9. rész

Megdöbbentő tény…

„A titoktartás legjobb módja elhitetni az emberekkel, hogy már tudják a választ.” (Frank Herbert)

Konohára leszállt az est, jótékony sötétséget borítva a falura, melynek legtöbb lakója már aludni tért. A Hokage-palota tetején öt alak állt homályba burkolózva. Merengtek… az elmúlt néhány nap eseményei megerősítették mindannyiukban, hogy jó döntést hoztak.
- Szóval beilleszkedett - törte meg a csendet az Ötödik, s Kakashira emelte kérdő tekintetét.
- Nos, igen. Narutóval remekül kijön és Sasukéval sem lesz gond, majd összerázódnak; de Sakura… ő nem kedveli - húzta el száját a jounin.
- Sasuke miatt - vonta le a megfelelő következtetést Asuma, mire a copy-nin csak bólintott.
- Viszont az én Inómmal nagyon összebarátkoztak. A tegnapi és a mai napot is együtt töltötték… és közben elköltöttek egy kisebb vagyont. De kedvelik egymást, rég láttam ilyen boldognak a kislányomat - ecsetelte a Yamanaka-családfő.
- Egy kisebb vagyont mondtál? - akadt meg az idősebb Nara, mire egykori csapattársa bólintott.
- Ezzel nem lesz gond, a nagyszülei tekintélyes vagyont hagytak rá, és a szülei örökségét is kérheti, amit haláluk óta a falu őriz - vázolta mellékesen az Ötödik.
- Ilyen szempontból szerencsés lány. Legalább ezzel nem lesz gondja… - ironizált a Sharingan-harcos.
- E nélkül is van neki épp elég - húzta össze szemeit a szőke shannin.
- Tényleg, a szülei haláláról tud? – fogalmazódott meg a 10-es csapat kapitányában.
- Igen. Öt éves volt, amikor egy küldetésen meghaltak… a Harmadik értesítette a nagyszülőket, akik pedig elmondták neki… - A Hokage hangja már majdnem suttogássá halkult, de mind tisztán értették s egy perc néma csend ereszkedett a társaságra. – Lévén Tai édesapja egy hatalmas és erős klán feje volt… a halála után a klán egy másik családjára hárult a vezető szerep… ők vették át az irányítást – ismertette a történetet, holott az események lezajlásakor már nem tartózkodott a faluban.
- Bölcs döntés volt az Uchihára bízni? - érdeklődött Shikaku, de a kérdés mind a négy férfit érdekelte.
- Igen - jelentette ki magabiztosan Tsunade. – Bár nem szívesen ismerem el, de az Orochimaruval töltött idő alatt Sasuke nagyon erős lett, és mivel birtokában van a Sharingan is… Ő a legalkalmasabb, ha esetleg Tai ellenünk fordulna… Ő meg tudná állítani… ebben biztos vagyok – fejtette ki fájdalmas mosollyal arcán. – Bár őszintén remélem… hogy erre nem lesz szükség – tette hozzá, s e gondolatra egy nagyobb sóhaj hagyta el ajkait, és az ég felé fordította arcát.
- Na, igen… - fintorgott Kakashi, bár nagyon aggódott.
Mindannyian ismerték a fiú erejét, de a szőkeséggel kapcsolatban még nem tudtak nyilatkozni… azt ők maguk is sejtették, hogy a lány mesterével nem szállhatnak szembe – legalábbis nem lenne könnyű menet, és valószínűleg nem is úsznák meg néhány halottnál kevesebbel –, mégis erősen kételkedtek benne, hogy az ifjú Uchiha minden nehézség nélkül legyőzhetné a bájos kunoichit… biztosak voltak benne, hogy kemény harc lenne.
- Ismeri a mesterét? – Shikaku minden előzmény nélkül szegezte a kérdést a meglepett Hokagénak.
A feltevést döbbent csend fogadta… a jelenlévők már azt hitték, mindent tudnak és nincs újabb meglepetés… de ez hidegzuhanyként érte őket… vajon honnan jött a kérdés? Mit válaszol a shannin?
A nő csak elmosolyodott.
- Ezek szerint… ismeri azt a férfit… - bökte ki a szőke jounin kisebb nehézségek árán.
Az Ötödik bólintott, s magára hagyta a társaságot. Újra néhány perces csend ereszkedett a férfiak köré, miközben gondolataikba mélyedve igyekeztek rájönni, ki lehet a titokzatos mester.
- Miért tart tőle, ha ismeri? - jött a leglogikusabb kérdés Asumától.
- Mert nyilván nagyon erős - jelent meg hirtelen Shikamaru.
- Te mit keresel itt?… Felejtsd el! - nézett az újonnan érkezettre az apja.
- Nem értem, miért nem árulja el, kicsoda ő… - vetette fel elgondolkodva a Yamanaka-apuka.
- Vagy, mert ismeri és meg akarja védeni… vagy, mert jobb nekünk, ha nem tudjuk – fordította le az ifjú zseni felettese vélhető indokait.
- Úgy érted, ha tudnánk ki ő… esetleg veszélybe sodorna minket az információ? – zavarodott össze az ifjabb Sarutobi.
- A tudás nem csak hatalom… bele is lehet halni – világította meg a tényeket az utólag érkezett.
- Vagy ez… vagy… - vonta fel szemöldökét Shikaku, ám valaki más fejezte be megkezdett mondatát.
- Nem falubeli. – Bár az ezüsthajú jounin hangja enyhén tanácstalannak és hitetlenkedőnek hatott, mégis felkeltette társai figyelmét.
- Hogy? – döbbentek meg többen.
- Mi van, ha nem is Levél-shinobi? - vetette fel mintegy mellékesen az egykori ANBU.
- Ez nem is olyan nagy hülyeség – szólalt meg hirtelen Shikamaru, mire mindenki érdeklődve emelte rá tekintetét, s kíváncsian várták a folytatást, mi néhány elmélkedéssel töltött perc után el is hangzott. – Tsunade-sama rengeteg helyen járt, miután elhagyta a falut… gyakorlatilag bárhonnan ismerheti a férfit.
- És ha ő ismeri, nem kizárt, hogy Orochimaru és Jiraiya is hallottak róla – fűzte hozzá a copy-nin, miután jobban belegondolt a helyzetbe.
- Ez sok mindent megmagyarázna… például, hogy, hogy találta meg Orochimaru a nagyszülőket, hisz csak kevesen, vagy inkább senki sem tudta, hol élnek – bontogatta tovább a témát Asuma.
- Arról nem is beszélve, hogy mind találkoztunk Yoshiaga-sannal… nem bízta volna akárkire az unokáját – állította határozottan Inoichi, aki maga is apa volt.
- Megbíznak egymásban, hisz a férfi meg akarta menteni őket… nagyon közeli kapcsolatban kellett állniuk – talált logikus magyarázatot az egyetlen jelenlévő chuunin, majd kiegészítette hozzászólását. – De ebből még nem következik automatikusan, hogy a lány mestere Levél-ninja.
- Arra akarsz kilyukadni, hogy a férfi talán soha nem is járt Konohában? – lepődött meg a Sharingan-harcos.
- Ez lenne a leglogikusabb. Nem törtvényszerű, hogy Yoshiaga-sannak olyasvalakire kellett bíznia, aki falubeli, vagy az volt. Ki tudja, hogy volt-e tanítványa, miután elhagyta a falut… - vezette végig elméletét a Nara-fiú, s a körülötte lévők ugyan egyet értettek vele, mégsem tudták elfogadni, hogy talán egy vadidegent keresnek.
- Yoshiaga-san nem tanított volna valakit, aki Konoha ellensége lehet. Shikamaru te nem voltál ott, nem ismerted őt, de mi mind tudjuk, milyen ember volt – komorodott el a nevezett apja s társai helyeslően bólintottak az észrevételre.
- Ellenséget nem is… nem erre gondoltam… - védekezett azonnal a fiú. – De mi van, ha a tanítványa szövetséges faluból származott. Így gond nélkül rá bízhatta Tait anélkül, hogy tartania kéne a következményektől. – S hangjában némi bizakodás volt felfedezhető, hisz megnyugvás lenne tudni, hogy a férfi barát és nem ellenség.
- És ez azt is megmagyarázná, miért ért oda olyan későn, hogy miért nem tudta megmenteni mindhármukat – bólintott rá a copy-nin.
- De ha a „mester” nem falubeli sosem jövünk rá kicsoda – fintorodott el a Yamanaka.
- Csak azért még nem lesz konohai, hogy mi könnyebben felfedjük a kilétét – vigyorodott el Asuma.
- Nem lehet konohai – jelentette ki a lehető legmagabiztosabban Kakashi.
- Elárulnád, hogy lettél hirtelen ilyen biztos ebben? – vonta fel szemöldökét a Sarutobi-klán tagja.
- Nem emlékszem ilyen erős shinobira, aki elhagyta volna a falut… az utolsó ninják, akik évekre mentek el Naruto és Sasuke, de ők értelemszerűen nem lehettek a mesterei – kezdte szilárd meggyőződéssel. – Előttük pedig csak a shanninok hagyták el Konohát - vázolta a tényeket.
- Tsunade-sama visszatért, Jiraiya-san Narutóval volt, Orochimaru pedig megpróbálta megölni - fejtette ki az elmespecialista.
- Ez az egyetlen értelmes magyarázat – helyeselt a Nara-családfő.
- Yoshiaga-san egykori tanítványa valamelyik szövetséges faluból… nem konohai – vázolta Shikamaru az eddig feltárt tényeket.
- Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg ezért nem jött vele – jegyezte meg Inoichi.
- Mert nem tartozik ide – bólintott Asuma.
- Igen – értettek egyet mindannyian.
- Ez alapján… csak azért küldte ide, mert ez volt a nagyapja kérése… azt akarta, hogy vigyázzon az unokájára - gondolkodott hangosan a Yamanaka-családfő.
- Meg is tette, megtanította hogyan harcoljon és védje meg magát, mindig mellette volt, ha kellett… - folytatta a gondolatmenetet a 10-es csapat kapitánya.
- Szerencsénk, hogy nem fordította ellenünk a lányt – fintorgott Kakashi, hisz a szövetségek nem garanciálisak, bármikor ellenük fordulhat egy falu, melyet eddig barátinak hittek.
- Tehát abban megegyezhetünk, hogy nem falubeli… mégis… - enyhült szinte suttogássá a megszólaló hangja.
- Mi az, Shikamaru? Mire gondolsz? – vonta kérdőre apja, s kissé mintha ideges lett volna.
- Az eredmény ugyanaz – emelte fel fejét s tekintett határozottan és meglepően komolyan az őt körülvevőkre. – Akár ismerjük a kilétét, akár nem… van odakint egy férfi, akit nem szeretnénk magunkra haragítani, akinek mindene ez a lány és bármire képes, hogy megvédje. Arról nem is beszélve, hogy maga a Hokage is tart tőle. Cselekedjünk e szerint – fejezte be monológját az ifjú zseni, mit ezúttal Kakashi fordított le.
- Vagyis tartsuk szemmel Sasukét.
- Erre gondoltam – bólintott a fiú.
- Tehát azt javaslod, hogy egyelőre hagyjuk a „mester” kilétét? – vonta fel szemöldökét Inoichi.
- Igen. Felesleges ezen törni a fejünket. Ha Hokage-sama szerint nem támad és a lány is jó helyen van Sasuke mellett, akkor fogadjuk el és talán előbb-utóbb megtudjuk ki a titokzatos idegen – véleményezte az épp ásító Shikamaru.
Mind bólintottak, majd újabb kérdések sokaságára választ keresve eltűntek a csillagfényes éjszakában.
 

***

Egy csapatként…

„Erről szól az élet: szobák sorozatáról, és az ezen szobákban rekedt emberek határozzák meg leginkább az életünket.” (Doktor House című sorozat)

Néhány nappal később Hatake Kakashi nagyot sóhajtva lépte át az Ötödik irodájának küszöbét… rosszat sejtett, s a nő ravasz mosolya nem nyugtatta meg. A shannin végül - némi gondolkodás után - belefogott…
- Van egy „B”-szintű küldetésem számotokra, Naruto örülni fog…
- Mi a csapda? - tért a lényegre a jounin.
- Tai is megy - szegezte határozott tekintetét a férfira.
- Jó ötlet ez? - kezdett aggódni a sensei.
Bár előző nap személyesen is meggyőződhetett a kunoichi képességeiről, hisz ő maga tesztelte a lányt, egy hosszadalmas csata keretében, és elismerően nyilatkozott róla… de, ahogy Shikamaru is megfogalmazta, egy küldetésen nagy az esélye, hogy ismét megtámadják. Kakashi nem akarta félholtan hazahozni… tudva a „mesterről”.
- Nem zárhatom be a faluba… és egy hozzá hasonlóan képzett ninja sokat segíthet nekünk… arról nem is beszélve, hogy menni akar… - magyarázta a nő.
- De a csapat még nem szokott össze, nem is edzett velük… és Sasukéval sem beszéltek még néhány mondatnál többet - próbálta menteni a helyzetet a jounin.
- Sasukéval senki sem beszélt még néhány mondatnál többet… - komorodott el a Hokage. – Vidd magaddal… talán ez a küldetés összerázza a csapatot.
- Rendben - bólintott beletörődve a sensei.
- Holnap reggel kilenckor… egy közeli faluba mentek és egy gyógyszerészt kísértek át a szomszédos településre, majd vissza - mosolygott az Ötödik és megadta a kellő információkat.
Kakashi távozott, és felkereste a fiatalokat, hogy tájékoztathassa őket… nem lepődött meg, hogy Tait már értesítette a shannin, de még így is, hogy tudta a lány képes megvédeni magát… rossz érzése volt. Nem tudta, hogy odakint hogyan ismerik a szőkeséget, kikkel harcolt, hogy ezek a csaták hogy végződtek… az információi „enyhén” hiányosak voltak e téren.
…
Másnap kora reggel három ifjú shinobi támasztotta a falut körbevevő hatalmas falat… ismét mesterükre vártak, aki elhanyagolható egy órás késéssel meg is jelent.
- Akkor indulhatunk végre? - lelkesedett az Uzumaki, hisz rég volt már, hogy hasonló szintű küldetést teljesíthettek.
- Még várunk valakire - vette elő kedvenc könyvét a jounin.
- Van valaki, aki képes még magánál is többet késni? - gúnyolódott a Haruno, de eszmefuttatása megakadt. - Ki az?
- Nem késik, csak jelenése van a Hokagénál… és Tai - adott választ miközben a következő oldalra lapozott.
- Ő is velünk jön? - lepődött meg a medi-nin.
- De… még nem is edzett velünk vagy ilyesmi… nem lesz baja? - aggódott Naruto, ami mindenkinek feltűnt.
„Ennyire tetszik… dobe?” - gondolta gúnyolódva az Uchiha, bár tudta, hogy rá is hatással volt a lány… persze e tényt igyekezett agya leghátsó részébe száműzni és nem is gondolni rá.
- Tegnap harcoltam vele… bárki is volt a mestere, tudta mit csinál, amikor tanította – mondta elismerően a copy-nin.
- Ennyire jó? - érdeklődött a rózsaszínhajú, ám hangjában inkább a fintor, semmint a kíváncsiság volt felfedezhető.
- Nagyon - sóhajtott a jounin, s eltette könyvét. - Már itt is van - vigyorgott maszkja alatt, s egy pillanattal később szinte a semmiből meg is jelent legújabb tanítványa.
A Haruno fintorgott…
„Remélem, nem úgy kell majd megmenteni!”
Az Uzumaki vigyorgott…
„Hú… végre ő is velünk jön!”
Az Uchiha érdeklődve figyelte lakótársát…
„Vajon mire képes?”
A copy-nin gondterhelten sóhajtott…
„Remélem, nem futunk össze a mesterével vagy az őt üldöző Hang-ninjákkal…”
- Indulás - adta ki a parancsot Kakashi, s a fiatalok visszatérve a valóságba indultak útnak.
Kezdetét vette az első közös küldetés…
… mely meglepő módon problémamentesre sikerült. Az egyetlen, akinek bejöttek a számításai az Naruto volt, kinek számtalan alkalma adódott faggatni új csapattársnőjét, aki türelmesen válaszolgatott a fiúnak… leginkább tőmondatokban, a sok kérdés miatt.