Sora visszatér

Egy szellő fújt végig az utcán mire Sora bele borzongott. Már 3 éve, hogy ott hagyta a színpadot, mert elege lett Mayból hogy folyton őt piszkálja, azzal hogy ő a hibás, hogy Layla soha többé nem léphet a színpadra. Sorának ez túl sok teher volt és elment. Nem sírt, amikor elment, mert nem akarta hogy barátai szívébe ilyen képet hagyjon utoljára. Sora megindult a kihalt utcákon egyenesen egy gyakorló terem felé. Bár Sora ott hagyta a színpadot nem, hagyta abba a gyakorlást. Mikor Sora megérkezet a terembe felkapcsolta a villanyokat és elkezdet gyakorolni. Megcsinálta az Aranyfőnixet és a végén pedig az angyalok táncát igaz Sorának ezt 2 hétig kellet gyakorolnia, hogy sikerüljön neki partner nélkül, de sikerült. Csakhogy Sora akárhányszor elpróbálta az Angyalok táncát sírva fakadt. Ez most se maradt el. Kezét az arcához emelte és a könnyek csak úgy folytak az arcán, amik a padlón kötöttek ki. Ekkor egy alak lépet be a terembe és nagyon meglepődött, hogy Sora ott van. De mikor meglátta, hogy Sora sír felugrott arra a trapézra, amelyikre sora érkezik majd és megvárta, hogy elkaphassa. Mikor Sora megérezte, hogy egy erős kéz öleli át meglepetten nézett fel.
- Leon – kérdezte Sora, de könnyei így is folytak lefelé az arcán melyek vagy padlón vagy, ajkain pihentek.
- Sora mit keresel itt mi azt hittük, hogy… hogy visszamész japánba – mondta Leon és egyik kezével letörölte sora száradó könnyeit.
- Nem… nem akartam vissza menni… mert most a szüleim és Yumi boldogok… nem akartam teher lenni számukra. Levelet írok nekik minden héten és elmondom nekik, hogy jól vagyok… néha meglátogatom őket, de akkor se mondom nekik el a bajom – mondta és kibontakozott Leon karjaiból és leugrott a biztonságos talajra. Leon is követte ora példáját és ő is leugrott. Ekkor Leon Sora elé ment és a szemébe nézett.
- De ez nem igaz – mondta Leon mikor, észrevette sora bánatos szemét.
- Hogyhogy itt vagy – kérdezte Sora ezzel elterelve a témát.
- Sora ne tereld el a témát – tért ki a válaszadás elől Leon.
- Jól van – sóhajtott Sora – tényleg nem igaz… nem vagyok boldog és nem is akartam ott hagyni a színpadot… csak May teljesen kikészítet – mondta sora és kinézett a nyitva hagyott ajtón. - Most pedig te válaszolj – fordult vissza Leonhoz Sora – hogyhogy itt vagy – kérdezte meg újra.
- Ebben az országban születtem, csak jöhetek ide – tárta szét karjait Leon hitetlenkedve.
- Jól van, na – mondta Sora és elnevette magát – megváltoztál – mondta Sora miután abba, hagyta a nevetést.
- A barátaid megváltoztattak a kérésedre – mondta Leon de a végét már halkan.
- Honnan tudod hogy megkértem őket – nézett rá Sora meglepetten Leonra.
- Hallottam, amikor megkérted őket – mondta Leon és kisimított egy tincset a szeméből.
- Értem – mondta Sora és elindult kifelé, de Leon megfogta sora kezét.
- Hova mész – kérdezte Leon.
- A lakásomra – mondta közömbösen Sora.
- Sora – mondta Leon – ne legyél olyan, mint én régen… Nem akarom, hogy magadba zárkózz – mondta őszintén Leon és közelebb lépet Sorához.

Sora megbabonázva nézett Leon szemeibe, de amikor egy halk köhintést hallottak szétrebbentek.
- Leon – mondta egy nő az ajtóban állva – gyakorolunk vagy sem – kérdezte.
- May hol voltál idáig – nézett Mayra Leon fagyosan.
- Öltöztem… Mégis mit vártál hogy két perc alatt felöltözök, amik te hajnali négykor felzargatsz – mondta unottan és mérgesen May, de amikor meglátta Sorát kipattantak a szemei.
- Te meg mi a frászt keresel itt – mutatott Sorára.
- Ide utaztam – felelte egyszerűen Sora.
- Hát nem kellet, volna – mondta félvállról May – nem akartam veled találkozni az egész hetemet elrontottad ezzel – mondta gúnyosan – és szerintem Laylának sem hiányzol – mondta May és elindult a trapézok felé. Ekkor May megfordult, hogy Sorának még mondhasson valamit, de Leon közbe avatkozott.
- May meg ne merj szólalni – mondta Leon fenyegetőzően. – ma már nem gyakorolunk – mondta és megragadta Sora kezét és elráncigálta.
- Na de… - hallotta még Sora May hangját, de utána már csak azt látta, hogy Leon egy utcasaroknál befordult és a falnak tolja. Egy ideig csak csendben figyelték a másikat, amikor is Leon megcsókolta Sorát. Sora meglepetten de viszonozta a csókot és lehunyta a szemeit és átkarolta Leon nyakát. Mikor elváltak zihálva nézték a másikat. Leon szemében a szerelem tüze, míg Sora szemében a meglepettség és talán egy kis szerelem is, ami csak most tört felszínre. Sora ekkor levette az egyik kezét Leon nyakáról és kisöpört egy tincset Leon arcából utána, visszatette a kezét a nyakára. Leon újra meg akarta csókolni Sorát de ekkor Sora elfordította a fejét.
- Mi a baj? – kérdezte Leon és sora arcát maga felé, fordította.

Ekkor Sora kisurrant Leon keze alatt és elrohant egyenesen a házába úgy, hogy Leon ne tudja követni. Mikor bezárta maga után a szobája ajtaját fáradtan dőlt neki az ajtónak és egy sóhaj kíséretében leguggolt hátát még mindig neki döntve az ajtónak.
- Miért… Miért kellet találkoznom vele – kérdezte magától Sora, és a kezére hajtotta a fejét. Ekkor egy kopogás hallatszott Sora háta mögött mire sora felkapta a fejét, és a csillagokat kezdte el nézni.
- Sora kisasszony hallottam hogy megjött… Beszélhetnénk – hallotta Sora bérlőjét.
Mivel Sora nem tudta egyedül fenntartani a lakást ezért bérlőt kereset s most talán átkozta magát ezért. Sora erre felállt és kinyitotta az ajtót utána, pedig bement a fürdőszobába.
– Mit szeretnél, Méri – kérdezte a fürdőszobából Sora. - Kisasszony én ezt a hónapot nem tudom kifizetni… Tudna adni egy kis halasztást – kérdezte, Méri.
- Persze – lépet ki Sora fürdőszobából Sora és egy mosolyt erőltetett az arcára.
- Nagyon szépen köszönöm – mondta, Méri és kiment a szobából, de előtte maga után becsukta az ajtót. Sora ekkor rádőlt az ágyára és azon nyomban elaludt.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

Sora mikor felkelt 6 óra volt. Elsőnek nem tudott rájönni, hogy tudott 2 óra alatt így kialudni magát de akkor hirtelen minden fáradság a szemébe szállt. Akkor rájött, hogy egy idegesítő kopogás zavarta fel álmából.
- Megyek már – mondta Sora és egy rövidnadrágban és egy kétszer nagyobb pólóban nyitott ajtót. – Leon – kérdezte Sora, és már csukta volna rá az ajtót, de Leon oda tette a lábát.
- Sora kisasszony ki az – jött elő Méri fáradtan.
- Csak egy barátom – nyitotta ki végül Sora az ajtót – nyugodtan visszamehetsz aludni még nem, kell készülődnöd a Gimibe – mondta Sora és berántotta a meglepett férfit.
- Rendben – nyújtózkodott egyet Méri és visszament aludni. Ekkor Sora mérgesen fordult Leonhoz.
- Mit akarsz? – kérdezte Sora.
- Azt akarom, hogy gyere vissza a színpadhoz… Mert szeretlek – mondta Leon és oda lépet Sorához és megcsókolta. Sora viszonozta a csókot, hiszen nem tudta már titkolni érzelmet Leon előtt.
- Én is szeretlek, de May… én úgy nem tudok a színpadnál lenni – mondta Sora, de ekkor May lépet be a házba. – May – kérdezte meglepetten.
- Igen Sora én vagyok – mondta kedvesen May mire Sora nagyon meglepődött. – én… én sajnálom hogy olyan sok rosszat tettem ellened… de én mindig is azt hittem, hogy… hogy te vagy a h… hibás Layla balesetéért – mondta May már sírva és odafutott Sorához és átölelte – bocsáss meg – mondta May.
- Megbocsátok – mondta Sora.

~.~.~.~.~.~.~.~.~.~

1 évvel később

- Sora gyere, már itt van Layla – nyitott be May sorához.
- Megyek – futott oda Sora Mayhoz és nevetve indultak el Laylahoz. Mikor oda értek köszöntek Laylának és elindultak a színpad felé, hogy megmutassák Laylának hogy, mit tudnak. Leon is megnézte őket, és boldogan vette észre, hogy szerelme, Sora újra boldog és hogy May megtalálta azt, amit elveszített… a boldogságot. Mikor May és Sora befejezték a gyakorlást Sora boldogan futott Leonhoz és csókolta meg. Azóta ilyen boldogan élnek a színpadon és talán még ma is a szélben érezhető a vidám nevetés, ha elmész a Kaleido színpadhoz és talán te is ilyen boldog leszel egyszer… de ha arra a színpadra mész, ahol sora sírva gyakorolta el az angyalok táncát ott csak a bánatát fogod megtalálni Sora Naeginonak.

Vége