Chidori elégedetten és fáradtan nyújtózkodott a hatalmas ágyon. Mozgalmas éjszakája volt. Lustán tapogatta meg a lepedőt maga mellett, amelynek még mindig pezsgő illata volt. Tudta, hogy Sousuke már elment, de a remény hal meg utoljára. Hátha meggondolta magát vagy ilyesmi. Lomhán kikászálódott a paplan alól és reggelit csinált magának. Ma délelőtt lesz az utolsó vizsgája, méghozzá jogból, amin egy szigorú bíró előtt kell megvédeniük egy külföldi állampolgárt. Szép kis feladat!
Éppen a narancslevét szürcsölgette, amikor nyílt a bejárati ajtó.
- Sousuke? - sétált ki a konyhából és a háló felé vette az irányt. - Sousuke! - nézett rá csodálkozva. - Mit keresel itthon ilyenkor? - mosolyodott el kedvesen. - Szabadnapod van? Ez nagyon jó, legalább elkísérsz az egyetemre. Annyira izgulok, pedig tanultam!
A fiú nem szólt semmit, csak kinyitotta a szekrényt.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, amikor elővette fekete bőröndjét és elkezdte bepakolni a ruháit meg a felszerelését. - Hozzád beszélek!
Sousuke bedobta az utolsó fegyvert is a kofferba, majd lezárta.
- Hallom! - nagyon ritkán vesztette el így a fejét, de annak mindig ugyanaz lett a vége. Veszekedés. - Csak azt nem tudom, hogy mondjam el.
Kaname rántott egyet a vállán.
- Elnézve a helyzetet, gondolom kiküldetésre mész. De egy-két nap nem a világ - ölelte meg a fiú nyakát. - Na jó, egy hét. Kibírom! Nehezen, de csak megleszek valahogy - csókolta meg az állát játékosan. - Majd esténként felhívlak és elmesélem a kedvenc történetedet, tudod a nyuszisat. Ígérem, hogy a füleket is felveszem, miközben beszélünk, úgy ahogy a múltkor is.
Sagara nem viszonozta sem az ölelést, sem a csókot és még az általa annyira szeretett erotikus mese sem hozta lázba. Szomorú szemekkel nézett a lányra, aki érezte, hogy valami nem stimmel.
- Most nem néhány napról van szó - komorodott el. - Ezúttal egy év.
Kaname lába remegni kezdett.
- Tessék? - kérdezett vissza kikerekedett szemekkel. - Egy év? - ismételte halkan.
- Kuvaitban az ellenséges haderő áttörte a Perzsa-öbölben felállított védelmet. Muszáj besegítenünk az amerikaiaknak...
- Engem nem érdekel, hogy az arabok meg az amerikaiak hogyan háborúznak. Különben is? Mi köze van Japánnak ehhez? - kiabálta és hátrébb lépett.
- A felettesem még tavaly kötött egy kölcsönös segítségről szóló megállapodást az amerikai légierővel. Így van hozzá közünk. Kaname figyelj...
- Nem! Én ebbe nem megyek bele!
Sousuke mélyet sóhajtott.
- Pedig kénytelen leszel, mert holnapután indulok - vette elő a legközelebbi fiókból a papírjait.
- Holnapután? - suttogta dühösen. - Szóval ha most nem vagyok itthon, akkor elmentél volna úgy, hogy nem is szólsz?
- Dehogyisnem! - emelte meg a hangját a fiú is. - Azt hiszed szabad akaratomból megyek? Megpróbáltam átruházni Kurzra, de csak olajat öntöttem a tűzre.
Kaname flegmán húzott egyet a száján, mire a katona megragadta a karját és magához húzta. Már megint úgy viselkedik, mint amikor találkoztak. Olyan öntelten, gúnyosan, vérbeli kisasszonyosan.
- Most arra gondolsz ugye? - kérdezte mosolyogva. - Hogy elkényeztetett kis hercegnő vagyok. Emlékeztetnélek őrmester, hogy ezt a jellemet vállaltad, amikor szerelmes lettél belém és járni kezdtünk. Sokat változtam miattad, de van, amit nem lehet megmásítani és ilyen a hozzád való ragaszkodásom. Nem engedlek el!
- Te pedig azzal voltál tisztában, hogy katona vagyok és megyek, ha mennem kell. Ezt a dzsungelben is elmondtam, amikor finoman arra utaltál, hogy miattam szakítasz Dave-vel - szorította meg a karját, mire Kaname felszisszent. - Te is tudtad, hogy hivatásos katonával kezdesz, mégis belementél a kapcsolatba. Én sem reklamálok az egyetem miatt, pedig rengeteg idődet leköti.
- Te militarista idióta! - suttogta bele az arcába, jól hangsúlyozva és artikulálva.
Sagara csak nézte a lány dühtől csillogó szemeit. Mérgesen különösen izgató volt, de most más dolguk van. Utoljára akkor illette ezzel a jelzővel, amikor még Dave barátnője volt és épp bulizni indultak. Akkor is szörnyen dühös volt rá és úgy látszik, most is az.
- Elkényeztetett, újgazdag tyúk. Most jobb? Ha sértegetjük egymást, azzal nem megyünk semmire - engedte el Chidorit és a bőröndjéhez sétált. - Most el kell mennem, hogy bepoloskázzák ezt itt, de utána visszajövök és beszélünk. Rendben?
Chidori csak állt és nem akarta kimondani, de...
- Ha kilépsz azon az ajtón, többé be se gyere! - nézett egyetlen pontba és szeme sarkában könny jelent meg.
Nevetséges és ostoba lépés volt, mégis, ha ezzel maradásra bírja a szerelmét, akkor kit érdekel. Sousuke visszafordult és döbbenten figyelte mozdulatlan szerelmét.
- Komolyan ezt akarod?
- Igen. Én nem bírok nélküled már két napot sem. De ha neked fontosabb ez a kiküldetés, mint én, akkor hajrá! - mutatott az ajtó felé. - Jó szórakozást a Közel-Keleten, őrmester!
- Igazságtalan vagy - mondta Sagara csalódottan. - A munkámat végzem, a fenébe is!
- Lehet, de most kell eldöntened. A kiküldetés vagy én? - fonta össze kezeit mellkasa előtt és a fiúra nézett. - Nos?
- Majd valaki eljön a cuccomért - válaszolta mérgesen és kivitte a bőröndöt, magára hagyva Kanamét.
A lány még hallotta a bejárati ajtó csapódását, amibe ő maga is belerezzent. Hát tessék! Ezt akarta? Szakított már párszor az életben, de egyik sem volt ennyire szörnyű. Csak állt a szoba közepén, keresztbe tett kézzel és a fiú hűlt helyét bámulta, miközben zokogni kezdett. Lassan lerogyott az ágyra és felvette a mobilját.
Kisvártatva jelentkezett egy hang a másik végén, de Chidori nem bírt beleszólni a könnyek miatt. Szerencsére a hívott fél tudta, mit kell tennie.
- Máris megyek.

Még így, egy évvel később is olyan tisztán élt benne ez az emlék, mintha csak tegnap lett volna.
Chidori betette homokszínű felsőjét a bőröndjébe és ismét a szekrénye polcain sorakozó ruháit figyelte. Talán azért is juthatott eszébe ez éppen most, mivel ő is utazni készült. Az egyetem, ahol immár másodéves volt, két hónapos nyári gyakorlatot szervezett Afrikába. Egy kis kenyai faluba, Subatába kellett menniük, ami közel volt a tanzániai határhoz és közvetlenül a Viktória-tó mellett terült el. Lakosainak száma úgy hatvan fő lehetett és elég civilizálatlan körülmények között éltek.
Chidori az emberi jogok védelmére specializálódott szakra járt, így elsőként jelentkezett a feladatra. Viszont nem ez volt a fő ok, ami miatt a nyarat Afrikában tölti majd.
Egyrészről szeretett volna egy kicsit megszabadulni képviselő apjától, aki a szakítás óta állandóan rajta csüngött, vigasztalás címszó alatt. Nem hagyott egyetlen szabad percet sem és kezdte úgy kezelni, mint egy ötéves gyereket, aki elvesztette hőn szeretett babáját. Másrészről abban reménykedett, hogy végre elfelejtheti Sousukét, aki azóta, hogy kilépett hálószobájuk ajtaján a bőröndjével, még csak nem is telefonált. Végső elkeseredésében még arra is gondolt, hogy a katona elesett a háborúban, bár tudta, ennek a valószínűsége nagyon kicsi. Hiszen ő annyira erős és...és...egyszerűen tökéletes.
- Lesznek ott oroszlánok? - kérdezte Kyoko, aki hatalmas bőröndjén üldögélt a szoba közepén.
- Igen, lesznek - sóhajtotta Chidori és valahogy már megbánta, hogy szólt barátnőjének erről az útról. Muszáj volt, mivel a lány megint szakított Pierre-rel és amikor megtudta, hogy hova készül, finom utalásokat tett, hogy őt is érdekelné a dolog. Tehát meg van kötve a keze alapon felajánlott neki egy helyet maga mellett, amit a lány örömmel elfogadott.
- Azok félelmetesek, pedig távolról aranyos macskáknak néznek ki. Bár állítólag a szúnyog még veszélyesebb. Nem is beszélve arról a sok baciról meg vírusról. Tehát beoltattam magam malária ellen, de ezenkívül még diftéria, kolera, ebola...
- Jaj, Kyoko! Az isten szerelmére, ne akassz már ki! Még el sem indultunk. Minden oltást megkaptunk, amire szükségünk volt és ha ezek ellenére is elkapunk valamit, akkor így jártunk - csukta be a bőröndjét.
Kyoko olyan arcot vágott, mint aki már megbánta ezt a kiruccanást. Kaname felkapta a motyóját és az ajtó felé indult.
- Jössz vagy maradsz? - kérdezte, mire a szemüveges lány mosolyogva felkapta a saját holmiját.
- Egyszer élünk, nem?

Sousuke egyedül üldögélt a besötétített hálószobában és egy felvételt nézett. Kuvaitban újra helyreállt a rend és most ismét Tokióban volt. A külvárosban lakott, régi házában, de ezúttal nem egyedül. Mostani barátnője is szép volt, okos, sőt még katona is, de a nyomába sem érhetett Chidorinak. Ezt mindig olyankor gondolta, amikor meglátta ezt a kisfilmet.
Chidori volt rajta, aki fülig érő mosollyal könyvelte el, hogy betöltötte a tizennyolcat. Ekkor már egy éve voltak együtt. Egy gyönyörű, kék ruhát viselt, ami ugyanolyan színű volt, mint a haja. Boldogan nevetett a tortája mögött, miközben puszit dobott a kamerázó fiúnak.
- Tizennyolc vagyok Sousuke! Tizennyolc! Még néhány év és elvehetsz feleségül - bolondozott, hiszen azzal mindig is tisztában volt, hogy a fiú mennyire házasság- és családellenes. - Kérsz te is? - vágta fel a kétemeletes tortát, miközben a kép inogni kezdett. Erre emlékszik, itt megrázta a fejét, hogy igen. - Ti is kértek? - kiabált le a teraszról a vendégseregnek, akik hangos ovációban törtek ki. - Oké!
A lány apja vagy kétszáz embert hívott meg, akinek a felét Chidori nem is ismerte. Ennek egyik oka a nagy szenzáció, a másik pedig az volt, hogy így a képviselőnek a vendégekkel kellett törődnie és nem ért rá a katonával is beszélgetni. Kaname ezt mindig is nehezen viselte, de most még ez sem vette el a kedvét.
- Gyere te is! Kapcsold ki azt a vacakot és segíts, mert csak bénázok.
A kép megint megrázkódott, jelezve, hogy a kamerát leteszik, majd megjelent ő is a felvételen.
- Na? Mit segítsek? - kérdezte, miközben magához ölelte a lányt és lehúzta a ruha vékony pántját Kaname válláról.
Chidori mosolyogva figyelte a karján lefelé araszoló ujjakat.
- Mindenki lent van, köztük az apám is. Hogy nézne az ki, hogy ő vígan mulatozik, mi meg itt fenn...És ha meghallja? Ha meghallják?
- Majd csendben csináljuk - suttogta és kivette a kést Kaname kezéből. - Ez most nem kell - aztán a kék ünneplő csúszott a földre. - És ez sem - fordította maga felé és szenvedélyesen megcsókolta.
A csókot simogatások követték, majd Sousuke az asztalra ültette a lányt, aki kezét a szájára tapasztotta. Így tompítva a hangokat, nehogy lebukjanak a vendégsereg előtt, akiknél ezerszer jobban érezték magukat.

- Szia Sousuke! - lépett be a barátnője az ajtón, mire a katona gyorsan kidobatta a cédét. - Mit néztél? Valami filmet?
- Nem - nyögte ki izgatottan és előrehajolt, miközben szaggatottan engedte ki a levegőt. - Csak...a...kuvaiti elemzéseket... Valamit kihagytam a jelentésemből és pótolnom kell.
- Segítsek? - kérdezte a lány kedvesen. - Mert éppen ráérek...
- Nem, már kész vagyok - tette bele egy tokba a diszket sietve. - Éhes vagy? - terelte a szót. - Kajálhatnánk.
A barátnője elmosolyodott.
- Oké, összeütök valamit. Szerintem örülnél egy kis csirkének. Pár perc és kész vagyok - nevetett és halk kattanás jelezte, hogy a katona újra egyedül maradt.
Sousuke az ujjai közé fogta a tokot. Chidori sohasem tudta meg, hogy a szeretkezésüket is rögzítette a kamera, bár az igazat megvallva, kezdetben ő sem. Csak később jött rá, de a lánynak nem szólt róla. Amikor Chidori a születésnapi videóért áhítozott, azt mondta, nem sikerült a felvétel.
Chidorit nem kereste, ahogy lány kérte. De ez a kis film enyhítette a hiányát. Mert nem telik el úgy nap, hogy ne gondolna rá. Vajon ő is jár valakivel? Biztosan.
Nyilván összeszedett egy húsz diplomás, piperkőc pasit, akivel a kedves apuci is meg van elégedve.
Amikor meghallotta barátnője kiáltását, hogy kész a vacsora, eldugta a tokot a ruhái közé és elhagyta a szobát. Elég volt a nosztalgiából.

- Úgy izgulok, úgy izgulok... - hajtogatta Kyoko, miközben a gépre szálltak fel. - Te nem, te nem?
Chidori nagyokat sóhajtva lépkedett fel a lépcsőn. Emlékszik, amikor arra a magángépre szállt fel, amely Amerikába repítette volna, Sagara a lépcső mellett állt. Tudta, hogy le sem vette róla a szemét, míg fel nem ment a fedélzetre, de ezt a pillantást nemcsak az akkor viselt merész ruhának köszönhette. Hanem mert már akkor is szerették egymást, csak még nem tudták.
- De igen, én is izgulok - mondta, miközben bőröndjét az üléssor fölötti rekeszbe rejtette, aztán leült és bekapcsolta az övét.
Innentől kezdve nem is figyelt Kyokora, aki Pierre-t szidta, ugyanis teljesen más dolgokkal volt elfoglalva. Annyira élvezte azt az utat, amit Sousukéval tett, igaz, csak az Amazonasig. De azóta is hálás Timnek, egykori szerelmének, aki zsarolta. Hiszen az apja ezért fogadott testőrt mellé. Sousukét. Chidori a mozgó tájat figyelte és tovább ábrándozott.

Másnap reggel Sousuke katonai egyenruhában vonult végig a tokiói bázis egyik sötét folyosóján. Mellette barátnője, Tessa, a tengerészet egyik kiváló kapitánya sétált. Közös feladatot kaptak, amin őszintén szólva mindketten csodálkoztak, hiszen víz, levegő és föld nem igazán fér meg egymás mellett. Ráadásul a kapcsolatukat is titokban kellett tartani az ezredes előtt.
- Jöjjenek, jöjjenek! - intett a nyitott ajtón keresztül feléjük Kitano. - Szaporán, fürgén! Lássam magukon, hogy élnek!
- Szolgálatra jelentkezem, Uram!
- Szolgálatra jelentkezem, Uram! - vágták vigyázzba magukat mindketten.
- Foglaljanak helyet! - dörmögte a hatalmas férfi. - A megbízatás elég kényes és most minden titoktartási pontot maximálisan be kell tartanunk. Nagyon kényes megbízatás. Íme a feladat! - bökött az asztalon heverő irathalomra. - Olvassák el, de röviden ismertetem is! A célpont ezúttal egy afrikai kis falu, Subata. A tanzániai határ mellett fekszik, közvetlenül a Viktória-tó partján. Maguk a tőle körülbelül öt kilométer messze lévő Murinta faluban szállnak meg, de magát az akciót a
célponttól egy kilométerre épült bunkerből hajtják majd végig. A többi a mappában.
- Afrika? - húzta el a száját látványosan Sousuke. - Megint hőség? Bevallom, Irak után valami kevésbé meleg helyszínben reménykedtem.
- Milyen finnyás lett hirtelen, őrmester! Ne nyavalyogjon itt nekem, hanem készítse elő a terepet! Maga lesz a szárazföldi egység vezetője! Bízom magukban! Senki nem tudhat róla és maguk választják ki a legénységet! Ma este indulnak!
Tessa megemelte a kezét, jelezve, hogy szólni akar.
- Parancsoljon, kapitány!
- Uram! Elnézést a kérdésért, de mi köze ehhez a szárazföldi akcióhoz a tengerészetnek?
Kitano ezredes elmosolyodott.
- Mint már mondtam, a mappában minden benne van! Most elmehetnek - intett és a papírok fölé hajolt, hogy befejezze a munkáját.
- Értettük! - mondták egyszerre és magára hagyták felettesüket.

- Ez lesz az első közös bevetésünk, Sousuke! - karolt bele mosolyogva a fiú karjába. - Milyen izgalmas. Szerinted nem?
- Sagara! - kiabált utánuk Kurz, aki sietős léptekkel közelített feléjük. - Hé! - nézett a lányra, amikor beérte a párocskát. - Beszélhetnék az őrmesterrel? Bocsi, de ez...nem baj?
A kapitány mosolyogva bólintott és megérintette Sousuke karját.
- Ugyan már! Fiúk egymás között. Majd a kocsiban megvárlak - intett Webernek és elindult a kijárat felé.
Weber megvárta, amíg a kapitány kilép az ajtón, majd megdörzsölte a karját.
- Mi olyan fontos? - kérdezte Sagara komolyan. - Még össze kell pakolnom.
Kurz vigyorogni kezdett.
- Tudod kit láttam tegnap a közlekedési dugóban? - kérdezte halkan. Amikor meglátta a fiú arcát, elnevette magát. - Bezony ám!
Sousuke szeme akaratlanul is csillogni kezdett, ami nem kerülte el társa figyelmét sem.
- Öregem, én nem értelek! Esküszöm! - ütött jobb kezével a mellkasára Kurz. - Te még mindig szereted azt a csajt és hagyod elmenni. Nem vagy boldog Tessával.
Tudom, hogy csak azért jársz vele, mert ő már régóta beléd van esve, de ettől nem leszel jobban. Neked Kaname kell! Hívd fel és mondd meg neki, hogy szereted!
Nem halsz bele.
- Már nem szeretem és nagyon rosszul látod, igenis boldog vagyok Tessával.
Kurz flegmán megrántotta a vállát.
- A te dolgod - csettintett a nyelvével. - Viszont ki sem mondtam a nevét, neked meg úgy csillog a szemed, mintha éppen készülnéd elsírni magad valami romantikus filmen. Én nem szólok bele, cseszd el úgy az életed, ahogy akarod.
- Más téma - mondta Sagara mérgesen. - Ma este Afrikába kell mennünk. Ez a következő kiküldetésünk helye - bökött a térképre. - Szedd össze a felszerelést ehhez - nyújtotta át az ezredestől kapott mappát. - Tessa is kapott egyet, majd azt átolvasom újra. Mindennel legyetek készen, mire indulunk.
- Rendben - bólintott Kurz és olvasgatva indult vissza az irodába.
- Kurz! - szólt a fiú után. - És...milyen volt?
Weber értetlenséget színlelve nézett rá.
- Micsoda milyen volt? - kérdezte majdnem nevetve.
Sousuke nagyot sóhajtott.
- Chidori, te hülye. Milyen volt?
Kurz elmosolyodott.
- Ugyanolyan vonzó és gyönyörű, mint eddig. Ezalatt az egy év alatt semmit sem változott - aztán komolyabb lett a hangja. - Ugyanakkor nem volt boldog. Ahogy te sem vagy az!