Az űr csendes és békés volt a Fedimos szektorban, nem túl messze az Aineiastól. Egyetlen hajó sem tartózkodott a környéken. Ám ekkor egy különböző színekben pompázó ugrókapu nyílt meg, és egy kolosszális cirkáló siklott át rajta lomhán, amit sok kisebb követett. A flotta hajóit nem emberkéz alkotta, ráadásul a tagjai sem voltak emberek. Mikor a kapu bezárult, a parancsnokuk hátradőlt, és várakozóan meredt a képernyőjére.

***

- De meg tudnám ezt szokni! – nyalt a fagyijába Eclair vidáman. – Kár, hogy a szabadnapok olyan gyorsan eltelnek.

- Akkor élvezzük addig, amíg lehet! – fordult felé Lumiere.

A lányok hosszú idő után szabadnapot vettek ki, és igyekeztek a lehető legjobban szórakozni. Jelenleg a parkban ücsörögtek egy-egy adag fagylalttal a kezükben, és a következő úti céljukat tervezték.

- Ha a fagyival végeztünk, megnézhetnénk valami jó kis akciófilmet – javasolta Eclair.

- Gondolod, hogy izgalmasabbak lennének, mint a mi akcióink? – kuncogott a társa. – De elmehetnénk mondjuk egy színházba.

- Színház? Az nem nekem való.

- Legalább ragadna rád valami a koszon kívül. Megnézhetnéd, hogy kell egy hölgynek viselkednie.

- Én azt hiszem, állatkertbe megyek. Nem akarom a szabadnapomat színházban végigaludni.

- Ahogy gondolod, Eclair. Pedig előnyös lenne, ha szert tennél némi műveltségre. Komolyabban vennének az emberek.

- Én művelt vagyok – jelentette ki Eclair. –És kifinomult is. – Felállt, és pukedlizett, majd néhány hadonászó kézmozdulattal (természetesen a fagyit tartó kézzel) úri hölgyet játszott. A társa sóhajtott, és megcsóválta a fejét.

- Sosem fogsz változni. Olyan cinikus vagy.

- Beee! – öltötte ki rá a lány a nyelvét.

***

Eközben a G.O.T.T. központjában Eclipse igazgatónő összehívta az ász-ügynököket. A jelenlévők közül senki sem tudta, miről akar a főnök beszélni velük.

- Figyelem! – kezdte Eclipse, és az ügynökök meglepetten látták rajta, hogy ideges. – Most kaptam egy jelentést arról, hogy egy ismeretlen flotta bukkant fel a Fedimos szektorban. A flotta valószínűsíthetően… idegen eredetű.

Az ügynökök rögtön sutyorogni kezdtek. Láthatóan teljesen be voltak zsongva a hír hallatán.

- A Globális Unió minket bízott meg azzal a feladattal, hogy vegyük fel velük a kapcsolatot. – folytatta. - Egyelőre nem mutattak semmilyen támadó jellegű szándékot, de azért fel kell készülnünk minden eshetőségre. Két ász-csapat fog kimenni eléjük. Az egyik megpróbál tárgyalni velük, a másik pedig fedezi őket, ha ellenségesen reagálnának ránk.

Végignézett az ügynökökön.

- Nagyon fontos a megjelenés, és az első benyomás, ezért a diplomáciai részt azoknak kell betölteniük, akik megfelelően tudják kezelni a helyzetet. Tweedledee és Tweedledum! Ti kapjátok ezt a feladatot! Alv és Dvergr! Ti fedezitek őket, ha úgy adódik!

Alv arca megrándult.

- Értettük, főnökasszony!

***

- Kissé izgulok, hugi! – fordult Dee-hez a bátyja, miközben a flotta felé tartottak. – Gondold csak el! Idegenek! Egy másik civilizáció követei!

- Vagy megsemmisítői – harapott az ajkába a lány. - Én is izgulok, és remélem, hogy minden simán fog menni.

- Odanézz! – Tweedledum szemei kimeredtek, mikor meglátta az idegen flotta zászlóshajóját. Maga a flotta körülbelül háromtucat hajóból állt, de mind eltörpült a zászlóshajó mellett. – Ez hatalmas! És ráadásul külsőre nem sokban tér el a mi technológiánktól.

Tweedledee nyelt egyet.

- Vegyük fel vele a kapcsolatot! Nyissuk meg a kommunikációs csatornát minden általunk ismert nyelven – sóhajtott, majd mikor ez megtörtént, megköszörülte a torkát, és megszólalt. – Idegen parancsnok! Itt Tweedledee és Tweedledum ász-ügynökök a Galaktikus Kereskedelmi és Ellenőrzési Hivataltól. Minket jelöltek ki arra, hogy képviseljük az embereket és hogy tárgyaljunk magukkal. Kérem, válaszoljanak!

Hosszú másodpercekig semmi sem történt. A két testvér arcán verejtékcseppek csordultak végig, és a szívük a torkukban dobogott. Dum már el is képzelte, ahogy mindent eláraszt egy kékes fény, és következő pillanatban a hajójuk darabokra robban.

A képernyőn megjelent egy arc. Az ikrek meglepődtek, mert teljesen emberi volt, leszámítva a kéken izzó szemeit. A parancsnok egy hosszú, fehér hajú, hihetetlenül jóképű férfinak nézett ki. Körülbelül a főnökükkel egyidős lehetett.

- Ember parancsnok – A férfi az ő nyelvüket beszélte, és a hangja alapján nem tudták eldönteni, hogy a szuperszonikus fordítógépeik miatt beszéli ilyen jól, vagy valami más okból. -, Yldrael vagyok, a daelon faj egyik kolóniájának a vezetője. Békés szándékkal jöttünk. – Ezt hallva a két ügynök megkönnyebbülten sóhajtott. – Viszont szeretnék személyesen tárgyalni a felettesetekkel. Ez a flotta csak egy kis része a kolóniának, úgy véltük, ellenséges szándéknak vennétek, ha egyszerre sokan megjelennénk. Én átszállnék a hajótokra, és utána elvihetnétek a felettesetekhez.

- Nos, ehhez engedélyt kell kérnünk – szólalt meg Tweedledum is.

- Csak tessék!

Az ikrek felvették a kapcsolatot Eclipse igazgatónővel.

- Főnökasszony! - kezdte Dee. – Sikeresen kapcsolatba léptünk az idegen flottával. Békések a szándékaik, viszont a vezetőjük, Yldrael parancsnok önnel szeretne személyesen tárgyalni. Nem tudom, mennyire biztonságos, de szeretnék engedélyt kérni arra, hogy a fedélzetre léphessen, és elvigyük a G.O.T.T. központjába.

- Engedélyt megadom! – jött a válasz. - Tegyetek meg minden biztonsági óvintézkedést, és fogadjátok a parancsnokot! Azonban ne engedjétek a műszerek közelébe!

- Értettük, főnökasszony! – Visszakapcsolták Yldraelt. – Mielőtt fogadnánk a hajón, szeretnénk tudni, hogy… szóval, hogy hordoznak-e valami emberre veszélyes… organizmust.

- Arra kíváncsiak, hogy fertőzőek vagyunk-e? Megnyugtatom róla, hogy a felméréseink szerint önök veszélyesebbek nálunk ilyen téren. – Dee itt már biztos volt benne, hogy Yldrael nem használ fordítógépet, mert a tegezése magázásra váltott.

- Öhm, értem! Akkor közelebb megyünk a hajójához, hogy fogadjuk.

- C-Square! – jelent meg a képernyőn Alv. – Ha azt tervezitek, hogy közelebb mentek, legyetek fokozottan óvatosak! Ha mégis megtámadnának, nem tudunk reagálni, csak ha már szétlőttek benneteket.

- Vigyázunk, ne legyél vészmadár, Alv! – válaszolt Dee.

- Nem kéne szkafandert felvenni, Tweedledee? – fordult Dum a húgához. – Ha mégis van valami nyavalyájuk, lehet, hogy nem élünk addig, hogy visszatérjünk az Aineiasra.

- Tudom, de ha így fogadjuk a daelon vezetőt, esetleg sértésnek fogja venni.

Egy kisebb sikló hagyta el a zászlóshajót, és elindult a C-Square felé. A testvérek megállították a hajót, és felkészültek Yldrael fogadására. Kis idő múlva látták, hogy a sikló visszafordult. Kinyílt a vezetőfülkébe vezető ajtó, aminek a küszöbén ott állt Yldrael. Majdnem két méter magas volt, fehér ruhát és köpenyt viselt. Nem tűnt különösen kisportoltnak, pont úgy nézett ki, mint egy igazi vezető, aki a középkorból került ide. Látszólag egyidős lehetett Eclipse-szel, de az arcán semmiféle érzelem nem tükröződött.

- Üdvözöljük a C-Square fedélzetén! – mondta idegesen Dee.

Yldrael alig észrevehetően bólintott, majd körülnézett. Az ikrek zavartan álltak előtte, és óráknak tűnt, mire a daelon vezér ismét rájuk nézett.

- Úgy látom, alapos tapasztalataik vannak a hadihajók készítésének terén. Az önök C-Square nevű hajója nagyszerűen van megtervezve.

- Öhm… köszönjük! – motyogták az ikrek.

- Nagyon idegesnek tűnnek. Nyilván még nem találkoztak más életformákkal. Nem tudják, hogyan viselkedjenek?

- Valahogy úgy. – A két ász-ügynök úgy érezte magát, mint valami újoncok, akiket most oktatnak ki.

Yldrael bólintott, és leült.

- Én már találkoztam más civilizációkkal, tehát nyugodtan viselkedhetnek úgy, ahogy szoktak!

- Rendben! – A testvérek legszívesebben elsüllyedtek volna, olyan zavarban voltak. Pedig a főnökasszony éppen őket tartotta a legalkalmasabbnak a feladatra! – Akkor most elvisszük az Aineiasra, ahol tárgyalhat a felettesünkkel.

- Értem!

A C-Square és a Svart visszafordultak az Aineias felé. Alig tíz perc után a C-Square képernyőjén megjelent Alv.

- Szedjétek össze magatokat! Az érzékelőink szerint egy csapat azonosítatlan hajó tart felénk. A fegyvereik maximumon vannak, tehát valószínűleg ellenségesek a szándékaik.

- Kik ezek? – kiáltott fel Tweedledum.

- Az önök hajói – mondta Yldrael. – Csak azt nem tudom, miért ellenségesek.

- Honnan tudja, hogy a mieink? – fordult felé Tweedledee.

- Rendelkezek pszichikus képességekkel, és érzem, hogy a felénk tartó hajókat is emberek vezetik.

- De miből gondolja, hogy a mieink? – nyomta meg a lány utolsó szót.

- Ó! Ezek szerint önök háborúznak a fajtájukon belül? Ez roppant elszomorító. Ez esetben nem vagyok benne biztos, hogy a megfelelő hajóra szálltam.

Hallották, hogy a férfi feláll, és melléjük lép. Ebben a pillanatban jelent meg ismét Alv.

- Kalózhajók – jelentette ki. – Azt hiszem, heten-nyolcan lehetnek. Rendes körülmények között nem jelentenének gondot, de mivel van egy utasunk is, ezért fel kell készülnünk a legrosszabbra.

- Kalózok? – ismételte Yldrael. – Azok mifélék?

- Törvényenkívüliek – magyarázta Dee. – Olyanok, mint…

- Így már érthető – ült vissza a daelon parancsnok. – Számítok rá, hogy meg tudják védeni magukat.

- Tweedledee, próbáljuk meg lerázni őket! – fordult a fiú a húgához, aki beleegyezően bólintott, és nagyobb sebességre kapcsolt.

- A flottám segíthetne, de a tárgyalások előtt nem hiszem, hogy a vezetőik jó néven vennék, ha kilőnénk a fajtársaik hajóit. De önök hívhatnák a felettesüket, és szólhatnának neki az eseményekről. Milyen messze vagyunk az Aineiastól?

- Öt perc, ha maximális sebességgel megyünk. – Kapcsolták Eclipset, azonban meglehetősen rossz volt a kép. – Főnökasszony! Yldrael parancsnok a fedélzeten van, viszont egy csapat kalóz üldöz bennünket. A lehető leghamarabb szükségünk lenne némi erősítésre, hogy időt nyerjünk! Nem szeretnénk megkockáztatni a harcot a parancsnokkal a fedélzeten!

- Tweedledee! Nem nagyon rossz az adás. Nem hallak benneteket rendesen.

- Erősítésre van szükségünk! – kiáltotta a lány. – Kalózok támadtak meg bennünket!

A kép teljesen szétesett, és helyette egy flegmán vigyorgó, fekete hajú férfi arca jelent meg. Az adás minősége ezúttal kifogástalan volt.

- Üdvözletem a G.O.T.T. ügynökeinek. Jól tették, hogy most jártak erre.

- Ki maga? És mit akar tőlünk?

- Yuji Kaizoku vagyok. A Szakadárok úgy döntöttek, hogy ideje lépni maguk ellen. Ó, és ne higgyék azt, hogy megússzák csak, mert ász-ügynökök! Felkészültünk magukra, és garantáltan szétrúgjuk a kereskedelmi és vámellenőrzési hátsójukat. Vége!

- A szentségit! – csapott a konzolra dühösen Dee.

- Nem túl barátságosak a fajtársai – jegyezte meg Yldrael.

- Na ne mondja! – sziszegte a lány.

- Hát, akkor nem mondom – vonta meg a vállát a férfi. – De az biztos, hogy szétlövik a hajót, ha nem fordulnak meg, és nem harcolnak. Nem érik el az Aineiast előttük, akármilyen gyorsan repülnek.

- Az nem biztos – mondta Tweedledum. – Ha jól manőverezünk, és maximális sebességgel haladunk, megúszhatjuk.

- Optimista meglátás. Csak elfelejtik, hogy ha képesek zavarni az adást, akkor valamelyik hajtóművet is tönkretehetik. Egy kis hiba is végzetes lehet. Ha miattam félnek harcba szállni, akkor feleslegesen aggódnak.

- Rendben van – szorította össze a fogát Dee. – Bátyám, fordítsuk meg a hajót, és intézzük el őket!

- Oké, hugi… vagyis Tweedledee! – javította ki gyorsan a fiú.

Látták, hogy Alv és Dvergr is megfordítják a hajójukat.

- Lőjenek! – mondta Yldrael.

- Mire? – hökkent meg Dee, mire a férfi felállt, és megkocogtatta a képernyőt.

- Hát erre!

Az ikrek teljesen tanácstalanok voltak, de azért tüzeltek.

- Úgy látom, elkerülte – vizsgálta a képernyőt a daelon parancsnok.

Tweedledum kinagyította a képet, és látta, hogy előttük, igaz, jó messze, de ott vannak a kalózok.

- De jó szeme van, parancsnok – lepődött meg Tweedledee.

- Szeretném, ha ugyanezt elmondhatnám az önök harci képességeiről.

A kalózok felé repülve, mivel már tudták, hogy pontosan hol vannak, bemérték az egyiküket, és tüzeltek. A hajó szétrobbant, azonban a többiek viszonozták a támadást. Az ikreknek nagyon össze kellett szedni magukat, hogy elkerüljék a támadásokat. Közben a Svart is támadta az ellenséget. A kalózok mindnyájan egyetlen hajóra tüzeltek, a C-Square-re hogy gyorsabban végezzenek velük.

- Ez így nem lesz jó! – sziszegte Tweedledee. – Egy pillanat alatt vége a pajzsunknak, ha ilyen ütemben támadnak. Lehet, hogy mégis hívnia kéne a flottáját, parancsnok, mert ezek a maga életét is veszélyeztetik!

- Kizárólag manőverezzenek! – engedte el a füle mellett a megjegyzést Yldrael. – Ha mind erre a hajóra tüzel, akkor a társaik közben le tudják szedni őket.

A C-Square kétségbeesetten száguldozott, hogy elkerülje a kalózok lézereit.

- Rohadt Szakadárok – szitkozódott Tweedledum. – Nagyon jól felszerelt hajóik vannak.

- Miért akarják ennyire megsemmisíteni magukat? – kérdezte Yldrael.

- Másfél éve egy ász-csapat elfogta és börtönbe zárta a vezérüket, Hiro Kaizokut – magyarázta Dee. - Úgy látszik, a testvére még mindig nem tanulta meg, hogy a kalózkodás nem a legmegfelelőbb állás.

A C-Square megrázkódott.

- Húgom, a pajzs 7% -os – fordult a lány felé a bátyja. – Egy-két lövés, és nekünk annyi.

- Alv, hány hajót intéztetek el? – kapcsolta a Svartot Tweedledee.

- Hármat – érkezett a válasz. – Legalább tegyetek úgy, mint akik készen harcolni, ahelyett, hogy mérgezett egér módjára kacskaringóztok!

- Könnyen beszéltek! – vicsorgott a lány. A kalózok felé fordultak, és felvették a kapcsolatot a vezérükkel.

- Ajánlom, hogy adják meg magukat! A fele flottájuk odalett, és készen állunk rá, hogy a maradékot is elintézzük!

A Svart a nyomatékosítás kedvéért még egy hajót kilőtt. Yuji összeszorította a fogát, és kapcsolta a társait.

- Rendben, ti szerencsétlen barmok, visszavonulás! Ismétlem, visszavonulás!

A kalózok villámgyorsan megfordultak, és fokozott tempóban elhagyták a helyszínt.

- Követjük őket? – nézett Tweedledum a húgára.

- Nem! A legfontosabb, hogy Yldrael parancsnokot épségben elvigyük a G.O.T.T. központjába! Majd máskor foglalkozunk ezekkel!

A lehető leggyorsabban az Aineias felé vették az irányt, mielőtt még több törvényenkívüli célba venné őket.

***

Mikor végre az ikrek előléptek a hajójukból, felsóhajtottak.

- Hugi, egy pillanatra azt hittem végünk!

- Én is.

Yldrael is kiszállt a C-Square-ből, ám ő nem látszott idegesnek.

- Látom, jól viseli a helyzetet, Yldrael parancsnok – mondta Dee. – Nyilván volt valami trükkje arra az esetre, ha a hajónk megsemmisülne.

- Ha a hajó megsemmisül, nem sokat tehettem volna – válaszolt a férfi. – A kalózok pajzsai gyengék voltak a C-Square és a Svart fegyvereihez képest. A veszteségeik fokozódásából adódóan nem sok esély volt rá, hogy képesek időben kilőni. Persze, ha az utolsó hajóig küzdöttek volna, már nem élnénk, de ez nekik sem biztos, hogy megérte volna.

- Jó, hogy ilyen előrelátó, parancsnok – húzta el a száját a lány, de ekkor elakadt a lélegzete. Yldraelnek nem mondta senki, hogy Alv és Dvergr hajóját Svartnak hívják. Azonban úgy döntött, nem teszi szóvá, ezért inkább bekísérték a parancsnokot az épületbe. Yldrael még egy pillantást vetett a kíséretére. A kék fény a szemében lassan összezsugorodott, és mire a változás véget ért, egy „átlagos”, kékszemű férfinak nézett ki.

Mikor beléptek a központba, a daelon rögtön elkezdett nézelődni, az arckifejezése azonban nem árulta el, mit gondol róla. Alv és Dvergr hátul haladtak, mintha továbbra is fedeznék az ikreket, akik mellett a daelon delegáció követe sétált. Elhaladtak a recepció mellett, ahol most éppen Liquiy és Bonita igazította el az embereket. Mikor meglátták Yldraelt, a szemük teljesen rátapadt. A férfi a ruhájával is épp elég feltűnő volt, de a karizmája még ennél is jobban vonzotta az emberek tekintetét.

- Ki lehet ez a pasi? – kérdezte Liquiy ámultan, de nem vette le róla a szemét.

- Nem tudom, de bárcsak az én pasim lenne – suttogta Bonita.

Yldrael a lányokra pillantott, akik hevesen olvadoztak a pultnál, és a tenyerükbe támasztott arccal, bárgyú mosollyal figyelték őt. Gyanakvó arccal összehúzta a szemét, és állta a tekintetüket, még el nem tűntek a szeme elől.

- Kisasszony! Kisasszony! Ó, látom el van öhm, foglalva.

A két lány visszatért a valóságba, és megpillantották a Liquiy-t szólongató férfit.

- Oh, elnézést! – vörösödött el teljesen Liquiy. – Miben segíthetek?

***

Eclipse irodája előtt Mercredi intézte titkárnői teendőit. Mikor a csapat megállt előtte, felnézett, és ő is meglepődött, mikor Yldraelt meglátta, azonban a recepciós lányoknál jobban leplezte a vonzalmát.

- Ő ugye…? – kezdte, de Alv megelőzte.

- Yldrael, az idegen flotta parancsnoka. Szólj a főnöknek, hogy fogadjon bennünket!

- Hogyne. – Mercredit bosszantotta ugyan Alv parancsolgatása, de nem mutatta ki. Megnyomott egy gombot.

- Főnökasszony! Megérkezett a flotta parancsnoka.

- Köszönöm, Mercredi! Engedd be!

Az ajtó kinyílt, és az ász-ügynökök Yldraellel együtt bementek. Eclair és Lumiere kivételével az összes ász-ügynök felsorakozott bent. Armbrust a kanapén ülve figyelte a jövevényeket. Tweedledee elgondolkozott rajta, hogy az ügynökök vajon díszsorfalnak, vagy biztonsági célokból vannak-e itt. Eclipse elé kísérték Yldraelt, majd a két ász-csapat is beállt a sorfalba. Az igazgatónő felállt a székéből, és köszöntötte a daelont.

- Isten hozta az Aineiason, parancsnok!

Yldrael válaszul X alakban a mellkasa elé emelte a két karját, mintha védekező mozdulatot tenne, majd leengedte őket. Mivel nem mondott semmit, Eclipse úgy gondolta, ez valamilyen üdvözlésforma lehet náluk, ezért folytatta.

- Én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy tárgyaljak önökkel. A nevem Eclipse.

- Yldrael vagyok – mutatkozott be a férfi.

- Az ügynökök, akiket küldtem ön elé, megpróbáltak kapcsolatba lépni velem, de valami zavarta az adást.

- Néhány kalóz bukkant fel, akiket egy Yuji Kaizoku nevű ember vezetett. Szét akarták lőni a C-Squaret és a Svartot. Az ügynökei sikeresen kezelték a helyzetet.

Az ikrek lesütötték a szemüket. Yldrael nem említette, hogy talán az életüket köszönhetik a tanácsainak.

- Nem bánná, ha a tárgyalás előtt lenne három kérdésem? – kérdezte a daelon.

- Kérem, nyugodtan kérdezzen! – ült vissza Eclipse.

- Először egy afféle formai kérdésem lenne. Észrevettem, hogy maguk emberek másképpen beszélnek egymáshoz. Az ügynökeik ugyanúgy szólnak egymáshoz, mint ahogy én válaszoltam a hívásukra, azonban ők másképpen szóltak önhöz, és hozzám, ezért én is igyekeztem hasonlóképpen tenni.

- Ó, ez a magázódás, és tegeződés, parancsnok úr – magyarázta a nő. – Az utóbbi csak a gyerekek, és az egymást régen ismerő barátok, és munkatársak által használt megszólítás, az előbbi pedig az ismeretlenek, és feljebbvalók udvarias megszólítása, de általában ez a hivatalos.

- Értem. A mi nyelvünkben csak ezt a tegeződést használjuk, ide tartozik mindenféle megszólítás. Valamint a mi esetünkben nem igazán szokás másokat a rangjuk alapján szólítani, elég a nevükön nevezni őket. De alkalmazkodunk, elvégre ez az önök területe.

- Nos, ha kényelmesebb így, nyugodtan tegeződhetünk… Yldrael.

- Rendben van. Mondjuk nekem mindegy, de a tegeződés kevésbé formai, és több idő jut vele a fontos kérdések megvitatására.

- Egyetértek! – bólintott Eclipse.

- A második kérdésemmel nem akarlak megsérteni, de úgy gondoltam, tisztázom a dolgot. Ti a Galaktikus Kereskedelmi és Vámellenőrzési Hivatal vagytok, Tweedledee bemutatkozása szerint. De a kereskedelem, és a vámellenőrzés hogyan fér össze az idegen jövevények fogadásával? Erre az esetre nem valami biztonsági, vagy diplomatikus hivatalnak kellett volna jelentkezni?

Eclipse halványan elmosolyodott. Tetszett neki, hogy a férfi ilyen körültekintően gondolkodik.

- Persze akkor érthető a dolog, ha a ti vagytok a legmegfelelőbben felkészültek az ismeretlenre. Gondolom, a Globális Uniónak nincsenek elég erős emberei, akik követként is megállnák a helyüket.

Eclipse meglepődött. Pontosan erre gondolt ő is.

- Te ugye…? – kezdte, de Yldrael közbevágott.

- Igen, rendelkezem olyan képességgel, amit ti gondolatolvasásnak neveztek. Alapvetően koncentrációigényes, de én nem turkálok a fejetekben, ellenben érzem az aktuális leplezetlen gondolatokat. Ezzel kapcsolatban lenne a harmadik kérdésem: mikor az előcsarnokban voltunk, két ember állt egy pult mögött.

- A recepciós lányok – bólintott az igazgatónő.

- A tekintetük volt furcsa. Habár hasonlítok rátok, mégis úgy néztek rám, mintha még sohasem láttak volna olyat, mint én. Mit jelent nálatok az, ha valaki így néz rátok? – Lekönyökölt az íróasztalra, és utánozta a lányokat.

Az ász-ügynökök közül többen is kuncogni kezdtek, maga Eclipse is csak nehezen tudta a nevetését visszatartani.

- Úgyis olvasol a gondolataimban, Yldrael – mondta mosolyogva.

- Igen, de ez ösztönös tulajdonság, és udvariatlannak tartom, hacsak nem szükséges. Miért nevetnek az ügynökeid?

- A ti bolygótokon nincsenek nők?

- Nők? – kérdezett vissza a daelon.

- Itt az emberek két nemhez tartozhatnak: a férfiakhoz, akik hozzád hasonlítanak külsőre, és a nőkhöz, akik olyanok, mint a recepciós lányok, vagy én. Az emberek esetében természetes körülmények között férfira, és nőre van szükség, hogy utód születhessen. Ennek részletezését inkább kerülném, mivel elég kínos, még gondolatban is

Ez így már sok volt a jelenlévőknek. Az érzelmileg kevésbé stabil ügynökök, mint például Un-ou, Viola és Dextera nem bírták elfojtani a nevetésüket, de a többiek is kuncogtak, leszámítva A-out és Cesariot, de az ő ajkukon is táncolt egy halvány mosoly.

- Ez talán olyan vicces? – kérdezte. Kifejezéstelenül kérdezte, de volt valami a hangjában, ami letörölte a vigyort az ügynökök arcáról. – Nektek embereknek fura a humorotok.

- Nyugalom, Yldrael! – szólalt meg Armbrust. – Ez nem vicces, hanem intim, és kényes téma. Az ilyesmiről nem szokás hivatalosan beszélni, mert afféle magánügy a férfi és a nő között.

A daelon parancsnok összeszűkült szemmel nézett a megfigyelőre, aki igyekezett a gondolatait arra összpontosítani, amiért szerinte a többiek nevettek. Végül Yldrael bólintott, és visszafordult Eclipse-hez.

- Szóval ez a dolog ösztönös nálatok, embereknél? Hogy a két nem képviselői keresik egymás társaságát?

- Úgy van. A lányok azért néztek rád olyan furcsán, mert…

- Azt hiszem, értem – kímélte meg Yldrael a főnökasszonyt a további magyarázkodástól, mire egy fojtott röhintés hagyta el a sorfalat. – És nem tudják, hogy én nem vagyok ember? Vagy a külsőm tévesztette meg őket?

- Rengeteg embernek a külső számít, nem az, hogy mi lakozik mögötte. De engem is meglepett, hogy teljesen úgy nézel ki, mint egy ember.

- Nem teljesen – villant meg a daelon szeme, eltűntetve az álcáját, amivel odakint változtatta meg a szemét. – A kolóniám nem hasonlít annyira az emberekre, mint én. Mivel én átestem a Próbán, a külsőm megváltozott. – Itt elhallgatott, és az ász-ügynökök felé fordult. - Ők biztonsági okokból vannak itt? Én egyedül jöttem, de úgy látom az emberek vezetői nagyon rászorulnak a harcosaik védelmére.

- Tisztelgés céljából hívtam őket ide – válaszolt Eclipse.

- Nem szükséges itt szobrozniuk. Ez is csak formaság. Más körülmények között nem kötnék bele, de a helyzetünk elég sürgető.

- Sürgető? – ismételte a főnökasszony, de Yldrael nem fűzött hozzá semmit. – Elmehettek! – szólt az ügynököknek, akik a szokásos kézmozdulat kíséretében elhagyták a szobát. Egyedül Armbrust maradt bent. A daelon odasétált a kanapéhoz, és leült. Eclipse-nek most jutott eszébe, hogy nem is kínálta hellyel a vendégét.

- Én és a kolóniám több idegen fajjal találkoztunk, mint ti, ezért gondolom, rengeteg kérdésetek lehet. Amire lehetséges, válaszolok, és utána én teszem fel a kérdéseimet.

- Nekem megfelel – bólintott a nő, és a higgadt viselkedése ellenére nagyon izgatott volt, hogy mit kérdezzen, elvégre lehetősége van válaszokat kapni egy eddig ismeretlen civilizáció képviselőjétől. Jegyzetelésre felkészülve tette fel az első kérdését. - Érdekelne, hogy mi célból jöttetek. Nem hiszem, hogy a bolygótok közel lenne, különben már hamarabb észrevettük volna egymást.

- Éppen ez az a dolog, ami miatt azonnal tárgyalni akartam. Az elején kezdem, hogy teljesen érthető legyen, és ezzel együtt talán több kérdésedre is választ adhatok.