|
6. rész
2012.02.05. 11:30
Kaname tíz kilométer megtétele után adta kitörni készülő hisztije első jeleit. Víz után ácsingózott, a lábát fájlalta és nehezményezte, hogy már elmúlt dél is, de még semmit nem ettek.
- Hé, katona! - vágta hátba. - Mi lenne, ha megvárnál? Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok.
Sousuke kelletlenül megállt.
- Tudod, amikor Mongóliában voltam bevetésen, hatszor többet kellett gyalogolnom. Szó nélkül.
- Csakhogy én nem vagyok olyan elmeháborodott, hogy elutazzak egy olyan országba, ahol háború dúl - nyafogott. - És légyszíves hagyj most ezekkel a dolgokkal, mert így is kavarog a gyomrom.
Pöfögő hang ütötte meg a fülüket. Chidori közelebb lépett a fiúhoz, aki a hang forrását kereste. Néhány pillanat múlva egy viharvert kisteherautó tűnt fel a távolban.
- Állítsd meg! - lökte ki az úttestre a döbbent lányt.
- Miért én? - figyelte szörnyülködve a közeledő járművet.
- Mert nő vagy, ráadásul csinos, szóval biztosan megáll.
Kaname felmutatta középső ujját a vigyorgó fiúra, majd kalimpálni kezdett a kocsi felé. A terv bevált. A jármű lassított, végül megállt és meglepetésükre egy idős asszonyka lesett ki a vezetőülés ablakán.
- Jaj, maguk mi az ördögöt keresnek itt? Nem tudják, hogy milyen veszélyes ez a környék? - sopánkodott a nő olyan magas hangon, hogy szinte bántotta a fülüket.
- Az a helyzet, hogy lezu...
- Lerobbant az autónk - vette át a szót Sousuke fontoskodva. - Asszonyom, elvinne minket egy darabig?
- Las Palpasba tartok fiatalember, ha maguknak az is megfelel, akkor...
- Tökéletes lesz - biztosította mosolyogva Sagara, miközben karon ragadta a némán csodálkozó Chidorit és megkerülték az autót.
- Én ebbe a tragacsba be nem szállok - sziszegte a lány kényesen. - Még légkondi sincs benne!
- Fejezd be - morogta Sousuke dühösen.
Kinyitotta az anyósülés ajtaját, ahol még két üres hely volt. Betuszkolta maga előtt védencét, aztán ő maga is beszállt.
- Még mindig nem értem, hogy miért éppen ide jöttek kirándulni - adott gázt az autónak, amelynek köhögő motorja bármelyik percben felmondhatta volna a szolgálatot.
- Szeretjük a veszélyt - intézte el váll rándítva a kíváncsiskodót. - A barátnőmmel mindig olyan helyeket keresünk, ahol az adrenalinunk az égig emelkedik. Nemde? - fordult az utat bámuló lányhoz, aki lassan bólogatott.
- Így van - suttogta rekedten, miközben a katonára nézett, aki elégedetten jelzett a szemével.
- Nagyon helyesek - kanyarodott át egy igen közkedvelt témára az anyóka. - Mióta vannak együtt?
Ez volt az a pillanat, amikor Kanamenak kellett átvennie a szót, mert Sagara leblokkolt.
- Az egyéves évfordulónkon valami igazán félelmeteset szerettünk volna kipróbálni - szorította meg a fiú kezét, ami a műszerfalon pihent. - És leszámítva néhány apró kellemetlenséget, egészen jól sikerült.
Las Palpas egy kicsiny városka volt. Útközben több falu mellett is elhaladtak, ahol a szegénység és az éhezés kéz a kézben járt. Las Palpas azonban egészen normális településnek tűnt, átlagemberekkel.
Angelines asszony a főtéren állt meg és tette ki két utasát, aztán mosolyogva elhajtott. Chidori megmasszírozta a nyakát és beszívta a friss levegőt. Lehet, hogy az anyóka felülről taposta a hatvanat, de úgy szivarozott, mint egy fiatal férfi.
Sousuke feltérképezte a terepet.
- Nos? - nézett a komor katonára. - Ennyi rossz után végre kijár nekünk egy kis jó. Nem egy Tokió, de elmegy - húzott egyet a száján. - Nincs itt valahol egy pláza?
- Keressünk egy telefont! - fogta kézen a zsörtölődő lányt.
A városkában pillanatok alatt elterjedt a hír, hogy két idegen érkezett, de nem a megszokott módon, hanem stoppal. Ráadásul egy igen kétes hírű környékről. Furcsán nézegették és méricskélték őket. Az egyik járókelőnek elmutogatták, hogy mit keresnek, aki rántott egyet a vállán és az utca végére mutatott.
- Sousuke - merevedett meg, amikor egy kezdetleges leszállópályát pillantottak meg, a végén egy roncsnak is beillő kisgéppel.
Kaname karba tett kezekkel figyelte, ahogy a katona beszélgetésbe elegyedett egy kék kertésznadrágba öltözött férfivel.
- Beszéltem az egyik szerelő fickóval - kezdte halkan, miután visszaért a lányhoz. - Azt mondta, hogy minden héten egyszer jön erre egy kisgép, ami üzemanyagot hoz, meg ilyesmit. Ha beszélünk a pilótával, elvisz minket Brazíliavárosba, igaz, nem kis összegért.
Chidori nevetve ugrálni kezdett.
- Hülyéskedsz Sagara! Kit érdekel a pénz? Nekem van egy csomó, csak jöjjön az a gép és irány Brazíliaváros! - ugrott Sousuke nyakába. - Istenem Sagara! Végre hazamehetünk! - lassan elhúzódott.
Pár percig csak nézték egymást, aztán kiabálás ütötte meg a fülüket és a hang irányába fordultak.
- Ááá! Lenni maguk akik jönni dzsungel! - veregette meg Sousuke hátát a kövér, fehér inget viselő, fekete hajú férfi, aki mosolyogva megpödörte a bajuszát. - Jönni velem, van szoba itt pici hotelben - mutatott egy barna, kétemeletes épületre, majd tetőtől-talpig végigmérte Kanamet, aki zavartan karolt Sousukeba. - De lenni egy hely nálam is.
- Köszönjük, a fogadó megfelel! - intett mérgesen a katona és a lány elé állt.
A köpcös fickó csalódottan grimaszolt és intett, hogy kövessék.
- Jó, ha nem kell segítség, akkor lakni fogadó. Nekem mindegy.
Előttük lépett be a hallként funkcionáló apró szobába, melynek végében egy recepciós pult állt. Legalábbis ezt a célt akarta szolgálni. Amíg Sousuke a foglalást intézte, addig Kaname leült egy lyukakkal teli fotelbe és szemlélni kezdte a vadvirágokat, amelyek a díszítést szolgálták. Legalább ezek hangulatossá tették a koszfészket.
- Egy darab egyágyas szobát kaptunk - jelentette ki komoran, miközben a kulcsot és a bérlésről kiállított papírt forgatta.
Kaname gyomra összeszűkült.
- Csak egyágyas szobájuk volt? - kérdezte idegesen, miközben felállt és a lépcső felé indult.
- Igen - bólintott Sousuke. - Nem avatkozhattam közbe. Ez a barom is úgy könyvelt el minket, mint egy párt. A hírünk megelőzött minket.
Kaname kissé komoran szemlélte a pult mögött álldogáló idős házaspárt, akik integetve figyelték őket egészen addig, amíg el nem tűntek a fordulóban.
- Mit bámulnak? A mami is inkább kötögetne, a papi meg pöfékelne a teraszon egy hintaszékben.
- Mi ez a furcsa jövőkép Chidori?
- Olyan tipikus. Öregek otthon, tudod! Nyisd már ki! - állt meg a kilences szoba előtt. - Még mindig nem értem, hogy miért nem kértél külön szobát.
- Hogy kerüljük a feltűnést. A még nagyobb feltűnést.
- Ez volt a legjobb szobájuk?
- Te nem akartál sorban állni a postán. Ennyi pénzt tudtam felvenni. A katonák nem keresnek valami sokat.
Kaname lehuppant a fehér lepedővel letakart keskeny ágyra, majd az ablak mellett álló asztalra nézett, amin egy régi televízió és egy kancsó víz állt, két pohárral.
Sousuke bekapcsolta az előbbit, hogy keressen valami hírműsort.
- Tim miatt van - nyögte ki halkan.
Sousuke abbahagyta a csatornák keresését és a lányra nézett.
- Hogy mondtad? - kérdezett vissza.
- Ez az időskori maszlag. Tim miatt van. Tim Hasagi. Az apja japán volt, az anyja angol. Tim anyja nem akart Tokióban lakni és gyereket nevelni, ezért lelépett egy ír pasassal. Timet a nagyszülei nevelték, mivel az apja sokat dolgozott. Gyakran lógtunk náluk. A nagymamája isteni csokis kekszet csinált, a nagyapja pedig fantasztikus történeteket mesélt - az ujjaival babrált. - Nagyon jó volt.
Sagara egy spanyol nyelvű hírműsoron hagyta a készüléket és a lány elé guggolt.
- Tim volt életem nagy szerelme - suttogta Kaname.
- És most hol van ez a te Timed? - kérdezte kissé flegmán. Már csak egy volt nagy ő hiányzott a mellé az idióta barom Dave mellé.
- Meghalt. Egy évvel ezelőtt - suttogta elcsukló hangon Kaname és könnyek gyűltek a szemébe.
- Mindig is azt képzeltem, hogy egy napon majd összeházasodunk és együtt fogunk megöregedni. Én majd kötögetek és sütit sütök, ő pedig pipázgat és mesél, miközben az unokák körülöttünk rohangálnak és nevetnek.
Sousuke sohasem hallotta még a lányt ennyire őszintén beszélni. Most valóban egy olyan lány ült vele szemben, aki végre reálisan látta a világot.
- Kaname - fogta a kezei közé az arcát. - Te még fiatal vagy. Előtted az élet és hidd el, meg fogod találni azt a fiút, aki boldoggá tesz. Lehet, hogy már meg is találtad. - itt fintort vágott. - Tudod, Dave. Az itt ütöm ott kapom kapitány - örömmel nyugtázta a lány arcára kiülő mosolyt.
- Dave nem jelent számomra semmit. És ezt azóta tudom, amióta először megcsókoltál ott a téren...
Sousuke hátrébb húzódott és felállt.
- Pihenned kell Kaname! Szerintem fürödj le és bújj ágyba! Majd én elalszom itt a padlón - mutatott egy szőnyegre a katona, miközben igyekezett figyelmen kívül hagyni a közeledő lányt.
- Attól a perctől kezdve csak az járt a fejemben, hogy féltékennyé tegyelek, hogy felfigyelj rám, hogy ugyanazt érezd, amit én. És amit a dzsungelben csináltunk...
- Megbeszéltük, hogy nem hozakodunk elő vele... - kezdte kissé ingerülten.
- Láttam az arcodat. Láttam, hogy élvezted, ne is tagadd! - ragadta meg a fiú ingét.
Sousuke az ajtónak csapódott.
- Alvásra van szükséged!
- Rád van szükségem! - nézett rá kétségbeesetten.
Szavait csend követte. Kisvártatva elengedte Sousuke ruháját és hátrált néhány lépést.
- Azt hiszem...
- Semmi baj - nyúlt a kilincs után a katona és kinyitotta az ajtót. - Én most járok egyet!
Kaname bólintott.
- Én pedig megfürdöm, mert nagyon piszkos vagyok - fordított hátat a fiúnak és siető léptekkel eltűnt a szobában.
Miután tíz percen keresztül elnyúlt a forró vízben, kilépett a szobába, ahol az ágyon, háttal neki Sousuke üldögélt. Kaname vissza akart lépni, mert egy kicsit zavarta, hogy csak egy törülköző fedi a testét, aztán meggondolta magát. Hiszen már úgy is látta meztelenül. Meg különben is, hülyén venné ki magát, ha most visszafordulna, mivel az ajtó nyikorgásából már biztosan rájött, hogy itt van, vele egy helyiségben.
- Azt hittem, tovább maradsz - szólalt meg halkan, miközben megszorította magán a törülközőt.
- A helyi mókamester, tudod, a köpcös. Összefutottam vele és mondta, hogy nemsokára vacsora. Ja és üdvözletét küldi - ecsetelte a tényeket a katona.
- Én is üdvözlöm őt - húzta flegma mosolyra a száját a lány és azon gondolkodott, hogy tudná elérni a székre dobott ruháit, mielőtt Sousuke megfordulna.
Azonban a katona nem osztotta ezt a véleményt.
- Figyelj Kaname... - aztán gyorsan visszafordult. - Bocs, én nem tudtam...
- Semmi baj - ült le mellé a lány és keresztbe tette szinte még vizes lábait. Kezeivel lassan végigszántott a fiú haján, amire ráfért volna egy alapos mosás. Aztán maga felé fordította a fiú arcát és ajkaival óvatosan végigsimított Sousuke halántékán.
Odakinn spanyol szavak folytak össze, nevetések és vad beszélgetések hallatszottak be a nyitott ablakon, de Sousuke és Kaname mindebből semmit sem fogott fel. Az asztalra ültette a lányt, miközben egy percre sem hagyta abba a csókot, amit védence kezdeményezett. Kaname lerángatta a fiú koszos ingét, majd lassan kioldotta a nadrág övét is.
- Ennek nem lesz jó vége - fakadt ki, miközben a nagy hévben lesöpörte a kancsót, ami szilánkosra tört a padlón.
- Na és? Eleve rosszul kezdődött - nevetett a lány, majd lábaival magához ölelte a fiút.
Kopogás hallatszott, amit csak távolról hallottak, miután felvették egymás tempóját.
- Lenni kész vacsora! - kiabált be a kövér, bajuszos alak. - Hallani engem? Lenni vacsora tálaltan!
Kaname hátra hanyatlott és ledobta a két poharat is, amelyek ugyancsak eltörtek.
- Azonnal!
- Lenni finom hal. Jönni hamar, mert akkor én megenni legjobb falatok - próbálkozott tovább a köpcös férfi rámenősen. - Kisasszony! Foglalni helyet ebédlő.
- Máris...megyünk - lihegte a lány, miközben nevetve megcsókolta a fiút, aki felhúzta magához.
- Én megölöm ezt a faszt - suttogta rekedtes hangon Sousuke és becsatolta az övét.
- Hagyd! - huppant le az asztalról Kaname és a ruháihoz sietett. - Idegesítő, de nem őrült.
- Majd az lesz, ha késsel végigkergetem ezen a koszfészken - tűnt el a fürdőben Sousuke és hamarosan csobogás jelezte, hogy a zuhanyozni kezdett.
- Siess már! Éhen halok! - kopogtatott nevetve Kaname az ajtón, amikor elhallgatott a víz. Pár perc múlva megjelent a fiú, felöltözve. - Na végre! - mosolyodott el, miután maga előtt tolva kitessékelte az ajtón.
Amikor helyet foglaltak az ebédlő asztalai mellett, természetesen újdonsült barátjukkal együtt, korgó gyomorral vetették rá magukat a friss falatokra.
- Maguk menni holnap haza? - kérdezte a köpcös pasas, miközben az étel forgott a szájában.
Kaname Sagarara nézett, aki komoran bólintott.
- Igen. Amint jön a gép felülünk rá és Isten veled mocskos dzsungel - kanalazta magába a levest.
- Hölgy is menni? Biztosan? - érdeklődött tovább a bajszos úr, miközben Chidori dekoltázsát bámulta.
Sousuke idegesen gyúrt gombócot egy darab kenyérből.
- Igen, a hölgy is jön - morogta, miközben az asztal alatt kést nyomott a férfi hasához. - És ha még egyszer így bámulja, itt helyben kibelezem. Van néhány haverom, akik elraknák ínségesebb időkre.
Valamivel nyugodtabban kezdett hozzá a másodikhoz, miután látta, hogy a férfi megértette a mondandót. Hang nélkül folytatták az evést.
Este Kaname bebújt a takaró alá. A vacsora meglehetősen fura volt, mindamellett finom. Azt már nem merte megkockáztatni, hogy megkérdezze, tulajdonképpen mit is evett. Jobb, ha nem is sejti.
Sousuke idegesen álldogált az ágy mellett.
- Na? - kérdezte mosolyogva a lány és visszahajtotta a takarót. - Mire vársz? Gyere!
A katona magának is hazudott volna, ha azt állítja, nem várta ezt a kérést. Befeküdt Kaname mellé, aki a mellkasának hajtotta a fejét és fáradtan sóhajtott.
- Sagara? - kezdte halkan. - Ugye nem beszélsz erről senkinek?
- Persze, hogy nem. Hiszen barátok vagyunk.
- Aha - rázta meg a fejét Kaname. - Akik meghallgatják a másikat és segítenek, ahol tudnak.
- Igen - válaszolta a fiú, miközben a falat bámulta. - Néha szexuálisan is.
- Elvégre is más ország, más szabályok - rántott egyet a vállán Kaname. - Ezt te is ismered.
- Persze - vágta rá Sousuke. - Chidori?
- Tessék.
- Hogyan halt meg Tim?
Néma csend következett. Sousuke érezte, hogy rossz helyen puhatolózik. - Nem kell elmondanod, ha nem akarod.
Kaname nagy levegőt vett.
- Tim imádott engem, de volt egy szenvedélye, amit nálam is jobban szeretett. A motorozás. Egy nap közölte, hogy részt vesz, valami rally-n. Mondtam, hogy ne tegye, mert ezen a baromságon két hete is meghalt egy fickó - megölelte a fiút. - Kisodródott és kivitte a szalagkorlátot. Tíz métert zuhant, bele a tengerbe.
Másnap reggel már korán felkeltek és kimentek a "repülőtérre", ahová pár perc múlva megérkezett a gép.
- Remélem, hogy sikerül - motyogta Chidori. - Olyan közel a cél. Szinte érzem a pláza parfümériájának illatát. Magam előtt látom az új kollekciókat...
Sousuke figyelmen kívül hagyta a lány ábrándozásait.
- Maga a pilóta?
A harminc év körüli, magas férfi lehajolt a szárny alatt és vendégeire pillantott.
- Ki kérdi?
- A francia miniszterelnök - vágta rá dühösen Sousuke. - Maga szerint ki kérdezheti rajtam kívül?
- Jól van na! Nem kell ordítozni! - bújt át a katonához, aki bár egyenesen állt, de így is csak a férfi válláig ért. - Lehet velem szépen is beszélni, hallod-e!
- Brazíliavárosba akarunk menni, lehetőleg még ma - tért a lényegre Chidori, mielőtt még egymás torkának esnének. - A pénz nem gond. Maga mond egy összeget, én meg kifizetem. Nos? - várt a válaszra karba tett kezekkel.
- Mind a ketten?
- Igen - vette át a szót újra a katona. - Talán ez a csotrogány nem bír el minket?
- Hé - simogatta meg a repülőt a férfi, mintha csak nyugtatgatná a hallott sértés miatt. - Ez bírja ám a gyűrődést! Majd meglátod, mennyit is tud.
- Csak induljunk már el! - nyafogott a lány.
- Egy óra múlva felszállhatunk. Az anyagiakat útközben megbeszéljük - vett kézbe egy csavarhúzót és bütykölni kezdte a propellert.
Kaname félve szorította meg a fiú kezét, aki ugyancsak a "szerelőt" figyelte.
- Biztosan ezt akarjuk? - kérdezte a fiú, amikor a férfi káromkodva kopogtatott meg valamit.
- Kétszer nem csap ugyanoda a villám - hajtotta a fejét Sousuke vállára. - Legalábbis remélem.
A gép egy Brazíliavároshoz közeli nagyvárosban landolt. A férfi idehozott gyógytea alapanyagokat. Chidori és Sousuke ennek is nagyon örült. A lány első dolga volt, hogy bement a legközelebbi telefonfülkébe és hangposta üzenetet hagyott az apjának.
- Ezzel megvolnánk - dőlt a falnak. - Keressünk egy bankot, hogy kifizessük ezt a balféket és vegyünk repülőjegyet!
- Ez egy kisebb vagyon Chidori - suttogta.
- Hahó. Az apám képviselő és milliókat vág zsebre havonta. Rám is gondol. Azt hiszed az én számlámon is aprópénz van?
A katona megrázta a fejét, aztán kézen fogta a lányt, hogy keressenek egy bankot.
Délutánra mindent elintéztek. Chidori gazdag énje azonnal felszínre tört, amint az első köteg pénzt kézhez kapta. Miután megvették a jegyeket, a lány elrángatta vásárolni. Ezt azzal indokolta, hogy nem engedik fel őket az első osztályra koszos rongyokban.
A gép este hét harminckilenckor indult Brazíliaváros-New York-Tokió útvonalon. Több órás út várt rájuk. A váróban üldögéltek, mindketten farmert és pólót viseltek.
- Sousuke! Akkor mi most...
- Testőr-kisasszony felállás, ahogy eddig.
Chidori szomorúan bólogatott.
- Hiányozni fogsz - gyűrögette az egyik szórólapot, amit a bejáratnál nyomtak a kezébe.
- Te is nekem - jött az őszinte válasz. - Mindenképpen megtalálom a zaklatódat.
Kaname megcsókolta a fiút.
- Nem fogom kibírni - suttogta. - Tényleg el akarsz menni?
- Ez a miénk - tért ki a válaszadás elől. - Gyere, menjünk végre haza!
Kaname belebújt a hálóingébe. Felült az ágyra és magához ölelte a plüssmackóját. Davet hazaküldte és a fiú duzzogva ugyan, de engedelmeskedett. Kopogtattak. Egy megkönnyebbült apa lépett be az ajtón.
- Jól vagy kicsim? - ölelte magához a lányt. - Annyira aggódtam miattad. És Dave is. Ha tudnád, hogy mennyire ki volt bukva miattad. Alig evett, aludt...
- Engem ez nem igazán érdekel - feküdt le, háttal az apjának. - Jobb ha tudod, hogy szakítani akarok vele.
- De hát miért? - értetlenkedett a férfi. - Dave egy helyes, okos fiú, nagy jövő előtt áll...
- Lefeküdtem Sousukeval.
A szobára néma csend telepedett, amelyet a képviselő tört meg.
- A végén kiderült, hogy Davenek igaza volt - nyomta ki a mobilját, amely csörögni kezdett. - Jaj, Chidori! Néha elképesztő, hogy miket művelsz!
- Nem érdekel a véleményed.
- Remélem azzal tisztában vagy, hogy nem egy közönséges katonának szánlak. Verd ki a fejedből ezt a nevetséges kalandot!
- Ez nem holmi kaland - ellenkezett a lány. - Szerelmes vagyok.
- Meg vagy zavarodva kedvesem - fojtotta el a ki sem bontakozott vitát az apja. - Most pedig pihenj! Nekem felügyelnem kell a biztonsági rendszer beszerelését. Holnap pedig szépen kipihened magad...
- Suliba megyek - dacoskodott.
- Ahogy akarod Chidori - zárta be maga mögött az ajtót hangtalanul.
Másnap reggel az ebédlőben kamera fogadta, akárcsak a ház többi részében. Apja kávét szürcsölgetett és újságot olvasott.
- Sousuke? Hol van? - kérdezte halkan.
- Elküldtem - mondta fásultan a férfi. - Ahogy megbeszéltük.
Chidori dühösen csapott az asztalra.
- Én erre nem mondtam igent.
- Én viszont igen - mutatott az ajtó felé. - Vár a sofőr és az iskola! Szép napot kicsim!
Kaname ledobta a szalvétát és kisietett a hallba, ahol egy rózsaszín levél várta.
- Már megint - suttogta maga elé, miközben kinyitotta a borítékot.
Chidori!
Látni akarlak! Találkozzunk az iskola előtt kettőkor!
Sousuke
Kaname a szívéhez szorította a levelet, majd felkapta az iskolatáskáját és mosolyogva huppant be a limuzin hátsó ülésére.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
