte először, hogy a lányt valóban érdekli a téma.
- Ha van egy kis időd? - mosolyodott el, majd folytatták útjukat.
- Szomjas vagyok - nyűgösködött Chidori.
- Én is - morogta Sousuke és csak remélni tudta, hogy nem kell megint felpofoznia.
- Miféle tapasztalt túlélő vagy te? Miért nem keresel valami ihatót? Kiszáradt a szám!
- Ja és arra is ügyeljek, hogy light legyen, nemde?
Kaname kinyújtotta a nyelvét a fiú háta mögött.
- Szerencséd van.
Víz csobogását hallották. Közelről.
- Valami magaslati helyről eredhet. Szerintem inni is lehet belőle - guggolt le egy keskeny patakhoz. Kortyolt egyet. - Nem vodka, de egész jó.
Kaname félretette a büszkeségét és két kézzel habzsolta magába a vizet.
- Lassan - állította meg Sousuke. - Még tüdőgyulladást kapsz. Ne akarj beteg lenni egy ilyen helyen!
A lány bólintott és nyugodtabban kortyolgatott.
- Szomjas voltam - mondta.
- Tudom - válaszolta a katona. - Most pedig vedd le a felsőd! - utasította, mire a lány összehúzta a szemét és kételkedve nézett rá.
- Mi van? - kérdezett vissza.
Sagara megadóan sóhajtott.
- Félreértettél. A hátadon véres a felső. Csak szeretném kimosni a sebet, mivel itt rengeteg a láthatatlan ellenség.
Kaname sóhajtott. Inkább ez, mint valami gomba. Megfordult és levette a felsőt, ami egykor fehér volt. Sousuke igyekezett a feladatra figyelni és nem arra, hogy a lány bőre olyan, akár a selyem. Még így, piszkosan is. Miután végzett, Kaname visszavette a ruhadarabot és a fiú felé fordult.
- Most te jössz! - tette csípőre a kezét. - Nincs ellenvetés! Te is véres vagy!
Elégedetten nyugtázta, hogy a katona megfordult és miután kigombolta méregzöld ingét a földre csúsztatta.
Kaname ekkor látta meg azt a hatalmas vágást, ami a bal vállától egészen a jobb vese tájékáig húzódott. Éles tárgy okozhatta, de szerencsére nem volt mély.
- Ez nagyon csúnya - bökte ki.
- Gondolom - bólogatott a fiú. - Akkor szereztem, amikor a gép teteje elvált a testtől - szisszent fel a vízre.
- Ne haragudj! Nagyon fáj? - kérdezte a lány, bár tudta a választ.
- Egy kicsit - hazudta, miközben összeszorította a fogait.
Kaname vé alakot formált mutató- és középső ujjából, majd gyengéden végighúzta őket a vágás mentén. Sousuke bőre kellemesen megremegett.
- Így jobb? - érdeklődött, miközben megismételte a folyamatot.
- Egy kicsit - hazudta újból és élvezte a simogatást. - Ezt is a tévében láttad?
Kaname elmosolyodott.
- Nem, ezt én találtam ki - suttogta, majd megcsókolta a fiú sebes hátát. - Szólj, ha nem jó!
Sousuke megborzongott.
- Jobb, ha abbahagyod - fogta meg a háta mögött térdepelő lány kezeit és eltolta magától.
Kaname egyetlen szavát sem hitte el. Hátulról átölelte a fiú nyakát, miközben olyan szorosan bújt hozzá, amennyire csak tudott.
Sousuke ellenkezni akart, mégis, amikor megérezte magán a lányt, még inkább elöntötte a forróság és nemcsak a levegő miatt.
- Szerinted most merre menjünk? - kérdezte másnap reggel Kaname, aki megfürödve állt a szintén tiszta Sousuke előtt.
Kissé tartott az éjszakától, de semmi olyan nem történt, ami miatt megszólalt volna a lelkiismerete.
- Azt hiszem arra - mutatott egy járható ösvény felé.
- Sagara! - kezdte a lány halkan. - Emlékszel arra, amit sokkosan mondtam?
Sousuke a fejét rázta, pedig nagyon is tudta, miket árult el akkor a lány. De ami a leginkább megmozgatta, az az volt, hogy Kaname le akart vele feküdni. És ő is nagyon kívánta a lányt. Fogalma sem volt, meddig bírja türtőztetni magát.
- Akkor jó - suttogta és a földet bámulta, miközben szidta magát, amiért ilyen dolgokat mondott neki.
Fel sem nézett így nekiment a katona hátának, aki megállt és előre, egy pontba nézett. Mi van? Ezt akarta kérdezni, de Sousuke befogta a száját.
- Maradj csendben! - suttogta, miközben elengedte a lányt és visszafordult.
Kaname előrébb lépett és torkára fagyott a szó.
- Ez nem igaz - remegett meg, miközben megmarkolta Sousuke karját. - Istenem!
Tőlük három méterre egy közel hatvankilós jaguár szimatolta az üregeket. Sousuke nagy levegőt vett.
- Ha van egy kis szerencsénk, akkor a szél nekünk kedvez - elemezte a helyzetet.
Kaname megkövülten bámulta az állatot és nem vette észre, hogy egy madárpók mászik felfelé a bakancsán. Aztán a hatalmas pók elérte a lány meztelen lábát, aki miután lenézett és meglátta, hatalmasan sikított és ugrálni kezdett.
- Szedd le! Szedd le! Szedd le! - seperte azon testrészeit is, ahol nem is volt pók.
- Állj már le! - fogta magához a lányt, aki még azután is vergődött, miután az állat már lemászott róla.
Sousuke a jaguárra nézett, aminek zöld szemei őket figyelték.
- Kaname - suttogta a lány fülébe. - Mire hármat számolok, kezdj el futni. Egy...
- Veled mi lesz? - kérdezte Kaname sírás előtti hangon.
- Velem ne törődj! - egyenesedett ki, miután kivette a vadászkést a bakancsa szárából. - Kettő...
- Nem hagylak itt Sagara, ezt ne is várd el tőlem! - véste körmeit a fiú húsába.
- Három - lökte el a lányt, aki rohanni kezdett, ahogy csak a lába bírta. De nem tudott messzebb rohanni, mint tíz méter. Megállt és hátranézett. A jaguár és Sousuke között alig pár lépés távolság volt. A katona mereven nézett az állat vakító, hasított zöld szemeibe és várt. Mert tudta, hogy az állat támadni fog. Nem is tévedett. A jaguár elrugaszkodott és rávetette magát. Kaname visszafelé szaladt és már csak egy méter választotta el a dulakodóktól.. Sousuke a hátán feküdt és az állat nyakát próbálta távol tartani a fejétől. A jaguár fogai kivillantak és élesen csattogtak Sousuke arca előtt. De egy ilyen profi ragadozó nemcsak a fogairól híres. Mancsaiból hatalmas és éles karmok bújtak elő, amelyek barázdát szántottak a fiú mellkasán. Sousuke felordított és egyik kezével megpróbálta elérni a tőrt, amit marakodás közben dobott el. Amikor megmarkolta, erősen beleszúrta az időközben közeledő állat nyakába, aki bömbölve lecsapott mancsával. Sousuke kezén dőlt a vér és igyekezett arrébb lökni a megvadult jaguárt, aki fogait a katona vállába mélyesztette, mielőtt kimúlt és a földre rogyott.
Kaname sírva nézte a lezajlott csata résztvevőit. A jaguár megdöglött, ez biztos, de a katona életben maradt?
- Sagara? - suttogta elhaló hangon, miközben kezeit a szája elé kapva közeledett a vértől lucskos fiú felé, aki szintén mozdulatlan volt. - Sagara!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
