Kaname Chidori csak magára haragudhatott, hiszen tisztában volt azzal, hogy hová is jön. Egy katonai kiképzőbázis repülőterére. Mégis hülyeséget csinált, legalábbis így utólag annak könyvelte el. Vékony, szinte áttetsző fehér ruhát húzott, ami többet mutatott, mint takart és ezt bizony más is észrevette. Nem elég, hogy ennyire elszúrta a ruházkodás kérdését, még az időjárás sem neki kedvezett. Ugyanis a szél bele-belekapott az igen rövid és bő aljú szoknyarészbe, amit igyekezett kezeivel a helyén tartani. Mindemellett ügyelnie kellett arra is, hogy hosszú, kék hajától lásson is valamit. Nem a semmi miatt bénázott és nem is akárkinek csípte ki magát ennyire. Bár erre most nem igazán tudott figyelni, mert a sorukra váró katonák obszcén beszólásait kellett hallgatnia, amelyeket akármennyire nem akart észrevenni, egyszerűen arra vitt a szél.
- Tudod én szívesen elviszlek egy körre aranyom!
- Hiába várod a kis barátodat, valahol lezuhant útközben!
- Gyere, mi majd megvigasztalunk! - mutattak a nadrágjukra, egyértelmű célzásokat adva ezzel szándékaiknak.
- Nem akarod meghallgatni, hogyan szól a hat lövetűm?
Hangosan és gúnyosan felnevettek, mire a lány kihúzta magát és továbbra is a messzeséget kémlelte.
Hát igen. Davenek, vagy ahogy később kiderült, Bennek, egyvalamiben igaza volt. A hadi iparban dolgozók, főleg a katonák, idióta bunkók és nem ismerik a tisztelet, illetve a jólneveltség fogalmát.
Lassan elmosolyodott. Csakhogy ő megtalálta az egyetlen olyan katonát, aki bár ebben a munkakörben mozog, mégis figyelmes és kedves, vagyis annak mondható.
A lány most is rá várt, mivel szerelme éppen repült. A pilótavizsgáját teljesítette valahol Japán partjainál. Azt a feladatot kapta, hogy a kelet-kínai-tengeren állomásozó repülőgép szállító anyahajóra landolva hozzon el egy dobozt.
Chidori nagyon izgult érte, hiszen egy vadászrepülő nem játék. Ki tudja, mennyi erő szorult egy ilyenbe? Megborzongott, ha arra gondolt, mekkora hévvel csapódik ez a repülő a földhöz. Nekik anno szerencséjük volt és egy fán landoltak...
Megrázta kék tincseit és ismét a távolba meredt. Az más miatt történt és a fiú nemcsak kitűnő katona, testőr, hanem remek pilóta is. Csakhogy egykori testőre rettegett a repüléstől...
Gondolataiból halk moraj zökkentette ki, aztán valami fekete dolog tűnt fel a horizonton, ami nagy sebességgel közeledett a leszállóhely felé. Végül felismerte a vadászrepülőt és remélte, hogy ezt az a fiú vezeti, akit ő vár. A repülő ereszkedni kezdett, aztán az egyre nagyobb és nagyobb gépet figyelte, aminek az épülethez közeledve szinte nullára csökkent a sebessége, majd lassú gurulás után megállt.
A vastag, átlátszó fedél megemelkedett és két fiú ugrott ki belőle, zöld pilóta egyenruhában. Chidori legszívesebben azonnal odafutott volna hozzá, de a vizsgáztató magabiztosan sétált az érkezők felé. Miután egyikük felmutatta a barna dobozt, ami miatt el kellett menniük, hangosan felnevettek.
A lány már nem bírta tovább és a katonák felé rohant, nem törődve a füttyökkel, amit fellibbenő szoknyája miatt kapott.

- Gratulálok! Hibátlan felszállás, repülés és landolás. Mind itt, mind pedig a Fuji nevű katamarán. Ön remek pilóta és bármikor felszállhat, ha úgy adódik - adta át a kezdetleges papírokat a fiúnak, amelyek arról tanúskodtak, hogy sikerült a vizsgája és immár repülhet is. - Maga igazi tehetség - fogott kezet a katonával, aki mosolyogva rakta zsebre az iratokat.
Ekkor bökte oldalba útitársa.
- Öregem! - nézte kidülledt szemekkel Kurz Weber a feléjük rohanó lányt, miközben nyitva hagyott szájából majdnem kicseppent a nyála. - Ha mi nehéz bombázókkal dolgozunk, akkor ő mi?
Társa és egyben legjobb barátja, Sousuke Sagara követte a fiú pillantását és egyáltalán nem örült ennek a viselkedésének. Ökölbe szorította a kezét és egy enyhe ütéssel állon csapta Kurzot, aki azt hitte, hogy kitörtek a fogai.
- Csukd be, mert belekerül egy cső, aminek ravasz van a végén és nagyon komoly sérülést okoz, ha meghúzzák! - fenyegette az arcát tapogató szőke őrmestert, miközben le sem vette szemét a felé futó lányról.
Hiába voltak együtt közel két éve, egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez a gyönyörűség az ő barátnője és mellette ébredhet fel minden reggel. További gondolatszövögetésre azonban nem volt ideje, ugyanis Chidori, fittyet hányva a szigorú öreg vizsgáztatóra és a vigyorgó Kurzra, Sousuke nyakába vetette magát. Lábait a fiú dereka köré fonva szenvedélyes csókkal jutalmazta a földetérést, amelyhez nyögéseket párosított az idős úr felháborodására illetve Kurz örömére.
- Engem miért nem üdvözölsz így sohasem? - kérdezte nyafogva Weber, mire Chidori nevetve megborzolta a fiú vállig érő, szőke haját.
- Jó kisfiú! - kacagott tovább, Kurz pedig mosolyogva elhúzta a száját.
- Azért kösz - mondta csípőre tett kézzel és megigazította borzas fejét. - De szeretném, ha nem hagynád figyelmen kívül a múltkori javaslatomat. Ha Sousuke csődöt mond az ágyban, én szívesen átvállalom eme nemes és dicső feladat elvégzését.
Chidori sietve Sagarahoz fordult, akinek ujjai a fegyvere markolatára csúsztak.
- Köszönöm Kurz, de erre semmi szükség. Jaj Sousuke! - ölelte át szorosan. - Úgy izgultam érted - halk köhintés hallatszott a háttérből. - Értetek - javította ki önmagát. - Annyira büszke vagyok rád, hogy leküzdötted a repülési fóbiádat - döntötte homlokát a fiúéhoz.
Ezúttal a vizsgáztató köszörülte meg a torkát, de a két szerelmes ezt meg sem hallotta. Kurz azonban kapcsolt. Mint mindig, ha ilyen helyzetben volt.
- Sajnos azt kell mondanom Önnek, hogy mi itt most olyanok vagyunk, mint kétpúpú tevén egy harmadik púp. Vagyis felesleges. Na jöjjön! - veregette meg a férfi vállát és húzni kezdte a hangár felé. - Még vannak jelentkezők a kis szépség vezetésére. Mellesleg csak egy kérdés. Ezzel randira is lehet menni? A csajok biztos buknának rám, ha begördülnék egy ilyennel.
Miután kettesben maradtak, Sousuke a gép keréktartójának tolta a lányt, aki még mindig magabiztosan ölelte a csípőjét.
- Mi lenne, ha hazamennénk és megünnepelnénk a kitűnő vizsgádat? - nyögte ki két csók között.
A fiú csalódottan leengedte.
- Hidd el kicsim, én is erre vágyom, de van még egy céllövő edzésem, amit nem hagyhatok ki - karolta meg a derekát, miközben az épület felé sétáltak.
A katonák, akiknek az imént még be nem állt a szájuk, most csak álltak és igyekeztek még egy utolsó pillantást vetni a lányra. De csak óvatosan, nehogy találkozzon a tekintetük a katonáéval, ugyanis a rossz hírek gyorsan terjednek ebben a közösségben. És az merőben rossznak számított, hogy egy ilyen klassz csajnak barátja van. De az még szörnyűbb, ha az illető katona. Az pedig egyenesen katasztrófa, ha féltékeny is. Már pedig Sousuke Sagara ezt a típust testesítette meg. Tehát jobb elkerülni a bajt.

Chidori úgy döntött, hogy ezúttal csak kettesben ünnepelnek a felhajtás helyett. Az újdonsült pilóta és ő. Csupán fehérneműt húzott magára és így várta haza szerelmét.
Az apja egy gyönyörű lakást vásárolt nekik a belvárosban, bár annak egyáltalán nem örült, hogy a lánya nem fog többé vele lakni. Megannyi jó tanácsot zúdított Chidori fejére, mielőtt a lány végleg elhagyta volna a villát, katona barátjával az oldalán.
Chidori nehezményezte, hogy szeretett apja és Sousuke a mai napig nem jöttek ki valami jól egymással. Igyekeztek minél kevesebbet beszélgetni és nagy ívben kerülték a másikat, ha Kaname nem volt a közelben. Ezen a zaklatós incidens sem változtatott, pedig Chidori remélte, hogy apja megenyhül és végre befogadja a családba az alkalmi testőrt. Majdnem két éve hiába várja ezt a nagy eseményt. Meg persze sok minden mást is.
Például azt sem igazán tudta, hogy merre tart a kapcsolatuk. A mának éltek, szerettek moziba járni, sétálgatni, utazni, meg efféle programokat kitalálni. Viszont a lányban mindig ott motoszkált Sousuke azon kijelentése, hogy nem akarja elkötelezni magát és a családalapítás gondolata sem hozza lázba. Chidori egyszer hozakodott elő az esküvő témával, aminek hatalmas vita lett a vége. Ezért inkább nem feszegette tovább. Lesz, ami lesz.
Ekkor csörrent meg a telefon.
- Ha Sousuke az, hogy közölje, később jön, én bizony isten golyót eresztek a fejébe - játszotta meg a sértődöttet, miközben a mobiljáért nyúlt. - Igen?
A vonal végén felsírtak. Chidori azonnal felült és fülelni kezdett.
- Kyoko? - kérdezte halkan, mire a másik fél még jobban rázendített. - Mi a baj? Megijesztesz!
- Gyere át! - szinte kiabált a telefonba, aztán süvítés jelezte, hogy kifújta az orrát.
- Jaj, hát...
Hogyan mondja meg neki, hogy Sousukét várja és teljesen fel van pörögve?
- Izé...Sousuke végre megkapta a pilóta engedélyét és...ünnepelni fogunk...ketten...én meg...érted...
Kyoko még jobban rázendített. Úgy kapkodta a levegőt, mintha meg akarna fulladni.
- Kééérleeek! - üvöltötte, mire Chidori megadóan bólintott.
- Rendben - állt fel kicsit kelletlenül. - Magamra kapok valamit és megyek. Rendben? Helyes - bontotta a vonalat. - Ó, a francba!
A szekrényhez rohant és kikapta az első keze ügyébe akadt ruhadarabot. Miközben a slusszkulcsát kereste, a karján lévő órára pillantott.
- Ha nem érek haza előbb, mint Sousuke, akkor én kapom azt a golyót - sóhajtott, aztán a megtalált kulcscsal a kezében kilépett a folyosóra.

Kyoko vörös és sírástól dagadt szemekkel nyitott ajtót legjobb barátnőjének. Már a gimnázium alatt is jóban voltak, sok közös titkuk volt. Kyoko Tokiwa Párizsba ment egyetemre, így ritkábban találkoztak, ám a barátságuk töretlen maradt. Számíthattak a másikra.
- Úgy tudtam, nektek még tanítás van - kiabálta Kaname, miközben helyet foglalt a szemüveges lány igényesen berendezett nappalijában. A szülők dolgoztak, ezért Kyoko hangosan bömböltetett valami szerelmes, francia nyelvű slágert. - Azt hittem, csak a jövő héten jössz haza - ordította túl a hi-fit, amit Kyoko végre kikapcsolt. A beállt csendet hamarosan keserves zokogás törte meg.
- Pierre szakított velem - bökte ki nagy nehezen, idegesen gyűrögetve egy papírzsebkendőt.
Kaname keze ökölbe szorult. Mindig is elítélte Sagarat, ha jól bemosott egyet az őt feleslegesen riasztó tisztnek, de most valahogy át tudta érezni a helyzetét. Nagyon közel állt hozzá, hogy kövesse a fiú példáját.
- Ezért rángattál ide? - kérdezte kissé gúnyosan, amit barátnője is érzékelt. - Mert szakítottál azzal a francia sráccal? Hiszen folyton ezt csináljátok!
Kyoko már egy éve hol összejött, hol szakított ezzel a másodéves, lyoni fiúval, aki egy évvel volt idősebb nála. Csakhogy a lány imádott előre tervezni és valószínű, hogy Pierre megijedt. Nem biztos, hogy húszévesen évesen már feleséget szeretne meg gyereket.
- Neked könnyű - fakadt ki hisztisen. - Ott van Sousuke. Egy álompasi. Helyes, kedves és imád téged. Mióta is vagytok együtt? Lassan két éve? Neked nincs gondod, hogy azzal foglalkozz, holnap lesz-e még barátod, mert Sousuke túlságosan szeret téged ahhoz, hogy elhagyjon.
Kaname kényelmetlenül feszengett a fotelben. Ez a Sousuke-dolog Kyoko és közte mindig kényes téma volt. A lány sohasem mondta ki nyíltan, hogy tetszik neki a katona, de Chidori mindig is sejtette. Akkor pedig már biztos volt benne, amikor Sagara elmondta, hogy Kyoko megcsókolta, miután a fiú megmentette Tim fogságából.
- Kyoko. Lehet, hogy a mi kapcsolatunk tökéletesnek látszik, de hidd el, nem az. Ami pedig Pierre-t illeti, nem tudja, hogy mit veszít. Lehet, hogy amikor ősszel visszamész már tárt karokkal fogad - felállt és megölelte barátnőjét.
- Biztos vagy benne? - kérdezte bizonytalanul, mire Chidori nevetni kezdett.
- Ha mégsem így lenne, rászabadítom Sousuket - vigasztalta a lányt, akinek halvány mosoly suhant át az arcán.

Miután még egy órán keresztül nyugtatgatta Kyokot, aki a harmadik tea után elaludt, ő is hazament. Halkan nyitotta ki az ajtót, mivel már elmúlt este tíz is és a meglehetősen sznob lakók allergiásak a zajra. Tudta, hogy a fiú már otthon van, mert a katonai terepjáró a garázsban állt, amikor ideért. Azzal is tisztában volt, hogy Sousuke valószínűleg már alszik, mert holnap hajnalban jelenése van a felettesénél. Tehát ugrott az este. De Kyokot sem hagyhatta magára, hiszen fordított helyzetben ő is ugyan így tenne.
A hálószobába belépve kellemes meglepetés érte.
- Jó estét! - köszöntötte Sousuke, aki az ágy végén üldögélt, könyökével a térdén támaszkodva.
- Te még fenn vagy? - zárta be maga mögött az ajtót, miközben levette a kabátját és a szőnyegre dobta.
- Téged vártalak - mosolygott.
- Iszonyatosan elfáradtam - engedte le a haját, amit előzőleg feltűzött. - El sem hiszed, milyen nehéz volt az első év az egyetemen. Rosszabb volt, mint egy háború. Szerintem most jön ki rajtam a vizsgadrukk.
- Aha, bár ebben nem lennék olyan biztos - fürkészte a fiú. - De remélem, egy kis ünneplésre maradt erőd - vett elő az ágy mellől két poharat és egy üveg pezsgőt, amit bontogatni kezdett.
Chidori hátát az ajtónak vetette. Csak nézte a dugóval küszködő fiút és hirtelen megértette, miért bukott ki annyira Kyoko. Hisz őt nem várja haza senki. Neki azonban itt ez a fantasztikus katona, akit nagyon szeret.
Lassan levette a ruháját, majd az ágyra ült.
- Kyokonál jártam - bökte ki, miközben kézbe vette a felé nyújtott poharat. - Szakított Pierre-rel.
Sousuke együtt érzően bólintott és barátnőjéhez fordult.
- Mire igyunk? - kérdezte a lány kicsit vidámabban. - A világ legjobb pilótájára?
- Igyunk rád - mérte végig. - Arra, hogy csak az enyém vagy.
- Rendben, de ez fordítva is igaz - suttogta, aztán a két pohár összecsengése után belekortyolt a pezsgőbe. - Jézusom, ez hideg! - rázkódott meg látványosan, amikor a fiú a nyakába öntötte saját pohara tartalmát. Az alkohol szabályos patakként folyt végig a testén. - Megvesztél? Ez egy nagyon drága pezsgő!
Mégis elfogyott az egész üveg, Chidori pedig bebizonyította, hogy annyira mégsem fáradt, hogy válasz nélkül hagyja Sousuke közeledését.

- Foglaljon helyet! - mutatott másnap reggel az íróasztal előtt elhelyezkedő fotelre Sousuke felettese.
- Elnézést a késésért Uram, de egy nagyon fontos terepgyakorlatom volt - kezdett bele a magyarázkodásba, de a férfi leintette.
- Semmi gond, Sagara! Amit most fogok mondani, az úgyis egy kissé nehezebben emészthető dolog lesz. Nem is baj, ha nem kora hajnalban kapta meg a hírt - komolyabbra fordította a szót. - Sagara! Sokszor mondtam már, hogy maga az egyik legjobb emberem, de ez így is van. Éppen ezért választottam magát. Most egy nagyon fontos megbízatásom van a számára - a fiú elé tolt egy mappát. - Ebben minden benne van. Olvassa el! Most!
Sousuke felnyitotta az aktát, aztán átfutotta és komor ábrázattal nézett felettesére.
- Jól látom, hogy nem tetszik a dolog? - kérdezte kissé gúnyosan az ezredes, mire Sagara összecsapta a dossziét.
- Miért én? - bukott ki belőle. - Ez egyáltalán nem egy eget rengető munka!
- Már mondtam. Maga a legjobb emberem! - tárta szét a karjait a felettese.
- Miért nem csinálhatja Kurz? Neki nincs semmi vesztenivalója - fakadt ki Sousuke.
- Látja őrmester? Annak idején figyelmeztettem, hogy a Kaname Chidorival való kapcsolata még akadály lehet a katonai pályafutása során. Nem elég, hogy az apja befolyásos képviselő és békepárti, itt van még a lánya is, aki úgy rángatja magát, mint egy bábot.
Sousuke lenyelte a csípős megjegyzést, pedig nagyon kikívánkozott belőle.
- Chidori nem nézné jó szemmel, ha ezt elvállalnám, tehát visszalépek. Magam helyett javaslom Kurz Weber őrmestert.
A felettese szája gonosz mosolyra húzódott.
- Most már csak azért is magáé a munka - zárta le a vitát és utat mutatott a dühös katonának.