Gyönyörű nyári napra ébredt a kis falu, amit Konohanak hívtak. Habár a falu korántsem volt valami vidám. Szokatlanul nagy volt a csend, mintha egy kísértet járta helyről beszélnénk, pedig nem. A kapuőrök unatkoztak. Rengeteg shinobi küldetésen volt, és semmi érdekes dolog nem történt itt már évek óta. Ám hirtelen valami szemet szúrt az őröknek. Egy idegen. Első ránézésre nem tudták hova tenni a jövevényt. De jobban megnézve már rá is jöttek, hogy ki is az. Izumo ekkor mosolyogva megszólalt.
- Végre, ismét visszatért..
Naruto Uzumaki három év elteltével újra visszatért a faluba. Külseje teljesen megváltozott, rá sem lehet ismerni. Az őrök szóltak neki, hogy ha kipakolt, a Hokage látni akarja. Naruto felment a szállásra, lepakolta cuccait, és útja egyenesen a hokage palotájába vezetett.

Közben…..
- Itt vannak a jelentések Tsunade-sama.
- Köszönöm Sakura. Jó hírem van számodra. Naruto Uzumaki visszatért a faluba. Azt mondják sokat változott, és igen helyes lett.
Sakura a hír hallatán elmosolyodott.
- Már nagyon hiányzott, alig várom, hogy újra találkozzak vele.
Sakura kirohant az irodából, de amint a folyosóra lépett sikeresen nekirohant valakinek, és ha ez még nem lett volna elég, még el is estek.
- Héé..nem tudsz vi…
Szakadt félbe a mondat, amikor Sakura jobban megnézte a jövevényt, akinek félhosszú bozontos szőke haja, és tengerkék szeme volt.
- N-Naruto..?? - mondta kissé meglepődve.
- Sakura?...- De jó újra látni.
Sakura egyszerűen nem tudta levenni róla a szemét, a fiú tekintete szinte megbabonázta.
- Őő..Sakura…- leszállnál rólam ha szépen megkérlek?
- Persze…bocsánat.
A lány enyhén piros arccal felkelt a földről.
Tsunade az ajtóban állt, s elmosolyodott az imént látott jeleneten. De közben teljesen elcsodálkozott:
„ - Ebben a ruhában nagyon hasonlít Yondaimre"( a negyedik Hokage) - gondolta. Ezután behívta őket az irodába.
- Örülök, hogy látlak Naruto. Látom Fukasaku edzése meghozta a kívánt eredményt. Az erre és a hosszú útra való tekintettel ma nektek nem adok küldetést. Sakura...mutasd meg Narutonak a falut, mert sok minden változott amióta elment.
- Értettem - vágta rá a lány.
- Noss, Sakura, akkor mehetünk? - kérdezte a fiú majd karját nyújtotta neki.
- Igen, persze.
Azzal karöltve elindultak a városba. Egyedül Tsunade vette észre azt a sóvárgó pillantást, amellyel Naruto a lányra nézett.
„ - Ennyi év után vajon még mindig szerelmes Sakura-ba?” - gondolta, majd mosolyogva nézett utánuk. Narutoék pedig elindultak, hogy körbejárják a falut. Elmentek megenni egy rament, majd hosszasan beszélgettek az eltelt hosszú évekről. Ekkor Narutonak eszébe jutott egy érdekes ötlet.
- Hé Sakura... van kedved kimenni a tengerpartra?
A lánynak tetszett az ötlet, s elindultak délnek a part felé. Már jó pár órája mehettek. Már elkezdett sötétedni amikor a szőke hirtelen megállt.
- Mi a baj?
- Szeretnék mutatni neked valamit, de ehhez meg kell bíznod bennem.
A lány rábólintott. Naruto levette a fejpántját és bekötötte vele a másik szemét. Sakuranak fogalma sem volt, hogy mi ez a nagy titokzatosság.
Narutonak volt egy titkos helye ahova akkor ment, ha egyedül szeretett volna lenni. Egy hosszabb séta után kiértek az erdőből s megérkeztek.
- Most már leveheted a fejpántot.
Sakura majdnem elájult a látványtól. Elé tárult a végtelen, gyönyörű tenger, ahogy még soha nem látta ezelőtt. Szóhoz sem jutott.
- "Nem is gondoltam volna, hogy Narutonak van egy ilyen romantikus oldala is” - gondolta magában majd leültek, s nézték a gyönyörű naplementét.
Az idő azonban elég hűvössé vált, és rózsaszín hajú elkezdett vacogni. Naruto ráadta a köpenyét és szorosan karjai közé zárta a lányt, hogy ne fázzon. Sakura ettől teljesen elpirult. Soha nem hitte volna, hogy Naruto ennyire megváltozhat. Mindig csak egy kis idegesítő vakarcsnak tartotta, aki mindig idiótábbnál-idiótább dolgokat csinál. De pár évvel ezelőtt minden megváltozott. Nagyon megkedvelte őt, és mindig féltette amikor a Kyuubi ereje előtört belőle. Arról nem is beszélve, hogy régebben pedig mindig pofonvágta, ha egy kicsit is közel ült hozzá. De most itt ült a karjaiban, és együtt nézték a naplementét. A szívét szokatlan melegség töltötte el, és hosszú idő után boldognak érezte magát. Nem akarta, hogy ennek vége legyen.
„ - Bárcsak a nap soha nem nyugodna le” - gondolta magában.
De idő hamar elszállt felettük, és már teljesen be is sötétedett. Egyszer csak fejük fölött egy hullócsillag suhant el.
- Nézd Naruto, egy hullócsillag. Kívánj valamit!!
- Rendben „- Azt kívánom, hogy….”.
„ - Azt kívánom, hogy soha ne hagyj el.”
Egy kis idő elteltével Naruto csodálkozva vette észre, hogy a lány elaludt az ölében.
„ - Milyen nyugodtan, alszik. Olyan gyönyörű” - gondolta magában.
Óvatosan felemelte, és visszavitte a faluba majd mikor hazaértek, lefektette az ágyra, és szépen betakargatta.
- Aludj jól… - mondta halkan, s egy puszit adott a lány arcára.
Sakura mintha egy csöppet elmosolyodott volna, megfordult majd aludt tovább. Naruto pedig hazasétált, lezuhanyzott és ő is lefeküdt aludni. Másnap reggel furcsa vendég érkezett hozzá.