Egy válasz, két újabb kérdés…

„Ha eljön a tudás, eljön az emlékezés is. Tudás és emlékezés egyazon dolog.” (Gustav Meyrink)

Az Ötödik becsukta maga mögött az ajtót s a folyosón lévő csapat felé fordult:
- Mi történhetett?
- Úgy tűnik mégsem emlékszik mindenre - állapította meg a Yamanaka-apuka, mire Shikaku egyetértően bólintott, ám valami nem hagyta nyugodni.
- A csata minden részletével tisztában van, holott életveszélyes sérülést szerzett, de olyan alapvető kérdésre, mint a családneve, nem tud válaszolni?
- Ha a családnevére nem emlékszik, akkor arra sem melyik klánból származik - közölte Shikamaru, mintha ez mindennapos és természetes dolog lenne, de a fiú nem tudhatta, hogy a jelenlévők egy része nagyon is tisztában van a szőke kunoichi származásával. Így igencsak meglepte a következő kijelentés:
- Tudjuk melyik klán leszármazottja, mi több ismerjük a korai történetét is. A kérdés az, mi történt vele az elmúlt években, és miért nem emlékszik egyes alapvető dolgokra? - közölte a Hokage idegesen, és az „egykori csapat” kivételével mindenki tágra nyílt szemekkel nézett rá.
- Melyik klán?
- Sajnálom, Shikamaru. Minél kevesebben tudunk róla, annál jobb neki is és nekünk is. Nem kockáztathatjuk meg, hogy kiderüljön, mielőtt ő maga rá nem jönne - sóhajtott az Ötödik.
- Értem. Ez elég jó érv - fogadta el a fiú.
- Mindenki hallotta, amikor azt mondta, hogy kettő kivételével egyedül csinálta? - kérdezte a döbbent Tenten idegesen felemelve hangját.
- Igen, mind hallottuk. Ez elképesztő! - kiáltotta kis híján Lee.
- Kivételesen képzett és… veszélyes lehet - közölte gondterhelten Kakashi.
- De láthatóan nem akar nekünk támadni… - vetette fel Gai.
- Esélye sem lenne - állapította meg hitetlenkedve Sakura, aki nem értette, miért tart mindenki az idegentől, hisz csak egy lány.
- Tévedsz… valószínűleg különösebb nehézségek nélkül elintézne jó néhányunkat - közölte halkan Neji.
- Hogy?! - kapták fel többen fejüket a nem túl bíztató megjegyzésre.
- A chakrája hihetetlenül erős, holott csak most ébredt fel - magyarázta a Hyuuga. - És ennél még sokkal erősebb lesz, amikor teljesen felépül.
- Csak az összehasonlítás kedvéért… - kezdte rosszat sejtve a copy-nin.
- Utoljára az Akatsukinál láttam ilyen erős chakrát - állította határozottan az ifjú jounin.
- Ezek szerint, ha ellenünk fordul… bajban leszünk - fordította le Gai.
- Na, igen - helyeseltek többen.
- Ezt valahogy nem akartam tudni - fintorgott a tükör-ninja.
- Tényleg ennyire veszélyes? - hitetlenkedett a Haruno.
- Az - reagált a Hyuuga.
- Nos, amíg nem lát bennünk ellenséget, addig nem fog támadni - vázolta gondterhelten a Hokage. - Ne adjunk okot a bizalmatlanságra.
- Mit akar mondani? - kérdezett Shikamaru, aki sejtette mire készül a shannin.
- Kölcsönös bizalom. Mi megbízunk benne, ő megbízik bennünk - magyarázta már-már mosolyogva az Ötödik.
- És békében élünk egymás mellett, mint egy nagy, boldog család - gúnyolódott az egykori ANBU, Kakashi.
- Gondolom a részleteket még nem dolgozta ki - pillantott komolyan a vezető gesztenyebarna íriszeibe a Nara-fiú.
- Azt meghagyom neked - mosolygott ravaszul a nő s mindenki legnagyobb meglepetésére, egyetlen „kellemetlen” sem hangzott el. Ahogy Shikamaru megszólalt elkerekedett szemekkel hallgatták az ifjú chuunin okfejtését, úgy tűnt végre valami, igazán érdekli.
- Meg kell szereznünk a bizalmát, ehhez fel kell ajánlanunk valami értékeset.
- Igaza van - értett egyet Asuma.
- Mit ajánlhatnánk fel? Azt sem tudjuk, mit akar? - akadt meg az eszmefuttatásban Tenten.
- Az emlékeit - válaszolt határozottan a Nara.
- Miért az amnézia visszafordítható? - értetlenkedett Lee.
- Nem tudom… - vonta meg vállát Shikamaru. - De ez tűnik a legjobb alkupozíciónak… - egészítette ki elméletét, mellyel a jelenlévők mélyen egyet értettek, így mindenki a Hokagéra és az elmespecialistára emelte kérdő tekintetét.
Percek teltek el egyetlen hang nélkül, míg végül hirtelen egy szőke férfi mély hangja törte meg a csendet, ezzel minden tekintet magára vonzva.
- Ez nem amnézia.
- De nem emlékszik - vágott közbe az ifjú taijutsus.
- Ha csak bizonyos dolgok hiányoznak, akkor valószínűbb, hogy valaki elzárta ezeket az emlékeket - állapította meg Inoichi, aggódva.
- Elzárni az emlékeket? - kérdezte felvont szemöldökkel a Nara-fiú.
- Igen, lehetséges.
- Hogyan? - húzta össze szemeit a Hyuuga, akit szintén egyre inkább érdekelt a téma.
- Ha valaki ismeri az eljárást, eltűntethet bizonyos emlékeket, anélkül, hogy észrevennéd azok hiányát. - A Yamanaka-családfő, látva a kérdő pillantások özönét, folytatta. - Például kitörölhetünk egy embert valakinek az elméjéből, akár a legjobb barátját is, azt, akivel együtt nőtt fel, anélkül, hogy észrevenné.
- Tehát lehetséges eltűntetni valakinek az emlékeit? - érdeklődött már jóval élénkebben Shikamaru.
- Ez így nem teljesen pontos. Ez nem olyan, mint az amnézia, amikor szó szerint semmi sem marad. Az emlékkép továbbra is ott lesz a fejedben, emlékezni fogsz a gyerekre, akivel a folyóparton játszottál, de nem lesz arca és neve - magyarázta Inoichi.
- Ez melyik klán specialitása? - kapcsolódott be az eddig hallgató Shikaku is a beszélgetésbe.
- Ez egy genjutsu.
Kérdő tekintetek egész hada vizslatta a shannint e mondatát követően, aki végül gondterhelten emelte fel fejét és megválaszolta a fel nem tett kérdéseket.
- Ehhez nincs szükség semmiféle Kekkei Genkaira. Bárki, aki elég magas szinten képes genjutsut használni, és ismeri a technikát, meg tudja csinálni.
- De ha el lehet zárni valamit, akkor ki is lehet engedni, nem igaz? - szegezte az Ötödiknek a kérdést Shikamaru. Erre mindenki felkapta a fejét s érdeklődő tekintetüket az előttük álló Hokagére és az elmeszakértőre vezették… újra.
- Elméletileg igen – válaszolt a szőke férfi.
- Elméletileg? Mit jelent ez? - kérdezett közbe Tenten.
- Nem tudjuk milyen erősségű a jutsu, és hogy aki végrehajtotta nem használt-e biztosítékokat az eltávolítás megakadályozása érdekében, így azzal sem vagyunk tisztában, mi történne a lánnyal, ha megkísérelnénk feloldani a technikát. Akár még az is megtörténhet, hogy… - torpant meg Inoichi. Nem akarta kimondani, nem akart ő lenni az, aki kimondja.
-… belehal - fejezte be a Godaime a félbehagyott mondatot.
- Ezek szerint ez egy nagyon magas szintű technika. - Shikamaru nagyot sóhajtva állapította meg a - nem épp kedvező - tényállást.
- Még annál is magasabb - hajtotta le fejét az Ötödik, s a rá szegeződő íriszekben lévő kérdéseket végül Kakashi válaszolta meg.
- Konoha legjobb genjutsu-specialistája Yuuhi Kurenai, és még ő sem képes ilyen szintű jutsut létrehozni. Ez a fajta technika még az Uchihák Tsukuyomijánál is erősebb.
Aki e pillanatban a kórház második emeletének ezen szakaszára tévedt egy megkövült társaságot láthatott megannyi leszegett fővel és értetlenül, vagy épp félőn csillogó szemekkel találkozhatott. Konoha legerősebb shinobijainak egy kis csoportja volt jelen… és mind ugyanazt gondolták a titokzatos technika használójáról:
„Túl erős!”
- Ezek szerint nem kéne megpróbálnunk - fintorgott az ötletgazda.
- Nos… - kezdett volna bele a shannin, de félbeszakították.
- Ezt talán vitassuk meg vele is. Ahogy elnézem Hokage-sama nem kezeli ellenségként, különben már ANBU őrizet alatt lenne, ha pedig konohaiként tekintünk rá, annak sem lehet akadálya, hogy visszahozzuk az emlékeit. Levél-ninjaként joga van tudni, mi folyik körülötte - vetette fel mindenki legnagyobb megdöbbenésére Hyuuga Neji.
- Igaza van - fűzte hozzá Shikamaru, s úgy tűnt a jelenlévő fiatalok mindegyike egyetért ezzel.
- Rendben. Beszéljünk vele - bólintott rá az Ötödik.
Bár ő maga is válaszokat akart, de aggódott mi lesz, ha a kunoichi belehal, ha megtörténik a legrosszabb, az Konoha vesztét okozhatja. Van odakint egy kivételesen erős shinobi, akinek mindene ez a lány, ha megölik, az a férfi ellenük fordul… és nem lesznek képesek megállítani.
Beléptek a szobába és mosolyt csalt az arcukra, ahogy két szőke lány ücsörgött az ablakpárkányon s vidáman beszélgettek, észre sem véve a láthatóan aggódó társaság megjelenését. Ino nevetve mutogatott a falu különböző pontjaira és mesélt anélkül, hogy bármi érdemlegeset is mondott volna.
- Mintha csak ikrek volnának - jegyezte meg unottan a Nara-fiú, mire helyeslő bólintások egész hadát kapta válaszként.
Végül Inoichi megtörte a csendet, s nem is kertelt:
- Segíthetünk emlékezni.
- Csináljuk! - Tai hangjára mind megdöbbentek, végül Shikamaru tőle szokatlan idegességgel és gyorsasággal megszólalt:
- Meg sem kérdezed hogyan? Miért? Veszélyes-e? Nem akarunk-e megölni? - hadarta a meglepett fiú.
- Nyilván nem láttok bennem ellenséget, ha így lenne, már halott lennék vagy minimum őrizet alatt. Az hogy felajánlottátok, azt jelenti, hogy elsülhetnek rosszul is a dolgok, nem akartok megölni, ebben biztos vagyok és nekem ennyi elég. Válaszokat akarok, ahogy ti is. Nekem kell döntenem.
A lány határozott, tárgyilagos és rideg hangját döbbent csend fogadta. Úgy tűnt monológja nagyon meggyőzőre sikeredett, bár a meglepettség ugyanúgy okozhatta, hogy a bent lévők nem jutottak szóhoz.
- Mintha Sasukét hallanám - jegyezte meg halkan Kakashi.
- Kísérteties, mi? Mintha Inóval, Sasukéval és Shikamaruval beszélnél egyszerre - nézett barátjára s közben fejtette ki véleményét Asuma.
- Na, igen… először okos volt, aztán vidám és most Uchihákat meghazudtolóan rideg és tárgyilagos - elemezte a bájos „idegen” viselkedését az egykori ANBU.
- És gyanítom, hogy még a felét sem láttuk - zárta le a kialakult csevejt az ifjabb Nara.
Végül a Hokage - végre magára találva - bólintott, Shikaku pedig kiterelte a társaságot. Inoichi a szőkeséghez lépett és a szükséges kézjelek megformálása után kezét a fiatal kunoichi homlokára simította.
- Hunyd le a szemed és lazíts! - utasította a lányt, aki engedelmeskedett.
A férfi kitartóan kereste a genjutsu jeleit, hogy feloldhassa azt, ám alig néhány perce kutakodhatott, amikor Tai ordítani kezdett a fájdalomtól, a Yamanaka megszakította a jutsut és még időben elkapta az ájult kunoichit, mielőtt az közelebbről is találkozhatott volna szobája padlójával. A kiabálásra a folyosón lévő társaság berontott a kórterembe, azonban már csak azt látták, hogy Inoichi az ágyra fekteti és betakarja a fiatal szépséget. A Hokage felismerve a helyzetet rögtön a lányhoz sietett, míg két tanítványa gyorsan kiürítette a szobát. Az Ötödik aggódva vizsgálta az eszméletlen tüneményt, s megnyugodva állapította meg, hogy mindössze elájult, de tudta még egy ilyen helyzetet nem kockáztathat meg.
Nagyot sóhajtva lépett ki a szobából s küldte el az emberek nagy részét. Az ott maradottakkal pedig elindult az irodájába.
 

***

Veszélyes döntés…

„A bizalom olyan luxus, amiért mindig túl drágán kell fizetni.” (Jennifer Lauck)

A jelenlévők közt volt a négy shinobi, akik ismerték a teljes történetet, és Shikamaru, aki kivételesen érdeklődve figyelte az eseményeket. Azonban a Hokage várt még néhány ninjára, kikért segédjét küldte. Ez idő alatt pedig Inoichi elmondta, mi történt a kórteremben kevéssel ezelőtt:
- Úgy tűnik igazunk volt. Az emlékeit egy genjutsuval zárták el.
- Amit a jelek alapján nem tudunk feltörni - jegyezte meg Shikaku.
- Egy ilyen erős jutsut csak kétféleképpen lehet feloldani. Ha az, aki alkalmazta… eltávolítja vagy meghal.
- Tehát, ha a lány egyszer csak emlékezni kezd, tudni fogjuk, hogy a jutsu használója halott – fűzte hozzá, mintegy mellékesen Kakashi, ezzel döbbent csendet kiváltva.
- Térjünk vissza az eredeti témára! - javasolta Tsunade.
- Ez nem minden, igaz? - kérdezte Shikaku, bár tudta a választ.
- Csak a klánjáról, a Vérörökségéről és a mesteréről hiányoznak az emlékei - fejtette ki az elmespecialista.
- Nem tudja használni a Vérvonalképességét? - Kakashi hangjában „enyhe” döbbenet volt felfedezhető.
- Nem tudja, hogy rendelkezik ilyesmivel - magyarázta a Yamanaka - De minden technikájára emlékszik és tudja is használni őket. Leszámítva azokat, melyekhez szükség van a klánja vérvonalára.
- Mintha egy Hyuuga nem tudna a Byakuganjáról, vagy egy Uchiha a Sharinganjáról, és ha nem tudnak róla, akkor az ezekhez kapcsolódó technikák végrehajthatatlanná válnak számukra. Olyan mintha meg sem tanulta volna ezeket a jutsukat, de ha a genjutsu megtörik és emlékezni fog, minden a Kekkei Genkaijal kapcsolatos technikája újra használhatóvá válik. Nem kell újra megtanulnia őket, mert már birtokolja, csak nem tud róla - fejtette ki Shikamaru, az értetlen tekinteteket látván.
A néhány perces csendet végül Asuma hangja törte meg:
- Vajon a mestere tette ezt vele? - A kérdés mindenkit gondolkodóba ejtett.
- Valószínűleg igen, és a jutsu erősségéből ítélve, jó oka lehetett rá - véleményezte Shikaku.
- Szerintem a jutsu szempontjából nem is annyira a lány a lényeg, a kötés sokkal inkább a mestere és a klánja anonimitását szolgálja - vetette fel a Nara-fiú.
- Igaza van, és a lány is nagyobb biztonságban van, ha semmit sem tud - helyeselt Asuma.
- Nem - kezdett bele határozottan Inoichi. - A kötés mindössze néhány napja lett létrehozva, ha minden igaz pár órával azelőtt, hogy a Gai-csapat rátalált. Nem idegen shinobiktól akarta megvédeni vagy előlük eltitkolni a kilétét, hanem a konohaiak elől.
- Attól tartott, nem fogadjuk be Tai-t, ha tudjuk ki volt a mestere, és ezért a falu is elutasítja. Drasztikus megoldás, de működik - gondolkodott el az Ötödik, majd folytatta. - Bárhogy is legyen, ő ide tartozik, amennyiben ő is elfogadja, konohai shinobiként a falu lesz az otthona. Szeretném, ha ti öten szemmel tartanátok, nem kell állandó felügyelet, de szeretném, ha időnként rá néznétek.
- Megfigyelés alatt tartjuk? - érdeklődött Kakashi, ám a válasz nagyon meglepte.
- Vigyázz rá nagyon! - A Hokage arca elkomorult, amint felvett egy kis papirost az asztaláról.
- Hogy? - A csapat nem tudott mit kezdeni a felszólítással.
- Ez a cetli a katanájának hüvelyében volt. Neji hívta fel rá a figyelmem. Csak három szó szerepel rajta: „Vigyázz rá nagyon!”… és nekem, az Ötödik Hokagénak címezték.
- És teljesítjük a kérést? - Végül Asuma tette fel a kérdést, mely az egész csapatot foglalkoztatta.
- Ezzel két erős szövetségesre teszünk szert. Tai konohai ninjaként fog küldetéseket teljesíteni, míg a mestere nem támad ránk addig, amíg nem ártunk a lánynak - fejtette ki Tsunade. - De ha mindezeket figyelmen kívül hagynám, akkor is maradhatna, hisz a faluban született, joga van itt élni, és én nem tagadom meg tőle ezt a jogot, bárki is legyen a mestere. - A társaság ledöbbent a Hokage beszédén, de bólintottak, hisz igaza volt. Náluk jobban senki sem tudta, hogy a lány igenis ide tartozik, már rég itt kéne lennie.
- Azért jó lenne tudni milyen erős a „mester” - jegyezte meg halkan és mintegy mellékesen Shikaku, ám a választ hallva visszavonta volna elszólását.
- Erősebb, mint Orochimaru volt. - Erre a mondatra mindenki Inoichire kapta ideges tekintetét, aki látva a kérdésözönt társai szemében, gyorsan folytatta. - Amikor az emlékeiben kutattam, rátaláltam egy három évvel ezelőtti emlékfoszlányra, a nagyszülei haláláról. Most már tudjuk miért nem tért vissza, amikor betöltötte a tizennégyet. Egy évvel azelőtt Orochimaru és Kabuto megölte a nagyszülőket, és valószínűleg a lány is hasonlóan végezte volna, ha az a titokzatos férfi meg nem jelenik.
- Mi történt aztán? - érdeklődött felvont szemöldökkel Asuma.
- Könnyedén elintézte Orochimarut, de nem ölte meg, holott megtehette volna, az ereje megvolt hozzá. Magával vitte Tai-t, meggyógyította és edzeni kezdte - folytatta a Yamanaka.
- Meg tudod mondani ki volt a férfi vagy milyen erős? - Bár nem látszott, de a copy-nin is aggódott.
- Az alapján, amit láttam, nagyon erős, a genjutsujáról nem is beszélve, kegyetlenül jól csinálja… és a tanításának köszönhetően, a lány is kivételes shinobi lett. De a férfi, ahogy azt eddig gondoltuk, nyilvánvalóan nem akarja, hogy ismerjük a kilétét. Egyetlen jellemző technikát vagy Kekkei Genkait sem láttam, amiről meg tudnám mondani, hogy ki lehet, minden erre vonatkozó információt elzárt.
- Egy ilyen ellenség nem jönne jól, pláne most, amikor Orochimaru végre kikerült a képből, így koncentrálhatunk az Akatsukira - vázolta a tényeket a Nara-családfő.
- Még a végén örülhetünk, hogy minket választott, hogy vigyázzunk a tanítványára - ironizált Kakashi.
- Shikakunak igaza van. Ne haragítsuk magunkra, ha nem muszáj. Ha csak annyit kér, hogy vigyázzunk a lányra, akkor megtesszük, hátha a „mester” segít nekünk az Akatsuki elleni harcban. - Tsunade optimista kijelentése mindenkit megmosolyogtatott a szobában, de senki sem tudta, hogy a szőke Hokage már sejti ki lehet a titokzatos férfi.
- Gondolja, hogy segíteni fog? - kérdezte kétkedve Shikamaru.
- Talán nem a falu miatt… de az alapján, amit tudunk, bármit megtenne a lányért - fejtette ki a shannin.
- Tehát az az elmélete, hogyha az Akatsuki megtámadná Konohát, előkerülne és leszámolna velük, csak azért, hogy biztonságban tudhassa a tanítványát? Bár tudjuk, hogy megmenti, ha szükség van rá, de… ez akkor is egy megalapozatlan elmélet. Például honnan értesül arról, hogy a lány bajban van? - tette fel a nyilvánvaló kérdést a Nara-fiú, amivel mindenki maximálisan egyetértett.
- Ez nem lehet a genjutsu egy mellékhatása? - firtatta Shizune.
- Egyértelműen nem. Erre nem képes a technika - rázta fejét Inoichi.
- Talán csak megérzés - vetette fel lustán a copy-nin.
- Jounin létedre erre alapozol? - élcelődött Asuma és mindenki megmosolyogta a szóváltást.
- Ha elég szoros a kapcsolat kettejük között, akkor nem lehetetlen érzés alapján tájékozódni, de… valószínűbb, hogy időről-időre szemmel tartja, hogy minden rendben van-e - fejtette meg Shikaku.
- Akkor Konohában is fel kell tűnnie, bár jóval ritkábban a falu biztonsága miatt - folytatta apja gondolatmenetét az ifjú chuunin.
- Mire gondolsz? - érdeklődött az elmespecialista.
- Nos, a falunak van egy természetes biztonsági tényezője. Sok az ember, a ninja és itt van Hokage-sama is. Egy ilyen környezetben nyilván sokkal ritkábban történnek támadások, mint mondjuk egy küldetésen, Konohától távolabb, amin csak négy-öt shinobi vesz részt. Ezek a csapatok jóval nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint a faluban lévő ninják - vezette le elméletét Shikamaru.
- Ez világos, de részleteznéd, hogy kapcsolódik a „mesterhez”? - nézett tanítványára Asuma.
- Emiatt, a biztonság miatt, nem kell majd olyan gyakran „szemmel tartania” elég lesz nagyobb időközönként „meglátogatnia” - fejezte be a Nara-fiú.
- Tehát idejön - közölte tényként Kakashi.
- Ha ide is jön, nem fogunk tudni róla - komorodott el Shikaku.
- Valószínűleg nem, de előfordulhat, hogy előbb-utóbb felfedi magát vagy nekünk, vagy a lánynak.
- Inoichinek, igaza van, ugyanakkor nem hinném, hogy a lányhoz menne, akkor feleslegesen törölte volna az emlékeit - elmélkedett hangosan a shannin.
- Idővel úgyis megtudjuk - hallották az ifjú chuunin unott hangját.
- Shikamaru, engedélyt adok, hogy édesapád minden részletbe beavathasson - váltott még határozottabbra a Hokage, amit az említett fellelkesülve fogadott s ezt mindenki megmosolyogta, ritkán látni a Narát ilyen érdeklődőnek és… aktívnak. Azonban némely ninja számára a derültség csak addig tartott, míg az Ötödik nem folytatta. - Kakashi, a te csapatod tagja lesz.
- Mi?! - akadt ki a jounin, társai pedig több-kevesebb sikerrel próbálták elfojtani nevethetnékjüket.
- Érezd megtiszteltetésnek, hisz nincs, aki nálad jobban meg tudná védeni - mosolygott ártatlanul a szőke Hokage. A jounin már válaszra nyitotta volna száját, amikor felettese őt megelőzve, és mindennemű menekülési utat elvágva folytatta. - Erről nem óhajtok vitát nyitni, sejtjük mire képes és el sem tudjuk képzelni, milyen erős lesz, ha visszatérnek az emlékei - zárta le a témát, a férfi pedig mintegy megadóan sóhajtott.
Ekkor kopogtattak az iroda ajtaján és a „Gyertek!” kiáltásra egy igen meglepett hármas sétált be. Persze Naruto szólalt meg elsőként észre sem véve a döbbent felnőtteket.
- Baachan, végre, már majd' meghaltam az unalomtól! Szóval „B”-szintű, vagy nem is, „A”-szintű küldetés lesz igaz? Sasuke is jöhet? Ugye?
- Naruto… - kezdte fenyegetően Sakura és leütötte hiperaktív társát.
- Au… ezt meg miért kaptam? - Erre a kérdésre csapattársai csak egy lesajnáló pillantást küldtek felé.
Mintegy végszóra, ismét kopogás hallatszott az ajtó másik oldaláról s egy fiatal chuunin a Gai-csapatot vezette a helyiségbe, Inoval kiegészülve, majd távozott.
- Most, hogy mindenki itt van, és Naruto is lehiggadt, elmondanám miért is hívattalak mindannyiótokat. - Az Ötödik nagy vonalakban vázolta a tényeket.
Elmondta, ki is az ismeretlen kunoichi, mi történt vele egy hete, mi az, amire nem emlékszik, hogy konohai ninjaként a faluban marad és beszámolt a levélről is. Arról viszont, hogy a szőkeség melyik klán szülötte, és ki ölte meg a nagyszüleit hallgatott, ahogy a mestere kilétéről is, hisz ebben még maga sem volt biztos. Az események ezen részéről, továbbra is csak az „eredeti” csapat, valamint Tsunade és Shizune tudott. Az elbeszélés többek hiányos információit kipótolta és néhány shinobinak teljesen újként hatott.
- Érthető voltam? - vette hangnemét fenyegetőre a Godaime, melyre lelkes bólogatásokat kapott válaszul.
- Ehhez miért kellettünk mind? - kérdezte Neji, amikor rátalált hangjára, bár jobban érezte magát most, hogy tisztán látott.
- Mindenki itt van, aki közelebbi kapcsolatba került, vagy fog kerülni vele, ezért ismernetek kell a helyzetet… - kezdte az Ötödik, de az Uzumaki beléfojtotta mondandója további részét.
- Mármint a lányával?
- Mi?!
- Hogy?!
- He?!
Ilyen és hasonló kérdések röpködtek, miközben minden jelenlévő a szőke ninjára szegezte kérdő tekintetét.
- Mi van? A nővérek pletykálták a kórházban. - A meglepetés ninja nem értette társai miért néznek rá úgy, mintha a világ legnagyobb idiótája lenne.
- De ő nem Tsunade-sama lánya! - mondta hitetlenkedve Sakura, bár maga sem volt biztos kijelentésében. - Igaz? - fordult mestere felé.
- Nem, nem a lányom. De nem fogom megcáfolni a szóbeszédet - jelentette ki mosolyogva.
- Hogy?! - A szobában tartózkodók egyik döbbenetből a másikba estek, és már csak azt kívánták, hogy vége legyen a napnak.
- Ha az emberek azt hiszik, bármilyen kapcsolatban van az Ötödikkel, könnyebb és gyorsabb lesz a beilleszkedése. - Társai számára Shikamaru volt a fény az éjszakában.
- Pontosan - helyeselt a nő. - A Kakashi-csapat kivételével mind elmehettek - tette hozzá néhány perc után, s több bólintás, köszönés után lassan kevésbé zsúfolttá vált az iroda.