-          �, v�ge megf�r�dhetek. Olyan j� ez a h�forr�s. � mer�lt Kagome a melegv�zbe.

-          J� mi? � hallatszott egy ismeretlen hang.

-          Ki az?! � kapta oda fej�t.

-          Uyoko� Te Kagome vagy, ha minden igaz. � l�pdelt a t�partra a d�mon.

-          Mi� mit akarsz t�lem?! � sikkantott �s v�llig lebukott a v�zben.

-          T�led semmit. Sesshoumaru� -

-          Sesshoumaru� ismered? �

-          Igen ismerem. Kije vagy te neki? �

-          Kije? � �rtetlenkedett � H�t ez bonyolult� �tit�rsa, hal�los ellens�ge, gy�gy�t�ja� -

-          Szerelme? � n�zett a l�nyra l�ngol� tekintettel.

-          Dehogy is, honnan veszel ilyesmiket?! � pirult el Kagome.

-          H�t akkor? Mag�hoz �lelt, f�ltett, nem �gy mintegy bar�tod. �

-          Nem eml�kszem, hogy �t�lelt volna b�rmikor is. F�lteni, meg csak �n f�ltettem, azt se szerelemb�l, hiszen s�r�lt volt. A Sesshoumaru f�le szellemek, akik gy�l�lik az embereket, nem igaz�n szoktak szerelmesek lenni. �

-          Nem?! Ostoba l�ny! Ideges�t� vagy! � jelentette ki majd m�r indult is volna az ijedt l�ny fel�, de valaki megfogta kez�t.

-          Uyoko. R�gen l�ttalak. � hallatszott a h�v�s hang.

-          Egy pillanat. Nem azt mondtad, hogy nem ismered?! � pattant fel Kagome.

-          Hm, sz�pek. � mosolyodott el Sesshoumaru.

-          Mi? �! � guggolt le ism�t a v�zben, annyira zavarba j�tt, hogy m�g a szemei is alig l�tszottak ki a v�zb�l.

-          � itt Uyoko. Mikor m�g Inuyasha meg se sz�letett, ap�m eljegyzett minket. �

-          U� �gy �rted, � l�ny. � d�bbent le.

-          Igen, n� vagyok. �s megsz�gyen�tettek azzal, hogy otthagytak. Eml�kszel, 200 �v m�lva a Hirakija v�zes�sn�l. Letelt az id�, j�csk�n letelt. L�ssuk csak h�rom �ve. Ott v�rtam r�d h�rom �vet. �

-          Nem mondtam, hogy elmegyek. Feles�g�l meg v�gk�pp nem veszlek. -

-          Mi�rt nem? Tal�n valaki m�st szeretsz?! � d�h�ng�tt a d�monl�ny.

-          Szeretet?! Ne l�gy ostoba� - ford�tott h�tat.

-          Tudom ki az! � ord�tott most m�r k�nnyes szemmel � Meg�l�m! Meg�rtetted, meg�l�m! � mondta �s elfutott.

Kagome ek�zben kim�szott �s fel�lt�z�tt. Meglepve s�t�lt a szellemhez.

-          Ki a szerencs�s? �

-          Nem tudom, mir�l besz�lsz. �

-          Tudod te azt. Kit szeretsz? � �rdekl�d�tt Kagome.

-          Ostoba haland�. �

-          El�g komolynak l�tszott. Mi lesz, ha t�nyleg meg�li? �

-          �lje, felt�ve, ha megtal�lja. El�g neh�z olyas valakit meg�lni, aki nincs. �

-          Ha te mondod. � hagyta r� a szellemre, majd visszaballagtak a kunyh�ba.

Sesshoumaru nem t�volodott a l�ny mell�l. Ak�rhov� ment, mindig mell� telepedett. Kagome egy kicsit furcs�llotta, de nem tette sz�v�. Lassan elaludt. A szellem ott �lt f�l�tte, ugyan �gy mint anno Inuyasha. Figyelte a l�nyt, minden apr� mozzanatra felkapta a fej�t. F�lt� f�lt, hogy elvesz�ti azt, akit szeret. Mag�nak is neh�z volt bevallani, de szerette� szerette Kagom�t!

-          El kell menn�nk innen! � �bresztette a szellem Kagom�t.

-          El, de h�t itt fognak keresni! �s mi�rt kell egy�ltal�n elmenn�nk? �

-          Uyoko� -

-          Azt mondtad, nem kell t�le f�ln�nk. �

-          Nem, de �n nem tudom meg�lni. Ha egy f�rfi eljegyez egy d�mont, esk�t tesz, hogy soha nem b�ntja. �

-          Mit sz�m�t neked egy esk�? �

-          Var�zslat� nem engedi, hogy b�ntsam. -

-          �s Uyoko � nem tett ilyen esk�t? -

-          Ezt csak f�rfiaknak kell, n�kre nem vonatkozik. � mondta len�z�en.

-          �rtem. �s m�gis hova akarsz menni? �

-          Nem tudom� - morgott � Amerre a sz�l visz� -

-          Az�rt enn�l nekem pontosabb �ti c�l kell. Keress�k meg Sango�kat. � javasolta.

-          Rendben. � egyezett bele.

Egy kis id� m�lva m�r �ton is voltak. Kagom�nak m�g mindig nem volt tiszta mit�l f�l Sesshoumaru. T�bbsz�r is r�k�rdezett, de csak a szok�sos �ostoba haland�� lesz�l�st kapta v�laszk�nt.

�Egyszer m�r siker�lt valamennyire k�zel ker�ln�m hozz�, de most megint �gy viselkedik velem, mint azel�tt. �n egyszer�en nem �rtem�� � s�hajtozott a l�ny �s m�lab�san baktatott Sesshoumaru mellett, aki k�vette Miroku�k illat�t.

Este t�bort vertek. A szellem t�zet rakott, mert el�gg� cs�p�s id� volt. Kagome mell� telepedett. Nagyon f�zott, �gy k�zel �lt a t�zh�z. Egyszer csak mag�n �rzett valami meleget. H�trafordult, l�tta hogy Sesshoumaru kimon�ja van a h�t�n.

-          K�sz�n�m. � mondta h�l�s szemekkel.

Sesshoumaru nem v�laszolt, csak elfordult.

-          K�rdezhetek valamit? � sz�lalt meg v�g�l a l�ny.

-          K�rdezz? �

-          A kend� a sz�vedn�l. Megtartottad� -

-          Meg, sz�p piros sz�ne van. �

-          Sz�p piros, akkor mi�rt a sz�vedn�l hordod. �

-          Nem megy a s�rga-k�k �vemhez. �

-          Aha. � mosolygott.

 Kagome k�zelebb h�z�dott �s v�ll�ra hajtotta fej�t, �gy aludt el.

M�snap �jra �tra keltek, de most sokkal oldottabb volt a hangulat. B�r a szellem m�g mindig fagyosan baktatott el�re, Kagome sokat k�rdezett t�le �s � v�laszolt. A m�ltj�r�l faggatta. Sesshoumaru meg mindent elmondott neki Uyokor�l. Hogy mikor t�z �vesek voltak Inutashio megegyezett Mar�val, hogy � elveszi a l�ny�t. Hogy Uyoko mindig is odavolt �rte, de �t nem k�l�n�sebben �rdekelte. �s hogy soha nem akarta �s soha nem is fogja feles�g�l venni. �s mikor m�r esteledett, �jra t�bort vertek.

-          De, ha Uyoko ennyire szeret, nem lehet rossz �ember�. Adhatn�l neki egy es�lyt. Tal�n mellette megtal�lod a boldogs�got. -

-          De �n nem szeretem �t. � visszhangzott az egyszer� felelet.

-          H�t igen neh�z b�rmit is szerelem n�lk�l tenni. Az ember nem akar azokkal egy�tt lenni, akiket nem szeret. P�ld�ul, te is szereted Rint �s ak�rmennyire nem, mutatod ki, Jaken is a sz�vedhez n�tt. Nem igaz? -

-          De� �s veled mi a helyzet? Szeretsz az �cs�mmel utazni? �

-          Igen, �k mind a bar�taim. Szeretek Inuyash�val utazni. �

Sesshoumaru tekintete m�lyen a l�ngokba r�vedt �s keser�en mosolygott. Mintha most j�tt volna r� egy nagyon fontos dologra.

-          Mi a baj? � k�rdezte �rtatlanul Kagome.

-          Ostoba nem �rtesz te semmit. � komorodott el a szellem.

-          Akkor magyar�zd el! Mit k�ne, �rtenem? �

Sesshoumaru nem felelt. Elfordult, fel�llt, majd elballagott. Mag�ra hagyva ezzel az �rtetlenked� l�nyt. Kagome csak n�zett arrafel� amerre a szellem elt�nt. �s lassan elaludt.

-          Most meghalsz! � hallatszott a ki�lt�s kilom�terekre.

Kagome ijedten riadt fel �lm�b�l. Nem �rtette mi t�rt�nt. Fel akart �llni, de csak ekkor jutott el az agy�ig: lesz�rt�k. A l�ny has�b�l egy kard �llt ki, felette egy szellemn� kacagott k�r�rvend�en. Sesshoumaru ekkor �rt oda.

-          Kagome! � �v�lt�tte, mikor megl�tta a k�nba ny�g� l�nyt.

-          Mi a baj kedvesem? � kacagott Uyoko, majd fel� vette az ir�nyt �s bel� is, bel� meresztette szably�j�t � Szenvedj csak, �n is szenvedtem miattad. � guggolt le a l�ny mell� � Ezek a haland�k olyan t�r�kenyek. � folytatta cseveg� hangon.

-          Mi� mi�rt? � ny�g�tt fel m�g utolj�ra Kagome.

-          Mert t�ged szeretett� - mondta m�r szomor� hangon, kifejez�stelen arccal � Elmulasztottad az �tkom, mondjuk nem �rtem, hogyan tudtad� mindegy, elveszem az �leted. -

Ekkor Sesshoumaru, hirtelen felpattant �s �les karmait Uyok�ba m�lyesztette. Arca d�h�s volt �s elsz�nt.

-          Ho� hogyan? � pr�selte ki m�g mag�b�l, majd semmiv� foszlott.

Sesshoumaru azonnal Kagom�hoz sietett. Elk�sett� A l�ny mozdulatlanul hevert a t�z mellett. Tekintette �vegess� v�lt. Szeme, mely eddig melegs�ggel volt tele, most r�miszt�en �res volt �s hideg. K�r�l�tte minden a v�r m�mor�t� illat�ba burkol�zott.

A szellem egy kicsit megtorpan. Olyan keservesen n�zett v�gig a l�nyon, amilyet m�g ember nem l�tott.

-          Kagome� Mi�rt?! � ord�tott fel � Mi�rt?! � csordult le k�nnye.

A f�k is vele s�rtak, a sz�l szomor�an sepert v�gig a t�jon �s vitte tov�bb a h�rt: Kagome meghalt. Ahogy a l�ny ajk�n kicsordult a v�r, lecseppent a f�ldre, v�r�s r�zs�k ny�ltak bel�le. Ahogy kibomlottak, harmatcseppek estek le r�luk �s azokb�l is vir�gok n�ttek.

- Mi�rt?! Mi�rt pont �?! � �lelte mag�hoz.

Ekkor has�tott bele a tudat:

�A Tenseiga!�

Leemelte az oldal�n l�g� kardot, keresett valamit.

�Nem l�tom �ket, mi�rt nem l�tom �ket?!� � �tn�zett a r�zs�kra � �Mit csin�lnak ezek?� � vagdalta le a r�zs�kat gy�jt� k�ld�tteket.

Mikor m�r minddel v�gzett a vir�gszirmok megelevenedtek �s visszasz�lltak a l�ny test�be. Kagome hirtelen felcsuklott, kiadott valami l�legz�sre eml�keztet� hangot, majd �jra visszaesett. El�jult.

�A Tenseiga csak egy es�ly az �letre, nem gy�gy�t be minden sebet��

A szellem �l�be fektette a l�nyt �s bek�t�zte a v�g�st has�n. Meglep�en j�l csin�lta. N�zte Kagom�t �s v�rta mikor �bred f�l.

Kagome m�snap reggel mozgol�dni kezdett. Kinyitotta szem�t �s az els�, amit megl�tott az Sesshoumaru volt. A szellem �l�ben fek�dt.

-          J� sok�ig aludt�l. � sz�lalt meg v�g�l a youkai.

-          Mi� mi t�rt�nt? �

-          Megt�madtak, meghalt�l, felt�madt�l, aludt�l, fel�bredt�l, �lsz. � �sszegezte r�viden.

-          Megmentett�l. � Sesshoumaru nem felelt � Uyoko� azt mondta� -

-          Azt mondta, szeretlek� - felezte be.

-          Igen� �s meg akartam k�rdezni� hogy ez� hogy ez igaz-e� - ny�gte ki v�g�l Kagome.

-          Igaz. � felelte higgadtan Sesshoumaru �s k�rd�n a l�nyra tekintett.

-          �� �n � pirult el megint a l�ny � Tudod� �n nem tudom, mit �rzek. �

-          �rtem az �cs�met szereted. �

-          Ne� nem tudom! � Megtenn�l nekem egy sz�vess�get? � V�rhatn�k a v�laszad�ssal. Tudod, most teljesen �ssze vagyok zavarodva. �

-          Persze. � mondta fagyosan.

Ennyiben maradtak. �gy indultak tov�bb Miroku�khoz.

�t k�zben nem nagyon besz�lgettek, csak p�r sz�t v�ltottak l�nyegtelen dolgokr�l. Mindketten zavarban voltak, csak egyik�k jobban kimutatta, m�sikuk nem. Egy p�kd�mont lesz�m�tva semmi nem akad�lyozta �tjukat. B�k�sen oda�rtek a faluba. Sesshoumaru beleszagolt a leveg�be, majd meg�llap�totta, bar�taik a fogad�ban vannak.

-          J� napot! � k�sz�nt be illedelmesen a l�ny.

-          Isten hozta! � l�pett el� a fogad�s.

-          Kagome! � hallatszott ekkor egy ki�lt�s �s egy k�ts�gbe esett hang is:

-          Pedig m�r majdnem siker�lt. � ez ut�bbi Mirokut�l, el�bbi pedig Sang�t�l sz�rmazott.

-          Kagome mit kerestek ti itt?! � rohant a d�monirt� bar�tn�je fel�.

-          Sango! Hossz� t�rt�net, de nem sz�m�t. V�geztetek? �

-          Igen. �

-          Meg kell keresn�nk Inuyash�t!

-          Nem, nem kell. � l�pett be egy d�h�s hanyou egy r�kad�monnal, aki egyb�l Kagome nyak�ba vetette mag�t.

-          Inuyasha? �

-          Nem a t�lap�. � ezen, mindenki j�t nevetett, mi tagad�s Inuyasha t�nyleg hasonl�tott a mikul�sra � Ott kerestelek a kunyh�ban, de nem volt�l sehol. Azt hittem valami baj t�rt�nt. �

-          Bocs�ss meg Inuyasha. Nem tehet�nk r�la megt�madtak. �

-          Megt�madtak! � heveskedett a f�lv�r.

-          Nyugodj meg! M�r elint�zt�k Sesshoumaru v�gzett vele. T�nyleg. � fordult most a szellemhez � Nem azt mondtad, hogy te nem �lheted meg? �

-          �n se tudom, hogy siker�lt, de ez most nem l�nyeg. �

-          Mi t�rt�nt? � �rdekl�d�tt a szerzetes,

�s Kagome mindent elmes�lt. Term�szetesen a szerelmi vallom�st nem, jobbnak l�tta, ha kihagyja.

Mikor a t�rt�net v�g�re �rt m�r k�s� este volt. Ott �jszak�ztak.

M�snap reggel �jult er�vel indultak Kaelde any�hoz a t�bbiek�rt.

Az �ton t�bbsz�r is let�boroztak. Kagome �lmatlanul forgol�dott h�l�zs�kj�ban.

�Most mit tegyek. Mindkett�j�ket nagyon szeretem. Nem tudn�k d�nteni�� � gondolkozott �s igyekezett a ker�lni a testv�rp�r tekintet�k.

Mikor Kaelde any� faluj�hoz �rtek Rin m�r messzir�l szaladt a szellem fel�. Mikor oda�rt gazd�ja nyak�ba ugrott �s �t�lelte.

-          J�l b�ntak veled? � k�rdezte Sesshoumaru ap�skod�an.

-          J�l. Nagyon j�kat j�tszottam. �

A szellem h�trafordult �s Kagome szem�be n�zett. A l�ny tudta d�ntenie kell. Marad Inuyash��kkal, vagy elmegy a Sesshoumaruval. Neh�z volt ez neki. M�r mindenki �ket n�zte.

-          Kagome, mi folyok itt? � t�rte meg a csendet Inuyasha.

Senki nem felelt.

-          Kagome! Mi folyok itt?! � k�rdezte kicsit inger�ltebben a hanyou.

-          V�lasztania kell. � hangzott a ny�lt, egyenes v�lasz Sesshoumarut�l.

-          V�lasztania? De h�t miben? �

-          �n vagy �? � n�zett a youkai, Kagom�ra.

-          Nem akarok v�lasztani! �

-          De musz�j. �

Hossz� hallgat�s�

-          Inuyash�val utazom, de ett�l f�ggetlen�l �n nem leszek az ellens�ged. Ha sz�ks�getek van r�m, csak gyertek nyugodtan. M�g nem tudom, mit hoz a j�v�, de szeretlek, t�ged is, meg Inuyash�t is. � mondta v�g�l �s egy puszit nyomott Sesshoumaru �s Rin arc�ra, majd pedig Jakent�l is elb�cs�zott. (Isten tudja mi�rt, nem volt kedve pusziszkodni egy �b�k�val�)

Sesshoumaru�k t�voztak, lassan elt�ntek a rengetegben. Kagome csak �llt ott �s n�zte �ket, am�g b�rta.

-          Kagome, mi volt ez az eg�sz? � Vonta k�rd�re Inuyasha � �s mi�rt el�tt�nk pusziszkodtok a b�ty�mmal? -

-          Inuyasha, hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen tusk�. � ord�tott Kagome.

-          �n �rz�ketlen?! Te hisztis fruska! �

-          Hazamegyek! �

-          Menj csak! Ki k�rte, hogy maradj?! �

-          Elegem van bel�led! �l! �l, �l, �l, �l, �l! -         

-          M�r megint kezdik! � S�hajtott Sango.

-          Gyere, menj�nk! Ez m�g eltart egy ideig. � Azzal Miroku�k magukra hagyt�k a veszeked� p�rt.