Amit érdemes tudni:
- Asuma-sensei nem halt meg az Akatsuki-val való harcban, ennek értelmében Hidan és Kakuzu is életben vannak.
- Sasuke 16 évesen megöli Orochimaru-t, majd egy hónappal később betölti a 17-et, közben megalapítja a Hebi-t, megöli Deidarát, és megtalálja Itachi-t, de nem végez vele.
- Az események fél évvel azután kezdődnek, hogy Sasuke visszatér Konohába.
- Vagyis a szereplők már mind betöltötték a 17 éves kort, aki nem az a történet ideje alatt fogja, illetve Neji és kortársai 18 évesek.
- Sakura negatív szereplőként jelenik meg s csak a történet vége felé - illetve egyes esetekben - kap pozitív felhangot a karakter.
- A szereplők mind a Shippuuden-ben megismert rangokat birtokolják. Ebben a formában (csak a főbb karakterek):
- Az Ötödik Hokage: Tsunade
- Jouninok: Anko, Asuma, Gai, Kakashi, Kurenai, Neji
- Chuuninok: Sakura, Hinata, Kiba, Shino, Ino, Shikamaru, Chouji, Tenten, Lee
- Geninek: Naruto, Sasuke
- A többiek rangja úgyis kiderül.
- Végül, változtattam egy kicsit Kakashi múltján is, de ez legyen meglepetés.

Az első fejezetekben még a 12-es korhatár dominál, ami később 18-ra fog módosulni.

Így kezdődött…

„A vég csak képzeletben létezik, cél, amit kitalálsz magadnak, hogy mozgásban maradj, de elérkezik a pillanat, amikor rájössz, hogy sosem érheted el.” (Paul Auster)

Uchiha Sasuke visszatért a Levél-faluba. A főkapun sétált be s nem ellenkezett, amikor az ANBU őrizetbe vette, majd a Hokage elé vezette. Az Ötödik már az elején leszögezte, hogy nem engedi megöletni a fiút, még ha missing-nin is, a fiatal shinobi mellett szólt a tény, miszerint megölte Orochimarut – aki közismerten Konoha egyik legerősebb ellensége volt -, majd feloszlatta a Hebi névre hallgató, általa létrehozott szervezetet is. Sasuke célja a családja lemészárlása óta a bosszú volt, ám, amikor megtalálta testvérét, mégsem volt képes hidegvérrel megölni, bármennyire is hangoztatta az évek során, mennyire gyűlöli fivérét, amikor szemtől-szemben álltak, újra azt az Itachit látta, akire felnézett, és akit annyira szeretett.

x Visszatekintés x
Az Uchihák ősi rejtekhelyén két testvér állt egymással szemben. A dermedt, percekig tartó csendet az idősebb fivér hangja törte meg:
- Hát újra találkozunk, kisöcsém. Azt hiszed elég erős vagy, hogy elpusztíts engem? Elég erős, hogy végre bosszút állj?
- Nem - jött a rideg és igen meglepő válasz, és Uchiha Itachi talán életében először mutatott érzelmet, amikor arcára kiült a tiszta döbbenet. Nem csak mert nehezére esett elhinni, amit hallott, sokkal inkább, mert ez az egy szó azt jelentette számára, hogy öccse elismeri, kettejük közül még mindig Ő, Itachi az erősebb. Legalábbis ez fogalmazódott meg a férfiban.
- Miért? - kérdezte, amint visszatért lélekjelenléte.
Azonban, amint kimondta, már tudta is a választ. Csak bele kellett néznie öccse obszidián íriszeibe – melyek annyira hasonlítottak sajátjaira -, azok a szemek nem gyűlölettől izzottak, mélyen eltemetve színtiszta testvéri szeretetet tükröztek. Itachi látta a melegséget azokban a szemekben, melyekben mindenki más csak elutasítást és ridegséget vélt felfedezni, abban a pillanatban tudta, hogy Sasuke ugyanazt a feltétlen szeretetet érzi irányában, amit Ő tanúsított öccse felé egész életében - titokban.
- Nem most találkozunk utoljára, öcsi. - Ezzel elindult a kijárat felé, de testvére mellé érve egy utolsó tanácsot azért adott neki. - Menj vissza Konohába!
- Hn. - Sasuke nem fűzött hozzá többet, még csak rá sem nézett a távozóra, továbbra is azt a pontot bámulta, ahol bátyja előzőleg állt. Amikor az idősebb Uchiha eltűnt s a fiú magára maradt, lehunyva szemeit halványan elmosolyodott. - Azt fogom tenni.
Így ért véget a több mint kilenc éven át tartó gyűlölködés a két fivér között, még csak nem is harcoltak. Az ifjabb ugyan nem értette, a másik miért nem provokált csatát, de jó érzés volt azt gondolnia, hogy az egykor kettejüket összekötő testvéri szeretet, még él a férfiban.
x Visszatekintés vége x

A tanács tagjai persze nem engedtek, ha nem ölhetik meg a fiút, akkor minimum életfogytig tartó börtönre ítélték volna, azonban, volt még valaki, aki nem engedett. Egy idegesítő, szőke shinobi, aki már az Ötödik agyára ment azzal, hogy éjt nappallá téve az irodában - annak ajtajában vagy ablakában – kiabált megállás nélkül. Az csak még idegőrlőbbé tette a dolgot, hogy nem volt egyedül, hatalmas mennyiségű chakrájának köszönhetően nagyon hosszú ideig képes volt akár negyvened magával egész nap üvöltözni, ezzel téve még „hatásosabbá” érvelését. Ez és elsősorban az értékes hozzászólások, mint a „megölte Orochimarut” vagy „nagyon erős, segíthet nekünk” vagy „önként jött vissza” és a Naruto által használt „szükségünk van rá, Ő ide tartozik” megtették hatásukat - a tanácsosok nem tetszése ellenére. Az ifjú fekete hajú huszonnégy órás ANBU felügyelet alatt visszaköltözhetett lakásába, edzhetett egykori csapatával - kiegészülve Saival és Yamatóval - és szabadon járhatott a faluban. Küldetéseket azonban csak Konohán belül teljesíthetett, ezáltal nem meglepő, hogy a legtöbb misszió „D”-szintű volt. A falu ninjái - leginkább Naruto és Sakura miatt - gyorsan megbékéltek az Uchihával, a fiú ugyan nem kedvelte túlzottan Sait és ez kölcsönös volt, de a dolog nem okozott nagyobb súrlódásokat, lévén mindketten meglehetősen csendes, visszafogott típusú emberek. Konoha polgárai már nehezebben vették Sasuke visszatérését, de miután a fiatal shinobi az Ötödik személyes védelmét élvezte, egy-két hónap alatt túltették magukat a dolgon.
Konoha békességben élt, az Akatsuki sem mutatkozott egy ideje, Kabutót nem találták a keresésére küldött egységek, és más rejtett falvakkal is jó kapcsolatot ápoltak. A fiatal geninek pedig épp most estek túl egy igen békés, precízen szervezett, gördülékeny Chuunin-vizsgán, melyet a Levél-falu részéről Nara Shikamarunak, másrészről a Homok nagykövetének, Sabaku no Temarinak köszönhettek.
A vizsga azonban még így is tartogatott kisebb-nagyobb meglepetéseket, első ízben Ebisu-sensei tanítványai - Konohamaru, Moegi és Udon - sikeresen megszerezték a Chuunin-rangot, majdnem zökkenőmentesen, majd később kiderült, a két szervezőt - Shikamarut és Temarit - újonnan alakult szerelmi szálak kötik össze, ezért a Homok Kazekagéja állandó kapcsolattartóvá nevezte ki a Sabaku-lányt, aki így Konohában maradhatott. A legmegdöbbentőbb hírt mégis Naruto és Hinata szolgáltatták, ugyanis a két fiatal - akik kevéssel az Uzumaki visszatérése után jöttek össze egy küldetésen - majd egy évnyi együttlét után a szakítás mellett döntöttek. Nem magyarázkodtak, de társaikat biztosították, hogy útjaik barátokként válnak el, s emiatt nem lesz gond az esetleges közös küldetések alkalmával, ami pedig meggyőzte a kétkedőket, az az őszinte mosoly volt, mely mindkettejük arcán ott díszelgett. Barátaik közül sokan vélték úgy, hogy végül Naruto mondta ki a döntő szót és - szerintük - az Uchiha visszatérése nagyban közre játszott a döntésben, ezt mindketten cáfolták ugyan, de a pletykákat nem tudták elhallgattatni, így is volt, aki nem hitt nekik.
Fél év telt el Sasuke visszaérkezése óta, s a dolgok rendeződni látszottak körülötte, még a tanácsosok is megbékéltek jelenlétével, az Ötödik már csökkentette a fiú megfigyelésének szigorúságát, - mely az első hónapokban huszonnégy órás megfigyelést jelentett egy egész osztag ANBU harcossal kísérve - mára már csak alkalmanként fordult elő, hogy a Feketeosztag egy ügynöke véletlenszerűen meglátogatta vagy figyelte egy-két órán keresztül.
Az Uzumakinak azonban ez sem volt elég, itt állt a Hokage előtt és üvöltözött, nyavalygott, durcizott. A Kakashi-csapat épp küldetésre várt a Godaime irodájában, még mindig az Uchiha-fiú nélkül.
-… de Baachan, miért nem jöhet Sasuke is?
- Naruto… - kezdte fenyegetően, kezét ropogtatva Sakura, arra készülve, hogy leüsse értetlen csapattársát.
- Erről nem vitatkozom, egyelőre nem mehet! - Tsunade dühös volt, hat hónapja hallgatja ezt egyfolytában. Elege volt. Nagyon.
- Na, de… - A szőke shinobi nem volt az a fajta, aki könnyen feladja.
- Ezt nem itt és most fogom megvitatni! Induljatok! - rivallt rá a Hokage, meg sem várva, míg a fiú befejezi a mondatot.
Mindannyian leesett állal hallgatták a párbeszédet, hisz a shannin általában vitába bocsátkozik Narutóval, mielőtt dönt - és általában a kölyöknek sikerül meggyőznie -, de ezúttal végig sem hallgatta. Igen, mindenki tudta, hogy Uzumaki Naruto nem adja fel könnyen - pláne, ha egy bizonyos Uchiháról van szó - ám, ezt a vitát már akkor elvesztette, amikor belekezdett. Így kénytelen volt elindulni a számára kiszabott „C”-osztályú küldetésre - megint a fiú nélkül.
 

***

Ismeretlen ismerős…

„A nagy változások mindig olyankor történnek, amikor a legkevésbé várjuk őket.” (Paulo Coelho)

Konohától alig félnapi járásra a Gai-csapat - Inoval kiegészülve - visszafelé tartott a Homokból. Egy nagy jelentőséggel bíró tekercset kézbesítettek a Kazekagénak, most pedig a válasszal siettek vissza a Levél-faluba. A sensei és Lee ismét versenyeztek, ezúttal a „Fiatalság ereje mindent legyőz” címmel, a Yamanaka-lány és Tenten épp megbeszélték a legújabb pletykákat, Neji pedig saját tempójában haladt a csapat mögött, amikor felkeltette valami a figyelmét. Aktiválta Byakuganját és óvatosságra intette társait, akik azonnal megálltak és a Hyuugára emelték kérdő tekintetüket.
- Úgy tűnik egy nagyobb csata zajlott itt nemrég. Úgy két tucat Hang-ninja fekszik holtan a környéken.
- Ki végzett velük? - jött az első kérdés a barna kunoichitől.
- Itt van még? - csillant aggodalom Ino szemében.
- Hagyott nekünk is? - lelkesedett Konoha kisebbik zöld fenevada.
- Csak egy túlélőt látok, de a jelek alapján ő nem Hang-shinobi.
- Ezt miből gondolod, Neji? - tette fel a nyilvánvaló kérdést Gai.
- Nos, több jel arra utal, hogy egyedül szállt szembe a támadókkal. Például ő fekszik a kör közepén, úgy tűnik, körbevették és egyszerre többen támadtak rá. A ruhája egyértelműen nem a Hang-falu általános viselete, és fejpántot sem látok rajta vagy körülötte - fejtette ki, miközben a környéket pásztázta.
- Egyedül? Mit akarhatott ennyi ninja egyetlen másiktól? - hitetlenkedett a barna hajú lány.
- Tentennek igaza van, egyetlen shinobival szemben ez hatalmas túlerő. Valamit nagyon akarhattak - vázolta a tényeket a sensei.
- Ja, a halálát - ironizált Lee.
- Várj, ha nem közülük való, nem kéne segítenünk neki? - kérdezte idegesen Ino, aki mint medi-nin vett részt a küldetésen.
- Nem rossz ötlet, ha tényleg egyedül végzett velük, ha csak a felével is, és megmentjük, erős szövetséges lehet.
- Teljesen igaza van, Gai-sensei! - bólogatott hevesen a férfi kedvenc tanítványa.
- Neji? - nézett kérdőn a fiúra mestere.
- Nem látok ellenséget, közelebb mehetünk - helyeselt a Hyuuga.
- Akkor indulás! - Ezzel a felkiáltással Konoha két fenevada már ott is állt, alig egy méterre az ismeretlen túlélőtől.
- Mindig ilyen… - kezdte bizonytalanul a Yamanaka-lány, de nem találta a megfelelő szót.
- Idióták - fejezte be Neji, a megkezdett mondatot, majd elindult.
- Majd hozzá szoksz - mosolygott Tenten. - Menjünk mi is!
Miután beérték társaikat Ino a Hyuuga-fiúra pillantott, aki értve a néma kérdést, bólintott. A lány közelebb lépett és levette a csuklyát az ismeretlen ninjáról, mindannyian meglepődve tapasztalták, hogy az ismeretlen shinobi, valójában - egy velük egykorú, hosszú szőke hajú, kétségtelenül gyönyörű - kunoichi. Testét hófehér színű - egész alakot fedő - köpeny borította, mely alatt egy a Tentenéhez hasonlatos - alapjában szintén fehér, arany szegéllyel ellátott - felsőt és deréktól lefelé - mintegy maga köré csavarva egy bokáig érő fekete anyagot viselt, ami derék tájt széles bordó szalaggal volt átkötve. Ezen anyag alatt pedig egy szintén bordó rövid szoknyát. Öltözékét térdig érő csizmája és karvédői egészítették ki, és tették egyértelművé ninja voltát. Hosszú, derékig érő szőke haja Inoéra emlékeztetett, de nem takarta el arcát, mely olyan békés volt, mintha csak aludna, szemet gyönyörködtető látvány volt. Tisztán látszott, hogy harcolt, a rajta lévő sérülések és az - eredetileg - fehér köpenyen lévő foltok és szakadások is ezt támasztották alá, a vágások többségét akkor szerezhette, amikor kitért a támadások elől, ám, olybá tűnt, hogy némelyiket nem tudta időben kikerülni. Egyik kezében még mindig szorosan tartotta katanáját, másikban pedig:
- Ez lehetetlen! - kiáltott fel Lee és Tenten szinte egyszerre.
- A Levél-falu fejpántja - mondta ki Ino, aki kivette az eszméletlen kunoichi kezéből, a tökéletes állapotban lévő tárgyat. - Mintha új lenne.
- Ezek szerint közülünk való? - hüledezett a barna hajú lány.
- És így el mertek bánni vele? Ezt sosem bocsátom meg! - Konoha kisebbik zöld fenevadának szeme lángolt a dühtől.
- Nyugodj meg, Lee fiam! Még semmit sem tudunk biztosan - csitította tanítványát a férfi.
- Igenis, Gai-sensei! - kiáltotta vigyáz állásban a fiú.
- Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna a faluban - gondolkodott hangosan a feketehajú jounin.
- Talán ANBU… - vetette fel Tenten, de a Hyuuga-fiú nemet intett.
- Ha a Feketeosztag tagja lenne, viselné a maszkját, és ha látja, hogy nincs esélye a győzelemre, megsemmisíti magát, mellesleg nincs erre utaló tetoválás a karján.
- Na, de… - vágott közbe Lee.
- Nejinek igaza van. Az ANBU ügynökei a falun kívüli küldetéseik alkalmával is viselik az álarcot. Hacsak, nincs külön parancs ennek ellenkezőjére, és ez esetben is látnunk kellett volna már a faluban… elvégre valahol élnie kellett. Túlzott erőfölény esetén pedig az eljárás, hogy megsemmisítik a testüket, hogy sem az, sem a technikáik ne juthassanak az ellenség kezére - egészítette ki Gai.
- Tehát nem konohai? - értetlenkedett tovább a kis „fenevad”.
- Nem mondtuk, hogy nem az. Csak azt, hogy már rég nem járt a faluban - magyarázta a Hyuuga.
- Tehát missing-nin, mint Sasuke - állapította meg Tenten.
- Nem. Arról tudnánk, ha így lenne. Kaptunk volna likvidálási parancsot, ha esetleg egy csapat véletlenül találkozik vele - fejtette ki Neji.
- Sasuke esete más volt, az Ötödik kizárólag Naruto miatt nem nyilvánította szökött ninjává – tette hozzá a sensei.
- Nézzetek rá, velünk egykorú lehet, ha falubeli volna, ismernénk, mondhatni együtt nőttünk volna fel! - zárta rövidre a vitát a Hyuuga-fiú, aki megunta a találgatásokat. A többiek jobb híján csak bólogattak a logikus feltevésre.
- Akár konohai, akár nem, egy csomó Hang-ninját kiütött. Magunkkal kell vinnünk! - érvelt Lee.
- Én nem hinném - mondta higgadtan Neji.
- Nem hiszed, hogy magunkkal kellene vinnünk?! - kiabált a taijutsu bajnok, csapattársával.
- Nem hinném, hogy egyedül csinálta - válaszolt még mindig nyugodtan az ordítozó fiú felé fordulva.
- Mire gondolsz, Neji? - kérdezte tanítványa helyett a sensei.
- Nézzen körül! Több mint húsz Hang-shinobi fekszik itt, mind halott. Arról nem is beszélve, hogy a tájat alaposan átrendezték.
- Tehát erős ninják harcoltak egymással. Kemény csata lehetett - véleményezte Tenten.
- Pontosan. Bármi is történt itt, nem hinném, hogy egyedül tette. Legalább egy valaki kellett, hogy segítsen neki, különben már halott lenne - adta elő eszmefuttatását a Hyuuga.
- És a társa itt hagyta meghalni?! Miféle ninja az ilyen? - Lee-t nagyon dühítette a gondolat, hogy egy Levél-shinobi ilyet tehet.
- Ino? - Neji a medi-ninre szegezte kérdő tekintetét, aki a lány egészségi állapotát mérte fel és próbálta gyógyítani.
- A sérülései súlyosak, korházba kell vinnünk, vagy nem éli túl. - A fiatal gyógyító aggódva figyelte az eszméletlen lányt, majd folytatta. - Megtettem, amit tudtam, de… nem tudom, meddig bírja még.
- De ha ellenséges ninja, nem vihetjük a faluba - fogalmazta meg fenntartásait a barna hajú kunoichi.
- De nem hagyhatjuk itt meghalni! - erősködött tovább bozontos szemöldök.
- Elég! Eszméletlen… így nem jelent veszélyt senkire. A faluban pedig Hokage-sama eldönti, mi legyen vele. - Eme kijelentésre mindenki elkerekedett szemekkel meredt a Hyuuga-fiúra, akitől nem volt megszokott az efféle viselkedés.
- Igaza van - bólintott zavartan a sensei.
- Másrészt, ha valóban Levél-shinobi, nem hagyhatjuk itt meghalni - egészítette ki előbbi hozzászólását a barna hajú jounin. A csapattagok pedig igyekeztek magukhoz térni döbbenetükből.
- Magunkkal visszük. Legyünk nagyon óvatosak, arra az esetre, ha előkerülne a társa. Indulás! – adta ki az utasításokat Gai.
- Hai! - felelte a csapat egy emberként.
A Hyuuga-fiú épp karjaiba emelte a sérült lányt, ám ekkor különös érzése támadt.
„Mintha figyelnének” - ismerte fel az érzést és aktiválta Byakuganját. Alaposan körülkémlelt, de nem talált semmi gyanúsat.
- Valami baj van? - fordult felé a csokoládé tekintetű kunoichi.
- Nincs - fogta rövidre a hosszú hajú shinobi, de még mindig a környéket pásztázta, majd kisvártatva bólintott társainak és elindultak.
Neji azonban nem tévedett. A távolból - vagy nem is olyan távol - egy érdeklődő szempár követte figyelemmel a csapat minden lépést, egészen érkezésüktől, hisz ő keltette a zajt, mi idevonzotta őket. S egy elégedett mosollyal nyugtázta, hogy terve sikeresnek bizonyult, tanítványa biztonságban lesz Konohában, s talán a boldogságot is sikerül megtalálnia… egy boldogabb életet, mint amilyet ő biztosíthatott volna neki. Végül egy lágyan elsuttogott mondat után, eltűnt az erdő sűrűjében:
- Vigyázz rá nagyon!