|
12. rész
2012.02.14. 15:04
Néhány óra elteltével halk kopogás hallatszott az ajtó felől. Smaragd zöld szemei kipattantak, és már csak reflexből is a párnája alatt pihenő tőrhöz nyúlt.
- Bejöhetek kisasszony?
- Igen - válaszolta, amire a szolgáló benyitott a szobába egy gyönyörű ruhával a kezében.
- Hát ez meg? - lepődött meg, míg száját is eltátotta.
- Az úrfi küldte továbbá megkért, hogy segítsek magára adni.
- De… de ezt mégis miféle alakalomra. Hiszen én…
- Ma van Mindenszentek előestéje. Tudja... Blackwoodot kelta törzsek alapították még jóval időszámításunk előtt. A város ennek tiszteletére még a mai napig is őriz párat a hagyományaik közül. November elsején ünneplik például az újévet. Úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők, és holtak közötti határok elmosódnak, a halottak pedig visszatérnek ebbe a világba.
- Igen. Az egyház pedig azzal támadta a Halloweent, hogy az ünneplők a sátánt szolgálják, akik esténként még boszorkányszombatot is tartottak.
- Akkor mégis mi volt a kérdés? - kérdezte mosolyogva Ayame.
- Minek ez a ruha?
- Sajnálom... Nekem csak az a dolgom, hogy magára adjam, és igazítsak rajta ahol kell... - mondta egy lágy mosollyal amiből Sakura rögtön rájött, hogy jóval többet tud mint amennyit elmondott az imént.
Közel fél óra múlva el is készültek. A szolgáló ráadta a ruhát, megcsinálta haját majd kikísérte a Félszemű elé, ahol egy lovas kocsi várta, amibe még ha kicsit kételkedve is, de beszállt.
- Kérem, hová megyünk?
- Az Éjjeli palotába… kisasszony - válaszolta a férfi majd a lovak közé csapott s elindultak.
Blackwood csak úgy ragyogott a nagy esemény alkalmából. Mindenhol hangulatos gyertyák fényei világították be még a legsötétebb sikátorokat is. A faragott töklámásokban apró gyertyák lángjai gyúltak fel, az utcák pedig gyerekek kiáltásaitól voltak hangosak, akik fekete-sötétvörös ruhákba öltözve jártak házról-házra fejükön ördögálarcot viselve. Boldogan mosolyogtak a kapott édességen vagy éppen hajigálták meg egy zsugori nő házát, akitől nem kaptak cukrot. Ezek az apróságok megnyugtatták szívét, ami legbelül majd ki akart ugrani a helyéről. Egy rövid kocsikázás után azonban nem volt mit tenni...
- Megérkeztünk kisasszony.
Még fel sem fogta mi történt amikor Naruto kinyitotta az ajtót előtte majd kisegítette a kocsiból.
- További jó szórakozást az estéhez - köszönt a kocsis majd elhajtott.
A férfi egy fekete köpenyt, fején pedig egy hatalmas hófehér tollal díszített fekete kalapot viselt. Nem szólt semmit csak bámulta az előtte álló szépséget, akitől még a lélegzete is elakadt. Egy vérvörös színű, gyönyörű báli ruhát viselt, aminek volt valami gótikus beütése bár nem éppen a színe miatt. Nem volt agyonfodrozott, mégis elegáns volt. Bár a fűző része kicsit többet láttatott mint szerette volna, de annak viszont kifejezetten örült, hogy a hátrésznél meg volt egy kicsit igazítva, hogy az eltakarja az teljesen lapockáját. Rózsaszín haja kontyba volt feltűzve feje tetejére, míg onnan pár tincs arcába lógott, a szolid smink pedig még gyönyörűbbnek láttatta mint korábban. Egyszerűen meseszép volt...
- Mi az? - Csak tán nem tetszek? - kérdezte egy félszeg mosollyal.
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem nyújtasz kellemes látványt - válaszolta mosolyogva.
A férfi ekkor hirtelen valami furcsa motoszkálást érzett köpenye zsebében s érezte, hogy a benne rejtőző pénzzel teli tarsolya eltűnt. Egy gyors mozdulattal az előle szaladó alak előtt termett majd a levegőbe emelte torkánál fogva.
- Naruto! - kiáltotta Sakura.
Egy fiú volt, szakadt ruhában, félhosszú egyenes fekete hajjal s koszos arccal. Megtörve nézett rá, amire Naruto letette a földre, ám ruháját azonban nem engedte el. Visszavette koszos kezéből a pénzt, amire az egy kis zsebkéssel rátámadt s megvágta kézfejét. Naruto ekkor kicsavarta kezéből a fegyvert s arra készült, hogy móresre tanítja, de a kölyök nagy szerencséjére Sakura megállította.
- Ne bántsd!
- De lopott.
- Nézz már rá, hogy néz ki szegény. Az arca tejesen be van esve, és biztos már napok óta nem evett.
A lány ekkor kivette nagy tenyeréből a tarsolyt majd a benne lévő pénzből a fiú kezébe nyomott pár ezüstöt.
- „Sakura…” - döbbent le a férfi.
Naruto megigazította a meglepődött kölyök összegyűrt ruháját majd felvette a kést a földről s visszaadta a kezébe.
- Ez nem arra való, hogy embereket bánts vele. A pénzen vegyél magadnak rendes ennivalót, és csak akkor folyamodj fegyverhez, ha valaki számodra fontosat akarsz megvédeni vele. Felfogtad, kölyök?
A fiú sötét szeméből könnyek bukkantak elő majd hajlongani kezdett.
- Ne, erre igazán nincs szükség. Csak tűnj el...
A fiú elmosolyodott majd könnybe lábadt szemmel szaladni kezdett. Mikor eltűnt szemük elől Naruto szétnyitotta köpenyét majd kivett belőle valamit.
- Ezt neked hoztam - mondta, míg átadta neki a kisebb csomagot.
- Mi ez?
- Bontsd ki… - mondta ismét, míg a lány arcát kezdte tanulmányozni s azt, hogy az miként fog reagálni a látottakra.
Sakura kicsomagolta a selyempapírba rejtett ajándékot, ami láttán szava is elállt. Egy gyönyörű vörös álarc volt benne, melyet kimondottan báli hölgyeknek készítettek. Az aprólékosan kidolgozott maszk szemkivágását kívülről vörös színű apró rubint kövek szegélyezték, míg a tetején hasonló színben pompázó tollak díszítették.
- Tetszik? - kérdezte a szőke, míg felvonta szemöldökét válaszra várva.
- Ez… ez gyönyörű… De miért?
- Ez egy álarcos bál - mondta mosolyogva, míg felrakta a lány azután saját maszkját, melynek hatalmas orr része majd egész arcát eltakarta. - Mehetünk? - kérdezte majd karját nyújtotta s elindultak felfelé a palota hatalmas lépcsőjén.
- Nem kellene itt lennem.
- Miért?
- El kell menjek Maxim…
- De nem most.
- Naru...
- Egyébként hogy festek? - kérdezte most már suttogva.
- Ijesztően - jött az egyértelmű válasz egy sóhajtás kíséretében.
- Ne máár… - mondta csalódottan majd beléptek a gigantikus méretű ajtókon.
A termen egy hatalmas tánctér húzódott keresztül, ami majdhogy zsúfolt volt a rajta táncoló pároktól. A zenét egy szedett-vedett zenekar szolgáltatta, amely énekese a régi idők keringő zenéinek énekelte aláfestését. Volt ott a zongorától kezdve a hegedűkön, és gitárokon át a dobokig mindenféle hangszer. Rajtuk kívül láthatóak voltak még tűznyelők, zsonglőrök is, mint ahogy az egy ilyen fajta álarcosbálon szokás. Egy nagyobb svédasztal helyezkedett el a terem bal oldalán, míg a zenészek az mellett játszottak egy hatalmas festett üvegablak alatt.
- Mi az baj Sakura? - kérdezte, mikor megérezte a lány hezitálását.
- Semmi…
- Bőgd már ki…
- Itt a teremben. Nem te vagy az egyetlen démon… igaz? - kérdezte halkan.
- Ez az egyetlen olyan nap amikor a jó és gonosz erők egy teremben tartózkodnának anélkül, hogy ne rendezzenek vérfürdőt. Van itt mindenféle lény a démonoktól kezdve a vámpírokon, és boszorkányokon át a valkűrökig.
- Nem kapok levegőt… - kezdett bele, míg kezét a szorító fűzőjére helyezte.
- Barátaim - szólalt meg egy ismeretlen hanga a háttérben. - Kedves egybegyűltek. Ma van Mindenszentek előestéje. Egyetek, igyatok mert holnap az Úr napja, és Rafael arkangyal napja köszönt ránk. Védelmezőnk nevében a mai estét megnyitom. Jó szórakozást - mondta végül majd egy hatalmas durranás után a zenekar újult erővel játszani kezdett.
A hangulat ezúttal inkább egy reneszánsz udvarházéra hasonlított majd egyre inkább zordabb, baljósabb lett. Gyorsak voltak ezek a stílusváltások...
Átsétáltak a gyönyörű aranyozott márványpadlóval burkolt termen, amelynek minden egyes négyzetméterét hangulatos gyertyák szegélyezték valamilyen formában. Ott voltak a lépcsőkön, a falon lévő tartókban, az oszlopokra felfuttatva... mindenfelé.
- A halandók egyáltalán nem érzik ezt? - kérdezte a lány, mikor elhaladtak egy pár mellett, akik éppen a sarokban enyelegtek.
Egy férfi gyönyörtől megvonaglott arcát látta maga előtt, amint egy vámpír nő fogait éppen a nyaki ütőerébe mélyesztette. Hosszú másodpercek után mikor a vérszívó végzett nyelvével megnyalta vértől vörös színűvé vált ajkait. Szemei a macskáéhoz hasonlóan csillantak meg a félhomályban majd kivillantotta hegyes szemfogait, és Sakurara mosolygott. A lánynak összeszorult a gyomra s igyekezett nem tudomást venni az imént látottakról s arról, ami éppen körülöttük zajlott.
- Nem hiszem, hogy képesek megkülönböztetni őket a saját fajtájuktól - mondta a férfi majd szembe fordult vele. - De ez nem baj… - mondta, míg egyre közelebb hajolt hozzá. - Most elrabollak! - súgta a lány fülébe majd elindultak előre.
- De hová? - kérdezte miközben a férfi tengerkék szemeibe mered, amit egy fekete szegélyes ezüst maszk fogott közre.
- Cssss - suttogta majd szájára tette mutatóujját.
Sakura ekkor kiolvasta a férfi szeméből, hogy mire készült.
- Kérlek ne - mondta egy könyörgő pillantás kíséretében.
Naruto mintha meg se hallotta volna könnyedén átkarolta, s bevitte a tánctérre. Magához húzta, finom, de határozott mozdulattal majd lágyan átkarolta derekát, és megkérdezte.
- Nem bánod, ugye? - mondta mosolyogva majd még szorosabban magához ölelte.
- Ne érj hozzám! - mondta, míg kibontakozott karjaiból majd elhúzódott tőle. - Nem… nem bírom elviselni az érintésed. Fáj!
A szőke ekkor megállt.
- Miért? - kérdezte lágyan. - Miért fáj?
- Mert egyszerűen fáj. Kérlek hagyj… - mondta szinte már könyörgően.
- Hunyd le a szemed - folytatta még mindig ugyanazon a lágy hangon.
Sakura megrázta fejét.
- Kislány csukd be a szemed, különben leragasztom - mondta, amire a másik felsóhajtott majd engedelmeskedett az utasításnak. - Jó… Most emeld fel jobb kezed.
A lány felemelte kesztyű fedte kezét, ujjait pedig kinyújtva hagyta. Naruto ekkor felemelte bal kezét s tenyerét olyan közel tette az övéhez, amilyen közel csak tudta, de nem ért hozzá.
- A másik kezedet pedig tedd a bal vállam fölé, míg én az enyémet a te lapockád fölé teszem.
- Ez milyen fajta tánc? - kérdezte Sakura értetlen arccal.
- Keringő... Csak kicsit másként.
Sakura érezte, hogy a férfi elmosolyodott, és ez rossz előjelnek számított nála. Főleg ha akkor tette amikor ő is a közelben volt.
- Naruto… - mondta remegő hangon.
- Hm?
- Én… én nem tudok táncolni - szakadt ki torkából a már szinte kétségbeesett mondat.
- Nem azt mondtad, hogy kiképeztek az úrinők etikettjére?
- Igen. De a tánc ebbe nem tartozik bele. Nem tudtam megtanulni…
- Opssz…
- El fogunk esni - mondta kissé bepánikolva.
- Ezt nem hiszem el. A démonoktól nem félsz, de ha táncolni kell kiszaladnál a világból.
- Úgy van - válaszolta komoly hangon, amire a férfi ismét elmosolyodott.
- Na fülelj, íme a nagy titok… Először jobb lábbal lépsz hátra. Aztán ti-ti-tá, egy helyben topogsz majd bal lábbal előre, és megint ti-ti-tá.
- De…
- Nem bonyolult.
- Ez így nem fog menni.
- Dehogy nem. Gyerünk. Egy-két-há, egy-két-há - suttogta a férfi. - Egy-két auuh…
- Excusez-moi.
- Ce n'est rien - vágta rá a férfi automatikusan. - Te tudsz franciául? - lepődött meg rögtön majd egyből a lányra nézett s annak csukott szemeire.
- Nyolcvan évig Párizsban éltem. Ragadt rám egy s mást…
Már hosszú percek óta táncolhattak, de Sakura még mindig feszéjezve érezte magát, és nem csak azért mert már többször letaposta a vele szemben álló lábát.
- Nem próbálhatnánk mégis meg?
- Nem…
- Csak egyszer. Sakura…
- Bántani fogsz.
- Adj egy sanszot.
Sakura felsóhajtott majd hatalmas lelki erőt vett magán s azt mondogatta fejébe: meg tudod csinálni. Tenyerét a férfiénak támasztotta, míg másik kezét óvatosan a vállára tette. Válaszul a szőke nagyon óvatosan a lány lapockája fölé helyezte kezét épphogy csak hozzáért.
- Egy-két-há, egy-két-há…- suttogta megint.
A rózsaszín hajú erre ismételten taposott, és úgy összerezzent, hogy körmét belemélyesztette a férfi vállába, ám szemeit még mindig nem merte kinyitni.
- Lazíts… engedd, hogy vezesselek…
Még egy párszor összekoccant térdük s a lány egyszer csak észrevette, hogy most már nem követ el semmit, és ekkor kinyitotta a szemét. A zenekar ekkor ismét stílust váltott. A keringő zenéket ekkor felváltotta egy One Republic szám, abból is a All right movie nevet viselő zene.
- Látod… táncolsz - mondta lágyan, míg szelíden annak szemeibe nézett.
- Igen - mosolyodott el a lány arca a maszk mögött, és szokatlan meleg érzés kezdett kavarogni lelkében.
- Most engedd el igazán magad.
- Miért?
- Háromnegyedes fordulat.
Sakura még fel sem fogta, olyan könnyedén emelte meg és fordultak, hogy teljesen ledöbbent. Lassan felelevenedtek elméjében a régi lépések, és most már igazán nem félt attól ami ezután következett. Még akkor sem amikor a férfi maga elé fordította s tenyerét a fűzőjére helyezte. Kezét továbbra is kinyújtva tartotta s folytatták a táncot. A lány számára ismerős volt ezt a zene még régebbről, de sosem tulajdonított különösebb jelentőséget a szövegének. Mikor azonban másodszor hangzott el a refrén felfigyelt egy érdekes mondatra. Biztos volt benne, hogy a parketten keringőzők átérzik a dallamot mikor azt a bizonyos versszakot énekelték, ami kimondottan a táncpartnerükről szólt. De a többiekkel ellentétben ő nem gondolta azt, hogy partnere különleges vagy éppen kedves. Nagyon is jól tudta mi is ő valójában. Sőt... azzal is tisztában volt, hogy csak azért hozta el most őt erre az estre mert rosszul érezte magát amiatt amikor megsértette útban Blackwoodba, semmi másért. Csak a saját lelkiismeretét akarta ezzel rendbe tenni, már ha létezik neki olyasmi. Ez a gyanúja be is igazolódott mikor a férfi a nyakához hajtotta fejét s azt suttogta fülébe...
- A délután történtek miatt el...
- Nem számít, már megszoktam - mondta nyugodt hangon majd mikor ismét megforgatta hozzásimult, és arcát belefúrta nyakába, amin a férfi teljesen meglepődött.
Érezte, hogy a szőke egyik keze ekkor végigsimítja hátát, de amikor a kényes részhez ért összerezzent s ekkor elvette onnan kezét. A másodpercekből lassan percek majd órák lettek. Csak táncoltak, és táncoltak hosszú órákon keresztül, észre sem vették, hogy eltelt az idő. Sakura összeszedte bátorságát, majd felemelte fejét s ismét belenézett a csillogó tengerkék szempárba majd a következőt kérdezte azok tulajdonosától.
- Miért csinálod ezt velem?
- Mert azt akarom, hogy ez legyen életed legjobb estéje.
- Az utolsó… Igaz?
- Forgatás… - mondta majd felkapta s ismét megforgatta. - Látod, nem is annyira bonyolult - mondta míg maszkja mögött elmosolyodott.
- Miért vagy most rendes hozzám? - kérdezte, de mivel ismét nem kapott választ úgy döntött változtat a felálláson. - Köszönöm a táncot - mondta s elengedte a másik vállát majd, ahogy azt ilyenkor szokás megemelte szoknyája alját s meghajolt.
A férfi pedig egy fejbólintással vette tudomásul, hogy a táncnak ezennel vége. Sakura ekkor ismét megemelte szoknyája alját s kiment egy kicsit a palota tornácára levegőzni. Levette kesztyűjét s lazított kicsit fűzőjén, ami eddig nem hagyta levegőhöz jutni. Teste teljesen átmelegedett, jól esett neki a hűvös szellő, ami bőrét csiklandozta.
- Aztán meg ne fázz… - szólt a szőke férfi majd két pohárral kezében odasétált hozzá.
- Nem unod már folyton ezt hajtogatni?
- Tessék.
- Mi ez? - kérdezte, mikor a férfi átnyújtotta neki a vörös folyadékkal teli poharat.
- Bólé…
- Nem iszom alkoholt - mondta majd letette a poharat a párkányra maga mellé álarcával együtt. - Köszönöm... mármint ezt az estét - mondta ismét már mosolyogva.
- Ne köszönd. Nem csináltam semmi különlegeset - szólt ő is, míg levette maszkját majd odalépett hozzá.
- Hunyd le a szemed - mondta neki a rózsaszín hajú.
- Nem akarom.
- Én pedig igen. Hunyd le.
- Nem versz át? - kérdezte majd mikor Sakura megrázta a fejét szó nélkül megtette.
Elképzelte, ahogy a lány felemelte a kezét majd végigsimította arcának bal oldalát ott, ahol a szeme körüli tetoválás helyezkedett el. Egészen szájáig majd ujját végighúzta ajkain. Még hacsak leheletnyi távolság is volt köztük, mégis oly tisztán érezte a másik érintését, mintha az valóban bőréhez ért volna. Majd még egy ennél is furcsább érzést tapasztalt arcélén, ami felől kétség sem fért ahhoz, hogy az a lány telt ajka volt.
- Sakurahh - sóhajtott a férfi a lány ajkai után kapva, de mielőtt megcsókolhatta volna az gyors megálljt parancsolt mutatóujjával.
A férfi ekkor kinyitotta szemeit s az olcsó kis illúziója ekkor összetört arról, hogy végre megérinthesse őt.
- Naruto… A lányok nem kezdenek veszélyes fiúkkal.
- És ha jó fiú lennék? - suttogta, míg ajkai lekalandoztak a másik nyakán, és lágy, érzéki csókokkal borították el a kecses testrészt.
- Kérlek… ne csináld. Már így is… túl messzire mentem... - szuszogta szaggatottan mikor megérezte a férfi nyelvének érzéki játékát bőrén.
Beleborzongott az érintésbe majd teraszon támaszkodó kezével véletlenül fellökte poharát, ami összetört s megvágta kezét, amire halkan felszisszent.
A szőke hajú szemlátomást megremegett majd kezével is cirógatni kezdte egészen addig, amíg jéghideg ujjai a szép arcra nem tévedtek, amivel borzongást váltottak ki tulajdonosából.
- Naruto… ez fáj. Megígérted - mondta határozott hangon, ami hatására a férfi agya rögtön kitisztult s abbahagyta tevékenységét.
- Sajnálom… - morogta miközben leszegte tekintetét.
Hosszú percek teltek el s egyikük sem szólt semmit. A csendet végül a lány törte meg azzal, hogy kezével felemelte a másik fejét, hogy így szemébe nézhessen. Látta a vágyat, az izzást, a kérve könyörgést a rá meredő rubint vörös szempárban.
- Melyik jelenti a nagyobb kísértést? - A testem… vagy a vérem? - kérdezte hirtelen halál nyugodt hangon a lány.
A férfi még mindig érezte a kiserkenő vér illatát, ami elbódította, de próbált úrrá lenni vágyain s kontrolálni mérhetetlen dühét.
- Azonnal kösd be a kezed - mondta miközben egy nagyot nyelt s mélyeket szuszogott.
- A kezemnek már semmi baja.
- Sakura… érzem… - mondta szaggatottan szinte már hörögve mikor ismét ránézett.
A lány ekkor felemelte kezét majd észrevette, hogy a begyógyult seben ott maradt egy csepp vér.
- "Hát ezt érezte még mindig..."
Ekkor mutató ujját ajkához emelte majd lassan lenyalta a rajta maradt vért. A szőke száját egy halk nyögés hagyta el majd alsó ajkába harapott, és próbált uralkodni magán, hogy itt helyben ne teperje le a lányt, és tegye magáévá. Sok nővel volt már dolga, de még egy sem izgatta fel így mint ez a rózsaszín hajú szépség. Olyan közel voltak alig pár centi volt testük között, és ő most csak arra várt, hogy elmúljon a vér utáni szomja. Pedig már ivott ma. Mással más helyen egészen biztos, hogy nem totojázott volna egy másodpercet sem, rögtön rávetette volna magát.
- Hagyd ezt abba… - nyögte majd ismét lesütötte szemét s összeszorította fogát.
Sakura ekkor szabad kezével lesöpörte a teraszon maradt üvegszilánkokat melyeken rajtamaradt vére, majd másik kezével alig hozzáérve simogatni kezdte kísérője arcát.
- Megölsz engem… - mondta majd beletemette arcát a rózsaszín, frissen mosott hajába, aminek illata teljesen elkábította.
Már nem érezte a vér mámorító illatát, helyébe csodálatosan édes cseresznyevirág illat költözött.
- Köszönöm - mondta majd karjaival magához ölelte a lányt.
- Naruto engedj el… nem hallod? - Ez fáj!
Hosszú percekig álltak így majd a "meghitt" pillanatot egy a lépcsőn felfelé szaladó női alak szakította meg.
- Sakura… Sakura szörnyű baj történt! - kiabálta az idegen, amire a másik kettő szétrezzent s szembefordultak a jövevénnyel.
- Emilia? - lepődött meg a lány. - Te meg mit keresel itt?
- Nathanielnek... nagy nehezen sikerült bemérnie téged - próbálta kiejteni a szavakat a fuldoklás közepette. - Istenem... Sakura. Rémes dolog történt…
- Nathaniel itt van?
- Igen - mondta majd elhallgatott s ajkára harapott, hogy elkerülje annak remegését s a benne tomboló érzéseket.
- Kinyögöd végre vagy csak…
- Maximiliano… Maximilianot megölték - fakadt ki torkából egy sírógörcs kíséretében.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
