|
7. rész
2012.02.05. 11:31
Chidori duzzogva gubbasztott a limuzin hátsó ülésén. Miért intézkedik az apja állandóan nélküle olyan ügyekben, amelyek csak rá tartoznak? Odakinn eleredt az eső. A lány felhúzta az ablakot és fejét az üvegnek döntötte. Sosem gondolta volna, hogy hiányolni fog egy idiótát maga mellől.
A sofőr áthajtott egy jelzőlámpán és rákanyarodott az iskolához vezető útra. Amikor feltűnt a jellegzetes épület, Kaname felmordult.
Lehet, hogy mégis inkább otthon kellett volna maradnia.
Az iskolában teljes káosz alakult ki, miután átlépte a kaput. Kisebb tömeg követte egészen az osztályig, ahol ugyancsak kíváncsi tekintetek és kérdések fogadták. Azt sem tudta, mire válaszoljon. Kyoko és a többiek tátott szájjal hallgatták a beszámolóját, amíg a kémia óra kezdetére vártak. Chidori élvezte a figyelmet és részletesen el is mesélt mindent, bár a szaftosabb részeket kihagyta a mondandóból. Az osztálytársai hol hüledeztek, hol nevettek.
A kellemes reggelnek a megérkező tanár vetett véget, mire mindenki morogva elfoglalta a helyét.
Kyoko a Kaname melletti padban ült. Roppant kíváncsi természettel áldotta meg a sors, nem bírta folytatás nélkül a következő szünetig. Amíg a kémia tanár a táblára vésve magyarázta az anyagot, addig kitépett egy lapot a füzetéből és vad kaparásba kezdett. Halkan összegyűrte a papírt és átcsúsztatta Kaname asztalára, aztán írni kezdte a lemaradást. Chidori kihajtogatta a lapot és elolvasta a macskakaparást.
És mi volt Sagaraval?
Chidori felhúzta a szemöldökét, aztán a mellette lévő, szemüveges lányra nézett, aki hol a táblát bámulta, hol a füzetét és szorgosan körmölte a tananyagot. Elmosolyodott. Ez a lány a legjobb barátnője, mindent tudnak egymásról. Miért ne mondaná el ezt is neki?
Ez egy kicsit hosszú.
Visszacsúsztatta a papírt Kyoko padjára. Kyoko szinte feltépte a lapot, aztán kissé mérgesen véste rá az újabb mondatot.
Téged ennyire érdekel a metán és társai? Kaname! Megöl a kíváncsiság.
A lap visszakerült Kaname padjára. A lány nagyot sóhajtott és körmölni kezdett.
Szünetben elmondok mindent. Részletesen. Kevés lenne egy lap.
Amikor látta, hogy Kyoko először duzzog, majd hüvelykujját felmutatva vigyorog, megnyugodott.
Alig hogy kicsengettek, Kyoko kézen fogta Kanamet és maga után vonszolta a tömegen keresztül, amely további kalandokra várt volna. A tornaterem előtti padok egyikére ültek. Chidori egy üveg narancslével szórakozott, a szemüveges lány pedig a szendvicsét bontotta ki.
- Nos? Hallgatlak - dőlt a falnak Kyoko. - Mindent mondj el! Mindent!
Chidori sóhajtott. Ez annyira kínos! Mégis, hogy kellene elmesélnie?
- Gyerünk! - harapott bele a szendvicsbe Kyoko jóízűen. - Azt ne mondd, hogy nem történt semmi, mert azt úgy sem hiszem el. Egy olyan izgalmas helyen, mint egy őserdő - álmodozva nézett a távolba. - És egy olyan fantasztikus pasival, mint Sousuke, aki bátor, erős és őrülten jóképű.
Kaname elhúzta a száját. Na igen, másnak is feltűnt, hogy az egyenruha milyen jó pasit takar.
- Nyugi Kyoko! Csak nem tetszik neked Sagara? - kérdezte higgadtan.
Kyoko bekapta a kiesett uborkát.
- Kaname! Csak a vak nem látja, hogy mennyire helyes - mosolygós fintort vágott. - És teljesen odavan érted. Mázlista némber! - vigyorodott el.
- Ugyan már Kyoko - legyintett, de közben majd szétvetette a boldogság. Egy külsős személy mindig jobban látja a dolgokat.
Barátnője szavai megerősítették azon elgondolását, hogy a fiú nemcsak alkalmi partnernek tekinti.
Kyoko hevesen bólogatott.
- Ez így van. Mindenki erről beszélt már egy ideje - csámcsogta. - Még a felsőbb éves lányok is a pokolba kívántak. Egyszer láttam, hogy az egyikük be is próbálkozott nála...
- Az a fekete, rövid hajú? - barátnője heves bólogatására kinyújtotta a nyelvét. - Jesszus! Az a csaj már messziről is egy olcsó ribancnak tűnik.
- Féltékenység illatát szimatolom - mozgatta meg az orrát Kyoko.
- Szerintem a paradicsomot érzed - morogta.
- Ugyan már Kaname! Meddig játszod még ezt a nevetséges játékot? Szerelmes vagy a testőrödbe!
- Muszáj ennyire kiabálnod? - nézett körbe Chidori. - Igen, belezúgtam. Na és?
Kyoko nevetni kezdett.
- Szépek vagytok együtt - gyűrte össze a tasakot, amelyben a tízóraiját hozta. - Jobban illik hozzád, mint Dave.
Chidori ezt már régen tudta, de nagyon örült annak, hogy barátnője is egyetért ezzel.
- Köszi.
- Na? Mi történt a dzsungelben?
Kaname elvigyorodott.
- Először valóban tiltakoztunk, de aztán mégiscsak egymásnak estünk...
- Tudtam, tudtam. Jaj Kaname, annyira irigyellek.
Kaname érezte, hogy elvörösödik. Kyoko átölelte barátnőjét.
- És most? - kérdezte kissé komoran, miután elhúzódott.
Kaname is szomorúbb lett.
- Apám kirúgta. Úgy véli, az biztonságosabb, ha bekamerázza a házat. Mindenhol árgus szemek figyelnek, kivéve a fürdőben. Képzelheted, mennyire kellemes érzés otthon lennem - újra körülnézett és egy levelet vett elő a szoknyája zsebéből. - De délután találkozunk. Nem akarok dicsekedni, de szerintem nem bírja nélkülem. Ahogy én sem nélküle.
Kyoko elolvasta a rózsaszín papírra vetett néhány sort és ismét összemosolygott Kanameval.
Iskola után Kaname táskával a hátán álldogált a kapu előtt. Másodpercenként az óráját figyelte, amelyen már elmúlt két óra három perccel. Sousuke késik?
A parkoló felé nézett és villámgyorsan el is kapta a tekintetét. Későn. Dave már tárta is szét a karjait, hogy megölelje.
- Szia - csókolta meg a lányt, aki azonnal el is húzódott. - Engem vártál?
Kaname sarokba szorult. Ha elárulja, hogy a katonára vár, ezzel azt is közli, hogy az ő kapcsolatuknak vége. Hiába nem szereti az előtte álldogáló fiút, nem akart ily módon véget vetni ennek.
- Igen, téged - bökte ki és segítségkérően pillantott a pár lépésre álló Kyokora, aki bólintott, hogy vette az üzenetet. - Nem maradunk sokáig.
- Én itt maradok és megvárlak - tudatta a lánnyal, hogy szól Sagaranak, nem ugrott a találka, csak egy kicsit késni fog.
Kaname megfogta Dave kezét és követte az autóig. Mielőtt azonban beszállt volna...
- Dave! Azt hiszem, beszélnünk kell - kezdte halkan, mire a fiú mosolyogva bólintott.
- Rendben. Itt van egy kellemes kávézó a sarkon. Megfelel?
- Persze - erőltetett mosolyt az arcára Kaname, majd beült az autóba.
- Figyelj! Mondanom kell valamit - kezdte Kaname erőtlenül, miközben Dave mellett ült az autóban. Már fél órája autóztak. A fiú még sem abba a kis kávézóba vitte, hanem egy jobb helyet javasolt, közel a plázához. A fiú felé sem nézett csak az egyre növekvő forgalmat figyelte.
- Hová megyünk? - kérdezte értetlenül, miután rákanyarodtak az autópályára. - Dave? - próbálta megérinteni a fiú karját, de ő elrántotta a kormánnyal együtt. A kocsi áttért a szemben lévő sávba egy pillanatra, majd ismét menetirányba állt be.
Kaname sikoltott egyet és felült, mert eldőlt a gyors manőver következtében.
- Mit is akarsz mondani? Hogy szakítani akarsz? Hogy szerelmes lettél Sagaraba? Hm? - kérdezte cinikusan. - Hogy az a patkány hozzád ért? - kiabálta, miközben gyorsítva kerülgette az autókat.
Kaname bekötötte magát és félve nézte a fiú őrült vezetési stílusát.
- Sajnálom Dave. Nem így akartam elmondani, komolyan - kapaszkodott a biztonsági övbe.
- Sajnálja! Komolyan mondod? Sajnálod? - rántotta el ismét a kormányt. - Te kis kurva! Neked megvan mindened. Apád a segged is kinyalja, te meg úgy szórakozol mindenkivel, ahogy csak akarsz - dühösen csapott a kormányra. - Pedig én mindent elkövettem azért, hogy meghalj!
Kaname meglepetten nézett a fiúra.
- Mi...micsoda? - suttogta? - Te...te zaklattál és te...te akartál...
Dave nevetni kezdett, mire a lány félve süppedt az ülésbe.
- Nem - jelentette ki könnyedén, mintha csak az időjárásról beszélgetnének. Egy földútra kormányozta a kocsit. - Én csak parancsot teljesítettem.
Az autó rázkódni kezdett a hepehupás erdei ösvényen.
- Akkor ki csinálja ezt velem és miért?
Dave lassított, aztán megállt.
- Szállj ki! - utasította a lányt, aki engedelmeskedett.
Kaname hamarabb ugrott ki az autóból. Miközben becsapta az ajtót, látta, hogy a fiú a biztonsági övvel vacakol. Nem gondolkodott, nem tervezett, csak futni kezdett. Dave azonban észrevette és a lány után szaladt. Elkapta a hajánál fogva és hátracsavarta a kezeit.
Chidori kiabálni kezdett.
- Ordíts csak! - vett elő egy bilincset és a lány csuklójára kattintotta. - Itt senki nem hallja meg!
Kaname válla zsibbadni kezdett és a dulakodásban felhorzsolta a lábát is.
- Megőrültél Dave? - kiáltotta, miközben a fiú visszaráncigálta a kocsihoz. - Mi a fenét művelsz?
Dave az autóhoz dobta. Kaname oldalába szúró fájdalom hasított és kétségbeesett nyögés hagyta el a száját. A fiú egy fekete sállal bekötötte a szemét. - Dave! Az istenért!
- Fogd be a pofádat te mocskos kurva, mert elvesztem a fejem és idő előtt kinyírlak. Megértetted, te kis ribanc - szorította meg a lány arcát. - Most pedig befelé - nyitotta fel a csomagtartót és bedobta. Miután bezárta, újra beült a volán mögé és folytatta útját megbízója felé.
- Kaname valóban itt volt, de aztán jött Dave és el kellett mennie - duruzsolt Kyoko Sousukenak, aki kissé késve ugyan, de megjelent. - Szerintem hívd fel később vagy ilyesmi.
Sousuke idegesen nézett körbe. Ha nem szúrta volna ki valami barom az autója kerekeit, ideért volna.
- Azt hittem, hogy szól Davenek, ma nem tudnak találkozni - mondta a lánynak, aki gondolkodni kezdett.
- Igen, mintha délelőtt említett volna valami ilyesmit. Beszélt is vele, de délután mégis felbukkant. Kaname meg is lepődött - Sagarara nézett. - Nem ebben állapodtak meg.
Sousuke elmorzsolt egy szitkot.
- A fenébe! Itt valami nem stimmel - pillantott Kyokora, aki szintén aggodalmas arcot vágott.
- Jesszus - szorongatta a haját összetartó szalagot. - Remélem Dave nem csinál semmi hülyeséget, miután Kaname szakított vele.
- Megkeresem őket - rohant a kocsija felé.
- Én is megyek Sousuke! - ugrott be mellé a lány és sietve bekötötte az övet.
Kikereste a telefonjából Kaname számát.
- Nem veszi fel! - bontotta a vonalat, miután tízszer kicsöngött.
- Próbáld meg még egyszer! - fakadt ki Sousuke, miközben figyelmen kívül hagyta a piros jelzést.
Kyoko a fejét rázta.
- Semmi! - csapta a műszerfalnak mobilját. - Valami történt - lábadt könnybe a szeme. - Valami baj van.
Sousuke ekkor állította le az autót az új villa előtt.
- Hátha az apja többet tud!
Kaname apja a hatalmas tölgyfa asztal mellett üldögélt. Sousuke és Kyoko közel tíz percig
keresték az ebédlőt.
- Nehezen ismerem ki magam ebben a házban - mentegetőzött Kyoko mosolyogva, miután megpillantották a férfit. - Azt, amelyiket felrobbantották, jobban szerettem.
Sousuke zsebébe mélyesztett kezekkel álldogált az ajtóban. A képviselővel, finoman fogalmazva, nem kedvelték egymást. Miután kirúgta és átadta neki a csekket, világosan a tudtára adta, hogy nem akarja a lánya közelében látni. Ha ez mégis megtörténik, elintézi a felettesénél, hogy helyezze át Európába.
- Uram! - fogta meg óvatosan a lány a képviselő vállát. - Jól érzi magát? Kanamet keresem. Nincs itthon?
A férfi az előtte lévő nyitott borítékra meredt.
- Nincs - nyögte ki.
Sousuke erőt vett magán és leült a megtört apa mellé.
- Uram! Tudja, hogy merre van Chidori? - kérdezte.
A férfi nem szólt semmit, csak a levélre meredt. Kyoko a katonára nézett, majd a férfire.
- Uram! - kezdte ismét kissé ingerülten Sousuke. - Látta már ma a lányát hazajönni?
Kaname apja nagyot sóhajtott és a fiú elé lökte a borítékot. Sagara alkalmi segítőjére pillantott, aki ezúttal tanácstalanul megrántotta a vállát. Sousuke felemelte a papírt és olvasni kezdte.
Nálam van a lánya. Semmilyen váltságdíjat vagy ingatlant nem kérek érte. Ez meglepi, ugye? Őszintén szólva csak a lelkiismeretem íratta velem ezt a levelet. Igen, nekem van ilyen. Nem vagyok én holmi terrorista vagy emberrabló. Nem! Ez egy személyes ügy. Csak a lányára és rám tartozik. Szólhat a rendőrségnek, ha akar, de nem sokat segít vele. Nyugodjon meg! Viszontlátja majd a lányát, magához is ölelheti, de csak holtan. Készítheti a koporsót! Szépet meg drágát, amilyet a kényes kis csitri érdemel!
Sousuke keze remegni kezdett a dühtől és a félelemtől.
- Maga meg csak itt ül? - fakadt ki mérgesen és olyan hévvel állt fel, hogy felborult a szék.
A férfi dühösen emelte fel a fejét.
- Ne feleselj velem fiam! Már hívtam a rendőrséget, bármelyik percben itt lehetnek...
- Erre nincs időnk - jelentette ki Sousuke keményen. - Meg kell találnunk Kanamet! Azonnal adjon elő minden olyan dolgot, ami kapcsolatba hozható a fenyegetésekkel.
Kaname apja kelletlenül bólintott és eltűnt a lépcsőn. Kyoko karba tett kézzel járkálni kezdett az asztal körül.
- Kyoko! - fordult hozzá a fiú. - Te mit tudsz erről?
A lány ránézett a szemüvege mögül és megtekerte egyik copfját.
- Nem sokat beszéltünk róla. Először viccnek fogta fel, később azonban egyre jobban félt. Megpróbálta titkolni, de nem igazán sikerült neki. Davenek is szólt de...
- Itt vannak - tette le a leveleket az asztalra a képviselő. - Szólnom kell Davenek! Biztosan aggódik.
Sagara kinyitotta a borítékokat.
- Felesleges. Ő is benne van ebben az egészben - hajtotta ki a papírt Sousuke és nem is figyelt a férfi döbbent arcára.
A leveleket kiterítette egymás mellé és nézegetni kezdte a sorokat.
- Ugyan, mit lehetne megtudni ezekből? - kötözködött a férfi, de Sousuke nem is figyelt rá. - Meg kellene várnunk a rendőrséget! Ők szakemberek!
- Mindhárom levél finom papírra íródott. Tokióban ilyen lapot mindössze három helyen lehet kapni - dörzsölgette a papírokat az ujjai között. - Ez pedig ritka, nagyon ritka - emelte fel a gyásztáviratot a katona. Egyetlen helyen lehet ilyet kapni, ugyanis ez angol gyártmányú. Abban a puccos írószerben a Sugárúton. Nem messze az erdőtől, ahol egy elhagyott katonai szállás van. Ha ez a feltevés helyes, akkor Kaname ott lesz, a zaklatóval együtt.
A képviselő idegesen tördelte a kezét.
- Miből vontad le ezt a következtetést? - kérdezte higgadtan, mégis kételkedve. - Talán valójában nyomozó vagy fiacskám?
Sagara összevonta a szemöldökét.
- Egy zaklató mindig előrelátó és óvatos. De mindig hibázik, mindig. Jelen esetben a lapokkal. A zaklató sohasem merészkedik túl messze a búvóhelyétől. Olyan zugot választ, amihez minden közel van, amire szüksége lesz. Egy centrum, ha úgy tetszik, de kívül esik a látószögből. Ez a katonai szálló tökéletes búvóhely. Közel van a vasútállomás, a bevásárlóközpont és az írószer, amely ezt a ritka lapot árusítja. Minden egybevág.
Kaname apja megrázta a fejét, ellenben Kyokoval, aki csillogó szemekkel nézte a fiút.
- Én előre megyek! Ha találtam valamit, felhívom. Maga pedig értesíti a felettesemet és erősítést kér. Megértette?
A képviselő bólintott.
Kaname penészszagot szimatolt. Egy rossz széken üldögélt, megkötözve. A bilincs vágta a csuklóját, az oldala is fájt, a válla pedig zsibbadt. A kendő még mindig rajta volt, ezért nem tudta, hogy amúgy van-e világítás a helyiségben.
- Dave! - kezdte elhaló hangon. - Itt vagy? - mocorogni kezdett. - Dave!
Ajtó csapódott, mire összerezzent.
- Mit rikácsolsz? - kiabált a fiú, miután pofon vágta a foglyot. - Unlak!
- Dave! Elment az eszed? Miért csinálod ezt? - fakadt ki zokogva. - Engedj el!
- Jaaaj! - húzta el a száját a fiú. - Ne dumálj már feleslegesen! Hamarosan megjön a megbízóm, ő majd elmondja neked a dolgokat. Addig is kuss!
Kaname fészkelődni kezdett. Dave látta, hogy a lány szabadulni akar, ezért odalépett hozzá és a hajába ragadt.
- Nyughass, mert megöllek! - kiabálta, mire a lány még jobban reszketni kezdett.
- Engedd el! - nyílt ki ismét az ajtó. A fiú engedelmeskedett. - Köszönöm Ben!
- Nem is Davenek hívnak? - kérdezte Chidori mérgesen. Könnyei lassan felszáradtak, helyüket átvette a harag.
A fiú nevetni kezdett.
- Nem ma kezdtem kislány! Angol vagyok és Ben Horstnak hívnak. Azért mondom el, mert neked már úgy is mindegy. Azt tudtad, hogy meg fogsz halni? Remélem én végezhetek veled. Az agyamra mentél a hisztiddel meg a beképzelt viselkedéseddel. Úgy kitekertem volna a nyakadat.
- Köszönöm Ben, elmehetsz! - utasította a bejött alak, mire Ben kelletlenül felállt.
- Kinn leszek, ha kellek - intett és az alakot megkerülve kisétált a helyiségből.
Újra csend lett. Chidori biztos volt benne, hogy nincs egyedül.
- Ki vagy? - kérdezte halkan. - Mit akarsz tőlem?
Egy kéz ragadta meg a szemét eltakaró kendőt és lehúzta róla. Kaname pislogni kezdett és próbálta kivenni az alakot a félhomályban.
- Sokat vártam erre a pillanatra - suttogta a fiú, miközben leguggolt. - Kaname Chidori!
Kaname szava elakadt. Az a fiú, aki vele szemben ült élete nagy szerelme. Akit annyira szeretett, hogy...
- Tim - nyögte ki halkan. - Tim, te élsz? - mosolygott. - De miért nem szóltál, miért nem kerestél?
- Nem engedtem meg, hogy beszélj! - jelentette ki keményen, de nem emelte meg a hangját. - Kedvesem, majd akkor szólalhatsz meg, ha én erre engedélyt adok.
A lány értetlenül megrázta a fejét.
- Hogy tehetted ezt velem?
Tim gúnyosan nevetni kezdett.
- Én hogy tehettem ezt veled? Én? - ordította hirtelen. - Ezt most komolyan kérdezted? Vígan élted a világodat, miközben azt hitted, hogy halott vagyok! Azt mondtad, hogy csak engem fogsz szeretni, de elfelejtettél!
Kaname egyre biztosabb volt abba, hogy egykori szerelmének már nincs ki mind a négy kereke.
- Úgy tudtam, hogy halott vagy. Mégis mit vártál? Hogy örökké egyedül maradok majd?
Tim fegyvert fogott rá.
- Hazug szuka! - remegett meg a keze. - Kibaszott hazug szuka vagy!
Kaname higgadtan nézett az egykor hőn szeretett fiúra.
- Kettőnk közül nem én vagyok a hazug - ordított fel, amikor Tim pofon vágta a pisztolyt tartó kezével. Éles fájdalom hasított a halántékába, miközben megérezte a vér ízét a szájában.
- Fogd be a szádat! Fogd be! - fújtatott Tim. - Nem emlékeztem túl sokra. A motorommal kicsúsztam és lezuhantam a tengerbe.
Amikor magamhoz tértem a parton, fájt mindenem. Annyi erőm még volt, hogy eljutottam egy közeli kórházba, ahol ellátták a sebeimet. A hírekből értesültem a saját halálomról. Tulajdonképpen kapóra jött ez a baleset. A szüleimet nem igazán érdekeltem, a dilis nagyszüleimmel meg tele volt a tököm. Ekkor bújtam el ide. Téged, kedvesem - intett Chidori felé a fegyverrel. - Téged hiányoltalak. Meglestelek. Láttam, hogy megviselt a halálhírem, de nekem több bizonyíték kellett a szerelmedről. Felhívtam Benjamint Londonban, aki ideutazott amerikai cserediákként és a közeledbe férkőzött. Te pedig járni kezdtél vele. Elfelejtettél.
- Sohasem szerettem - suttogta a lány, miközben vér folyt az orrából és a szájából.
- Nem is rá gondoltam - mondta gúnyosan Tim. - Olyan szépen elterveztem a visszatérésemet, de ez a kibaszott testőr áthúzta a számításaimat. Láttam, hogyan néztél rá. Láttam, ahogy flörtöltél vele, ahogy azt akartad, hogy szuggeráljon. Egy közönséges katona. Már két hét után ágyba döntött volna, ha nem robban fel a ház - a lány fejéhez tolta a fegyvert. - Mondd ki! - suttogta. - Mondd ki! Hallani akarom!
Kaname nagyot nyelt.
- Igen, szerelmes vagyok Sousukeba. De arról, hogy elveszítettél, kizárólag te tehetsz, te magad löktél a karjaiba!
Tim nevetni kezdett és ismét pofon vágta a lányt.
- Rohadt kurva! Megérdemelnéd, hogy most azonnal golyót repítsek a fejedbe!
Ben ziláltan tört be a szobába.
- Itt a rendőrség! - kiabálta. - Mi a faszt jelentsen ez? Azt ígérted, hogy tiszta munka lesz! Semmi zsarus téma! Átbasztál!
Tim azonnal visszanyerte a hidegvérét.
- Na és? Ne szarj be! Végzünk ezzel a picsával és kisurranunk a pincén át. Sima ügy - válaszolta hűvösen.
- Én eltűnök! - jelentette ki Ben. - Nincs kedvem börtönbe menni bűnrészesség miatt.
- Eszedbe ne jusson! - fogta rá a fegyvert. - Nem hagyhatsz szarban! A barátom vagy!
- Mássz ki belőle, ahogy akarsz! - vágta be a vasajtót maga mögött.
Sousuke távcsöves puskával kúszott a bokorban. Társai, akik időközben megérkeztek, szintén elfoglalták a helyüket és csak a megfelelő jelre vártak. Bent elfogták menekülés közben, aki mindent bevallott. Ő vezette félre a lányt, rabolta el és hozta ide. Azt is elmondta, hogy Timnek pszichés gondjai vannak és nem teljesen épelméjű.
Kaname és Tim még bent voltak. Mindenki az épület főbejáratára összpontosított. Kaname apja Kyokoval karöltve távolról figyelte az eseményeket. Néhány perc múlva kinyílt a kétszárnyú ajtó és két alak sétált ki rajta.
- Azt akarom, hogy Sousuke Sagara jöjjön ide elém! - kiabálta Tim. - Csak ő! Fegyvertelenül. Ajánlom, hogy ne basszon át, különben utoljára látta a kis szerelmét!
Sousuke intett a társainak. Letette a fegyvert és előmászott a bozótból. Bakancsa csikorgott a salakon, miközben egyre közelebb került a bejárathoz. Tim fedezékként maga elé húzta Chidorit.
- Biztos, ami biztos - sziszegte a lány fülébe.
- Dobd el a pisztolyt Tim! - kiabálta a katona feltartott kezekkel.
- Tudom, hogy meg akarsz ölni te rohadék! Gyerünk, szerezz egy stukkert és lőj! Ölj meg, de akkor én is végzek vele. Végzek, érted?
Sousuke idegesen toporgott. Miért nem jut az eszébe semmi használható ötlet? Teljesen átérezte a szabályzat azon pontját, hogy ha az embernek valamelyik szerette kerül bajba, képtelen a helyes cselekvésre.
- Mit akarsz Tim?
- Egy helikoptert kettőnknek. Most! - kiabálta.
- Nem kapsz semmit Tim! Vége a játéknak! Dobd el a pisztolyt! - vágott vissza.
- Azt hiszed nem merem lelőni? Azt? - könnyedén húzta meg a ravaszt és a golyó a lány combjába fúródott.
Chidori felordított a fájdalomtól. Sousuke futni kezdett, de Tim újból ráfogta a fegyvert.
- Állj! Különben a fejére célzok legközelebb. Egy helikoptert akarok!
Kaname lassan csúszni kezdett a föld felé, de Tim nem engedte leülni. A sebből dőlt a vér. Sousuke elővette a rádióját.
- Küldj egy gépet a régi katonai szálláshoz! - suttogta. - Azonnal jön egy helikopter!
- Helyes! - bólintott a fiú. - Helyes! Ügyes vagy Sagara!
Sousuke tekintete a tetőn araszoló társa felé siklott. Le kell kötnie Tim figyelmét.
- Beszélgessünk! - kiabálta.
- Ne gyere nekem ezzel a pszicho faszsággal! - üvöltötte, miközben még jobban ölelte a lányt. - Fogd be a pofád vagy te is kapsz egyet a farkadba, amit olyan élvezettel dugtál a barátnőmbe!
Kaname sóhajtott.
- Nem vagyunk egyedül! - suttogta.
- Mi van? Csak nem szégyelled a kis szerelmedet? - ordította. - Jól nézd meg, mert most látod őt utoljára.
Fegyver sült el, de nem az övé. Tim elterült a földön, amikor Sousuke társa lelőtte.
Kaname lerogyott mellé és nézte a mozdulatlan fiút. Aztán megérezte magán a katona karjait.
- Már jön a mentő - suttogta miközben magához ölelte a lányt, aki zokogni kezdett. - Semmi baj! Semmi baj kicsim!
- Meghalt? - kérdezte remegve.
- Nem. Csak kábító lövedék. Pedig megérdemelné a rohadék - rúgott bele egy nagyot, mielőtt ölbe vette volna a lányt.
A mentősök ellátták Kaname sebét, de azonnal be is vitték, hogy eltávolítsák a golyót. Sagara jelentést tett a felettesének, aki megdicsérte a feladat végrehajtásáért.
- Gratulálok őrmester! Kitűnő munkát végzett - veregette meg a vállát. - Derekasan helytállt - nézett a távolodó mentőautó után. - Jól meggondolta őrmester?
Sousuke a felettesére pillantott.
- Mit Uram?
- Egy olyan képviselő lányába szeretett bele, aki nyíltan hangoztatja háborúellenességét. Maga szerint mi sülhet ki egy olyan kapcsolatból, ahol a lány két tűz közé kerül? Ahol választania kell a szerelme, egy katonaként dolgozó fiú és békepárti apja között?
- Nem tudom, Uram - hárított. Nem bírta kimondani azt, amit felettese hallani akart. Hogy kilép Kaname Chidori életéből. - De idővel talán kiderül. Mindenesetre ez nem hátráltat majd a munkámban.
A felettese elmosolyodott.
- Úgy látom a férfi bajtársai körében nem lesz népszerű ilyen barátnővel az oldalán.
Két nappal később Chidori már a szobájában üldögélt. A macijával játszott, miközben egy idióta valóság show-t nézett.
- Szia! - lépett be Sousuke egy csokor virággal a háta mögött. Na igen, a romantikát még gyakorolnia kell. - Hogy vagy?
- Jól - mosolygott és megszagolta az időközben előkerült rózsákat. - Az előbb ment el az ápolónő. Minden rendben van.
Sousuke leült mellé az ágyra.
- Tim holnap kerül bíróság elé. Be kell menned tanúnak. Jó ha tudod, hogy nem kerül börtönbe az elmeállapota miatt - mondta kissé dühösen. - Hihetetlen, de így van.
- Hogy ismerhettem valakit ennyire félre? Jézusom Sagara! - suttogta. - Alig tudom elhinni.
- Nem te vagy a hibás, de nem is ő. Szerintem miattad én is megtettem volna ezt - motyogta a fiú, mire Chidori elmosolyodott.
- Az én militarista idiótám - suttogta. - Mint felettesed, parancsba adom, hogy legyél a barátom.
- Még sohasem teljesítettem ilyen örömmel egyetlen utasítást sem - rántotta szét Kaname köntösét, mire a lány jólesően megborzongott.
- Szolgálatra jelentkezzen Sagara! Most!
- Sousuke Sagara parancsteljesítésre készen állok! - simított végig a lány testén.
- Örömmel nyugtázom, hogy minden katonás rendben áll! - mosolygott pajkosan.
- Sütsz majd nekem csokis kekszet? - kérdezte hirtelen, mire Kaname még jobban nevetett.
- Igen, de azt ki kell érdemelned.
- Ne félj, abban nem lesz hiba! - csókolta meg Kanamet és együtt léptek át a szenvedély világába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
